Labanino Rafael: Demokrácia-e még Magyarország?

Az alábbi cikket olvasva megfordulhat az olvasó fejében, hogy miért is tették közre? De hamar észrevehető, hogy a cikkíró kedvelt a Transindex gárdájának és akármit is írhatna, azt megjelentetik .

Ha olvassuk az előbb megjelentetteket látható, hogy elég sok helyen a hivatkozásai nem első kézből valók és nem is mindig éppen a legmegfelelőbb helyről származók.

Az összes igazolásként felhozott források inkább csak a tájékozottság hiányát mutatják mint a valós tények igazolását.

Érdemére legyen elismerve, hogy azért közreadott más forrást is, nemcsak Soros-közelieket, ahol egyáltalán nem az olvasható, amit más forrás százalékos eltérései, lásd az: "amerikai, konzervatív, szabad piac párti Heritage Foundation gazdasági szabadság indexében összeségében Magyarország nem rontott: 2009-ben 66,8, míg 2018-ban 66,7 a pontszám". Ezzel ellentétben  a Soros-közeliek szerint demokrácia-romlásnak tulajdonitják azt, hogy a Magyarország  az 56-ik helyre lett kategorizálva és "a „teljes demokrácia” kategóriából a „törékeny, hibás demokrácia” kategóriába került"

Igaz ugyan hogy vannak utalások, hogy az értékelésre vett infók nem a hivatalos forrásokból származnak.

Van egy másik dolog is amit nem nagyon lehet értelmezni: Már a cikk cimében is olvashattuk, hogy az van írva, hogy demokrácia-e az ország. Nos szerintünk nem igen lehet egy ország "demokrácia"...

De ha azt írták volna, hogy "demokrácia van-e Magyarországon" akkor elfogadhatóbb lenne... Ezt csak, azért jegyeztük meg, mert a cikkíró is "a demokratikus beágyazottság modelljéről" cikkezik, amit alkalmaznak egy országban, attól még nem lessz demokrácia egyik ország sem.

Az is értékelendő, hogy a cikkíró leírja, hogy a demokrácia-romlás nem 2010-től kezdődött, hanem már a Gyurcsány-kormánytól, amikor is 0,5 pontot romlott, alig 3 év alatt.

A forrásként felhozott BTI index azt mutatja, hogy "az „illiberális demokrácia”modell nem jobb, hanem rosszabb minőségű kormányzáshoz vezet már középtávon is" Nos, ebben nincs semmi kivetni való ha nem vagy liberális...

Lehetne részletenként is elemezni mit is értenek azok a "tudósok" akikre hivatkozik a cikkíró, azon a 4 alaptételen, mert szerintünk szinte egyiket sem lehet felfedezni a mostani kormányzás ideje alatt. Még ha a ballibbes ellenzék ezt szajkózza ide s tova nyolc éve... HZ.
http://welemeny.transindex.ro/?cikk=27095

Egyre több intézet jelzi a magyar demokrácia romlását? De mikortól nem demokratikus egy állam? Magyarországgal példálózva bemutatjuk A magyar demokrácia drasztikus romlását minden erre vonatkozó nemzetközi kutatás évek óta jelzi. Két hete egy vezető amerikai kutatóintézet legújabb globális jelentése foglalkozott kiemelt helyen Magyarországgal, mint az egyik legaggasztóbb példával a világon. Egy vezető brit gazdasági és közpolitikai tanácsadó cég január végén közölt, éves elemzése szerint pedig Magyarország a sajtószabadság területén ért újabb mélypontra. A Transindexen is megjelent a hír, hogy a világ talán legmeghatározóbb, a politikai szabadságjogok megvalósulását és a demokráciák minőségét vizsgáló civil szervezete, a Freedom House legújabb jelentése a magyar demokráciát értékelte a legrosszabbnak az Európai Unióból. Január 31-én pedig a The Economist Intelligence Unit – a londoni székhelyű The Economist Group vállalatcsoport globális gazdasági és közpolitikai tanácsadó és elemző cége, amelyhez a világ vezető gazdasági hetilapja, a The Economist is tartozik – éves, a demokratikus értékek globális helyzetét vizsgáló jelentése „nagyrészt nem szabad” minősítést adott a magyar sajtónak, és a demokrácia állapotának értékelésén is rontott. Az ember hajlamos az ilyen híreket attól függően megítélni, hogy szimpatizál-e az éppen regnáló kormánnyal vagy sem. Így most sok baloldali elégedetten csettint, hogy végre más is látja, hogy Budapesten diktatúra épül, míg a jobboldaliak „balliberális ármányt”, esetleg a lassan 90 éves Soros Györgyöt, de legjobb esetben is tájékozatlan, a jobboldali törekvésekkel szemben elfogult liberálisok előítéleteit látják az ilyen jelentések mögött. Két dolgot ezért érdemes már a cikk elején leszögezni: mind a Freedom House, mind a The Economist Intelligence Unit szerint Magyarország egyelőre még demokrácia, de a demokrácia minőségének romlását a több intézményt és szabadságjogot évről évre módszeresen vizsgáló jelentések már több, mint 10 éve jelzik. Lehet-e egyáltalán „tárgyilagosan” mérni a demokrácia minőségét vagy az ilyen jelentések szükségszerűen elfogultak? Mit mérnek, amikor a demokrácia minőségét mérik?

