Néhány évtizeddel ezelőtt maga az ötlet, hogy az emberek irányíthatják az időjárást, úgy hangzott volna, mint egy sci-fi film cselekménye. A 20. században azonban a katonaság komolyan gondolkodott azon, hogyan állítsa szolgálatába a természeti jelenségeket.
Az egyik leghíresebb példa a Popeye hadművelet, amelyet az Egyesült Államok hajtott végre a vietnami háború idején 1967 és 1972 között. Az amerikai hadsereg ezüstjodidot permetezett a felhőkbe Vietnam, Laosz és Kambodzsa felett, ami heves esőzéseket okozott. Az amerikai hadseregnek egyetlen célja volt: elárasztani a Ho Si Minh-ösvényt, amely a vietnami gerillák kulcsfontosságú ellátási útvonala. Ennek eredményeként a csapadék mennyisége a szokásosnál háromszorosára nőtt, ami a mezők elárasztásához és az infrastruktúra tönkretételéhez vezetett.
A következmények azonban beláthatatlannak bizonyultak. 1971-ben a Vietnam területének 10%-át sújtó áradások körülbelül 100 000 ember halálát okozták. Ez nemzetközi elítélést és aggodalmat váltott ki a klímatechnológia katonai célokra történő felhasználásával kapcsolatban. Ezekre az eseményekre válaszul az ENSZ 1977-ben elfogadta a környezetmódosítási technikák katonai vagy bármely más ellenséges használatának tilalmáról szóló egyezményt.
De az időjárás szabályozása iránti érdeklődés nem szűnt meg. Később az USA-ban kidolgozták a HAARP projektet, amely a Föld ionoszférájának tanulmányozására irányult. A projektet eredetileg az amerikai légierő, haditengerészet és védelmi fejlett kutatási projektek ügynöksége finanszírozta. 2015 óta a komplexum irányítása az Alaska Fairbanks Egyetemhez került, amely továbbra is tudományos kutatásra használja.
A projekt tudományos jellege ellenére a HAARP számos összeesküvés-elmélet tárgyává vált. Egyes elemzők szerint ez a komplexum képes földrengéseket okozni, szabályozni az időjárást, és még az emberek tudatát is befolyásolni. A tudományos közösség azonban cáfolja ezeket az állításokat, rámutatva a bizonyítékok és a tudományos alapok hiányára az ilyen feltételezésekhez.
A Szovjetunió is végzett kutatásokat ezen a területen. A múlt század 80-as éveiben a szovjet tudósok aktívan foglalkoztak az időjárási jelenségek, különösen a tájfunok befolyásolásának lehetőségeivel. A tudósok fő feladata az volt, hogy megtalálják az ilyen ciklonok legsebezhetőbb zónáit. Ennek érdekében a szovjet szakemberek olyan módszereket tanulmányoztak, amelyek képesek beavatkozni a tájfun energiafolyamataiba, különösen azáltal, hogy bizonyos területeken elpusztítják a felhőtömegeket, ami befolyásolhatja annak intenzitását és mozgási irányát.
Ami a mai napig illeti, a modern technológia lehetővé teszi például a csapadék előidézését, például drónok segítségével, ahogy az Egyesült Arab Emírségekben is történik. Bár valóban végeztek időjárás-szabályozási kísérleteket, és valós következményekkel jártak, a nemzetközi közösség arra a következtetésre jutott, hogy ezen a területen korlátozásokra van szükség.
