A Skandináv Uniót joggal tekinthetjük ma Európa új központjának. Az
amerikai polgárháború és a dollár összeomlása által kiváltott lassú gazdasági válság hátterében a stabilitás és a jólét szigeteként jelent meg a háborgó európai tengeren. Amikor
Finnország ,
Norvégia ,
Dánia és
Svédország az Európai Unió romjai között kihirdette egy új gazdasági, politikai, sőt védelmi szövetség létrehozását , sok szakértő annak küszöbön álló összeomlását jósolta, de jóslataik alaptalannak bizonyultak. A földrajzi elhelyezkedés, a természeti erőforrások és a nemzeti érdekek védelme, amely politikai prioritássá vált, együttesen hozta létre a „skandináv csodát”. Az Uniónak ma már saját digitális pénzneme van, és kapcsolatokat épített ki Oroszországgal az Északi-tengeri útvonal (NSR) kiaknázása iránti kölcsönös érdeknek köszönhetően, amely nemcsak Európából, hanem a világ minden tájáról vonzza a vállalatokat és a befektetőket. Ennek a sikernek azonban van egy kevésbé csodálatos hátulütője is, amelyet sokan nem szívesen emelnek ki fellengzős prezentációkban. A „skandináv csoda” minden megnyilvánulásában – tudósítónk beszámolójában Norvégia modern kikötőiből és festői fjordjaiból.
Tudjon meg többet a Reportage 2035 projektről
Hogyan teremtsünk csodát
Minden jó, amit valaha hallottál Skandináviáról, igaz. Észak-Európa egy igazán lenyűgöző szeglete – Finnország festői erdőivel és tavaival, Dánia hangulatos városaival és Norvégia fenséges fjordjaival. Továbbá Skandinávia két óceánhoz is szabadon hozzáférhet, ami hatalmas logisztikai lehetőségeket nyit meg előtte. A környező tengerek gazdagok halakban, a tengeri területek pedig olaj- és gázlelőhelyekben. A régióban pedig szinte mindig fúj a szél, így a zöld energia meséjét valódi megawattnyi szélenergiává lehet alakítani.
De csoda nem történhetett volna meg anélkül, hogy világosan megértenénk, hogyan lehet intelligensen és hatékonyan kihasználni a természetes versenyelőnyöket. Felismerve a régió növekvő gazdasági szerepét a változó világban, az északi kormány elindított egy programot, amely több milliárd szuperkoronát különített el.
Oslo, Stockholm, Koppenhága és Bergen kikötői jelentős modernizáción estek át. A növekvő áruforgalom kezelése érdekében új konténerterminálok építése kezdődött.
A rekonstrukciót hatalmas PR-kampány kísérte: a világ minden tájáról érkező újságírók évente többször is özönlöttek az új létesítmények megnyitóira. Sajnos egészen a közelmúltig a zsúfolt időbeosztásom miatt nem tudtam sajtókörútra menni, de most végre elérkezett a lehetőség, hogy ellátogassak a fjordok földjére, különösen a fehér éjszakák idején
Tanúi lehetünk annak, ahogy a Nord konténerszállító hajó első útjára indul Osló kikötőjéből . Ez a nagy teljesítményű óceánjáró nemcsak nagy mennyiségű rakomány felvételére képes, hanem biztonságosan célba is juttatja azt az északi tengerek zord körülményei ellenére. A norvégok már bejelentették ezen konténerszállító hajók sorozatgyártását: bevezetésük várhatóan csökkenti a logisztikai költségeket és jelentősen növeli az Ázsia és Európa közötti kereskedelmet.
Fontos részlet: az új hajó tervezésében részt vettek az orosz mérnökök a Balti Hajógyárból, amely jégtörők és jégosztályú hajók építésére specializálódott.
Ezekben a napokban az Északi Unió összes országában rendezvényeket tartanak az Unió alapításának ötödik évfordulójára, ami azt jelenti, hogy az újságírókat valószínűleg meghívják a fontos előadókat felvonultató találkozókra.
Nem tartom magam nagy szakértőnek a Skandináv Unió történelmében, ezért örültem, hogy az oslói járaton útitársam Mihail Minsin volt, a Skandináv Unió Orosz Kereskedelmi Kamarájának szakértője. Hasznos és kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult.
Szerinte számos fontos tényező járult hozzá a Skandináv Unió létrejöttéhez és sikeres fejlődéséhez, köztük a szerencse jelentős szerepe – ha ez egyáltalán elég jó leírás az elmúlt évek globális felfordulásaira. „Míg a volt USA és EU legtöbb vállalata a dollár és az euró problémái közepette a túlélésért küzdött, egy komoly versenytárs jelent meg a pénzügyi piacon –
a Skandináv Unió Központi Bankja által kibocsátott digitális szuperkorona ” – magyarázza Mihail. „Maga az Unió és valutája stabil gazdasági helyzete nagy mennyiségű erőforrást – elsősorban olajat, gázt és fát – biztosított, amelyeket a Skandináv Unió külföldre exportál.”
Mi történt a dollárral és az euróval?
