2013. október 1.,
Október 23-án Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján országos szinten emlékezünk meg történelmünk e kiváló egyénisége tetteiről, személyiségéről és a mának szóló, hagyományt teremtő üzenetéről.
Rendhagyó egyéniségére jellemző, hogy nincs olyan nemzetközi rangú kompendium, amely ne szentelne legalább néhány sort Bethlen Gábor európai visszhangot keltett tetteinek. Nevét megtaláljuk az egyetemes történeti összefoglalókban, főleg a harmincéves háborúról (1618-1648) szóló könyvekben, tanulmányokban.
A pusztulásból felemelkedésbe ívelő korszak uralkodójaként, múltunk legnagyobbjai közt tartjuk számon. Kitartó munkálkodással és erős hittel, sarjadó életet és virágzó országot, valóságos “erdélyi aranykort” alkotott a száguldó történelem körülményei között.
Ösök és ifjúkor.
Változó fejedelmek szolgálatában. (1580-1613)
Bethlen Gábor nemzetségének, az iktári Bethlen család őseinek tekinthető Neczpál – családnak Békés és Zaránd vármegyékben voltak birtokai. A család nemesi előnevét adó “Iktár” a Bethlen-ág megalapítójának, valószínűleg a XIV. századi szerzeménye. Keserű Dajka János életrajzíró feljegyezte, hogy az egyik ős, Bethlen Gergely Mátyás(1458-1490) király idejében szörényi bán volt. Egy másik ős, Bethlen Domokos meg az erdélyi alvajda tisztségét viselte. Ez utóbbi feleségül vette Kinizsi Pál(1446-1494) Mátyás Király legendás hadvezérének a húgát, s e házasságból született Bethlen Gábor atyai nagyapja, az a Bethlen Gábor aki jelen volt a mohácsi csatában (1526 augusztus 29), aki később Szapolyai János(1526-1540) udvarába került, ahol az udvari katonaság főkapitánya lett. Fia, Bethlen Farkas huszárfőkapitány vitézségének híre eljutott János Zsigmond(1541-1571) erdéyi fejedelem és Magyar király udvarába, aki Erdélybe hívta.
Hűen szolgálta Báthory Istvánt(1571-1586), elkísérte urát Lengyelországba is. Báthory adományozta neki a marosillyei kincstári birtokot összes falvaival. Bethlen Farkas a gyergyószárhegyi Lázár-lányt, Druzsinát vette feleségül , s házasságukból két fiuk született: a nagyobbik Gábor, Erdély későbbi fejedelme, a kissebbik István, Erdély kormányzója.
Bethlen Gábor Marosillyén az atyai kúriában született 1580 november 15-én. A két Bethlen testvér apját korán elveszítve, árvaságra jutott. Báthory Zsigmond fejedelem a két árvát a marosillyei uradalomtól megfosztotta. Így Bethlen Farkas özvegye és a két kiskorú fia, nagybátyja Lázár András kastélyában nevelkedett a gyergyói Szárhegyen, “a székelyek szigorú fegyelmében”, ahogyan jobbágyi származású történetírója, Böjti Veres Gáspár írta.
Alig 13 éves korában már a gyulafehérvári fejedelmi udvarba került apródként, s tehetsége már Bocskai (1603-1606) alatt a vezető politikusok közé emelte. Időközben visszaszerezte marosillyei birtokát. A változó fejdelmek és az állandó fegyveres hadjáratok miatt több alkalommal kénytelen török földre menekülni. Támogatta Bocskai István Habsburg-ellenes szabadságharcát,megszerezte Bocskai számára a porta megerősítését az erdélyi fejedelemség trónján. Kassai tartózkodása idején házasodott meg: feleségül vette régi mátkáját, Károlyi Zsuzsannát. Bocskai gyakran vette igénybe a rendkívüli tehetségű diplomata és kiváló hadvezér szolgálatait. Bocskai halála után Báthory Gábort(1608-1613) támogatta, Rákóczi Zsigmond(1606-1608) ellenében, aki újabb adományokkal ruházta fel. Miután nyíltan szembeszegült a fejedelem kül- és belpolitikai döntéseivel, újból török földre kellett bujdosnia, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megszerzi magának a fejedelmi címet. Törekvése sikerrel járt és 1613 október 23-án 33 évesen török támogatással Erdély fejedelme lett.
