Keizer Róbert urat kérdeztük azzal kapcsolatosan, hogy választások lesznek a kolozsvári MPP-ben
- Elnök úr, hogy érzi magát?
- Ismert az az álláspontunk, hogy nem szoktunk előhozakodni a terveinkkel, de most kivételesen nem a japán példát szeretném bemutatni, hanem a kínait.
- Hogy kerültek ők ebbe a képbe?
- Igen, de erről majd a választmányi gyűlés után, most rohanok egy újabb tárgyalásra.
- Elnök úr, köszönöm, GBI
- Elnök úr, hogy érzi magát?
- Meg kell mondanom, hogy nagyon várom a választásokat, hiszen az elmúlt időszakban sok munka és törődés mellett sokszor éreztem, hogy a tagság megbízása igencsak kötelezett engem és a kolozsvári elnökséget, de arra a csapatmunkára, amivel tették a tagjaink a dolgukat, nem számítottam és ez nagyon megnyugtat, hogy sikeres projekteket tehetünk a tagjaink és a választók elé! Csak köszönni tudom a mellém állt csapatnak az önzetlen munkát!
- Sokan vannak?- Ez az amikor nem a mennyiséget, hanem a minőséget kell az asztalra tenni és azt mondhatom, hogy az elmúlt időszakban a városi polgáriaknál egy olyan csapat alakult ki, amely bármilyen feladatot meg tud oldani. De, hogy válaszoljak a kérdésére, igen sokan csak nálunk nem a szám fontos. Annyit viszont megjegyezhetek, hogy a csapatunk álladóan változott, átalakult sőt fiatalítottunk is!
- Milyen érzés, hogy a másik két politikai alakulat nem igen számítja erősnek a kolozsvári polgári pártot?- Hát, ez nem igaz. Csak tessék figyelni milyen átalakulás volt a szövetségieknél: az országos elnökségét Kolozsvárra helyezte és itt van a néppárti élcsoport is. Nívós ellenzéket tudunk a szövetség részére biztosítani. De nem ezt tartjuk fontosnak, hiszen eddig is az volt a tapasztalatunk, hogy a szövetségiek mindent elkövettek, hogy sajtóembargóval sújtsanak. Nekünk az építő munka volt fontos. Ennek érdekében kezdtük el a szakosztályainkat úgy megszervezni, hogy a szakemberek véleményét mindenkor megkérdeztük.
- Igen, az igencsak látható volt, hogy a gazdasági szakosztály jócskán aktív volt.- Ki kell egészítenem, mert nem egy szimpla gazdasági, hanem Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztályt állítottunk fel! Ennek legfontosabb feladata egy olyan komplex fejlesztési tervet kellett kidolgoznia, amely nemcsak Székelyföldön, de itt a Szórványban nagyon sokat segíthet a népközösségünk számára.
- Igen a másik alakulatok is bejelentették, hogy gazdasági tervet tudnak az asztalra tenni, miben különbözik az Önöké?- Ez aztán magas labda. Na, akkor kezdjük el: mi nem arra törekedtünk, hogy valami magasröptű vagy másokat másoló programot készítsünk el, hanem olyant, ami kevés eszközt, pénzt igényel, de hathatós! A vidék már megtanulta, hogy akkor élhet meg ha árutermelővé válik, de a piaci lehetőségeket is meg kell teremteni. Sajnos, eddig erre senki sem gondolt úgy, hogy ezt alaposan meg is szervezze. Mi viszont már két éve abban igyekeztünk az értéktermelők, a gazdák segítségére sietni, hogy megkerestük azokat a lehetőségeket, amelyek által csak olyan terméket állítsanak elő amit el is tudnak adni. Az idén be is igazolódott, hogy az erőltetett monokulturás termelés nem jó tanácsadó.
- Legutóbb újra jelentették, hogy több projektet indítanak el a japán kapcsolatok által, miért japán?- Falulátogatásink és vidékjárásaink arról győztek meg, hogy az a 21 év ami eltelt, mély nyomott hagyott a népközösségi szinten és egyfajta negatív, nyomasztó szemlélet van jelen s ez főleg a megfélemlítő - szerintünk nagyon is helytelen - szövetségi politikának tudható. Azt tapasztaltuk, hogy már egy szimpla pozitív példa is megtudja törni ezt az áldatlan helyzetet, igaz az is nyilvánvalóvá vállt, hogy nemzetben kell gondolkodni. Két nemzet a német és a japán volt az, amelyik nagyon hamar maga alá gyűrte a háborúban elszenvedett veszteségeket. Igy került a képbe a japán no és a német példa is.
- A sajtóban sokszor elhangzott a Takagi úr neve, aki az Önök partnere, mire készül most?- Ismert az az álláspontunk, hogy nem szoktunk előhozakodni a terveinkkel, de most kivételesen nem a japán példát szeretném bemutatni, hanem a kínait.
- Hogy kerültek ők ebbe a képbe?
- Már több hónapja, hogy jártuk a terepet és megdöbbenve láthattuk, hogy a gazdáink jó része 20-30 éves traktorokkal dolgoznak. Ekkor felkerestünk több mezőgazdasági gép forgalmazót és megdöbbenve észleltük, hogy a hazai szinten milyen magas árakkal találkozhatunk. Végül is csak a HOYO traktorgyárat választottuk ki, akiről ugyan keveset hallhatott a magyar gazdatársadalom, de tudtuk, hogy a "rabla" projektben ők is érdekeltek voltak. Már az első találkozás is kellemes volt mert már a következő héten eleget tettek a kérésünknek és egy traktor bemutató körutat szervezhettük részükre éppen azért, hogy a mi gazdáink is le tudják cserélni a gépparkjukat s ezzel piac képesebbek lehetnek!
- Ez szépen hangzik, de faluhelyt nem igen találni eurót, akkor is jó lenne ez a megoldás? - Tudva, hogy a gazdáknak nemigen van pénzalapjuk egy olyan programot dolgoztattunk ki a traktor gyárral ami által vállalhatták, hogy ha a "rabla" le is állna ők tovább folytathatják a "gépcserés" megoldást!
- Másról is beszámolhat?- Igen, amit már megcsináltunk, be lehet mutatni! Ilyen az ausztriai partnereink látogatása is. Még az aradi koszorúzási ünnepségek alatt is gazdasági kérdések egész sorozatáról tárgyaltuk az osztrák barátainkkal.
- Talán van még más is a tarsolyukba?- Igen, de erről majd a választmányi gyűlés után, most rohanok egy újabb tárgyalásra.
- Elnök úr, köszönöm, GBI
