http://www.szekelyujsag.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=1579:a&catid=46:aktualis&Itemid=27
Az eldugottabb falvakból a fiatalok elvándorolnak, az idősek kihalnak, a rossz útviszonyok és az infrastruktúra hiánya miatt a településeket nehéz megközelíteni. Dr. Balázs Lajos egyetemi tanár, ismert néprajzkutató úgy véli, hogy összetett okai vannak mindennek, s e folyamat a Székelyföldön a kollektivizálás befejezése után, már 1962-ben elkezdõdött, és nyugati befolyásra, a rendszerváltás után kiteljesedett. „Alig van aki művelje a földeket, a templom padjai egyre üresebbek, a fiatalok többsége elment a városokba vagy külföldön dolgoznak, csak választási kampánykor jönnek ide szépeket mondani a politikusok, nekünk, öregeknek pedig a havonta egyszer megjelenõ postás jelent örömöt, aki hozza a kicsi nyugdíjat”- mondja Sz. Sándor a Nagyhomoród-menti egyik kicsi falu idõs lakója. Néhány évtized alatt széthullnak a hagyományos székely faluközösségek, eltűnnek a régi szokások, és az elnéptelenedés következtében a romák válnak többséggé egy-egy kisebb faluban. A pusztulás a nagyobb községekben nem érződik, nem annyira látványos bár mindenhol azonosak a jellegzetességei. Maros megyében például kiürülő magyarlakta falvak: Geges, Rava, Kelementelke és mások, Nyárádszentsimonban 2002-ben még 94 lakos élt, ma már alig 60, a Libánfalva községhez tartozó Laposnyatelepnek, ahol 1966-ban még 869-en éltek, ma már egyetlen lakója sincs. Kovászna megyében sem ad derűlátásra okot a helyzet, gyermekhiány miatt bezárták a uzonfûzesi, lisznyói és csernátoni iskolákat.
Kollektivizálás, majd pénzhajsza.
Dr. Balázs Lajos néprajzkutató lapunknak elmondta, hogy az általa tapasztaltak szerint legelõször az 1962-ben befejezett kollektivizálás tette tönkre a székely falvak közösségét, amikor a parasztság elbizonytalanodott, mert „talpa alól kihúzták a földet”. Csökkent a nemzőkedv, céltalanná vált a több gyermek vállalása. Az elvándorlást ösztönözte az erőszakos iparosítás, az 1970-es évektõl egyre több a bedeszkázott ablakú ház a falvakban. Ma már a nyugati, pénzhajszoló életforma sorvasztja a közösséget, a nők 25-35 év közötti életkorukban szülnek egy-két gyermeket, nem követett a régi többgyermekes modell. Fontos a karrier, a pénz, a házépítés és másod-harmadrangú a gyermekvállalás. A munkahelyek hiánya, bizonytalansága és a pszichés tényezők miatt is csökken a gyermekvállalási kedv. E hangulatot fokozza a média negatív propagandája is, a gyermektelen életmód népszerűsítésével, amely nem más, mint az elkényelmesedés eredménye. Ma már nem csak a székely férfiak mennek külföldre dolgozni, hanem a nők is, akik beteggondozókként, idősek ápolóiként esetleg többet keresnek, mint a férjük, így a családfõ sokhelyütt másodrendűvé vált, ami szintén károsan befolyásolja a szaporulatot. Összehasonlítva a falvak népességét, egyébként az is kimutatható, hogy valamivel jobb a helyzet a katolikus vallású falvakban, mint a más felekezetűekében, tájékoztatott dr. Balázs Lajos. Fülöp D. Dénes