Háta mögött nem a magas iskolákban elsajátított tudás, hanem a küzdelmes és viszontagságos élet iskolájában szerzett tapasztalat állott. Megkóstolta a bujdosó keserű kenyerét, s ezért annál inkább ragaszkodott hazájához. A hadvezetés művészetét sem könyvekből tanulta, hanem inkább háborúkból, szabadságharcból. Harmincnégy csatában vett részt, amikorra az ország fejedelme lett. Böjthi Veres Gáspár írja róla: “Óvatos, ravasz, meggyőződéses, de nem elfogult kálvinista, fáradtságot és csüggedést nem ismer, önérzetes, de nem megalázó, esze éles mint a kard éle, bátor, merész, elszánt, de nem erőszakos. Természetében nem fösvény, de mindenről pontos elszámolást követel, kitűno tollforgató, jó emberismerő, anyanyelvén kívül tudott latinul, törökül és németül is.”
Egyéni sorsa nem kényeztette el, hiszen a korai árvaság és házasságából született két gyermekének (István és Kata) elvesztése jutott neki osztályrészül. Hívei imádták és magasztalták, ellenségei pedig a legsötétebb színekkel ecsetelték jellemét. Kemény János (1661-1662), aki fiatal korában Bethlen Gábor udvari inasa volt a legszebb képet hagyta ránk a nagy fejedelemről, “kihez hasonló Mátyás királytól fogva és István királyon (Báthory István, Erdély fejedelme és Lengyelország királya) kívül nem hallatott, nem is remélhetni: úgy mint ki eszes, vitéz, igaz magaviselő, kegyelmes, liberális, józan életű, isteni szolgálatban buzgó, szegényeken és könyörgőkön könyörülő, eklézsiákat épitő, segítő, mindkét hatalmas császárokat is egyensúlyban tartja vala magához és hazájához.”
Az önálló és központosított fejedelmi hatalom kiépítése (1613-1619)
Üres kincstár, ellenséges magyar rendek, gyanakvó székelység, haragvó szászság fogadta. Ügyes és türelmes politikával Bethlennek hónapok alatt sikerült megszilárdítania hatalmát. Hozzáfogott a gazdaság megerősítéséhez. Legelső feladata az volt, hogy visszaszerezze a zavaros időkben eladományozott fejedelmi birtokokat. Ezért 1588-ig visszamenően felülvizsgálta a birtokadományokat és számos birtokot visszavett. Ezeken a korábbiaknál ésszerűbb és hatékonyabb gazdálkodást vezette be.
Gazdaságpolitikája három alapvető pillérre épült: a termelés fejlesztése, a kincstári jövedelmek fokozása és a kereskedelem támogatása. Intézkedéseivel támogatta Kolozsvár, de főleg a kisebb mezővárosok kézműiparát, hogy ezáltala a szász kézműiparosság monopol helyzetét megszüntesse. Alvincen cseh-morva kézműiparosokat telepített, az üldözött anabaptistákat kiváltságokkal ruházta fel és támogatta kézműipari fejlődésüket. A fejedelmi monopólium jogán a pénzverést is Kolozsvárra és Gyulafehérvárra helyezte át. A termelés fokozását sokban segítette a külföldi mesteremberek betelepítésével Erdélybe. Gazdasági utasításokat dolgozott ki a kincstári birtokok gabonatermesztésének és állattenyésztésének fejlesztésére. Letelepedési jogot adott a zsidóknak fejedelmi székhelyére, Gyulafehérvárra és biztosította számukra a szabad kereskedelem űzését, a megfelelő adó fejében.
