Tavaly, amikor a Marosi Polgár beindult örömmel üdvözöltük. Azóta egy fajta "eltolódást" érzünk egy nem kimondottan érthető irányba. Végül is a szövetségi egyeduralmat nem megtörni (vagy esetleg megtűrni) kellene, hanem a választás szabadságával egyfajta alternatívát kellene kialakítani, hogy egyszerűbben fogalmazzunk: az ellenzéki vonalat kell "karbantartani" és mindenképp a jobb oldali erőknek az összefogásával, de... De egyesek nem értik, hogy a Fidesz nem fogja és szerintünk nem is akarná, hogy szélsőjobbra tolódjanak a polgári alakulatok. Az emisek elnöke egy aprócska hibát követett el azzal, hogy "beleharapott" az addigi társszervezetként nyilvántartott vezetőbe, de ezzel csak az éppen alakuló néppártiak felé akar jelzést adni mondván: itt vagyok én is, a politikai szándékaimat elégítsék ki... Az pedig, hogy ki kinek "nyal", már nem a polgáriak dolga, hibája... végül is az anyaországban sincs elhatározva kihez kellene csatlakozzanak... A 21 éves megfélemlítő politika, azaz ha mi nem vagyunk nem lesz parlamenti magyar már nem éppen cél a szövetségiek ott lesznek mert őket "ismeri" el 100/2010 kormányhatározat mint népközösségi reprezentáns és azért kapták a megfelelő pénzalapokat...
Az alábbi cikkben megfogalmazottak ellenére soha sem volt jobb kapcsolata a polgáriaknak a szebb jövőt illetően, hiszen a maros megyei vezető mellett a szatmári és a bihari polgári vezetők is komoly programokat bonyolítottak le - sőt a polgári irodákban vannak a jobboldal EU-s irodák vagy fordítva. Ez pedig csak a jobboldalnak szolgál az alábbiakban megfogalmazottakból azonban - a szókimondóság nevében-hevében leírtak - nem erre utalnak. Inkább egy parancsra megírt cikknek vélhető, mint egy alaposan megfontolt vezércikk. A polgári párt vezetőjének a szapulása csak a szövetségi lejáratási műveletében hozhat jelentős helyet a cikkírónak. A polgári pártban az elnök mellett nagyon sok olyan tag van, akiket a jobboldali erők nem igen tudnának majd nélkülözni!
Azonkívül érezhető, hogy Erdélyben a Jobbik-kal rokonszenvezők száma napról napra nő, amiért kár a polgáriakat egy tollvonással lenyomni a politikai palettáról, mert ha a politikai programjukat megnézné a cikkíró láthatná, hogy nagyon sok közös vonást és párhuzamot találhat a két alakulat között (egy esetleges és bejegyzett partner is lehet) olyannyira, hogy a szövetségieknek sikerült a többségi olvasó fejét azzal tömni, hogy a polgári párt a szélsőségesek alakulata lenne... A polgáriak gazdasági programja nyugodtan helyettesítheti az anyaországiét...
A cikk címe nem igen fedi a valóságot, hiszen nem lehet rendszerváltásról úgy beszélni, hogy egy olyan alakulatot kritizáljunk, amely még nem volt hatalmon. Rendszerváltást pedig csak a demokrácia keretében szabad elképzelni s ezt a cikkírónak - aki maga is katonai képesítésű - tudnia kellene. Az amúgy is csökkenőszámú népközösségünket nem szabad odalökni egy olyan "megoldásnak", amely a fizikai megsemmisülését eredményezné!
Ami a néppárti és szövetségi összeborulást illeti sajnos, de beigazolódni látszik az amit egy pár hónapja is leírtunk. A magyar ifjak és a vármegyei ifjak közös elindulását illeti sajnos de a tinédzserek nem kimondottan kitartóak, mert a pubertás kor kitolódni látszik a 30. év felé - gyermekekkel pedig magas politikát nem igen lehet csinálni. A polgári megyei vezetők vélt "lázongása" pedig nem rossz dolog, hiszen közülük csak kevesen bizonyítottak. Nekik a választók felé le kell tenniük valamit, hogy a választások évében ezért nyugodtan ülhessenek...
