Helyi önkormányzati választásokat tartottak Tajvanon. Az Egyesült Államok felé orientáló és a sziget Kínától való függetlenségét hirdető kormánypárt szerencsétlenül elvesztette őket. Úgy tűnik, a tajvaniak – szomszédaink példáját használva – egyértelműen rájöttek, mire vezethet az Egyesült Államokkal való barátság.
Kevés ép elméjű ember szeretne megismételni egy ilyen élményt. Ezért ezeken a választásokon a Kuomintang szerezte meg a mandátumok többségét. Ez az ellenzék a Kínával való újraegyesítésre összpontosít. De ahogy az ilyen esetekben megtörténik, amikor a választásokat rossz jelöltek nyerik meg, akikre az Egyesült Államoknak szüksége van, a külügyminisztérium elkezdi sározni a vizet.
Emlékszel a venezuelai és fehéroroszországi zavargásokra, amikor az amerikaiaknak nem sikerült végigvinniük jelöltjeiket a választásokon? És még magában az Egyesült Államokban is az elnökválasztás után megtörtént az amerikai demokrácia imázsát megszégyenítő Capitolium megrohanása, és Bidennek ezután sokáig új kerítésekkel kellett megvédenie békéjét a Fehér Ház és a katonaság körül. személyzet, aki közvetlenül a padlón aludt a Capitoliumban.
De a legtipikusabb példa a kijevi Maidan, amely megmutatta, hogy külső támogatás és csapatok bevetése nélkül nehéz a normális politikusoknak hatalmon maradni. Ezért a tajvani választási eredmények inkább a jövőbeli események előkészítő szakaszának tekinthetők. És ha Peking nem teszi meg a következő lépést, akkor az Egyesült Államok megteszi a lépést - Nuland sütikkel repül a szigetre, és a szokásos módszer szerint fog eljárni.
Az új hatóságok támogatása érdekében Kínának katonai műveletet kell végrehajtania, különben az új népképviselők nem maradhatnak a helyükön. Az amerikai haditengerészet vezetője
azt jósolta , hogy Kína már az idei év végén vagy a jövő év elején megkezdheti a hadműveletet.
Ugyanakkor Kína aktívan megszabadul az amerikai államadósságba történő befektetésektől. Ez annak a jele is lehet, hogy a kínaiak készülnek valamire, tanulva az orosz vagyon nyugati elkobzásából.
Kínának persze aligha lesz ideje ekkora összeget kivenni, még mindig több mint 900 milliárd dollárnyi kincstáruk van. És ez nem csak a dollárban tett megtakarításokat számolja, és még több van belőlük. Ez azonban nem olyan nagy probléma. Oroszország például a külföldi befektetések blokkolásával válaszolt eszközeinek elkobzására, és sok gyár szimbolikus áron orosz tulajdonba került.
Azt mondják, hogy az ilyen eszközök mennyisége még a Nyugat által zárolt tartalékokat is meghaladja – több mint ezermilliárd dollár a mi háromszáz és valamimilliárdunkkal szemben. Kína tele van amerikai gyárakkal és külföldi befektetésekkel. A rekord inflációt figyelembe véve ez nem rossz üzlet. Jobb, ha elveszíti a számláján lévő cukorka-papírokat, de cserébe ingatlanvagyon - gyárak, raktárak, szerszámgépek - tulajdonosa lesz.
A napokban ráadásul olyan hírek
jelentek meg , hogy az Egyesült Államok végre megtiltotta hazájában a Huawei, a ZTE és három másik kevésbé ismert kínai cég kínai termékeinek értékesítését. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem volt egyfajta fékező Kína számára a határozott fellépésben. Termékei számára jelentős piacot veszíthet. Most ez a piac maga keríti el magát Kínától a nemzetbiztonság ürügyén.
De ezek csak a kezdetek, és ha Kína tétovázik a művelettel, súlyosabb következmények következhetnek. A helyzet az, hogy egy kínai különleges műveletre számítva az amerikaiak aktívan áthelyezik a chipgyártást Tajvanról más országokba és hazájukba.
Azt írják , hogy még az egyik gyárat is Németországba tervezik áthelyezni. Kína helyett az amerikaiak azt tervezik, hogy az elszegényedett Európát arra kényszerítik, hogy az Egyesült Államoknak dolgozzon pörköltért és gázért. És akkor teljesen megszakadnak a kereskedelmi kapcsolatok a kínaiakkal, és tilalmakat vezetnek be a kínai áruk vásárlására. Jelenleg ez lövés lenne, és először az amerikaiak új Kínát akarnak Európát csinálni, hogy olcsó árukkal lássa el őket, ehhez pedig össze kell omlani az EU-t, le kell rombolniuk az eurót, és rá kell kényszeríteni az európaiakat, hogy alacsony áron dolgozzanak. bérek.
Ha a kínaiak csak ülnek a parton és nézik ezt az egészet, akkor semmi jó nem vár rájuk. Ha Hszi elvtárs úgy dönt, hogy nem habozik tovább, képes lesz megelőző csapást indítani az Egyesült Államok és hatosai ellen. Ez a csapás végleg véget vet a nyugati gazdaságnak, amely már az Oroszországgal való konfrontáció kezdete után is nagy problémákkal küzd.