Bethlen gazdaságpolitikáját jellemezte az állami monopóliumra épített külkereskedelem. Betiltotta a nemesfémek kivitelét, a kincstár számára tartotta fenn a higany, viasz, méz, bőr, szarvasmarha, ló és más árukiviteli jogát. Növelték Bethlen bevételeit a nikolsburgi béke értelmében Erdélyhez csatolt hét magyarországi vármegye gazdag városai, bányáikkal, fejlettebb kézműiparukkal és szétágazó kereskedelmükkel. Nagy gondot fordított az erdélyi só és nemesércbányák művelésére. Körmöncbánya vidékéről bányászokat telepített Erdélybe. A külföldi mesterembereket kedvezményekkel ösztönözte arra, hogy a fejedelemségbe költözzenek. Az erdélyi áruk eljutottak Velencébe, Bécsbe és Konstantinápolyba is. Bethlennek sikerült megdupláznia elődei jövedelmeit. A fejedelemség évi bevétele a nikolsburgi béke után elérte a 350-400 ezer forintot.
A rendek kiváltságát nem bolygatta, úgy növelte a fejedelmi hatalmat, hogy megerősítette az orszag erejét. Alaposan megválogatta az orszaggyülésre jogosultak személyét, a tisztségeknek cask egy harmadát engedte választással betölteni, a megmaradt kétharmadot ő nevezte ki. Az országgyűlés ellenzéki szerepe fokozatosan háttérbe szorult. A külügy, a hadügy és a penzügy kizárólagosan a fejedelem hatáskörébe ment át. Igyekezett olyan jövedelmekre szert tenni, amelyek nem tartoztak az országgyűles ellenőrzése alá. Az 1620-as évekig merkantilista politikájával (állami monopólium, állami manufaktúrak alapítása, árszabályozás ellenőrzése, a pénz és a nemesfém kivitelének tilalma stb.) elérte, hogy a rendek az ország jövedelmének mindössze 10%-a fölött rendelkezhessenek. Ilyen körulmények között kialakította és érvenyesítette protestáns fejedemi abszolutizmusát. Az abszolút monarchia kiépítésében fontos szerepe volt az értelmiségi gárdának, amelyet kormányzata számára munkába állított. Elég felsorolni az államférfiak közül Péchi Simont, Rhédei Ferenc és Bornemissza János generálisokat, akik neki köszönhették felemelkedésüket és külföldi tanulmányaikat. Bethlen Gábor maga volt országának nemcsak uralkodója, első minisztere, hanem népének első tisztviselője is. Állandó hadseregre támaszkodó uralkodóként tartotta kezében az államigazgatás minden ágazatát. A fejedelem támogatta a középréteget, a városokat, a jobbágyokat is. Központosító politikáját bizonyítja, hogy évente csupán egyszer hívta össze a rendeket diétára.
A végrehajtó hatalom legfontosabb szerve a kancellária volt. Hatásköre kiterjedt a közigazgatási és bíráskodási ügyekre, a kincstári és had-külügyekre.
A kancellária ellen a fejedelem által kinevezett kancellár állott, aki a tanácsurakkal együtt tapasztalt, kiváló szolgálatokkal rendelkező, művelt személyek voltak. A rátemettség, a nyelvek ismerete volt az irányadó a diplomáciai feladatokkal megbízott személyek kiválasztásában is. A délkelet-európai térséghez mérten a legfejlettebb diplomáciával rendelkezett. Diplomáciáját maga a fejedelem irányította, nagy súlyt fektetett a küldöttek kiképzésére.
Közben egy pillanatig sem feledkezett meg az ország védelméről, a hadseregről sem. Erdélyország szerény anyagi lehetőségei nem tették lehetővé az Europa-szerte rendszerré vált nagylétszámú fizetett, zsoldos hadsereg eltartását.
A hadsereg gerincét a székelyek, a hajdúk és más szabadparaszti rétegek alkották, amelyek adómentesség, vagy közösségi szabadságjogok fejében katonai szolgálatot teljesítettek. A hajdúk számára biztosította a protestáns vallásszabadságot, adómentességet és szabadparaszti állapotukat. A hajdúk soraiból számos hadvezér, tehetséges és vitéz kapitány emelkedett ki. A lovas hajdúk fegyverzete: páncél, kopja, hegyes tőr, palos, a gyalogosoké pedig puska, szablya és szekerce.
A székelyek számára biztosította a régi kiváltságokat, szabad sóhasználat és a széki tisztségviselők választása. Megkísérelte a székely jobbágyosodás és jobbágyosítás felszámolását, támogatta a székelyföldi céhes kézműipart a mezővárosban.
