2017.02.12.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Tisztelt Országos Tanács!
A Magyar Polgári Párt elnökeként a politikai közösségünk elmúlt négy esztendejéről kell ma számot adnom az Országos Tanácsnak és vázolnom kell azt az utat is, amelyet az előttünk álló négy esztendőben ajánlok a pártunknak, és amelyhez tisztelettel kérem a további bizalmukat és felhatalmazásukat. Egy ilyen kettős feladat során legalább három veszély leselkedik az emberre: ha túl hosszan, ha túl röviden, vagy ha nem őszintén beszél. Igyekszem mindhárom veszélyt elkerülni.
A Magyar Polgári Párt elmúlt négy esztendeje nem értelmezhető az 1990-ben újjászületett erdélyi magyar pártpolitika alakulásának rövid értelmezése nélkül:
1989 decemberében egy Szlovénia lakosságszámával vetekedő erdélyi magyar közösség minden reményének, értékének és érdekének politikai képviseletét ráruházta az akkor szervezetileg egységes és egyetlen magyar politikai szervezetre. Akkor mindannyian azt hittük, hogy mindez lehetséges és politikailag örökre fenntartható. Ma már tudjuk, hogy akkor mindannyian naivak voltunk. Az erdélyi magyarság megtapasztalta és felismerte, hogy a parlamenti demokrácia és a többpártrendszer keretei között képtelenség ezernyi közösségi érdeket, értéket és érzelmet egyetlen szervezeti keretbe összeabroncsozni.
Ezen hosszú és vitákkal, testvérharcokkal terhelt felismerési folyamat során voltak, akik ördögtől valónak gondolták, ha mások megbontják a magyar szervezeti egységet, mások pedig éppen azt gondolták ördögtől valónak, ha valakik képviseleti kizárólagosságra törekednek. Ma már tudjuk, hogy mindkét álláspont téves volt: a politikában nem az ördögtől, hanem a demokráciától való, abból adódó és természetes a lehetőségek szerinti legnagyobb hatalomra való törekvés, miként hasonlóképpen természetes és demokratikus az ilyen törekvés korlátozására, ellensúlyozására irányuló igény is.
A Magyar Polgári Pártot 2008-ban egy ilyen erdélyi magyar igény, azaz a választás szabadságának az igénye hozta létre és ez az igény ma is a pártunk legerősebb éltetőereje.
Az erdélyi magyar politikában az addig kizárólagos és legitim képviseleti joggal rendelkező és az erdélyi magyarságon belül kormányzó erő, az RMDSZ így volt kénytelen lemondani kizárólagosságáról, az MPP viszont így szerezhette meg legitimitását, így válhatott az erdélyi magyarok szavazatával megerősített, legitim ellenzéki politikai erővé.
2008-ban az erdélyi magyarság esélyt teremtett önmaga politikai megerősödésére, feltéve ha hiszünk abban, hogy a demokrácia nem gyengít, hanem erősít egy közösséget. A Magyar Polgári Párt alapítói, tagjai, szavazói és támogatói akkor is hittünk ebben, elméletileg akkor is tudtuk, hogy a demokrácia egy nehéz kisebbségi sorsban lévő közösséget is képes megerősíteni, ám azt nem tudtuk, hogy a gyakorlatban, az erdélyi magyar politikai valóságban mindez mikor fog bekövetkezni. Úgy voltunk vele, mint az egyszeri ember: azt tudtuk, hogy AKKOR majd mi lesz, de hogy ADDIG mi lesz, azt csak sejtettük. Pontosabban csak azt hittük, hogy sejtjük a politikai közegellenállás erejét és annak ránk leselkedő veszélyeit.
2008-ban nem sejtettük például azt, hogy 2009 februárjában a nemzeti összefogás gondolatát Markó Béla és Tőkés László együttesen arra fogják többek között felhasználni, hogy vélt vagy valós sérelmeik okán ellehetetlenítsék a Magyar Polgári Pártot. Markó Béla ekkor jelentette be Tőkés László oldalán, hogy – idézem – „Tőkés Lászlóékkal együtt lefedjük az MPP kis szegmensét”. Nem sejtettük akkor, hogy a korábban is belső vitákkal és feszültségekkel terhelt erdélyi ellenzéki oldal rövidesen szervezetileg is megosztódik, mint ahogy azt sem sejtettük, hogy az időrendileg harmadikként színre lépő magyar politikai erő, a Tőkés László védnökségével működő Erdélyi Magyar Néppárt elfecsérli politikai lehetőségeit, mert figyelmen kívül hagyja a kereskedelmi marketingnek egy, a politikában is érvényesülő vastörvényét: ha piacvezető akarsz lenni, soha ne utánozd a piacvezetőt, mert mindig mögötte maradsz. Az EMNP figyelmen kívül hagyta ezt a szabályt, az MPP-vel szembeni viszonyában utánozta az RMDSZ-t, az RMDSZ-el szembeni viszonyában pedig utánozta az MPP-t, ezért hát nemcsak alakulásának időrendje szerint, hanem a megszerzett politikai súlya és ereje alapján is az EMNP a harmadik helyre szorult az erdélyi magyar politikában.
