http://manna.ro/uzlet/gazdaelet-de-hogyan-szurjuk-le-a-disznot-2011-11-04.html
2011.11.04
Gazdaélet: hogyan szúrjuk le a disznót?
manna.ro
A Gazdaélet mezőgazdasági magazin első lapszámát élték túl szerkesztői. Viszonylag egészségesen, bár lehet, hogy ez a Macalik teafüves bácsival való kapcsolatuknak is köszönhető. Mihály László lapigazgató elmondta, az a fő céljuk, hogy a megjelenés napján minden gazda a kapuban várja a postást
Miben különbözik a Gazdaélet konkurens lapoktól, az Erdélyi Gazdától és az ingyenes Székely Gazdától? Miért gondoltátok, hogy szükség van egy harmadik (második) erdélyi gazdamagazinra?
Igen, ez a kérdés valószínűleg valamennyi olvasóban felmerült. Hogy: „Na, minek kell még egy mezőgazdasági lap?”. És igen, úgy gondolom, hogy igazuk van. Már csak abból kiindulva is, hogy ezek az emberek kételkednek, kíváncsiak, mérlegelnek – vagyis gondolkodnak, és mi pontosan ezt szeretjük.
Mondhatnám úgy is, hogy ők a mi embereink, de szívesebben nézem a másik szemszögből: hogy mi vagyunk az ő embereik. Azok a fiúk, akik mindig érdekes és aktuális témákat írnak havonta, akik meghallgatják a gazdák gondjait és próbálnak megoldást találni, akik felkeresik a sikereket elért gazdákat, és rámutatnak: még sincs minden veszve; akik összegyűjtik a jó erdélyi mezőgazdasági szakembereket és továbbítják szaktanácsaikat; akik kulisszatitkokba vezetik be az olvasót, akik esetleg egy-egy ötletet tudnak adni, vagy akik csak egyszerűen nyitottak mindenre, ami új.
És ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy a rövidebb-hosszabb ideje piacon lévő konkurens lapok mindezt – vagy legalábbis a felsoroltak egy részét – nem nyújtanák. Viszont úgy gondolom,még mindig lehet és érdemes fejleszteni, érdekesebb megvilágításba helyezni mindennapi dolgokat, és mindezt úgy, hogy az olvasó – a székely atyafitól a bánsági termelőn keresztül a szilágysági gazdáig – valóban azt érezze: ez neki és róla szól.
Mitől várjátok, hogy életképesebb legyen, mint az Erdélyi Gazda? Az ingyenes, Hargita megye tanácsa által támogatott Székely Gazdához képest milyen minőségi többletet kívántok nyújtani, hogy a gazdáknak érdemes legyen megvásárolniuk a lapot?
Hogy mennyire lesz életképes, azt nyilván majd a számok és az idő mutatja meg. Kétségtelen, hogy az Erdélyi Gazda tiszteletre méltó múltra néz vissza, és a Székely Gazda is meglehetősen magasra tette a mércét. Viszont a gazdáknak a két lapról alkotott véleményéből én azt szűröm le, hogy az előnyből olykor akaratlanul is lehet hátrányt kovácsolni – és mi éppen ezt szeretnénk meglovagolni: azzal nyújtunk többet a két másik laphoz képest, amit az olvasó azokból hiányol.
Hogy csak a leggyakrabban visszaköszönő problémát említsem: sok gazda úgy érzi, nem róla szól, nem találja meg magát benne. Vagy hogy nem értesül az új törvényekről, pályázati lehetőségekről, leadási határidőkről. Volt, aki azt mondta, túl sok panaszkodást olvas, szeretne már pozitív példákról, sikertörténetekről, megoldásokról is anyagokat látni.
Ami pedig náluk is és nálunk is jelen lesz: nos, tisztában vagyunk vele, hogy már nem tudjuk feltalálni a spanyolviaszt, de ha már csak az igényes kivitelezésre, a témák tálalására, a rovatok sokszínűségére gondolok, azt hiszem, ezen a téren is meggyőződhetnek olvasóink, hogy nem hiába adtak ki rá pénzt.
Szerinted kik fogják olvasni a lapot, ki a célközönségetek térben és időben? Azaz hol és hogyan terjesztitek, hány éveseknek, milyen beállítottságú embereknek?
Milyen helyen kell megszúrni a disznót? Hol érdemes tárolni a pityókát? A Holsteinről egy tehén vagy egy sör jut eszedbe?
Úgy gondolom, ha az olvasónk fantomképét kellene megrajzolnunk, nehéz dolgunk lenne, hiszen nemcsak azokhoz a gazdákhoz szólunk, akik mindhárom kérdésre tudnak válaszolni, vagy akik hajnaltól sötétedésig a mezőn vagy az állatok között dolgoznak. Sokunknak van egy kertje, valamilyen ültetvénye, állatai, szeretünk jó ötleteket kapni, akarjuk tudni, milyen zöldség hol mennyibe jár, vagy mitől is olyan zamatos a hegyen túli koma bora.