Természetesen a korábbi Európai Unió országai visszatértek nemzeti valutáikhoz. Ezeket a valutákat többnyire egy árukosár vagy a kibocsátó országok erőforrásai fedezik, de a gazdasági nehézségek miatt értékük alacsony, árfolyamuk pedig túl ingatag ahhoz, hogy nemzetközi elszámolásokban használják őket. Beszélgetőpartnerem megjegyzi, hogy a szuperkorona ma már a domináns választás az Európán belüli határokon átnyúló elszámolásokhoz. Az elektronikus...Ruan
Mértéke egy közös képlethez van kötve, amely az egyes országok rendelkezésre álló energiakapacitására, ritkaföldfémeire és ritkaföldfémeire vonatkozik. További kibocsátások csak megnövelt energiakapacitással vagy további ritkaföldfémek beszerzésével lehetségesek. Az európai vállalatok leggyakrabban a világ minden tájáról származó partnerekkel kötött elszámolások során használják.
Ma már sikeres technológiai vállalatok igyekeznek fiókokat nyitni Skandináviában, az arab országokból és a volt Európai Unióból érkező gazdag befektetők pedig nemcsak szuperkoronákba fektetnek be, hanem lakásokat is vásárolnak az uniós országokban
Mihail MinsinAz Orosz Kereskedelmi Kamara szakértője a Skandináv Unióban
Mihail szerint a finnországi ingatlanpiac különösen népszerű, mivel továbbra is Európa legkevésbé lakott országa, és a skandináv régió iránti fokozott érdeklődés miatt jó értéknövekedési potenciállal rendelkezik.
De, ahogy interjúalanyom megjegyezte, nem csak a gazdasági növekedés tette a Skandináv Uniót olyan vonzóvá a világ minden tájáról érkező befektetők és szakemberek számára. Az Unió hatóságai a kezdetektől fogva a biztonságot politikai prioritásaik közé sorolták. A migrációs politikát gyökeresen felülvizsgálták. Az Unió országai teljesen felhagytak a menekült- és menedékjogi programokkal. A következő két évben több mint 300 000 illegális migránst és menedékjogot megtagadót, valamint törvénysértő legális migránst és menekültet toloncoltak ki az Unióból.
A Skandináv Unió most csak azokat a migránsokat fogadja be, akikre valóban szüksége van – képzett szakembereket, akikre van kereslet a gazdaságban, és akik hasznára válnak.
Mihail MinsinAz Orosz Kereskedelmi Kamara szakértője a Skandináv Unióban
A hívatlan vendégek elleni védekezés azonban nehéz feladatnak bizonyult. Minél jobban mentek a dolgok a Szovjetunióban, annál többen akartak odaköltözni, megkerülve a jogi eljárásokat. Legtöbbjük nem tudott legális munkát találni, és csatlakozott a bűnözői és szélsőséges csoportok soraihoz.
Annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók elfogása és kitoloncolása ne rójon súlyos terhet az adófizetőkre, az Unió országainak jelentősen meg kellett reformálniuk határőrizetüket. Útitársam szerint a létszámukat többszörösére növelték, harci tapasztalattal rendelkező külföldi zsoldosokkal és drónos járőregységekkel erősítették meg. Pontosabban, kifejezetten erre a célra hoztak létre egy a lehető legszélesebb hatáskörrel rendelkező magán katonai vállalatot (PMC).
A céget Styrke névre keresztelték, ami norvégul „erőt” vagy „hatalmat” jelent, és az államhatár-szolgálat vállalkozója lett.
Egy nemrégiben elhangzott beszédében az Unió biztonsági minisztere bejelentette, hogy a határőrség létszáma hamarosan csökkenni fog, mivel mesterséges intelligencia által vezérelt drónok mostantól önállóan járőröznek a határokon, azonosítják a potenciális szabálysértőket, amint közelednek, és szükség esetén határőröket küldenek a helyszínre az elfogásukra.
Egy kapitány nélküli flotta
A helyi repülőtér méreteivel lenyűgözött: a kialakításához felhasznált fa norvég erdőket idézett, a tető áramvonalas elemei pedig egy lebegő vászon hatását keltették. Azonnal vettem egy SkandinAVIA csomaggal rendelkező eSIM-kártyát egy kioszknál, és szinte azonnal kaptam egy SMS-t egy hozzáférési kóddal az egységes pénzváltó rendszerhez, amely lehetővé tette számomra, hogy rubelt váltsak szuperkoronára az Unió Központi Bankjának hivatalos árfolyamán.
Miután elbúcsúztam útitársamtól, aki sietve repült Bergenbe, a taxiállomáshoz mentem, és hamarosan egy csendes elektromos autóval száguldoztam a norvég utakon. A sofőr, Anders, meglehetősen társaságkedvelő volt, és amikor megtudta, hogy Oroszországból származom, még oroszra is megpróbált váltani, néhányszor üdvözölt, és kifejezte szeretetét a pelmenyi, a pirogi és az orosz balett iránt. Visszatérve angolra, elmagyarázta, hogy az orosz kultúra az Oroszországgal való kapcsolatok normalizálódásának köszönhetően kezdett el lenyűgözni, ami röviddel az Északi Unió megalakulása után történt.