A demokratikus beágyazottság modellje

A 2012-ben elhunyt argentin társadalomtudós, Guillermo O’Donnel, az amerikai Notre Dame egyetem professzora, aki a demokratizálódás egyik vezető kutatója volt, dolgozta ki a horizontális elszámoltathatóság elméletét. A horizontális elszámoltathatóság nagyjából a fékek és ellensúlyok rendszerét jelenti, vagyis azt fejezi ki, hogy mennyire képes egy adott intézményrendszer a joguralom rendszerszintű érvényesítésére.

Egy demokráciában egy kormány és egy parlamenti többség nem kap biankó csekket.

Vagyis nem tehet azt, amit akar, nem áll felette a törvényeknek, az alkotmánynak.

Hatalmát a független bíróságok, egy alkotmánybíróság, de más intézmények, adott ügyekben akár egyes hatóságok is korlátozzák.

A horizontális elszámoltathatóság és a vertikális elszámoltathatóság, amelynek két legfontosabb intézménye, a választások és népszavazások mellett idesorolják még az állampolgári tiltakozás minden fajtáját, de a sajtószabadságot is – kiegészítik egymást.

A hatalom kontrolljának két fő szintje nem hierarchikus viszonyban, hanem kölcsönhatásban áll egymással: a horizontális elszámoltathatóság nem létezhet vertikális nélkül, azonban a vertikális teljesen kiüresedhet és végső esetben részlegesen vagy teljesen ellehetetlenülhet a horizontális nélkül.

Wolfgang Merkel a már említett 2004-es cikkében a demokrácia beágyazottságának fontosságát hangsúlyozza.

A modell szerint a választási rendszer, a vertikális elszámoltathatóság legfőbb intézménye, a demokrácia központi eleme, ez azonban négy további egymással és vele kölcsönhatásban álló alrendszerbe ágyazódik be. Ezek a polgári szabadságjogok, a politikai szabadságjogok, a horizontális elszámoltathatóság, valamint a kormányzásra való tényleges képesség (azaz mennyiben van a tényleges törvényhozási, és kormányzati hatalom a demokratikusan megválasztott képviselőknél).

Mit mérnek pontosan a Freedom House jelentései?

A Freedom House egy amerikai civil szervezet, amely a világ legjelentősebb a politikai és polgári szabadságjogok felett őrködő kutatóintézete.

1941-ben alapították New Yorkban Franklin Delano Roosevelt elnök aktív támogatásával mind a demokratákhoz, mind a republikánusokhoz közel álló újságírók, tudósok, volt kormánytagok és politikusok.

A Freedom House azóta is megőrizte ezt a „kétpárti” jellegét.

Az amerikai politikai és tudományos életben általánosan elismerésnek örvend és komoly súlya van.

A szervezet egyik első vezetője például Wendell Willkie a Republikánus párt 1940-es elnökjelöltje volt.

A Freedom House nem részesül semmilyen állami támogatásban, kizárólag céges és magánadományokból működik. A szervezet pénzügyi jelentései honlapjáról letölthetők.

A Freedom House legnagyobb szponzora a Google, és a főbb támogatói között olyan cégeket találunk, mint a Disney, a Ford vagy a Facebook. Módszertan

A szervezet Freedom in the World (szabadság a világban) jelentése a legtöbbet hivatkozott demokrácia index a világon. A 2018-as Freedom in the World jelentést több mint 100 elemző és több mint 30 külsős tanácsadó készítette. A jelentéseken dolgozó elemzők sajtóelemzéssel, tudományos cikkek, civil szervezetek jelentései, helyi szakértőkkel való kapcsolatok, és természetesen az adott országban végzett, helyszíni kutatás alapján készítik el éves jelentéseiket.