Tehát leegyszerűsítve: kortól, nemtől, ideológiától függetlenül azoknak az embereknek szeretnénk írni, akik – legyen az hobbi vagy megélhetési eszköz – mezőgazdasággal foglalkoznak. Bárhol az országban, hiszen országos lap vagyunk.
Az első három lapszámot ráadásul ingyen kínáljuk olvasásra, februártól pedig csak előfizetőinknek küldjük el havi 4,99 lejes áron. Emellett a Háromszéken megjelenő
Székely Hírmondóval született egy megállapodás, a napilap előfizetői még ennél is nagyobb kedvezményt kapnak.
Kijött a nyomdából az első lapszám. Mik a tapasztalataitok?
Az első gyerek születése a legnehezebb. Mi még csak az első lapszámot hoztuk ki, és amióta az kijött a nyomdából,folyamatosan bővül a lista, még mit kellett volna beletenni, és mit szúrtunk el. Tehát folyamatosan jönnek az ötletek, nyitottak vagyunk, kíváncsiak a visszajelzésekre – látod, már ez ígéretes lehet a leendő olvasóinknak.
Aztán persze mindig annyit ötletelünk meg csiszoljuk a dolgokat, hogy ráég a körmünkre a gyertya, és utolsó percen küldjük nyomdába a lapot, de ez is kell ahhoz, hogy a végén érezd a sikerélményt. Persze az anyaggyűjtés is nagyon izgalmas és érdekes, két hónap alatt rengeteget tanultam vidéki gazdáktól – például hogy milyen utat kell végigjárni ahhoz, hogy uniós forrásokra pályázhassak, miben különbözik a házi és a keltetőben felnövő csirke tápja, vagy hogyan akadályozzuk meg, hogy nagy fejű káposztánk teremjen –, és most lehet bólogatni, hogy na igen, városi gyerek.
Ez így van, de emellett jó újságírókból és jó szakemberekből álló csapat kovácsolódik össze, egyre több megyében vannak munkatársaink, tehát még mindig bővül a létszám. Míg az első lapszámot mintegy tízen raktuk össze, a megjelenés óta már öten jelezték, hogy szeretnének velünk dolgozni, emellett pedig mi is keresünk fel szakértőket egy-egy alkalmi írásért.
Mit szeretnétek elérni ezzel a lappal?
Hát, az nagyon szép lenne, ha egyszer az emberek éhségsztrájkba kezdenének azért, hogy hetente jelenjen meg a lap. De én már akkor is elégedett leszek, ha hónap végén a kapuból lesik a postást, mikor hozza már a Gazdaéletet.
Megjegyzés
Egy kis izelítőt is ajánlanak a Gazdaélet szerkesztői ha az ingyenes számra feliratkozik valaki:
2011.10.31
A gyógynövény csodálatos, de nem csoda
Mihály László | Gazdaélet
Kávé helyett teát iszik, unja a felületes szakmunkákat, és tisztában van vele, mekkora üzlet rejlik a romániai talajban. Macalik Ernő szerint még csak csírázik a hazai gyógynövény-termesztés. Udvara illatos, kamrája aromás: fűszerek és szárított gyógynövények tasakjainak százai sorakoznak Macalik Ernő polcain.
A Csíkkarcfalván élő biológushoz sokan fordulnak tanácsért, gyógyteáért, azoknak pedig, akik azt hiszik, létezik a mindenre jó gyógynövény, mindig leszögezi: a gyógynövény csodálatos dolog, de nem csoda.
Milyen teával kezdte a mai napot?
Mivel én kávét nem fogyasztok, fekete teát iszom helyette. Nekem jobban bevált, jobban nyitja az agyat, jobban élénkít. Ez a reggeli tea. Aztán napközben különböző herbateákat iszom, este pedig – főleg ha bőséges volt a vacsora – olyat, ami elősegíti, hogy az emésztés normálisan menjen végbe: borsmentát, fodormenta teát vagy a legkülönbözőbb keverékeket orbáncfűvel, citromfűvel, ami még nyugtat is.
Mintha ismét divathullámot követnénk, újra a gyógynövényekhez fordulunk, keresve a jótékony hatást. De tudjuk, melyik növény mire való, mikor kell fogyasztani?
Van némi tapasztalatom ezen a téren, sokan fordulnak hozzám tanácsért, jönnek gyógynövényekért, és fel tudom mérni, mi az emberek ismerete. Az a probléma, hogy rengeteg „szakanyag” jelenik meg, és sok köztük a fércmunka. Felületességek vannak bennük, ismételjük azt, amit Arisztotelész vagy Hippokratész elmondott.