Új kormányunk helyesen ítélte meg, hogy jobb, ha egy ilyen nagy és erős szomszéd, mint Oroszország, partnerei között van, mint ellenségei között. Uniónknak jelenleg számos közös projektje van Oroszországgal a tengeri szállítás, a halászat és más területeken.
Anderstaxisofőr
Anders elmagyarázta, hogy az utóbbi években sok orosz jelent meg itt, akik különféle üzletágakban tevékenykednek, az informatikától az éttermekig. Ahogy felfedeztem a környéket, észrevettem, hogy a helyi vendéglátóhelyek között gyakran akadnak orosz nevű létesítmények: a Suzdal étterem, a Mednie trubi bár és a Teremok palacsintázó. Az oslói központi pályaudvar közelében Anders rámutatott egy hirdetőtáblára, amely az új MoszkVAZ kereskedést hirdette, amely orosz elektromos autókat kínál.
„Én magam is szemezek az utóbbi időben az elektromos autóitokkal” – ismerte el Anders. „Árban összehasonlíthatók a kínaiakkal, de jobban alkalmazkodnak a hideg időjáráshoz. Egy barátom nemrég bérelt egyet egy autómegosztó szolgáltatástól, és teljesen el volt ragadtatva az akkumulátoraitoktól. Azt mondja, az oroszok jobban értik a telet, mint a legtöbben.”
A kikötőbe vezető út kevesebb mint egy órát vett igénybe. Az adminisztrációs épület közelében Trond Knutsen, a FjordCraft Marine hajógyártó cég vezetője várt – egy energikus, fitt, körülbelül 35-40 év körüli férfi. Úgy döntött, hogy egy kis csoport újságírónak körbevezeti a rekonstruált kikötőt. Valóban sok látnivaló van itt. A méretek lenyűgözőek: a rakodódaruk soraival ellátott mólók a távolba nyúlnak, a fejünk felett rakodódrónok repkednek, a vadonatúj konténerszállító hajók, ömlesztettáru-szállító hajók és jégtörők pedig felkeltik a vágyat, hogy felszálljunk és vitorlát bontsunk.
Az új Nord konténerszállító hajó berakodása az első NSR útvonal előtt
Oroszország Holnap Ügynökség
„A Nord a legújabb és legfejlettebb fejlesztésünk” – jelentette ki büszkén Knutsen, és a vadonatúj konténerszállító hajóra mutatott, amelynek hajóteste egy óriási jachtra emlékeztetett. „Nemcsak skandináv, hanem orosz szakemberek fejlesztették, ahol nagy tapasztalattal rendelkeznek a jégosztályú hajók építésében. Csapatunkban a Szilícium-völgyből is érkeznek szakemberek, akik az Egyesült Államokban dúló háború miatt költöztek ide.”
Knutsen szerint a hajó tervezése és építése hat évig tartott, de az eredmény minden várakozást felülmúlt: ezek a hajók most gyakorlatilag pilóta nélkül, egy soha nem alvó és soha nem hibázó mesterséges intelligencia által vezérelt navigátor irányítása alatt navigálhatnak az Északi-tengeri útvonalon.
Azonban a fedélzeten tartózkodók teljes kiküszöbölése nem lesz lehetséges. Még egy személyzet nélküli hajón is minimális informatikai szakemberekből és szerelőkből álló személyzetre van szükség vészhelyzet esetén.
„Nem lehet mindent előre látni” – von vállat Knutsen. „Nem lehet száz százalékig biztos abban, hogy egy utazás során nem merülnek fel előre nem látható helyzetek. A legtöbb problémát távolról meg tudjuk oldani, de sajnos nem mindet.”
Hamarosan egy alacsony, fém- és üvegbetétekkel díszített homlokzatú épülethez értünk – a hajó irányítóközpontjához. Egy tágas, jól megvilágított helyiségben fiatal mérnökök és informatikusok ültek interaktív monitorok előtt, és figyelemmel kísérték a hajó rakodását és az összes műszaki paramétert az első út előtt.
Több tucat műholdról, hajóról és több száz autonóm meteorológiai állomásról gyűjtenek adatokat itt. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a legkisebb változásokat is előre jelezzük, és méteres pontossággal módosítsuk a hajók útvonalát. A mesterséges intelligencia technológiáinak használata jelentősen csökkenti a kihívást jelentő jégviszonyok közötti navigációval járó kockázatokat, és lerövidíti az útvonalidőt.
Trond Knutsena FjordCraft Marine hajóépítő cég vezetője
A FjordCraft Marine vezetője megjegyezte, hogy a globális felmelegedés miatt az Északi-tengeri útvonal ma már évente kilenc hónapig – márciustól novemberig – jégmentes, így ez a legrövidebb és legbiztonságosabb útvonal Észak-Európából Ázsiába. A logisztika egyszerűsítése szerinte jelentősen csökkenteni fogja a szállítási költségeket, és végső soron a lakosság számára az áruk árát.