Bethlen hadesregének a harmadik alkotóeleme az udvari katonaság, mely jól képzett és jól felszerelt zsoldosokból állt. Hadjárataiban igénybe vette a jobbágyok soraiból toborzott időszaki zsoldos mezei hadakat is. Ehhez kell még hozzáadni a fiskális uradalmak jobbágyaiból és szabad elemeiből álló végvárak állandó hadseregét, valamint a nemesség személyes csapatait. Végül meg kell említeni a vármegyei telekkatonaságot is, melyet a parasztság soraiból állítottak ki, portánként egy-egy lovast vagy gyalogost. A városi polgárság céhenként biztosította a bástyák védelmét, meghatározott számban állandó darabontokat küldött a fejedelmi hadba. Bethlen Gábor volt egy személyben az egész hadsereg főparancsnoka, vezérkari főnöke, főhadbiztosa és fővezére. Viszonylag nagylétszámú, jól megszervezett és fegyelmezett haddal rendelkezett, amely biztosította hadi sikereit.
Fejedelmi virágkor (1619-1626)
A meggazdagodott Erdély és az erős hadsereg biztos támaszt jelentett a fejedelemnek, hogy megvalósítása nagyratörő külpolitikai terveit. Bethlen Gábor célja, akárcsak Báthory Istváné, az ország egyesítése volt, mégpedig Erdélyből kiindulva. Tudta, hogy Kelet-Európában a török –lengyel-Habsburg hatalom árnyékában a kis Erdélyország csak kitűnő diplomáciával maradhat meg. Okos sakkhúzással sikerült Erdélynek kimaradnia a lengyel-török háborúból. 1619-ben csatlakozott a Habsburgok uralma ellen fellázadt csehekhez. Seregei elfoglalták Érsekújvárt, majd a koronázó várost, Pozsonyt is.
Népszerűsége és hatalma az egész országban olyan nagy volt, hogy 1620 januárjában Magyarország fejedelmévé kiáltották ki. 1620 augusztus 25-én már királlyá akarták koronázni, de formai okok miatt erre nem került sor. Többek között le kellet volna mondania az erdélyi fejedelem címről, amire nem volt hajlandó. Nem fogadhatta el a királyi címet, bár a Szent Korona nála volt, egyrészt a török nem egyezett volna bele a két ország egyesítésébe, másrészt a magyarországi rendek soha nem mentek volna el jogaik feladásába, mint az erdélyi nemesség. A vallási különbségek újabb nézeteltéréseket eredményezett volna.
Berthlen így 1621 december 31-én Nikolsburgban békét kötött a császárral. A béke értelmében lemondott a Magyar királyi címről, cserébe német birodalmi fejedelmi rangot kapott. Ennél is jelentősebb volt hogy az egyezség az erdélyi fejedelemséghez csatolta Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj megyét, valamint Kassát, Mohácsot , Tokajt, Tarcalt és Ecsedet, amelyek jelentős mértékben gyarapították a fejedelmi kincstárat.
Később 1625-ben Bethlen Gábor feleségül vette a brandenburgi választófejedelem leányát, Katalint, s a svéd király Gusztáv Adolf sógoraként csatlakozott a Habsburg-ellenes angol, francia, holland, velencei, német és svéd szövetséghez.
Az 1626 évi westmünsteri szerződésben Erdélyt is felvették az európai protestáns hatalmak szövetségébe, beemelvén a kis fejedelemséget az európai nagypolitikába.
Hadjárataival nemcsak azt érte el, hogy véget vetett a Habsburgok beavatkozási kisérleteinek Erdélyben, hanem az ellenfél területére vitte át a hadműveleteket. Hátráltatta az osztrákok abszolutizmus és ellenreformáció magyarországi térhódítását és a Csehországban alkalmazott önkény bevezetését.
A nehéz körülmények ellenére Bethlen úgy irányította viszonyát a Portához is, hogy Erdély függetlenségét mindinkább megszilárdítsa. A török barátságát a kényszer diktálta, mint ahogy 1616 júniusában Lippa átadását is kényszerből tette.