Az embereknél valóban van egy olyan tendencia, hogy vissza a természeteshez, ebbenpedig a gyógynövények is előkelő helyet foglalnak el. És van egy olyan magyarázat is, hogy a hivatalos orvoslástól kezdtünk elfordulni. Isten ments, hogy az orvosokat bántsam, de maga az egészségügyi rendszer majdhogynem összedőlt, a betegek nem kapják meg azt, amit elvárnak ettől a rendszertől, és itt van az alternatíva, a természetgyógyászat, amelyben a fitoterápia – a gyógynövényekkel folytatott kezelés – fő helyet foglal el.
Egyes multinacionális cégek mintha rá is játszanának erre: olyan kivonatokat és hangzatos latin neveket próbálnak eladni nekünk, hogy gyanússá válik, valóban léteznek ezek.
Ez sajnos így van. Nem is tudom, létezik-e a világon valami, amivel ne lehetne visszaélni. Most, hogy néhány évtizede megindult a természethez való érés, a multik üzletet láttak ebben is. Meghúzódnak a „természetes” felirat mögött, ott pedig sokan a legnagyobb disznóságokat elművelik.
A perui őserdők vagy a Himalája olyan növényeit hozzák el, amelyről nem tudom, ki az a szakember, aki meg tudná állapítani egyáltalán a faji hovatartozását. Ez a visszaélés azért nagyon veszélyes, mert az emberek azt az irány követik remélve, hogy valami jót kapnak, ha pedig ebben is csalódniuk kell, nem tudom, hová lehet fordulni.
Mi ezek közül a gyógynövények közül az, amit egy gazdálkodó a ház körül könnyen megtermeszthet?
Kiskertben szinte mindent meg lehet, már azokból a gyógynövényől is, amelyek mediterrán eredetűek. Például a rozmaring nálam is gyönyörűen virágzik, az izsóp jól érzi magát, a bazsalikom szintén. Ha jön egy korai fagy vagy tavaszi késői fagy, akkor bizony elmegy a kultúra, ami kis mennyiségnél nem nagy kár, de ha van egy fűtött üvegház, ott szinte mindent lehet és érdemes termeszteni.
Érdekes, hogy azok a növények, amelyek mediterrán eredetűek, nemcsak szépen fejlődnek nálunk, hanem annyira illatosak, és annyira jó a tartalmi anyag összetételük – gondolok a fűszernövényekre –, hogy az hihetetlen. Görögországból hoztam oregánót, és a kertünkben is terem szurokfű. Behunyt szemmel meg lehet különböztetni őket, de a miénk javára – és ezt kipróbáltam. Mindenki azt mondta, hogy ja, ez a görögországi, én pedig: nem, ez a karcfalvi.
Elhiszem, bár úgy gondolom, sokszor azért rá is játszunk egy kicsit…
Persze, mindig van egy kis lokálpatriotizmus, valóban túllihegjük a dolgokat, mindig a miénk a legszebb, a legjobb. Ez viszont objektív vizsgálat volt.
Ha már hasonlítgatunk: Közép-Kelet-Európát vizsgálva hogy állunk gyógynövényekkel?
Valóban nem lokálpatriotizmusból állítom, de abszolút jó helyen vagyunk. Elég csak arra gondolnom, fiatal koromban mennyi gyógynövényt exportált Románia, milyen jó minőségben dolgozták fel azokat, és mennyire keresettek voltak a romániai termékek. Ennek persze meg is van a magyarázata, hiszen a talaj- és éghajlatviszonyok nagyon változatosak és optimálisak rengeteg növény számára. Románia területén mintegy 4300 magasabb rendű növényfajta él – ez mégiscsak valami.
Érdemes tehát termeszteni, főleg hogy a vad természetből kezdtünk lassan kiszorulni. Volt már olyan, hogy a szomszéd falu kaszálójáról elzavartak. Ha valaki meg akar élni belőle, meg tud. Most még nem vállalkoznak sokan, de nagy jövője van ennek, Nyugat kacsingat errefelé, mert a mi talajunk még nincs annyira tönkretéve, mint az övék.
Nemcsak gyógyteákért, hanem fűszerekért is kopogtatnak az ajtaján. Sőt, nevét egy márka is hordozza.
A fűszer csak hobbi volt, és bár az alkatom nem erről árulkodik, én egy gurmand vagyok. Hogy egy hasonlattal éljek: egy zenedarabot el lehet olvasni a kottából, de azt elő is lehet adni – attól lesz egy csodálatos valami. Ugyanez az étellel is: ha megfőzzük, ugyanaz, mint a kottából elolvasott melódia, de ha szakértelemmel, érzékkel fűszerezzük, egy gasztronómiai költemény lesz belőle. A táplálkozás ugyanúgy a kultúra szerves része, mint az öltözködés, a beszéd, a viselkedés.