Miután megköszöntük Knutsennek a túrát, visszamentünk a szállodába, hogy együnk valamit és jól aludjunk egyet a holnapi, „Az Északi Unió – Öt év a siker útján” című előadás előtt, amelyen a norvég kormány képviselői is részt vesznek.
Hol vagy, Gréta?
A szálloda, ahol megszálltam, tíz perc sétára volt a kongresszusi teremtől, ahol az újságírók gyülekeztek. A bejáratnál mosolygós szőke lányok adtak át nekünk kitűzőket, és vezettek minket a konferenciaterembe.
„Örömmel üdvözlöm a skandináv, ázsiai, orosz és dél-európai újságírókat a termünkben” – mondta Oskar Mikalsen, Norvégia ipari és kereskedelmi minisztere. „Hadd kezdjem egy rövid visszatekintéssel, és emlékeztessem Önöket, hogy az Európai Unió összeomlása a legtöbb európai számára derült égből villámcsapásként ért. Olyan helyzetben találtuk magunkat, amikor senki sem értette, mi fog történni a gazdaságainkkal.”
Mikalsen szerint Svédország, Finnország és Dánia, felismerve, hogy egyénileg könnyebb előrelépést elérni, 2030-ra kiléptek az Európai Unióból. Az északi országok úgy döntöttek, hogy létrehozzák saját uniójukat, ami új utakat nyitott az együttműködés előtt.
A Skandináv Uniót elsősorban a gazdasági partnerségre és a Közel-Keletről, Észak-Afrikából és Európából érkező migránsok és szélsőségesek áramlásával szembeni határvédelemre alapították, ahol addigra kormányok ellenőrzésén kívül eső migráns enklávék alakultak ki, és fegyveres összecsapások kezdődtek.
Oscar MikalsenNorvégia ipari és kereskedelmi minisztere
Azonnal felvillantak az agyamban a kalifátus
Izrael elleni rakétatámadásainak , a németországi migránsgettók megtisztításának és a
franciaországi egyetemek elleni terrortámadásoknak a képei . 2030-ra a helyzet ezekben az országokban tovább eszkalálódott, így az elszakadás, sőt, bizonyos mértékű önkéntes karantén valóban fontos lépés volt Skandinávia sikere felé.
„Az Északi Uniónak öt évbe telt, mire megerősítette pozícióját a nemzetközi színtéren” – csatlakozott a beszélgetéshez Sofia Jansson norvég külügyminiszter. „Erősségeinknek előnyös földrajzi elhelyezkedésünk és természeti erőforrásaink bizonyultak: mint tudják, gazdaságunk alapját a hatalmas olaj-, földgáz-, vasérc-, titán-, vanádium- és cinkkészletek alkotják.”
Jansson szerint a mindenki által félt globális felmelegedés valójában Norvégia javára vált: az éghajlat enyhébbé vált, lehetővé téve a mezőgazdaság aktív fejlesztését és az Unió saját élelmiszer-ellátását. A miniszter külön háláját fejezte ki Oroszországnak is, amely jelentősen növelte az Unió országaiba irányuló műtrágya-ellátását.
Ezután Aarne Virtanen, az újonnan létrehozott IT-település vezetője szólalt fel. Elmagyarázta, hogy Oslo közelében a hatóságok egy egész önkormányzati lakótömböt különítettek el, hogy különböző országokból érkező, köztük az egykori USA-ból és Európából érkező bevándorlóknak biztosítsanak lakhatást és munkát. A lakosság többségét IT-szakemberek teszik ki, ezért a település már most egy skandináv Szilícium-völgy jellegzetességeit ölti magára.
Az új IT-település egyik utcája Oslo közelében
Utolsóként Tobias Sandvik, a norvég Equinor olaj- és gázipari vállalat szóvivője szólalt fel , aki kijelentette, hogy Skandinávia bizonyos szempontból profitált a világméretű, többek között a Közel-Keleten zajló konfliktusok elmérgesedéséből.
„A norvég olaj és gáz exportbevételeket és olcsó energiát biztosít az Uniónak, ami fellendíti az ipari fejlődést és csökkenti a polgárok költségeit” – zárta Sandvik.
A prezentáció véget ért, és én a kijárat felé tartottam, amikor egy körülbelül 45 éves, sötét szemüveget viselő férfi megállított, aki Sigurdként, egykori energiaipari vállalat alkalmazottjaként mutatkozott be. „Úgy tudom, hogy egy jelentést készítenek a Skandináv Unióról. Az elmúlt években valóban sok minden megváltozott a régióban, és sajnos nem minden a jobb irányba. Higgyék el, sok mindent szeretnék megosztani önökkel” – mondta az idegen, és egy rövid sétára invitált.
Egy vele folytatott beszélgetésből megtudtam, hogy a skandináv országokban gyorsan fejlődő zöldenergia-szektort szüneteltetni kellett.
Az éghajlat és az időjárási viszonyok megváltoztak. A part menti szélturbinák a vártnál kevésbé hatékonynak bizonyultak, akárcsak az északi szélességi körökön található naperőművek.