Amikor 2012-ben megtiszteltetek a bizalmatokkal, és az Magyar Polgári Párt elnökének választottatok, akkor pártunk olyan politikai helyzetben volt, amelynek lényegét Binder Levente barátunk fogalmazta meg a maga székely tömörségével: „mi mindenkivel jóban vagyunk, de velünk nincs jóban senki”. A nagyétvágyú EMNP nem csinált titkot belőle, hogy az MPP-t nem az erdélyi magyar politika asztalánál, hanem az étlapon akarja látni és be akarja kebelezni, az RMDSZ pedig hátradőlt és kért egy kávét, amíg eldől, hogy mi lesz a friss politikai menü.
Az MPP ezekben az esztendőkben bebizonyította, hogy állóképes és tűrőképes. 2010 és 2014 között közösen eltűrtük a méltánytalanságot, az igazságtalanságot, a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot, és a húsba vágó eszköztelenséget. Eltűrtük nem kevés EMNP-s társunk pökhendiségét, eltűrtük nem kevés RMDSZ-es társunk cinizmusát, és azt is eltűrtük, hogy a korrupció ellenes harcnak tűnő etnikai megfélemlítésben mi adjuk az első meghurcolt ártatlan magyar áldozatot. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármesterünket 2011-ben egy állítólagos korrupciós tettenérés után őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték. Rácz Károly ügyét nem kísérte az erdélyi magyar sajtó vagy az erdélyi magyar pártok együttérzése, az ártatlanság vélelme helyett inkább közöny vagy káröröm volt tapasztalható személye iránt. Egy közösségéért tenni akaró és tenni tudó fiatalember politikai pályáját a hatalom kettétörte, megalázta, majd két év után a bíróság jogerősen felmentette. Rácz Károly ma csak lélekben van velünk, mert családjának megélhetése érdekében jelenleg éppen külföldön kénytelen dolgozni. Ez is egy erdélyi magyar sors, ez is egy MPP-s társunk sorsa.
Az, hogy mindezt az Magyar Polgári Párt túlélte, csak Nektek köszönhető, kedves MPP-s társaim, senki és semmi másnak: az erdélyi magyar ügy iránti elköteleződéseteknek, hiteteknek, a konok kitartásotoknak és az egymásba vetett bizalmatoknak. Ezek az emberi értékek és erények tartották életben az MPP-nek nevezett közösségünket az elmúlt években, köszönet érte mindannyiatoknak!
Pártelnökként feladatom és felelősségem volt az, hogy az általatok is pontosan ismert minden mostoha körülmény dacára az MPP-t ne csak tűrőképessé, hanem cselekvőképessé is tegyük. A cselekvőképesség útján az első lépés a tényekkel való szembenézés volt. Nem könnyű, de mellőzhetetlen művelet.
Az erdélyi magyar politikában tény, hogy a választópolgárok 2008-ban és 2012-ben is élhettek a választás szabadságával, azaz szabadon választhattak az erdélyi magyar pártok között. Tény, hogy mindezen választások során az erdélyi magyar választók felállítottak egy vitathatatlan politikai erősorrendet, amelyben az RMDSZ az első, az MPP a második, az EMNP pedig a harmadik helyen áll. Nyitott volt a kérdés, hogy ki milyen következtetést von le a tényekből, az igazi tét pedig az volt, hogy az erdélyi magyar többpártrendszer a romániai viszonyok között erősíteni vagy gyengíteni fogja az erdélyi magyarságot?
Bethlen Gábor földjén, a magyar reálpolitika legjobb hagyományainak örököseiként XXI.századi kutyakötelességünk megtalálni annak a módját, hogy a demokratikus erdélyi magyar többpártrendszer ne gyengítse, hanem erősítse a nehéz kisebbségi sorban lévő romániai magyarságot
2014-ben azért álltunk a párbeszéd pártjára, mert az MPP által megteremtett választás szabadsága nem öncélú. Célja mindig az erdélyi magyar érdekérvényesítés erősítése, eszköze pedig a politikai verseny és a politikai együttműködés józan és felelős összhangja.