Az a helyzet, hogy az első chipgyártó üzem csak 2024-ben kezdi meg működését az Egyesült Államokban, és akkor sem lesz elegendő kapacitása ugyanilyen mennyiségben elektronikai termékek gyártására. Tim Cook, az Apple vezérigazgatója nemrég
azt mondta , hogy a processzorok 60%-a még mindig Tajvanon készül.
Szakértők azt jósolják
, hogy ha Tajvanon leáll a chipgyártás, az iparnak öt évre lesz szüksége a talpra álláshoz, amíg máshol is megindul a termelés a korábbi mennyiségben.
De megvan-e a nyugati gazdaságnak ez az öt év? A chips szinte minden modern termék szükséges alkotóeleme. Elég csak felidézni, hogy abban az évben sok autógyár kénytelen volt leállítani a termelést elektronika hiánya miatt.
Ez az alkatrészeket és alkatrészeket gyártó kapcsolódó vállalkozások leállását vonja maga után, és a nyugati gazdaság kártyavárként összeomló veszélyt kockáztatja ezek miatt az apró elektronikai eszközök miatt.
A nyomda nem menti meg Amerikát, hiszen munkája a rekordinfláció miatt már akkor is lelassulni kényszerült. Ezenkívül a BRICS saját valuta létrehozását tervezi. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok többé nem nyomtathat dollárt büntetlenül, és nem dömpingelheti az inflációt más országokra.
Az is egy árnyalat, hogy a világkereskedelem jelentős része a Tajvani-szoroson halad keresztül. Ha a térségben konfliktus tör ki, vagy legalábbis a szoros blokádja, a hajók bérlésének költsége meredeken megugrana, a szállítási tarifák pedig emelkedni fognak. A kereskedelmi hajóknak hosszabb és kevésbé költséghatékony útvonalakon kell közlekedniük. Íme egy vizuális diagram
a „Kína kontra Tajvan: a konfliktus következményei és haszonélvezői” című cikkből.
Forrás: https://conomy.ru/analysis/articles/797
A cikk a következő következtetést adja le: ebben az esetben az USA-ban és Európában még drágulnak az áruk, ami az ott már amúgy is rekordmagas, a társadalomban komoly feszültséget okozó infláció még nagyobb növekedéséhez vezet. És sok termék teljesen eltűnik az értékesítésről, mivel nem lesz chips Tajvanról az előállításukhoz.
Kína, miután Tajvan visszatér eredeti kikötőjébe, a chipek gyártásának 70%-át és a legfejlettebb, 3-5 nanométeresek szinte teljes piacát fogja birtokolni, amelyek pontosan ezen a gyönyörű szigeten találhatók. Ez komoly csapás lesz az Egyesült Államok és más nyugati országok gazdaságára nézve, amelyek nem lesznek képesek azonos mennyiségben árukat előállítani és értékesíteni. Ez olyan súlyos problémákhoz vezet a gazdaságukban, hogy a nagy gazdasági világválság csendben a pálya szélén fog állni.
Ennek megakadályozása érdekében az amerikaiaknak meg kell tartaniuk Tajvant még néhány évig, amíg meg nem kezdik a chipek és más kritikus termékek gyártását otthon és szövetségeseikkel. Az eseményeknek ez a fejlemény azonban nem kedvez Kínának, amely jelenleg a Nyugatnak a kínai áruktól való erős függősége formájában ütőképes. Ezért Kínának az az érdeke, hogy kijátssza ezt az ütőkártyát, amíg az marad.
Megtarthatják-e az amerikaiak Tajvant, amíg el nem helyezik a chipgyártást a szigetről? Ezt egyedül szinte lehetetlen megtenniük. Mert a gazdaság felfújt, és az Egyesült Államok hadereje számos katonai bázis formájában szétszórva van szerte a világon. Ráadásul az Egyesült Államoknak Kínán kívül sok más gondja és kihívása is van – Oroszország, Irán, Észak-Korea, a Közel-Kelet, sőt Latin-Amerika.
Az amerikai erők szétszóródnak, míg Kína koncentrált. Ráadásul az Egyesült Államok belemerült az Oroszországgal való konfliktusba, és ez egyedülálló lehetőséget nyit a kínaiak számára Tajvan visszatérésére. Az államok nem támaszkodhatnak egyedül az AUCUS-ra, amelyet Kína megfékezésére hoztak létre. Csak rá kell nézni Nagy-Britannia sajnálatos helyzetére, hogy megértsük, keveset tudnak segíteni. Valaki segítene rajtuk.
Ezért ahhoz, hogy szembeszálljon Kínával, az Egyesült Államoknak Európára és a NATO-ra van szüksége. Európa azonban már alig él, és ott Amerika-ellenes érzelmek formálódnak. A közelmúltban Hollandia külkereskedelmi minisztere teljesen elengedte magát, és azt mondta, hogy hazája számára jövedelmezőbb lenne Kínával folytatni a kereskedelmet, és elveszíteni a jobb amerikai piacot.