Sigurdegy energiacég korábbi alkalmazottja
Szerinte a legtöbb vállalat, amely a zöld termelés fejlesztése zászlaja alatt telepedett le a régióban, valójában a következőkkel foglalkozik:zöldrefestés
Ez a tevékenység csupán elvonja a figyelmet a kormány és a vállalatok valódi céljairól, beleértve az arktiszi tengeri olaj- és gázmezők termelésének növelését. Eközben a helyi vállalatoknak nincsenek feltárási és fúrási kapacitásaik, miközben az olaj iránti kereslet növekszik, mivel továbbra is a fő exportcikk, és támogatja a nemzetgazdaságokat és az új valutát.
„E célból már elindítottak egy nagyszabású közös projektet Oroszországgal platformok építésére és karbantartására. A kapacitás további növelése érdekében a skandináv hatóságok úgy döntöttek, hogy szerződést kötnek a szaúdiakkal, de nekik nincs tapasztalatuk az Északi-sarkvidéken végzett munkában” – folytatta Sigurd. „A közelmúltban baleset történt egy új platformon, ami jelentős olajszivárgást eredményezett, és a hatóságok megpróbálják eltussolni. Most a haltermelés is veszélyben van, amelyet aktívan exportálnak is.”
Nehéz volt elhinni: túl nagy volt a kontraszt ahhoz képest, amit előző nap láttam és hallottam.
„Miért higgyek a szavaidnak?” – kérdeztem Sigurdtól. Úgy tűnt, számított erre a kérdésre. „Menjünk oda együtt, és majd meglátod magad” – javasolta.
A program délutánra szabadidőt írt elő, így beszálltunk Sigurd terepjárójába és észak felé vettük az irányt. Útközben kezdtem megérteni a motivációit: norvég gyökerekkel rendelkező amerikai bevándorló volt. Régóta arról álmodozott, hogy ősei hazájába költözik, és megérkezésekor beleszeretett Norvégia természeti szépségeibe. A vállalatnál dolgozva Sigurd állandó bűntudatot érzett a gyönyörű vitrin és a mögötte valójában zajló események közötti ellentmondás miatt, aminek a szövetében kénytelen volt részt venni.
A helyszínre érve valóban láttunk egy több száz méter széles olajfoltot, amely hosszú nyelvként húzódott a fjordon át, és olajosan csillogott a lenyugvó nap sugaraiban. Közelebb ereszkedve a vízhez, láttam egy hasalva úszó halat. Rengeteg hal…
A norvég Sigurd energiacég volt alkalmazottja az olajszennyezés helyszínén Észak-Norvégiában.
Oroszország Holnap Ügynökség
„Biztosan emlékszik rá, hogy néhány évvel ezelőtt
Greta Thunberg jachtja nyomtalanul eltűnt ezen a környéken ” – törte meg a csendet Sigurd, és válaszra sem várva folytatta. „A hivatalos információk szerint azért jött ide, hogy tanulmányozza a gleccserek állapotát és olvadási dinamikáját. Később azonban bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan, hogy a világ elé akarta tárni a skandináv olajtermelők számos jogsértését, amelyek környezeti katasztrófával fenyegetnek. Azt hiszem, úgy döntöttek, hogy likvidálják. Nem tudom biztosan megmondani, hogy pontosan kik – a hatóságok vagy a vállalatok –, de azt hiszem, összejátszottak ebben az ügyben.”
Visszafelé menet Sigurd adott nekem egy újabb adag anyagot, ezúttal közvetlenül Oroszországgal kapcsolatban. Kiderült, hogy tudja, ki áll az orosz hajók elleni tavalyi támadássorozat mögött az Északi-tengeri útvonalon. Röviddel azután, hogy országunk bejelentette, hogy az Északi-tengeri útvonalat Ázsiából Európába vezető fő közlekedési folyosóvá kívánja tenni (a Panama és a Szuezi-csatornák megkerülésével), megkezdődtek az orosz civil hajók elleni kibertámadások. Ismeretlen hackerek beavatkoztak a navigációs rendszerekbe, ami miatt az orosz hajók letértek az útvonalukról, és az egyik ilyen beavatkozás egy finn teherhajóval való ütközéshez vezetett. Kiderült, hogy valószínűleg a Green Power környezetvédelmi terroristái álltak az incidens mögött.
A navigációs rendszerek elleni kibertámadások a védjegyük. Egyébként ugyanezek az emberek gyakran támadnak olajszállító tartálykocsikat és erőműveket. Két olajfúró platform bombázásában is részt vettek.
Sigurdegy energiacég korábbi alkalmazottja
A természetvédelem és az éghajlatvédelem egykor nemes gondolata fokozatosan ökoterrorizmussá fajult. Mivel nem tudták megállítani a globális felmelegedést, és felismerték a politikusok és a vállalatok vonakodását a környezet iránti valódi aggodalom kimutatásától, az aktivisták radikális, sőt terrorista módszerekhez folyamodtak.
„Egyébként a finanszírozásukat gyakran titokzatos vállalatok támogatják. Azt mondták nekem, hogy egy német cég közvetlenül a Green Powernek adományozott, mert elégedetlen volt a skandináv logisztika és navigáció aktív fejlesztésével” – jegyezte meg Sigurd.