Békés építés- utolsó évek (1626-1629)
Bethlen Gábor uralkodása nagyobbára haborúban telt el. Csak élete utolsó három éve telt a béke jegyében. Számára a háború csak eszköz volt – s cél pedig a békés alkotás - építés munkája. Bethlen korában több művelődési központ alakult ki: Gyulafehérvár, Kolozsvár, Debrecen, Kassa, Sárospatak. Bethlen töretlenül érvényesítette korát sokszor meghaladó valláspolitikai elképzeléseit és türelmességét. A vallási türelmesség álláspontjában az a szempont játszhatott, hogy édesanyja is más vallásúnak, katolikusnak született. Munkatársait nem vallási hovatartozás szerint választotta ki, hanem érdem és tehetség szerint.
Gyulafehérvári palotájat a nyugati fejedelmek és királyok udvartartásának mintájára rendezte be. A pompát nem öncélúan üzte, hanem azért , hogy mind a hazájában, mind a külföld szemében tiszteletet, megbecsülést és tekintélyt parancsoljon. Nagy összegeket költött műkincsek, könyvek beszerzésére, épitkezésekre. Jeles épitőmestereket, művészeket hívott be Itáliából, akik emelték az udvar fényét, terjesztették a kultúrát. Nagy építkezések voltak Gyulafehérváron, Nagyváradon palotákat és bástyákat építtetett. Nagyarányú építkezéseket folyatott Kolozsváron, Déván, Fogarason, Vajdahunyadon, Alvincen és több más helyen.
Nagyszámú építészeket, kőfaragókat hozott, főleg Velencébol udvarába, akik a reneszánsz portázattal építették a palotákat és kastélyokat. Az “Erdélyország-tündérország” szállóigéjének humanista tartalmában az erdélyi táj szépsége, az ország gazdasági, politikai és művelődési életének virágzása egyaránt belefoglaltatott.
Dinasztikus kapcsolatokra törekedett a Habsburgokkal is, hogy közösen verjék ki a törököt magyarország egész területéről. Miután ez a terv meghiúsult, a lengyel királyság megszerzésere törekedett. Nagyszabású terve betegsége miatt már nem valósulhatott meg. 1629 november 25-én hunyt el, 49 éves korában. Végső órájában papírra írt utolsó mondata ez volt:
“ Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen! “
1630 január 25-én a gyulafehérvári székesegyházban helyezték örök nyugalomra, első felesége Károlyi Zsuzsanna mellé.
Törvényes utóda Brandenburgi Katalin lett, akit az erdélyi nemesség semmiképpen sem tudott elfogadni.
Bethlen Gábor özvegyének lemondása után a fejedelmi trónra a Rákócziak kerültek, utánuk pedig I. Apafi Mihály.
Az oktatás és a tudomány
Bethlen Gábor tudta es hirdette, hogy az országot építő terveinek kivitelezéséhez, a fejedelemség önállóságának megszilárdításához tapasztalt és képzett emberekre, jó diplomatákra, kiváló hadvezérekre, jártas férfiakra van szükség.
Nem kis költséggel támogatta az erdélyi fiatalok külföldi egyetemjárását. Kálvinista meggyőződése sem akadályozta meg abban, hogy a jezsuiták fejlettebb, újító oktatási rendszeréhez igazodjék. Bethlen Gábor oktatási programjában kellő helyet kapott az erdélyi iskolaügy korszerűsítése, új alapokra helyezése, új iskolák létesítése,az oktatás színvonalának emelése.
E téren a legnagyobb alkotása a ma is az ő nevét viselő nagyenyedi Bethlen Kollégium.
A Collegium Academicum–ot a kornak megfelelő felsőoktatási szinten álló intézményt Gyulafehérváron állította fel a nikolsburgi béke teremtette nyugalmasabb állapotok közepette,1622 nyarán. (Erdély rendjei kolozsvárt 1622 évi május 23-án egyhangúlag határozták el egy országos Főiskola felállítását mely határozatot a nagyfejedelem azonnal megerősítvén, azt maga hajtotta végre: páratlan bőkezűséggel, személyes felügyelete és gondozása alatt, nagy javak adományozásával biztosítva.)
Még az akadémia felállítását megelőzően, a fejedelem külországokból hívott tanítómestereket a gyulafehérvári iskolába. Köztük volt a német költészet mestere Martin Opitz, Iacob Kopisch, Franz Pauli, Johann Schwarzenburg, de a külföldi egyetemeken járt erdélyi fiatalok közül is többen tanították Bethlen Gábor idejében.
