Papp Lajos nagy volumenű munkássága mellett időt és főleg energiát áldozott arra, hogy a polgári alakulatot szolgája. A plgári alakulat Szilágy megyei elnökeként és a polgári lap főszerkesztőjeként is jeles és mindenképpen komoly és alapos munkát és eredményt tudott az MPP asztalára letenni. Visszaemlékezési irásait egy könyvbe szerkesztve újra kiadta. Minenkinek melegen ajánljuk. Z.S,
Papp Lajos
A történelem a jövőépítés iskolája. Természetesnek tûnik, hogy egynemzet keretein belül több párt szerzett létjogosultságot. Ez egy igazi demokráciában természetes is. A javaslat és kritika karöltve, a demokráciakét eleme. Ezzel szemben a választások után a magyar média- és nemcsak- azzal foglalkozott, hogy az MPP belsõ „villongásairól”, elnökcserérõl és fejek hullásáról értekezett. Az országos elnökség az urnazárás utáni gyors nyilatkozatában írja, hogy ez a fájdalmas és bölcs döntés, hogy nem indított jelölteket, azért történt meg, hogy ne sérüljön a magyar képviselet a parlamentben. A gyengébbek kedvéért írom, hogy ne sérüljön az RMDSZ képviselete.
Ez mind szép és jó a külvilág részére. De feltevődik a kérdés: akkor miért kellett nekünk MPP? Röhögés tárgyává váltunk, rajtunk röhögött, román és RMDSZ-es, az országos vezetés a megyei elnökökre bízta a „miért nem” indulunk, és hogy kire kell szavazni! – magyarázkodást.
Hozzáfűzném azt is, ha fájdalmas, akkor nem lehet bölcs. Mert a bölcsek nem okoznak fájdalmat saját fajtájuknak akkor, amikor minden emberileg megvalósítható lehetõséget elfogadtunk az egység kedvéért.
Ezen túl gondolom, hogy a magunk útját kell járjuk, s a történelmi felelősség már nem a miénk. Azzal, hogy az őszi parlamenti választásokon kihagytuk a verseny-helyzet adta lehetőséget, rosszat tettünk fiatal pártunk arculatának, a bennünk bízó, bennünket támogató polgároknak, s nem utolsó sorban sérült a meghirdetett „választás szabadsága”, mert hogy nem volt kit választani.
Egyszóval az RMDSZ malmára hajtottuk a vizet.
A szavazótáborunk, a választás szabadságát megvonó „jogos” döntés után, kérte a megyei elnökségek javaslatának benyújtását az országos elnökséghez, a kongresszus összehívását sürgette. Ezt a javaslati nyilatkozatot értelmezte kénye-kedve szerint a sajtó. A legnagyobb értékû javaslatok nem megfogalmazásukkor, hanem akkor válnak idõszerûvé, amikor az általuk felvetett kérdések megoldásának eljön az ideje. A kilenc elnök által aláírt nyilatkozatban, az alapszabályt nem sértve kértük javaslataink elfogadását, hisz egy ilyen esetben, gondolunk itt az országos elnökség „hibás” döntésére - a pártfegyelmet betartva, eljött a problémák megoldásának ideje, hisz a helyhatósági választási kampányban nagy „szeretettel” hangoztattuk, hogy Erdély változást akar!
És a Magyar Polgári Párt az új lehetõség!
Éppen ezért, szívesebben fogadtuk volna az országos elnökség köszöntését Advent havában, munkánk és hozzáállásunk elismeréséért, mint az elmarasztaló, számunkra rossz szájízt hagyó elnökségi levelet. Szerintünk, a párt bejegyzését követő hónapban meg kellett volna tartani a Kongresszust, amelyben megerősítettük volna az alapító elnökséget, vagy tisztújítást hajtottunk volna végre, ezzel elkerülhettük volna a szervezetünket ért jelenlegi támadásokat. Mi csak egy szál vagyunk, akik őseinket összeköt ivadékainkkal. Ezért nemzetünk történelmében nekünk is szerepünk van.
Tetteinkkel, határozatainkkal, amelyek lehetnek jók, vagy rosszak, hozzáállásunkat tekintve, aktívan, vagy passzívan formáljuk történetünket.
Minden ember, egyén és összesség, a faji, a nyelvi, vallási és egyéb különb-ségek ellenére békés jövendőre áhítozik. Ezt kellene szem előtt tartani!