Ennek az összhangnak a megteremtésére vállalkoztunk Kelemen Hunor elnök úrral, ennek az összhangnak lett a nyertese az erdélyi magyarság 2016-ban azáltal, hogy az önkormányzati választásokon a verseny révén országos szinten gyarapodott a megszerzett magyar tisztségek száma, míg a parlamenti választásokon az RMDSZ és az MPP együttműködése révén gyarapodott a leadott magyar szavazatok és a megszerzett parlamenti mandátumok száma. 2016-ben a romániai választási küzdelmekben úgy tudott nyerni az erdélyi magyarság, hogy az MPP és az RMDSZ egyaránt megerősödtek, a kishitűség, a rövidlátás és az acsarkodás pedig teret veszítettek az erdélyi magyar közéletben.
Köszönöm Kelemen Hunor elnök úrnak és az RMDSZ-nek, hogy viszonozták az MPP józanságát és felelősségét, köszönöm minden MPP tagnak és minden MPP szavazónak épp úgy, mint minden romániai magyar választópolgárnak, akiknek jóhiszeműsége és bizalma erősebb volt az aggodalmuknál vagy borúlátásuknál.
Tisztelt Országos Tanács!
Az előttünk álló négy esztendőben javasolom, hogy a Magyar Polgári Párt maradjon a párbeszéd pártján.
Kérem a további bizalmatokat és felhatalmazásotokat arra, hogy az MPP elnökeként közreműködjek abban, hogy mélyítsük és bővítsük az erdélyi magyar politikai párbeszédet mindenkivel, aki erre készen áll.
Kérem a bizalmatokat és felhatalmazásotokat arra, hogy a közösen megteremtett új politikai helyzetben, a korábbi eszköztelenségünkből kilépve minden erőnket és eszközünket arra használjuk,
– hogy a polgármestereink által vezetett települések, összesen közel 1oo ezer fős lakosságának javuljon az életminősége, hogy öntudatos magyar polgárai lehessenek szülőföldjüknek
arra használjuk,
– hogy a bukaresti parlamenti jelenlétünk révén hozzájáruljunk, a romániai magyar politikai érdekképviselet hatékonyságának erősítéséhez, valamint hozzájáruljunk a román-magyar államközi és kormányközi kapcsolatok javításához.
Ha ezen célok érdekében fogunk dolgozni, akkor a következő négy esztendőben a Magyar Polgári Párt tovább fog erősödni és egyik hatékony eszköze lesz az erdélyi magyarságnak azon törekvésekben, hogy több mint negyedszázad után végre Romániában is lezárhassuk a posztkommunizmus korszakát, hogy az 1990 előtti rendőrállamból és a jelenlegi ügyészállamból végre jogállammá váljon Románia, hogy az 1918 december 1-ei gyulafehérvári nyilatkozatban a románság által minden együttélő nemzeti közösség számára ígért „teljes nemzeti szabadság” végre valósággá váljon a Székelyföld területi autonómiájában, illetve a nem székelyföldi magyarok számára az erdélyi magyar kulturális autonómiában .
Az RMDSZ-nek azt ígérjük, hogy miként a politikai versenyben, úgy a politikai együttműködésben is mindig kiszámíthatóak leszünk.
Az EMNP arra számíthat részünkről, hogy nem fogjuk elkövetni velük szemben azokat a hibákat, amelyeket ők követtek el az MPP-vel szemben. Mindig egyenrangú partnerként és tisztelettel fogunk viszonyulni hozzájuk, és mindig nyitottak leszünk az együttműködésre.
Székelyföldön jelenleg nem a jogelméletileg létező legjobb, hanem a gyakorlatban mindenki által támogatott, a lehetséges legjobban és legegységesebben támogatott autonómiatörvény tervezetre van szükség , és ugyanez igaz az erdélyi magyarság kulturális autonómiaterveire is. Ennek érdekében fogunk megtenni mindent a következő időszakban, ebben számíthat ránk a Székely Nemzeti Tanács épp úgy, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Azoktól pedig, akiknek sajnos nem sikerült megőrizniük a párbeszédképességüket az erdélyi magyar politikában, azoktól csak annyit kérünk tisztelettel, akkor ne romboljanak, Hagyják másoknak, hogy kialakítsák és erősítsék a párbeszédet és az együttműködést Erdélyben.
Azoknak, akik aggódnak, hogy az MPP a jövőben megőrzi-e identitását, céljait és szervezeti önállóságát, azoknak azt válaszolom, hogy nem pusztán megőrizzük, hanem újult erővel meg fogjuk erősíteni ezen értékeinket. A garancia minderre Ti vagytok, az MPP tagjai és vezetői, garancia a politikai közösségünk értékrendje és érzelmi közössége és garancia az erkölcsi hűségünkre tiszteletbeli elnökünk, Kövér László is, aki a legnehezebb időkben vállalt velünk egy olyan jelképes sorsközösséget, amelyet mi soha nem fogunk felmondani.
Köszönöm, a megtisztelő figyelmet.
Szatmárnémeti, 2017. február 11.
Biró Zsolt,
a Magyar Polgári Párt elnöke