Marosvásárhely mellett igencsak minden helység frontváros lesz majd jövőre mert a többségiek "csendes" honfoglalása erre utal. A magyaroknak "felkínált" vasleventék pedig lesznek máshol is, akik csak a "fa ló" szerepre jók azaz a szövetségieknek kedveznek.
Téves az a feltevés is, hogy valamit is jelentene az anyaországban történt választások eredménye, hiszen nem lehet külföldről rendszerváltást "elkövetni". Igaz voltak vannak efféle politikai nyilatkozatok, de ebből sok dolog légből való. A cikkíró szász-ellenessége is furcsa, mert egy már lerágott csontra - ama "koccintásra" - vetíteni a politikai pártok közti kapcsolatot elég primitív megközelítés (máskülönben más cikkben egy az egyben újraolvasható ez a kitétele) hiszen egy politikai elemzésben nem csak a pártvezér szerepe számíthat.
Ajánlani tudjuk a cikkírónak olvassa a polgári lapokat, hiszen mások is olvassák Brüsszeltől, Budapesten át Bukarestig és megfog lepődni mennyi minden történik a polgáriak háza táján és ezeket igencsak "követik", "másolják" más kolozsvári székhelyű alakulatok is. Tudnánk egy jó pár példát is megadni, de nem tesszük inkább arra késztetjük, hogy a cikkíró mellett az olvasót döntse el, ezért lássuk a cikket:
Se szeri, se száma nem volt egy évvel ezelőtt a választásokat megnyerő fideszesek és erdélyi csatlósaik által hangoztatott nyilatkozatoknak, miszerint végre felénk is rendszerváltás lesz, most aztán vége az RMDSZ egyeduralmának, lesz itt hadd el hadd és miegymás.
Nos, eltelt egy év, s a "hadd el hadd"-ból visszatértünk a balkáni, „hagyd csak, valahogy majd megegyezünk”-be, a miegymás-ból pedig a „mi egymásért”, azaz a politikusok, színezettől függetlenül támogatják egymást, hogy új arc ne köphessen bele a mocsári iszapból dagasztott rendszerükbe.
Írtam már arról, hogy mennyire tele van a hócipőm (ja, hogy a Hócipő pedig mivel-kikkel van tele, azt most hagyjuk) a mellveregetős, hangzatos szólamokkal, amelyet népszerűségre vágyó politikusaink oly könnyen ejtenek ki szájukon, mintha Magyarország jelenlegi helyzetében mi sem volna természetesebb, mint bevonulni Bukarestbe és magyar paprikával fűszerezni a csorbát. Ez sajnos nincs így, a híres-hírhedt magyar politikai balfaszság miatt pedig nem valószínű, hogy egyhamar ez előfordulhat, de addig is – harsogja az erdélyi magyar jobboldal – elégedjünk meg Szász Jenővel, akinek megvan az a fölöttébb fura szokása, hogy a bukaresti elnöki palotába szokott bevonulni, akkor, amikor épp Erdély elcsatolását ünneplik déli szomszédjaink.
Persze ez nem olyan bevonulás, amire az olvasó gondol, testes hősünk itt pezsgőspoharat tart kezében és Basescuval, a tengeren edződött ravasz rókával koccintgat, mert – állítása szerint – így is lehet képviselni az autonómiát.
Azt az autonómiát, amitől viszont egyre messzebb kerülünk. A nyár politikai nyitánya bebizonyította, hogy sem a magyar kormány, sem az általa futtatott erdélyi magyar jobboldali tábor nem tud mit kezdeni azzal, ha Bukarestben kitalálnak valamit. Igen, kérem szépen, a regionalizálásról beszélek, amikor szőrén-szálán megmutatta bénaságát a magyar politikai elit – sajnos, ezt muszáj megemlíteni – az RMDSZ-t kivéve. Semmi perc alatt találta ki Basescu, hogy akkor most átszervezik az egész országot, olyan régiókat alakítva ki, amelyekben a magyarság aránya sehol sem haladná meg a 30%-ot. Frappáns – mondhatni, a Fidesz-kormány napokig hallgatott, mert nem tudott pártpolitikai elfogultságán felülemelkedni, kimondani, hogy az RMDSZ javaslata mellé áll, amely viszont a székelyföldi és partiumi megyékből csinált volna két régiót, magyar többséggel.
