2014/11/13 Nifadmin

Az egyik fő mondanivalójuk az volt, hogy a posztszocialista országokban, főként Magyarországon azért nagyon alacsonyak a bérek, mert kisebb a produktivitás, azaz a munka hatékonysága, mint Nyugaton. A másik fő mondanivaló az volt, hogy lehet ugyan, hogy Magyarországon és néhány más tagállamban 60-80 ezer forintot keresnek emberek, de a szegénység nem érinti az alacsony keresetű embereket, csak a munkanélkülieket. Felszólalásomban először is mosolyogva az előadó szemébe néztem, és őszinte érdeklődéssel rákérdeztem:
“Lenne kedves elmagyarázni, hogy pontosan mi a különbség egy Magyarországon dolgozó magyar ápolónő és egy Ausztriában dolgozó osztrák ápolónő hatékonyságaközött?” Majd pedig felhívást intéztem az európai parlamenti képviselőkhöz. Ebben egy kísérletre kértem őket. A kísérletben részt vevők feladata, hogy képviselői fizetésükből megtartanak havi 250 eurót, azaz 75000 forintot, a többit jótékony célra ajánlják fel. Így élnek egy évig, majd beszámolnak a parlament teljes ülésének arról, hogy amit megtapasztaltak, az szerintük szegénység-e, vagy valami más? Hozzátettem, hogy a kutatás hitelességéhez 100 EP képviselőre lenne szükség. Én máris jelentkezem elsőnek, és várom a következő 99 önkéntes jelentkezését.
Mindkét felvetésemre némi zavarodottságot éreztem – nem is értem, miért. Arra szeretném kérni a Kedves Olvasókat, hogy személyes történetek megírásával segítsenek meggyőzni európai parlamenti képviselőtársaimat arról, hogy Magyarországon munkahellyel és jövedelemmel rendelkezők is élnek szegénységben, továbbá arról, hogy a magyar és a nyugati munkavállalók “hatékonysága” között semmiféle érdemi különbség nincs, legalábbis a nyugatiak javára aligha van.
Köszönöm szépen a munkámhoz nyújtott segítségüket, minden Kedves Olvasónak szebb jövőt és szebb jövedelmet kívánok Brüsszelből!
Krisztina