A Freedom in the World-öt rendszeres, külsős szakértők által végzett módszertani felülvizsgálatoknak is alávetik, legutóbb éppen 2016-2017-ben. A Freedom in the World jelentésben minden országot (és vitatott jogállású területet, mint például Ciszjordánia vagy Nyugat-Szahara) 2 kategória, a politikai szabadságjogok és a polgári szabadságjogok alapján értékelnek.

A politikai szabadságjogok három nagyobb alkategóriára, a választási eljárásra, a politikai pluralizmusra és részvételre, valamint kormányzati működésre osztják (ezek összesen 10 politikai területet foglalnak össze).

A polgári szabadságjogokat 4 nagyobb alkategóriára, a szólás- és vallás-, illetve a nem vallásos meggyőződések szabadságára, az egyesülési és szervezeti szabadságra, a jogállamiságra, és a személyi szabadságra és egyéni jogokra osztják (ezek összesen 15 polgári szabadságjogi területet foglalnak össze).

Az összes területet 4 pontos skálán értékelik, így a politikai szabadságjogokra összesen 40 pont, míg a polgári szabadságjogokra összesen 60 pont adható (tehát a teljes index 100 pontos).

A legtöbbet hivatkozott „Freedom Rating”, azaz szabadság besorolás 7 pontos skálája az összesen 7 nagy alkategória (az előbb említett három politikai és négy polgári) átlagából tevődik össze: egy ország 1 és 2.5 pont között szabad, 3 és 5 pont között félszabad, míg 5.5 és 7 pont között nem szabad minősítést kap.

A szabad és félszabad országok általában mind demokráciák. Csakhogy a félszabad országokban a polgári és politikai szabadságjogok erősen korlátozottan érvényesülnek csak, így legfeljebb választási demokráciáról és nem liberális demokráciáról beszélhetünk.

A választási demokráciákban formálisan teljesülnek a demokrácia alapfeltételei (mint a szabad választások), de a hatalom ellenőrzése korlátozottan érvényesül csak, és a kormányok a hatalmat sokszor nem a jogállami és demokratikus normáknak megfelelően gyakorolják. Ezeket az országokat általában különböző fokú önkényeskedés, a kritikus polgárokkal és szervezetekkel, illetve az ellenzékkel szembeni kormányzati és hatósági fellépés, ebből következően rendszerszintű korrupció, illetve rossz minőségű szakpolitikaalkotás jellemzi (hiszen a döntések általában egy szűk kör ideológiai és/vagy anyagi érdekei mentén történnek, nincs hatékony érdekegyeztetés, és a hatalom jogi, hatósági, szakmai kontrollja is csak erősen korlátozottan érvényesül).

A 2018-as Freedom in the World jelentés szerint a szabadságjogok az egész világon veszélyben vannak.

A szervezet jelentései immár 12-ik éve mutatják ki a szabadságjogok és a demokrácia globálisan visszaszorulását.

Azonban az általános romlás között Magyarországon az egyik legrosszabb a helyzet: a Freedom House éves jelentései szerint az elmúlt évtizedben a világon Magyarország Nicaraguával holtversenyben -20 ponttal a tizedik legtöbbet rontó ország a politikai és polgári szabadságjogok területén, a szabad besorolású országok között pedig messze az első.

Így értelemszerűen a régióban is Magyarországon romlott a legtöbbet a demokrácia minősége.

A Freedom House a 2016-os értékekhez képest 4 pontot rontott Magyarország összpontszámán 2017-ben.

Az okok között a civil szervezetek ellen hozott törvényeket, megfélemlítő kormányzati retorikát, és a közmédiában és a Fidesz-közeli sajtóban (ami már országos médiumok nagyobb részét és szinte a teljes vidéki magyar sajtót jelenti) az ellenzék elleni lejárató kampányokat emelték ki.

A magyar sajtó a 2017-es Freedom in the World jelentés szerint például már csak részben szabad.

A politikai szabadságjogok is már a részben szabad kategóriába csúsztak vissza 3 ponttal, és a polgári szabadságjogok is 2,5 ponttal idén még épphogy szabad minősítést kaptak, de jövőre borítékolható a leminősítés ebben is.