De nem, ez nem ment Orbánéknak, helyette hagyták, hogy az általuk pénzelt jobboldal Erdélyben is bebizonyítsa a választóknak, hogy:
- sem az MPP, sem az EMNT nem képes a lózungokon kívül érdemi választ adni a problémára, magyarán szólva balf ..k
- hagyta ezáltal, hogy az utóbbi időben az RMDSZ már-már végzetesnek lefestett meggyengülésének képe szétfoszlódjon a magyar választókban
Két legyet egy csapásra – csakhogy ezt nem mi, az antikommunista, erdélyi magyarok, akik már 20 éve várják a rendszerváltást tájainkon mondhatják, hanem az RMDSZ.
Szóval, a regionalizálás kérdése aztán lekerült napirendről, mintha csak ennyi lett volna a lényege, mintha a román politikai elit és az RMDSZ megegyezett volna, hogy bedobják ezt a témát, jól elrágódnak rajta a polgárok, aztán az RMDSZ megvédi a románoktól Székelyföldet,Basescu pedig megóvja a magyaroktól Erdélyt, és utána közösen böngészik át a legfrissebb közvélemény-kutatásokat. Az, hogy ez így történt-e vagy sem, valószínűleg az idei december elseje után tudhatjuk meg Szász Jenőtől, ha őkelme veszi majd a fáradtságot, és ismét elmegy képviselni az autonómiát Bukarestbe, az elnöki palotába.
Szász Jenő a maga részéről pedig mindent elkövet, hogy maga mellett és alatt tartsa a Magyar Polgári Pártot. Azt az MPP-t, amelynek már megyei elnökei is lázonganak a testes elnök vezetési stílusa és semmittevése ellen. A frontvárosként közismertté vált Marosvásárhely magyarsága épp azon kínlódik, hogy kihasználva a román választási rendszer változásait (jövő évtől kezdődően Romániában a választások egyfordulósak lesznek, ami a helyhatósági voksolást tekintve annyit jelent, hogy az egységesen induló magyaroknak jóval nagyobb esélye lehet a politikailag megosztott románokénál elnyerni a székely főváros polgármesteri címét – F.J. megjegyzése) a különböző politikai pártok és szervezetek egy jelölt mögé sorakozzanak fel, így növelve reálissá a polgármesteri szék elnyerésének az esélyét.
Hogy Marosvásárhely vezetésének magyar kézbe kerülése a regionalizálás, Székelyföld esetleges szétdarabolása (Basescu “kompromisszumos” javaslata szerint maradnának az általa felvázolt megamegyék, viszont Hargita és Kovászna megyék megtartanák jelenlegi formájukat. Ezzel viszont elveszne Székelyföld marosszéki része, a Nyárád-mente, a Küküllő-mentének egy jó része – F. J. megjegyzése) viszonylatában mennyire fontos, azt az olvasók fantáziájára bízom. Szász Jenő azonban ezt képtelen átlátni, a városban tett legutóbbi látogatása során kijelentette, hogy akár áprilisig várnak (azaz a választásokig) az általuk elképzelt ideális jelölt, Bölöni László válaszára.
