Az alább közreadott cikk szerzőjétől szerettük volna megkérdezni, hogy a cikke eszmefuttatásához honnan szerezte információit, de sajna nem igen tudni ki is lenne az illető és még ha reális személy lenne valószínű, hogy rövídlátó szemüveggel figyeli úgy a közeli, mint a távoli dolgokat is. De hogy ne menjünk el szótlanul mellette álljon itt, hogy igéretesnek mondható, hogy legalább az MPP-t értékeli és megemlíti "a választás szabadságát" .
A rendes alapszabályszerű OT időpontját pedig az időszerűség és a politikai változások is alakíthatják, de nem ez lenne a fontos.
A tények közzé tartozik, hogy a szövetségiek "egyeduralkodói pozicióját" nem kimondottan egy újonnan alakuló párt fogja egyik napról a másikra megváltoztatni! Erről hamar bebizonyosodhattak az érintettek.
Ugyanakkor "téves" volt az a feltevés, hogy egy több éven át politikai tevékenységet folytató alakulatnak az "ellensége"(és nem ellenfele) éppen a polgári vonal legyen. Mert ugyebár kik is alakították meg a polgári vonalt? Hadd gondolkozzon el erről, mindenki...
Később a polgáriak "kemény magja", azokból alakult ki, akik később csatlakoztak és valóban az építkezésre adták fejüket. Ebből következően lehet látni, hogy akik aztán továbbra is a szövetségiek ellen akartak érvényesülni kénytelenek voltak egy új pártot alakítani.
Elismerő lehetne az az igyekezetük, hogy még egy komoly Mikó Tervet is készítettek ahhoz, hogy minél többen csatlakozzhassanak. Ennek ellenére eléggé üres futásba merültek. Hiába alakították meg azokat a tömérdek "párhuzamos" civil szerveződéseket, ha mindegyikbe lényegében ugyanazok voltak "elosztva"...
Elismerő lehetne az az igyekezetük, hogy még egy komoly Mikó Tervet is készítettek ahhoz, hogy minél többen csatlakozzhassanak. Ennek ellenére eléggé üres futásba merültek. Hiába alakították meg azokat a tömérdek "párhuzamos" civil szerveződéseket, ha mindegyikbe lényegében ugyanazok voltak "elosztva"...
Több év elteltével azonban kiderült, hogy nem tudják a szövetséget meggyöngíteni, sőt az még erősödni látszott. Az új pártban pedig szinte minden alkalmat, lehetőséget is felhasználva csak a polgári vonalat sikerült megosztani(lásd a választási eredményeket, amikor is szinte fele-fele arányba kerültek a jobboldalról az önkormányzatokba a két párt tagjai, ahol szinte semmivel sem lett kevesebb a szövetségi tanácsosok száma)
A cikkíró rosszindulatúan ír a választók által pozitívan visszajelzett "összefogásról" is, mintha csak magánérdekek mellett lett volna a két alakulat közös szereplése a tavalyi választásokon( úgy a helyin mint az országoson is).
A cikkírón nagyon várja, hogy a polgári vonalban az elnök az "önfeladást" kövesse, holott, amióta az összefogás elkezdődött és a polgáriak is parlamenti párttá alakultak már több dologban is figyelem központjába kerültek.
A Communitasba kerülő pénzalapok kevésbé érintik a polgári vonalat, hiszen az MPP-ben működő tagok és tisztségviselők között inkább kis és közepes vállalkozókat találni és csak kevés a "megélhetési" politikus...
Az, aki "árulásról" szónokol lényegében mellébeszél, hiszen az eddigi eredmények éppen a Bíró Zsolt és a tiszteletbeli elnöknek az építő munkáját dicsérik! Éppen ezért sem kerülne "nehéz" helyzetbe az MPP elnök egy esetleges kérés visszautasítás esetén. De lássuk a cikket: Zöld Sára, EP
http://itthon.ma/szerintunk.php?cikk_id=17794
2017. február 10.
Bármennyire is hihetetlen, állítólag mégiscsak létezik, van a Magyar Polgári Párt. Legalábbis abból ítélve, hogy a hírek szerint február 11-én Országos Tanácskozást – a gyengébbek kedvéért: kongresszust – tart Szatmárnémetiben.
Hogy miért nem rendes időben kongresszusoznak a „polgáriak”, ahogyan azt az alapszabályzat előírja, azt talán a halasztásban illetékesek majd hitelt érdemlően megmagyarázzák. Vagy nem.
Emlékeztetőül: az MPP-t annak idején azért hozták létre, hogy a mindenkori román hatalomhoz dörgölőző, abba beépülő RMDSZ-szel szemben alternatívát nyújtson az erdélyi magyarságnak, megteremtve az erdélyi magyar politikai pluralizmust, ahogyan akkoriban mondták: a választás szabadságát.
A 2008-as helyhatósági választásokon való ígéretes indulás után azonban 2012-re megfeneklett az RMDSZ egyeduralkodói pozícióját megingatni hivatott próbálkozás.
Hogy ebben az erdélyi magyar politikai jobboldal megosztottságának – 2012-től, a Tőkés László bábáskodása mellett született Erdélyi Magyar Néppárt színre lépésétől kezdődően már két párt vetélkedett a nemzeti, autonomista erők képviseletéért –, vagy a Fidesz–RMDSZ-viszonyban beállt hirtelen változásnak volt nagyobb szerepe, azt egyelőre képtelenség megítélni.
2012-től kezdődően, Biró Zsolt elnöksége alatt az MPP elindult az önfeladás útján. Hogy ezt miként fogadta a tagság, arról a pártelnökük tavaly március 10-i marosvásárhelyi beszédét kísérő füttyszó és hurrogás árulkodik.
Az MPP mára nem tekinthető többnek, mint az RMDSZ önálló politikai akarat nélküli függelékének.
Amit az „összefogásért” cserébe kapott az RMDSZ-től – a pártelnök és egy megyei elnök parlamenti mandátuma –, az nem több az ominózus tál lencsénél.
Talán érezhetik ezt a pártban, ezzel magyarázható az a szándék is, hogy a február 11-ei kongresszuson arányos részt kérjenek a Communitas Alapítványnak juttatott, az erdélyi magyarság számára utalt állami pénzekből. Ha jól meggondoljuk, ez lenne a minimum, hisz az a pénz, minden eddigi gyakorlat ellenére, nem csak az RMDSZ-t illeti meg.
Egy pozitív válasz esetén – gyakorlatilag ez lenne az árulás ára! – valahogy még magyarázható lehetne a magyarázhatatlan: miért is kellett önálló politikai arculatát feladnia a pártnak. Ha az RMDSZ visszautasítja a kérést, akkor kerül csak nehéz helyzetbe Biró Zsolt…
Szentgyörgyi László