A Fidesz a választási kampány részeként már „társadalmi vitára” bocsátotta ugyanis legújabb civilek elleni törvénycsomagját, amivel tevékenységi körüktől függetlenül teljesen ellehetetleníthet rengeteg civil szervezetet (részletek itt).

Freedom House – Nations in Transit. Módszertan

A Freedom House Nations in Transit (nemzetek „átalakulóban”) a szervezet 29 volt kommunista országot vizsgáló éves jelentése. Itt hét terület értékeléséből áll össze az összpontszám: a választási eljárás tisztasága, az országos kormányzás demokratikus és jogállami jellege, az önkormányzatiság megvalósulása, a bíróságok függetlensége, a sajtószabadság mértéke, a korrupciós folyamatok, és a civil társadalom helyzete. Minden területet egy 7 pontos skálán értékelnek, ahol 1 a legmagasabb demokratikus és jogállami sztenderdnek, míg 7 a demokratikus fejlődés legalacsonyabb szintjének felel meg.

Egy terület 1 és 3 pont között felel meg többé-kevésbé a demokratikus sztenderdeknek.

A hét terület értékelésének átlaga adja a demokrácia pontszámot: 1 és 3 közötti átlag stabil demokráciát jelent, 3 és 4 pont közötti átlag félig konszolidált demokráciát, 4 és 5 pont közötti átlag a demokrácia és a tekintélyelvű rezsim közötti átmeneti, hibrid rezsimet takar, az 5 és 6 pont közötti átlag félig konszolidálódott tekintélyelvű rezsimet, míg a 6 és a 7 pont közötti átlag stabil tekintélyelvű rezsimet jelent.

Az értékelések negyed pontonként változnak.

Egy fél pontos változás már jelentős eseményt jelez az adott területen. Az éves jelentés és az értékelések négy lépésben készülnek el: az egyes országjelentések szerzői már az elemzésükben előzetes pontszámokat adnak minden területnek, amelyeket minden egyes esetben alaposan alá kell támasztaniuk bizonyítékokkal.

Ezeket a jelentéseket elküldik több külsős szakértőnek, akik véleményezik, mind az elemzést, mind a pontszámokat és az azok alapját képező adatokat, érveket. Majd egy kétnapos találkozón a Freedom House tudományos tanácsadó bizottsága megvitatja az összes értékelést. A jelentések szerzőinek ezután lehetőségük van vitatni az olyan változtatásokat, amelyek több mint 0.5 ponttal térnek el az eredeti értékeléstől.

Magyarország 2000-ben Lengyelország után a második legmagasabban értékelt demokrácia volt a régióban.

2017-ben a magyar demokrácia az EU-hoz 2004-es és 2007-es bővítési körben csatlakozott országok között a legrosszabb értékelést kapta (Lengyelország értékelése is folyamatosan zuhan, itt írtunk Lengyelország válságáról). Látszik, hogy a magyar demokrácia romlása a Nations in Transit jelentések szerint folyamatos volt az elmúlt majd’ 20 évben.

A demokrácia minőségének romlása a baloldali-liberális kormányok alatt is jelentős mértékű volt, 2005 és 2009 között például 1,96-ról 2,29-re csökkent a demokrácia index átlaga.

Korrupcióban 2005-ben, vagyis már Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt lépte át Magyarország a bűvös 3 pontot, azaz a jelentés szerint mértéke nem felelt meg többé annak, ami egy stabil demokráciában még „elfogadható”.

De az is világos, hogy a romlás 2010 óta egyre rohamosabb és már minden területre kiterjed.

A 2017-es a Nations in Transit szerint már csak a magyar civil társadalom „fér bele” a demokratikus sztenderdekbe (és nem a kormányzati intézkedések miatt, hanem azok ellenére), de 2016-hoz képest rontottak 0.25 pontot, így már csak egy „leértékeléstől” áll az is, hogy a 3 pontos határt elérje.

Az országos kormányzat, a sajtószabadság, és a korrupció mértéke a Freedom House szerint már egyenesen a demokrácia és a tekintélyelvű rendszerek közötti hibrid rezsimek (ilyen Ukrajna, Koszovó vagy Macedónia) szintjének felel csak meg.

Mivel indokolja a jelentés ezeket a lesújtó értékeléseket?