A kollégium szépen gyarapodott, volt internátusa, működött a konviktus(étkezde), s több szegény sorsú diák fejedelmi ösztöndíjon tanult. Adományaival gazdaggá tette az iskolát. Ez az intézet falai közé fogadott mindenkit, vallásfelekezetekre és nemzetiségre való tekintet nélkül, aki csak tanulni akart.
A kollégium tudós professzorai között voltak: Alstedius János, Ajtai Abod Mihaly, Apáczai Csere Janos, Pápai Páriz Ferencz és mások. Innen indultak el pályájukra- életük hivatására művelt ifjak százai: Kőrösi Csoma Sándor ázsiai kutató, Aranka György az erdélyi nyelvmívelő társaság megalapítója, Tóthfalusi Kis Miklós, Barcsay Ábrahám, Bolyai Farkas, Kemény Zsigmond, hírdetve a Bethlen kollégium hírnevét.
Ebben a főiskolában számos erdélyi román fiatal nevelkedett, akik magas állami tisztségeket viseltek.
1658-ban a török-tatár hadak által feldúlt főiskolát I. Apaffy Mihály( 1632-1690) fejedelem rendeletéből, 1662-ben nagyenyedre, birtokai középpontjába helyezte.
A gyulafehérvári kálvinista kollégiummal egyidőben Bethlen Gábor fejedelmi székhelyén román ortodox iskolákat is létesített. Az 1614 június 9-én kelt adománylevélben “nova donation” címen Popa Sova és Moisin Toma ortodox román szerzeteseknek adományozta a Fehér megyei Remete kolostort, a Hapacz nevű réttel együtt.
1615. február 21-én Fogaras várában kelt levelében Bethlen a gyulafehérvári egyház papját Praeslopi Theophist az erdélyi görögkeleti egyház püspökké nevezte ki. Gyulafehérváron ortodox papok kiképzését szolgaló iskolát állított fel.
Gondoskodott a falusi iskolák fejlesztéséről. Támogatta a katolikus iskolákat, nem volt Erdélyben egyetlen falu sem, amelyikben iskola ne műkodott volna.
Fejedelmi székhelyén állította fel a Kassáról költöztetett nyomdát 1622 őszén, Nicolaus Müller tipográfus irányításával.
Szintén Gyulafehérváron volt az egyre gyarapodó fejedelmi könyvtár, amelyet 1614-ben alapított és kettős jellege volt: fejedelmi és kollégiumi.
A konyvtárat a tudományos élet fejlesztésére és kollégiumban oktató személyzet használatára bocsátott.
Saját költségén úgy negyven könyv jelent meg, közöttük Senczi Molnár Albert Bázelben kiadott latin-magyar és Magyar-Latin szótára.
A Collegium Academicum felállításával, a nyomda és a könyvtár létrehozásával velejárt a tudományok pártolása. Bethlen Gábor tanácsadói között az irodalom és a tudomány olyan kiváló képviselőit találjuk, mint Szenczi Molnár Albert, Böjthi Veres Gáspár, Borsos Tamás. Mikó Ferencz és másokat. Bethlen kálvinista létére nem zárkózott el a katolikus bibliafordítás támogatásától sem, mint azt tette Káldi György esetében...
Bethlen fejedelmi eszményképe a nagy reneszánsz uralkodó Mátyás király volt. Merész céljainak mindent alárendelt, úgy szolgálta országát és népét. Tisztelet és türelem az ember iránt, legyen Magyar, szász, román vagy bármi más, akár benne van a kiváltságos rendben, akár nem, erre tanította az élet változatos és kőkemény útja.
Nagy államférfi volt, ahogyan megígérte, uralkodásának alig több mint tizenöt esztendejében nem pusztították az országot idegen hadseregek, mindenki békességben és biztonságban élhetett. Uralma anyagi és kulturális gyarapodást hozott, s bebizonyította, hogy Erdély kedvező nemzetközi helyzetben meg a Habsburgokkal szemben is képes eredményt elérni.
Amikor 1629-ben meghalt, utódaira az a feladat várt, hogy megőrizzék eredményeit. Komádi Sándor