Slussz-passz, más nincs, szóba sem állnak senkivel. Annyit még hozzátett a polgáriak elnöke, hogy az MPP-ben nincs diktatúra, aminek némileg ellentmond az a tény, hogy a fent említett nyilatkozatával azt a László Györgyöt hozta kellemetlen helyzetbe, akinek vezetése alatt a Maros megyei MPP kiváló kapcsolatokat épített ki a Jobbikkal. Ez utóbbi nyilván szúrja Jenő kebelbarátjának, Kövér Lászlónak a szemét, aki azt a szívességet is megtette a testes-bajszos pártelnöknek, hogy lemondta az EMI-táborban való részvételét, mert Szász Jenőt nem akarták meghívni a tábor szervezői, akik viszont a maguk részéről kijelentették, hogy olyan székely politikussal, aki december elsején Bukarestben koccint, nincs mit tárgyaljanak.
Hogy ma a nemzetünkön belül élő léhákat szidalmazó Kövér miért táncolt úgy, ahogy Jenő fütyült, azt csak a Jóisten tudja, ami viszont biztos, hogy Jenőke ezzel a lépésével megüzente Erdély-szerte, hogy az MPP az övé, Kövér pedig az ő barátja. Jenő utasítására ugyanis minden, az EMI-táborba előzetesen meghívott MPP-s elöljárónak megtiltották, hogy megtartsa előadását.
A hülyeség magasiskolája, mondanánk, hisz a sovány kampányfelülettel bíró polgáriaknak remek alkalom nyílt volna, hogy a választások előtti évben megmutassák magukat annak a fiatalságnak, amelynek munkaerejéért majd véres könnyeket fognak hullajtani fél év múlva. Jenő viszont jól játszott, a saját szemétdombjának megóvása szempontjából, hisz’ a közelgő tisztújító kongresszus előtt senki, ismétlem senki, azaz egyetlenegy MPP-s politikus sem akadt, aki egy halk „anyádat” maga elé mormogva megtartotta volna előadását a pártelnöki tiltás ellenére, ezzel is bizonyítva, hogy Jenőkének van alternatívája a párton belül. Sikerül bebizonyítani az ellenkezőjét, így valószínűleg Jenő marad az elnök ismét, az erdélyi politikát megfiatalítani szándékozó ifjú jobboldaliak pedig nézhetnek más utak után.
A más utak pedig bezárulni látszanak: az Orbán Viktor által felfuttatott EMNT pártként való bejegyzése még mindig várat magára, holott Tusványoson készültek megünnepelni a harmadik erdélyi magyar párt születését, ami elmaradt, sőt, egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a jövő évi választásokig bejegyzik-e a pártot. Ami a kisebbik baj, ugyanis az EMNT a jelek szerint egyre közelebb kerül az RMDSZ-hez. Kolozsváron már közös listában gondolkodnak, Marosvásárhelyen pedig a polgármester-választás magyar jelöltje körüli dilemmát az EMNT “oldotta fel”, amikor egy csúcs-RMDSZ-est, Vass Leventét javasolták jelöltnek, aki nem is oly rég még Cseke Attila egészségügyi miniszter államtitkára volt.
Összenő, ami összetartozik, állapítja meg keserűen a politikába belekóstolni vágyó jobboldali fiatal, így a tavaly még esélyesként futott projekt, amely a Jobbik Baráti Kör marosvásárhelyi fiataljainak a fejéből pattant ki, bukni látszik. A terv lényege az lett volna, hogy a pártoktól még meg nem fertőzött, politizálni vágyó fiatalokat az EMI-ből, a HVIM-ből, a Székely Pajzsból és az egyetemekről összegyűjtve egyfajta határozott, ám kulturált mozgalomként lépjenek fel, kívülről befolyásolva a politikát. A terv érdeklődés hiányában elmaradt, mind a magyarországi pártoknak, mind az erdélyi szervezetek jórészének az erősebbhez való dörgölődzés vált irányadóvá.
Szóval, feleim, így állunk mi itt, az erdőn túli területeken. Baj amúgy nincs, mert azért az erdélyi magyar egészséges életszemlélete nem veszett ki, élünk, halunk, házasodunk és gyerekeket szülnek asszonyaink. Hamarosan itt az ősz, a szüret és a betakarítás ideje, van, amivel elűzni a sok gondot fejünkből: munkával, borral, szerelemmel.
Friessner József