A 2017-es jelentés 2016-os adatokon, eseményeken alapul. A nemzeti demokratikus kormányzás 4-ről 4.25-re rontották a kormányzat egyre erőteljesebb hatalomkoncentrációja, illetve a kormánypártok a politikai és a gazdasági rendszer felett gyakorolt teljes kontrollja miatt.

A választási eljárást 2,75-ről 3-ra rontották mert Kubatov Gábor, Fidesz pártigazgató és Fradi elnökhöz köthető verőlegények fizikailag akadályozták meg, hogy egy MSZP-s képviselő egy népszavazási kérdést adhasson le (ezért egyiküket sem vonták azóta sem felelősségre pedig mindegyikükről több tévétársaság is kiváló felvételeket közölt, és a sajtó hamar kiderítette mindegyikük nevét és elérhetőségeit, miközben ellenzéki és civil aktivisták ellen akár már erőszakmentes polgári engedetlenségi akciók, például egy ülősztrájk miatt is a rendőrség a törvény teljes szigorával jár el), valamint az ún. „kvótanépszavazás” miatt, aminek a félrevezető és gyűlöletkeltő állításokkal teli kampányára a kormányzat milliárdokat költött el.

Az érvénytelen népszavazáson született eredményt a kormány a „nép akarataként” értékelte annak ellenére, hogy a választópolgárok kevesebb, mint 41,5 százaléka adott le érvényes szavazatot (az összes szavazat 6,17 százalékát szándékosan érvénytelenül adták le).

A civil társadalom értékelését 2,5-ről 2,75-re rontották a civilek elleni erősödő kormányzati kirohanások és hatósági, rendőrségi fellépések, valamint „kiszervezett” erőszak miatt (a budapesti Városliget beépítése ellen békésen tiltakozó aktivistákkal szemben például a tétlenül figyelő rendőrök szeme láttára léptek fel erőszakosan „biztonságiak”).

A sajtó függetlenségének értékelését 3,75-ről 4,25-re rontották az egyre erősödő kormányzati beavatkozás miatt a médiapiacon. A magyar sajtó egyre jelentősebb részét vásárolják fel és teszik központi irányítású, a kormánypártokat kritikátlanul támogató propagandakiadványokká kormányközeli vállalkozók, mindezt gyakran állami bankok nyújtotta hitelekből.

Az állam és állami cégek pedig egyre agresszívabban voltak jelen a hirdetési piacon is, a hirdetéseik szinte teljes egészét kizárólag a kormányhoz közeli sajtóban elköltve (így a piacról csak a független média kénytelen élni).

2016 egyik legkomolyabb fejleménye a Népszabadság bezárása volt, miután a korábbi tulajdonosa eladta a felcsúti polgármester, a felcsúti futball akadémia vezetője, volt gázszerelő, és Orbán Viktor gyerekkori barátja, a 2010 óta legsikeresebb magyar vállalkozó, a néhány év alatt a semmiből milliárdossá vált Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Mediaworksnek. A Népszabadság nem csak a legnagyobb példányszámú politikai napilap volt, hanem a legkomolyabb oknyomozó műhely is, amelynek anyagait más médiumok, például a legnézettebb tévéhíradó, az RTL Klub híradója is gyakran átvette (ez már a baloldali kormányok alatt is így volt). A Mediaworks 2016-ban megszerezte szinte a teljes vidéki nyomtatott sajtót is, a hozzátartozó, a helyi hírek miatt igen látogatott honlapokkal együtt.

A szerkesztőségekben azonnal tisztogatásokat hajtottak végre. A korrupció értékelését 4-ről 4,5-re rontották a kormányzathoz közel álló vállalkozók, sőt vezető kormánypárti politikusok és családtagjaikat érintő egyre intézményesültebb és teljesen büntetlenül űzött korrupció miatt.

A már említett Mészáros Lőrinc például nem tud annyi közpénzt elnyerni, hogy abból bármilyen vizsgálat szülessen. Idén például már január 18-ára több mint 100 milliárd forint közpénzt nyertek el cégei. Nem csak a Freedom House jelentései szerint van válságban a magyar demokrácia

The Economist Intelligence Unit A The Economist Intelligence Unit a világ egyik legfontosabb gazdasági és közpolitikai elemző cége, amelynek elemzéseit, jelentéseit, adatait világcégek és kormányok sora használja. A cég ahhoz a vállaltcsoporthoz tartozik, amely a világ talán legbefolyásosabb gazdasági hetilapját, a londoni székhelyű The Economistot is kiadja.