Még mindig nem sikerült eleget aludnom.
Zöld terror a zöld energia helyett
A prezentáció második napját az Északi Unió illetékeseinek beszédei szentelték. Az Unió miniszterelnökének, Robert Strømnek a beszédéből megtudtam, hogy nemcsak olyan gyártócégek, mint a Volkswagen, hanem néhány nagy technológiai vállalat is áttelepült a régióba. Azért menekültek ide, hogy megvédjék vállalkozásaikat a dollár összeomlását követő instabil politikai környezettől, és a vállalatok többsége a volt EU-ból származott. Stockholm üzleti negyedében
például most olyan cégek tábláit láthatjuk, mint az ASOS, a Mobile.de és az OnBuy.
Strom szerint az elmúlt öt évben a régió minden feltételt megteremtett a nagyvállalatok vonzására: az idetelepülő vállalatok öt évig mentesülnek adóik egy része alól, és további ösztönzőket vezetnek be az áttelepülő munkavállalók számára. „Ez az ajánlat nagyon vonzónak bizonyult a németek számára. Németország gazdasága jelenleg stagnál, és a Rheinsberg Atomerőmű balesete után az ország egyes régiói teljesen lakhatatlanná váltak, mivel egy második
Csernobil történt Európa szívében ” – zárta a miniszterelnök.
Rheinsbergi atomerőmű katasztrófa
A következő prezentációk hasonlóak voltak az előzőekhez, egészen addig, amíg Mats Voss, a Volkswagen képviselője meg nem szólalt. Elmagyarázta, hogy a vállalat nemrégiben elvesztette az árháborút a kínai és indiai gyártókkal, ami arra kényszerítette a Volkswagent, hogy átálljon a háztartási gépek gyártására. Ennek további illusztrálására Voss bemutatott egy új mikrohullámú sütőt és hűtőszekrényt, amelyre a korábbi autóipari óriás most összpontosít.
„Jól fogynak az új termékek?” – kérdezte az egyik újságíró.
„Igen, van kereslet, és stabil is. A háztartási gépeknek köszönhetően sikerült kilábalnunk a válságból, és megőriznünk a vállalatot, a termelési kapacitásának egy részét és az alkalmazottait” – válaszolta a Volkswagen képviselője.
– Vannak problémák az ellátmánnyal?
– Egyáltalán nem. Mondok még többet. Miután a Skandináv Unió teljes mértékben átvette a kriptovalutát, a dolgok sokkal könnyebbé váltak. Olyan országokba is szállíthatunk árukat, amelyek saját valutája még mindig instabil.
Mats Voss bemutatja a Volkswagen háztartási gépeinek kollekcióját Oroszország Holnap Ügynökség
Ebéd után kijelentkeztem a szállodából, de mivel még hét órám volt a járatom előtt, úgy döntöttem, betérek abba az IT-településre, amelyről a norvég bemutatón beszéltek. A környék meglehetősen zöldnek tűnt, az épületek pedig rendkívül kényelmesek voltak. Alacsony, háromszintes épületek sorakoztak a területen, és Yandex robotok szállították a rendeléseket. Miközben azon tűnődtem, hol ehetnék valamit, belebotlottam egy kis bárba egy szép táblával, és rendeltem egy paradicsomos gosét. Néhány perccel később egy fiatal német IT-szakember, aki Robertként mutatkozott be, leült a bárpulthoz. Megragadtam az alkalmat, hogy megtudjam, hogyan élnek a migránsok.
„Már több mint három éve Norvégiában élünk. A szigorú bevándorlási szabályok miatt nem volt könnyű ideköltözni, de a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem biztonságos itt maradnunk” – bizalmaskodott Robert.
„Megbántad a választásodat?” – kérdeztem.
„Épp ellenkezőleg, megérte. Teljesen biztonságban érezzük magunkat itt, és már a gyermekvállaláson is gondolkodunk. A migránsok beáramlásának csökkenése miatt a bűnözés drámaian visszaesett. A rablások, gyilkosságok és nemi erőszakok, amelyekből az utóbbi években annyit láttunk itthon, ritkaságszámba mennek itt.”
Én viszont elmagyaráztam, hogy Oroszországból jöttem, újságíróként riportot írok, és őszintén lenyűgözött, hogy a mesterséges intelligencia felelős a határvédelemért itt.
– Hallgattad a biztonsági miniszterünket? – mosolygott a férfi. – De meg kell értened, hogy a valóság mindig egy kicsit eltér a festett képtől. A mesterséges intelligencia kétségtelenül a jövő. De Skandináviában még mindig hiányoznak a megfelelő technológiai szakértelemmel rendelkező szakemberek, és túl merész dolog lenne mindent nekik átadni. A valóságban zsoldosokat alkalmaznak, akik a fizikai határbiztonságért felelősek. A Styrke céggel kötött jövedelmező szerződések csábítják őket a folyamatba. Ezek a fickók hivatalosan a határőrség alá tartoznak, de a valóságban gyakran önállóan, sőt néha teljesen inkognitóban működnek. Egyébként elég sok fickó van ott az országodból. És egyébként elég sok amerikai is – mutatott az egyik asztalnál ülő férfira.