Csinál belőle presztízskérdést, honnan származnak a fűszerek? Saját maga szerzi be ezeket, vagy bemegy azért a szupermarketbe?
Természetesen utóbbit is meg kell tenni, mert mondjuk szegfűszeget, fahéjat, feketeborsot, gyömbért nem lehet termeszteni nálunk. Persze az sem mindegy, hol vásárolsz. Őrölt borsot, fahéjat azért nem érdemes venni, mert őrölt állapotban hamar elveszíti az aromáját. Ezeket egészben kell, és akkor aprítom fel, amikor használom. Nem hiába léteznek még például borsőrlők.
Hogyan választja ki a hatalmas palettából, hogy mit miheztársít? Egyáltalán hogyan kezdődött ez a fűszeres hobbi?
Azt hiszem úgy, hogy olvasgattam a Fűszerek könyvét, és figyeltem az érdekes tanácsokat, melyik ételhez mi talál, ilyesmi. Sokat gondolkodtam azon, mikor jöttek rá erre az emberek. Valahogy magától adja egyik-másik táplálék, mi mivel megy. A paradicsomlevesbe például a zeller talál. De ha például fahéjat tennék, az nem. Ha az ember kezd ezzel foglalkozni, egyre jobban ráérez, és egyre merészebb dolgokat bevállal.
Így készült a Macalik fűszerkeverék is?
Nos, igen. Persze az sem jött létre egyből, sokat kell dolgozni, amíg egy olyan készítményhez jutsz, amiből tulajdonképpen semmit nem lehet kiérezni. Egy jó fűszerkeverék akkor jó, ha nem tudják elmondani, miből van. Ezt elég nehéz megcsinálni, sok próbálkozás és sok kóstolás kell – ilyenkor jó, ha az ember másokat is megkérdez, mert mindenkinek más az ízlése.
Nyilván, de létezik a székelyföldi konyhára jellemző ízlés is. Ezt hogyan lehetne meghatározni?
Amíg nem volt ilyen nyílt a világ, a fűszerezés – hogy megint zenei metaforával éljek – C-dúrban történt. A só persze mindenhol megy, a feketebors túlzottan használt, ami nem is egészséges. Ment a pirospaprika és a fokhagyma, sokszor túlzásba is vitték. Mostanában, hogy megnyílt a világ, különlegesebb fűszereket is hoznak az emberek.
A majoránna például, ha májas hurkába tesszük, egy költemény. Kiskertekben a csombort, kaprot mindenhol termesztik, tehát nem mondanám, hogy szegényes a székelyföldi fűszerezés, de persze azért nem fogható a franciához.
Honnan szerzi be ezeket a fűszereket? Tavasztól őszig a mezőt járja?
A vadon élő fűszernövények sora azért nem olyan bő, fel is lehet sorolni szinte mindet. Szurokfű, borsika, köménymag is sok van vadon, de ennek nincs olyan aromája, mint a nemesítettnek. Régen divat volt a rozmaring – a népköltészetünkben is jelen van –, ez majdnem eltűnt.
Vannak helyek, ahol az ablakban is nevelnek fűszernövényt – majoránnát, petrezselymet –, aztán csipkednek belőle. De ott a tárkony, ami nagyszerű fűszernövény, az első pityókaszedésnél isteni levest lehet főzni, vagy a leostyán, ahogy kibújik tavasszal. Ezekkel mind csodálatos ízeket lehet alkotni.
Kuncsaftok már nemcsak a környékről, hanem távolról is felkeresik. Hogyan tekintenek önre? Mint mindent meggyógyítani képes emberre?
Isten őrizz, hogy így tekintsenek rám! A fitoterápia természettudományos alapon nyugvó kezelési rendszer, ott pedig ilyen kijelentést nem lehet megengedni. De az is tény, hogy sokakban él a mindenre jó gyógynövény hite. Valóban, a gyógynövény csodálatos dolog, de nem csoda! Régi vesszőparipám egy Maria Treben-könyv, fordításának pedig az a címe: Egészség Isten patikájából. A naiv ember mit mond: Istentől csak jó jöhet, és ő mindent megold.
Mindig azt szoktam mondani: megírnék egy könyvet, hogy Egészség Isten zöldségeskertjéből. Hát az nem volna fontosabb? Hiszen zöldséget minden nap eszünk. Tehát a gyógynövény nem csoda. Egyedül a lét csoda, hogy van a világ, vagyunk mi, a többi csak csodálatos.