A január végén közölt, a demokrácia és a sajtószabadság helyzetét vizsgáló, éves jelentésük szerint Magyarországon 2017-ben tovább romlott a demokrácia, kevésbé érvényesülnek a szabadságjogok.

A The Economist Intelligence Unit demokrácia indexét 5 terület értékelésének átlaga alapján számítják ki: választási eljárás és pluralizmus, kormányzati működés, politikai részvétel, politikai kultúra és polgári szabadságjogok. Mindegyik területet egy 10 pontos skálán értékelik.

2006 óta Magyarország összesen több mint 1 pontot rontott, 7,53-ról 6,64-re, ezzel Lesothóval holtversenyben áll az 56-ik helyen, és a „teljes demokrácia” kategóriából a „törékeny, hibás demokrácia” kategóriába került (ebbe tartozik a régió összes országa, és az EU tagállamok fele).

A The Economist Intelligence Unit demokrácia indexe szerint Magyarország nem sereghajtó a régióban, de az új EU tagállamok közül csak Románia (és a 2011-ben csatlakozott Horvátország) múlja alul. A sajtószabadság index szerint azonban Magyarország Lengyelországgal együtt „nagyrészt nem szabad” minősítést kapott (mindössze 6 ponttal a 10-es skálán), így a két ország 71-ik helyen áll a világon. Itt Románia jobban teljesít 8 ponttal, 31-ik helyezéssel és „részben szabad” minősítéssel.

A The Economist Intelligence Unit indoklásában is a kormányzat média feletti kontrollját, kormányközeli üzletemberek általi felvásárlását, és a Népszabadság megszüntetését említi.

Bertelsmann Stiftung – Bertelsmann Transformation Index

A német Bertelsmann Stiftung az egyik legnagyobb német magánalapítvány, amelyet a Bertlesmann Group vállalatcsoport második világháború utáni vezetője, Reinhard Mohn alapított 1977-ben (és amely 1993-tól a Bertelsmann Group többségi tulajdonosa is, de a vállalat működésébe nem szólhat bele, ahogy a vállalt sem az alapítványéba).

A Bertlesmann egy könyvkiadóból a világ egyik legnagyobb média és szolgáltatóipari vállalata lett: hozzá tartozik vagy többségi részesedést birtokol többek között olyan vállalatokban, mint az európai televízió óriás RTL csoport, a világ legnagyobb könyvkiadója, a Penguin Random House vagy a szolgáltatóipari multi Arvato, amely Románia több városában is sok embert foglalkoztat (call centerek, back office tevékenységek nemzetközi vállalatok számára).

A Bertelsmann Stiftung tevékenysége oktatási, fejlesztéspolitikai területekre is kiterjed, célkitűzése a demokrácia, a jó kormányzás erősítése, és elkötelezett az európai integráció mellett.

A Bertelsmann Transformation Index (BTI) 129 fejlődő és átalakuló (volt kommunista) országot vizsgál 2006 óta kétévente. A BTI két összetett indexet ad ki: ún. „status index” nem csak a demokrácia intézményi feltételeit vizsgálja, hanem a gazdasági átalakulást is vizsgálja, de a „szociális piacgazdaság” sztenderdjei szerint, tehát a szociális védőhálót, a szociálpolitikát is figyelembe veszi.

Az ún. „management index” pedig lényegében a kormányzati működés hatékonyságát méri. A status index összesen 5 politikai (államiság, politikai részvétel, jogállamiság, a demokratikus intézmények stabilitása, politikai és szociális integráció, amelyek 18 területet foglalnak magukban) és 7 gazdasági (szocioökonómiai fejlettség, a piac és verseny fejlettsége, valuta és árstabilitás, a magántulajdon védelme, jóléti rendszer, gazdasági teljesítmény, fenntarthatóság, amelyek 14 indikátort tartalmaznak) kritériumot foglal össze.

A management index 5 kritériumot foglal össze, amelyek figyelembe veszik az ország adottságait, gazdasági helyzetét, fejlettségi szintjét, és ennek tükrében mérik a kormányzásra való képességet, a források felhasználásának hatékonyságát, a konszenzus építésre való képességet, és a nemzetközi együttműködés képességét (külső források felhasználását, hitelességet, a regionális együttműködésekben való részvételt).