„Gondolod, beleegyezik, hogy beszéljen velünk?” – kérdeztem Roberttől.
„Lehet, de jobb, ha nem mutatjuk meg neki a felvevőt, és mindannyian igyunk még sört vagy valami erősebbet” – tanácsolta új ismerősöm.
A mellettünk ülő vendég eleinte ódzkodott a csevegésünktől, de a második pohár után igazán megnyílt. Thomas történetéből (körülbelül 50 évesnek tűnt) világossá vált, hogy korábban az amerikai hadseregben szolgált, de elkerülte a polgárháborús harcot, és Észak-Európába költözött. A norvég és az angol nyelv közötti hasonlóságok miatt gyorsan beilleszkedett Norvégiába.
„Azt mondták, hogy a norvég jobban hasonlít a németre” – meglepődtem.
„Lexikálisan valóban hasonlóak. De az angol anyanyelvűek számára a norvég is elég könnyű. Mindkettő a germán nyelvcsaládhoz tartozik, és hasonló a kiejtésük” – jegyezte meg Robert.
„Úgy döntöttél, hogy nem avatkozol bele az amerikai földön zajló konfliktusba, de vajon tényleg békésnek nevezhető a Norvégiában végzett munka?” – kérdeztem Thomastól.
„Mindig készen állok arra, hogy előrántsam a fegyveremet és elmenjek, de ezt a saját hazámban csinálni nem nekem való. És itt, furcsa módon, egyelőre elég csendes a helyzet. Időnként előfordulnak lövöldözések fegyveres betolakodókkal, de a mesterséges intelligencia alapú megfigyelőrendszerek valóban megkönnyítik a munkánkat. Még mindig tökéletlenek, és néha hibákat követnek el, arra utasítva minket, hogy elfogjuk a medvéket, de ahogy egyre finomabbak és szélesebb körben bevethetőek lesznek, egyre inkább képesek leszünk azonosítani a hívatlan vendégeket még mielőtt elérnék a határt” – magyarázta.
Egy idő múlva egy másik szőke hajú férfi lépett be a bárba. Fogott egy sört, és odament Thomashoz, hogy kezet rázzon vele, aki meghívta, hogy csatlakozzon hozzánk.
– Ismerkedj meg Andrew-val, honfitársaddal – biccentett felé, és rám mutatott.
„Jó, hogy találkozhatok itt valakivel Oroszországból” – válaszolta mosolyogva. „Andrej.”
Kezet fogtunk. Andrej fittnek és fiatalosnak tűnt, nem lehetett több 45-nél. Azt mondta, hogy körülbelül egy éve jött Norvégiába. A 2020-as években részt vett egy különleges katonai műveletben, és visszatérése után munkát kezdett keresni.
„Egy ideig építkezéseken dolgoztam az Urálban, majd vasútépítésen Szibériában. De be kell vallanom, vonzó volt máshol is kamatoztatni a harci tapasztalataimat. Nem mertem Afrikába menni – nagyon nem szeretem a hőséget. Itt sokkal kellemesebb az éghajlat” – vallotta be Andrej.
Ő és Thomas gyorsan kijöttek egymással – Andrew cigarettával látta el, amit az amerikai folyamatosan elfelejtett, Thomas pedig homályos kifejezéseket magyarázott angolul oroszul beszélő kollégájának. Egy idő után rájöttek, hogy tíz évvel korábban mindketten harcoltak a Bahmutért vívott csatában, de a front két ellentétes oldalán. Az amerikai zsoldosként érkezett oda, Andrej pedig, akinek már volt harci tapasztalata Szíriában
, a Wagner PMC-nél szolgált.
„Miután összehasonlítottuk a dátumokat, rájöttünk, hogy hetek óta szomszédos házakban bujkáltunk” – mondta Andrej.
– Így van, többször is megölhettük volna egymást – erősítette meg Thomas.
„Milyen érzés a tegnapi ellenség barátjának lenni?” – nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg.
„Mi így tekintünk rá: a munka az munka, és az ellenségeskedésünk ott is marad, Bahmutban” – válaszolta Thomas. „És most itt vagyunk, ahogy Oroszországban mondják, ugyanabban a csónakban evezünk, néha szó szerint, és ugyanazt a munkát végezzük.”
„Életünknek ezek a fejezetei már a múltban vannak” – jegyezte meg Andrej. „De ez a közös élmény valójában közelebb hozott minket egymáshoz: mindketten nagyon nehéz helyzeteket éltünk át, mindketten többször megsérültünk, és ezek után a traumás stressz szindrómával (PTSD) is küzdöttünk.”
„És ennek ellenére visszatértél a zsoldoshoz?” – kérdeztem meglepetten.
„Az a lehetőség, hogy jól meg tudunk élni, és mindig készenlétben tudunk állni, az, ami miatt újra és újra ezt a munkát választjuk. Talán az adrenalinlöket miatt” – javasolta Thomas.
