Toleráns emberként próbáltan egy ideig hallgatni és nem reagálni a Klaus Johannis Románia elnökévé való megválasztását követő reakciókból, kommentekből. Stb.
De az én toleranciám is véges, bizonyára sokak sajnálatára, és most itt ér véget. Névlegesen ott, hogy olvastam Kelemen Hunor nyilatkozatát a választás után kialakult helyzetről.
Nem tudom mi a nagyobb probléma elnök „úr”?
Az e, hogy önök sértve érzik magukat azért, hogy a romániai magyarság „végre” nem volt hajlandó az önök szája íze szerint szavazni. Vagy pedig az a baj, hogy önök képtelenek felfogni a választóik akaratát és a szerint tevékenykedni.
Az utóbbi napokban sokszor hallottam az RMDSZ politikusaitól azt a kifejezést, hogy „érzelmi politizálás” és azt is hallottam önöktől, hogy ez nem jó nekünk Erdélyi magyaroknak.
Bizony meglehet, hogy kevesebb anyagi haszonnal jár de…
Itt engedtessék meg nekem egy irodalmi példa. Ha Dobó István és az Egrivárvédők nem „érzelmi politizálást” folytattak volna akkor egyből feladták volna Eger várát amikor a törökök megérkeztek alája.
És a végkifejletet tudjuk Gárdonyi művéből vagy akár a történelemből
Igen. Nem mindig kifizetődő dolog érzelmileg politizálni, de november 16-án a Romániai magyar választó polgárok véleményt nyilvánítottak,és ezt, tetszik vagy sem kénytelenek lesznek elfogadni. Hiszen ha jól tudomönök „politikusok” vannak mi érettünk nem pedig fordítva.
Önök profi politikusnak tartják magukat, de nem tudommi tette önöket azzá. Talán tapasztaltabban hízelgik be magukat a mindenkori hatalom köreibe, de önök is úgy tanulták a politizálást mint bárki más aki egykicsit is jobban beleásta magát ezekbe a dolgokba.
Van egy rossz hírem az önök számára „politikus urak”,úgy tűnik, hogy közembereknek is van eszük, akaratuk és elgondolásuk, és ezt kiis nyilvánították a szavazás alkalmával.
Nem először fordul elő az utóbbi években, hogy a népakarata nem egyezik meg az önök elgondolásával, és ha ez így van akkor önök nem nevezhetik magukat a Romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének (vagy eszervezet) politikusainak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem a népakaratát képviselik.
Belátom, lehet, hogy önöknek van igaza és talán többet elérhetnénk az önök módszerével (amit én azonban őszintén kétlek, mert „Az anép amely feladja elveit, az önmagát adja fel”).
Klaus Johannis nem ígért nekünk előjogokat sem a többikissebségnek sem, de azt sem mondta, hogy gátolni fogja azokat. Egy másikgondolatmenetben, ha azzal kampányolt volna, hogy ilyen meg olyan jogokat fog biztosítania nemzeti vagy egyéb kisebbség számára, vajon lett volna e esélye megnyerni aválasztásokat?
Másrészt meg szintén önök mondták, hogy ezen jogok megadásavagy se, kismértékben függnek az állam elnökétől. Akkor meg nem látom okát aggodalomnak mert egyelőre még benne vannak a Ponta vezette kormányban (ami egyolyan dolog ami szerintem legalább is, elismerésre méltó dolog, hogy kiállnakszövetségeseik mellett).
Ahogy én önöket ismerem, megtalálják módját, hogy képviseltessék magukat a következő kormányban is, és akkor nem kell félnünk, nemdebár?!
Önök sokszor ecsetelik annak az előnyeit, hogy résztvesznek a kormányzásban, hát én mondok önöknek egy másik opciót is. Ha netalán nem sikerül elég erősen lobbizni, hogy bevegyék önöket a következő kormány koalícióba, mert az előjelek szerint nemsokára kormányváltás következik be Romániában. Akkor majd megvétózhatjuk az aktuális kormány döntéseit mivel ellenzékben leszünk. Jelen állapotban tenni meg ez kissé fura volna, annál is inkább mivel „nem érdekünk”.
Igaz Johannis nem ígért sokat, de reményink szerint betartja azt amit ígért.
Ponta és társai ígértek éppen eleget eddig is és akampány alatt is, aztán, hogy ezekből mi vált valóra abból mi vajmi kevesetérzünk. Még ma is folynak a székely lobogó elleni perek, habár elvileg semmitörvény nem akadályozza azok kitűzését. Még mindig nem indult magyar kar a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemen, habár erre szintén minisztériumi határozat van. És szintén Marosvásárhelyen még mindig akadályokba ütközik a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése. Hadd ne soroljam tovább.
Ja, hogy nincs beleszólása a kormánynak a helyi ügyekbe. Csak az a érdekes ebben, hogy amikor valós vagy vélt Román „nemzeti érdekeket” kell megvédeni akkor nem ismernek akadályokat. Nem is beszélve az adókról, melyekre igen is igényt tartanak Bukarestben.
Tudom, nagyon keskeny a határ amelyen egyensúlyozni lehet a fent említett problémákban, de lehet. Lásd a nyugati demokráciákat.
Persze mindenhol vannak, voltak és lesznek nézetkülönbségek és „problémák”. Mi laikusok pedig azért vagyunk, hogy megtaláljuk ezeket és rámutassunk ezekre, és az önök döntése, hogy ezt figyelembe veszik vagy se, de ha nem veszik ezt vagy az egyszerű emberek véleményét figyelembe akkor még érhetik a november tizenhatodikaihoz hasonló meglepetések.
Ifj: Kovács Árpád, Makfalva.
2014. november 22.