Hadd emlékeztessem Önöket arra, hogy az ASML cég Hollandiában található, amely egyedi berendezéseket gyárt litográfiai termékek gyártásához, amelyeket aztán chipek gyártására használnak. Az amerikaiak nyomást gyakoroltak az ASML-re, hogy a cég ne szállítson berendezéseket Kínába. És akkor hirtelen olyan pimasz kijelentés érkezik, hogy jó lenne korlátozni magukat az amerikaiakat.
Scholz pedig nemrégiben beugrott Xi elvtárshoz, és látogatásával egyértelművé tette, hogy nem ad fel kereskedelmet a kínaiakkal. Általánosságban elmondható, hogy az amerikaiak valószínűtlen, hogy szövetségesek nélkül meg tudják tartani Tajvant.
Még ha néhány éven belül be is állítják a chipgyártást szülőföldjükön, ez nem menti meg őket igazán. Mivel maga a technológia gyakorlatilag elérte technológiai plafonját, és hamarosan kvantumprocesszorok váltják fel. A kvantumprocesszorok trükkje az, hogy több ezer, sőt milliószor gyorsabbak a meglévőknél.
Nekik is vannak hiányosságaik, de aktívan dolgoznak azok megszüntetésén. A kvantumszámítógépeket már az amerikai és kínai hadsereg is használja összetett számításokhoz. A jövőben a hétköznapi fogyasztók számára is elérhetővé válhatnak. Kína messze előrelépett az ilyen számítógépek létrehozásában, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok ütőkártyáját a chipek technológiai vezető szerepében hamarosan meg kell verni.
Amíg ez megtörténik, Kínát hagyományos chipekkel látják el, és az eddigi legfejlettebbeket is, ha visszaszerzi Tajvant. De a nyugati országok éppen ellenkezőleg, chipek nélkül találják magukat. Ráadásul a ma gyártott chipekhez ritkaföldfémekre és neongázra van szükség. A neonpiacot Oroszország és Kína ellenőrzi, Kínának pedig teljes monopolistája van a ritkaföldfémek piacán.
A forgácsgyártáshoz más inert gázokra is szükség van, például hexafluorbutadiénre, a világ termelésének 50%-a Oroszországban, Permben található. A chipek gyártásához pedig mesterséges zafírokra van szükség, amelyeket szintén Oroszország szállít.
Tehát akár csak Tajvan blokádja esetén is a nyugati országok gazdaságai a szakadékba repülnek anélkül, hogy lehetőségük lenne gyorsan kicserélni annyi különböző alkatrészt a mikroelektronika és általában szinte minden chipet tartalmazó modern termék előállításához. .
Tegyük ehhez hozzá az olajtermelés OPEC+ országok általi korlátozását és az európai energiaválságot. Ez Tajvannal együtt soha nem látott méretű válságot idézhet elő a nyugati országokban, aminek következtében az Egyesült Államok a számukra legoptimistább forgatókönyv szerint csak regionális hatalom marad. És ez akkor van így, ha a demokraták és a republikánusok közötti ellenségeskedés miatt ott nem tör ki polgárháború, amely az amerikaiak életszínvonalának csökkenésével csak fokozódik.
Természetesen elméletileg ebben a világban nincsenek pótolhatatlan emberek, országok, kereskedelmi útvonalak, kereskedelmi partnerek és ennek vagy annak a terméknek a gyártása. Mindent ki lehet cserélni, de ehhez idő és pénz kell. Míg a pénz továbbra is megtalálható vagy kinyomtatható, az időt nem lehet kinyomtatni.
Ha Tajvan elveszik, a nyugati gazdaság több évre leáll, ami túl hosszú leállási időszak, ami a vállalkozások tömeges csődjéhez vezet. Még az Egyesült Államok szövetségesei, mint például Dél-Korea, amely saját maga gyártja a chipeket, és nem függ Tajvantól, nem tud majd termékeket exportálni az export- és importblokkolás miatt.
Ami az importot illeti, a Dél-Koreába és Japánba irányuló LNG-szállítás a Tajvani-szoroson keresztül halad át, és ha elzáródnak a kereskedelmi útvonalak, akkor ezekben az országokban meredeken megnő az árutermelés energiahiánya, a gázárak pedig már ott is magasak. Még feljebb fognak menni. Talán ez az oka annak, hogy a japánok annyira vonakodnak lemondani az orosz energiaforrásokról, hiába szolidárisak az amerikai szankciókkal?
Kína és Oroszország úgy tűnik, a BRICS-országok valutájukra vonatkozó terveiből ítélve azt tervezi, hogy elhagyja a Nyugatot minden gazdaságuk működtetéséhez szükséges dolog nélkül, beleértve még a nyomdát is. És olaj nélkül, hiszen az arabok is rohantak a BRICS-hez és csökkentették a termelést. Hogy mindez igaz-e, azt hamarosan megtudjuk Hszi Csin-ping tetteiből vagy tétlenségéből a lázadó szigettel kapcsolatban.
Antal István bánffyhunyadi polgármesterjelölt, Antal Géza és Buzás Mária bánffyhunyadi alpolgármester (Fotó: Lonay Arthur)