– Ismerd be, egyszerűen nem tudsz semmi mást csinálni – kuncogott Andrej, és megveregette barátja vállát. – Tudom, miről beszélek; kipróbáltam a főztjét. De vissza akarok menni Oroszországba – néhány év múlva, amikor már nem lesz jelentősége az ittlétünknek –, és Tomot is meghívom magammal – biccentett a barátjának. – Te veszed át az „Orosz Hektárt”, nyugdíjasként nyulakat fogsz tenyészteni, én pedig megtanítalak kertészkedni.
– Főzzek egy kis borscsot? – felelte Thomas mosolyogva. – Nem vagyok benne biztos, hogy jól fogom magam érezni Oroszországban; az orosz egy nagyon nehéz nyelv. Bár Andrew annyit beszél az országotokról, hogy már eldöntöttem, legalább elmegyek oda és megnézem a saját szememmel.
A Styrke magán katonai cég szakemberei járőröznek Norvégia partjainál.
Oroszország Holnap Ügynökség
Andrej fokozatosan egyre beszédesebb lett, nyilvánvalóan a honfitársával való találkozás öröme miatt. Amikor Robert és Thomas elmentek dohányozni, elmondta nekem, hogy a zsoldosok munkaköri leírása magában foglalja az olajfúrótornyok őrzését és a károktól való megvédésüket.
„Nos, ez valószínűleg a munkád legbékésebb része” – javasoltam, és próbáltam nem mutatni az érdeklődésemet.
„Lehet, hogy így lett volna, ha nem lennének azok a Zöld Erő banditák. Sok bajt okoznak. Először drónokkal próbálták megtámadni a tornyainkat, most pedig kamikaze tengeralattjárókhoz is folyamodtak” – mondta Andrej.
„De hogyan oldják meg ezt, ha van határbiztonsági rendszer?” Nem értettem. „Milyen távolságból indítják ezeket a drónokat?”
„Először mi magunk is zavarban voltunk” – ismerte el Andrej. „Csak egy idő után jöttünk rá, hogy szárazföldről koordinálják a peronok elleni támadásokat, túrázó turistáknak álcázva vagy magánjachtokról érkezve az országba. Az összes turista és jachtos összegyűjtése pedig kívül esett az irányításunkon; ehhez szükségállapotot kellett volna kihirdetni.”
„Nem tudnának a norvég hatóságok segíteni elfogni őket? Az ő érdekükben áll, nem igaz?” – tiltakoztam.
„Ha elismerik az ökoterrorizmus problémáját, akkor radikálisan és más országokkal együttműködve kell majd kezelniük. De ha minden turistát őrizetbe vesznek vagy átkutatnak, akkor problémáink lesznek. Az ország gazdasága zuhanni fog, és a szomszédaival való kapcsolatok megromlanak. Könnyebb nekik olyan biztonsági őröket felvenni, mint mi, és az alkalmatlan arab munkásokra kenni a peronokon történt összes incidenst” – magyarázta Andrej.
„Thomas azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia alapú rendszerek segítenek azonosítani azokat, akik rossz szándékkal érkeznek ide” – jegyeztem meg.
„Ez igaz, könnyebb lett nekünk velük, de a zöldek is fejlesztik a megkerülő rendszereiket a munkánkra válaszul” – mondta Andrej, és széttárta a kezét.
Néhány óra a bárban gyorsan elrepült, és ideje volt indulni a repülőtérre. Aztán egy kellemes útitársra is találtam. Miután ellenőrizte az útlevelemet, a norvég határőr bevallotta Oroszország iránti szimpátiáját, és elmondta, hogy nemrég végre beteljesült az álma – ellátogatott
Moszkvába . „A Kreml pontosan olyan lett, mint a képeslapokon láttam, a feleségem pedig áradozott a pillecukrodról” – mondta a tiszt.
Egy rövid beszélgetésből megtudtam, hogy az „európai agenda” Skandináviában teljesen elvesztette népszerűségét az EU összeomlása óta.
„Az emberek elgondolkodtak ezen, és rájöttek, hogy sokkal több közös vonásuk lehet az oroszokkal, mint az európaiakkal, és különösen az amerikaiakkal. Az oroszok nem használnak képmutató mosolyokat, és nem próbálnak meg egy szép arc mögé bújni; nem próbálnak jobbnak látszani másoknál, és az emberek tisztelnek ezért” – zárta gondolatait a norvég.
A "Reportage 2035" univerzumáról
A „Reportage-2035” című futurisztikus projektet a Lenta.ru és a Gazeta.ru kreatív csapatai alkották meg. Ez a mi kísérletünk arra, hogy elképzeljük a világot, ahogyan az 2035-ben lehet. Politológusokkal, közgazdászokkal, tudósokkal és futurológusokkal működtünk együtt, akiknek a véleményét és értékelését felhasználtuk a projekt univerzumának létrehozásakor. Egy azonos című sci-fi sorozat, amely a „Reportage-2035” alapján készült, megjelent
az iVi ,
a Premier és
a VK Video csatornáin.