Az egyes területek indikátorai között sok „mérhető”, számszerűsíthető is található, hogy ezzel is csökkentsék a szubjektivitást és növeljék a különböző országok és régiók adatainak összevethetőségét.
De alapvetően a BTI is ugyanúgy kvalitatív országjelentéseken alapul, mint a már szemlézett indexek. Ezért a BTI országjelentései és értékelései is egy több lépcsős, nyílt és többszörösen visszacsatolt és ellenőrzött folyamat során készülnek. Azért rendkívül érdekes a BTI, mert megmutatja, hogy az „illiberális demokrácia”, amely modellt Orbán Viktor saját szavai szerint vezetésével Magyarország követ, nem jobb, hanem rosszabb minőségű kormányzáshoz vezet már középtávon is. A demokratikus és gazdasági teljesítményt mutató status index alakulása látható 2006 és 2016 között. Jól látszik, hogy a kormányzás hatékonyságát és minőségét mérő management index együtt esik a demokratikus minőség és a gazdaság- és szociálpolitika romlásával.

Már 2006 és 2010 között is jelentős az esés, de 2010 után drasztikus a zuhanás mértéke. Ezt más kutatások is alátámasztják.

Egy idén januárban megjelent, a magyar állam és üzleti szféra viszonyát vizsgáló kutatás kiválóan mutatja be, miért is rendkívül káros, ha a politikai hatalom és az állami intézményrendszer kisajátításával az állami vezetők, barátaik, üzleti partnereik és családtagjaik büntetlenül használhatják fel az államot és a törvényhozást saját céljaikra.

Sallai Dorottya, a greenwichi egyetem és Gerhard Schnyder, a loughboroughi egyetem kutatója 22 magyar nagyvállalati vezetővel (ezek közül 8 állami cég vezetőjével), és 27 külföldi cég magyarországi topmenedzserével, illetve még 11, a nagyvállalati és állami közegben jártas szereplővel készítettek interjúkat – ismertette a kutatást a G7. A cégvezetők szerint Magyarországon 2010 óta rendszerszintű – tehát nem egy-egy esetben, hanem szabályszerű – probléma, hogy magánszereplők politikai kapcsolataikon keresztül az államot használva érvényesítik saját érdekeiket a magángazdaságban. Ennek egyik legfőbb módszere a kiszemelt területen testre szabott, számukra kedvező, a többi piaci szereplőt azonban ellehetetlenítő, hátrányba hozó törvényi és szabályozási változtatások. Egy másik eszköze, hogy egyes vállalatokat újraállamosítsanak, majd feltőkésítve, áron alul adják el baráti üzletembereknek, érdekcsoportoknak.

De az ún. kikényszerített kivásárlásoktól sem riadnak vissza, amely során vállaltok vagy egész szektorok kerülnek úgy „baráti” kézbe, hogy az eredeti tulajdonosokat egész egyszerűen megzsarolják (az állammal a hátunk mögött nem nehéz másokat meggyőzni arról, hogy inkább akár jelentős veszteséggel, de adják el annak, akinek kell a cégüket, különben csődöt, hatósági eljárásokat stb. kockáztatnak). A szerzők szerint mindez egy igen kompetens, hatékony közigazgatás megszállásán keresztül történik. A hatalom közelében több akár egymással is küzdő klán áll.

A sokáig a régióban az egy főre jutó legtöbb külföldi működő tőkét vonzó magyar fejlesztő államból így lesz klán állam, ami azonban az állami kapacitások, vagyis a hatékony, szakszerű államigazgatás folyamatos rombolásával jár együtt. Az üzleti élet kiszámíthatatlanná válik, ami a beruházások, a hosszú távú tervezés legnagyobb ellensége. Egyes cégvezetők arra panaszkodtak, hogy olyan üzleteket kötnek meg, amiket egyébként nem kötnének meg, olyan embereket alkalmaznak, akiket egyébként nem alkalmaznának. Elkötelezetten jobboldali kutatóintézetek szerint sincs minden rendben Magyarországon.

A baloldali vagy akár Soros György melletti szimpátiával nem vádolható, amerikai, konzervatív, szabad piac párti Heritage Foundation gazdasági szabadság indexében összeségében Magyarország nem rontott: 2009-ben 66,8, míg 2018-ban 66,7 a pontszám.

A magántulajdon védelmében, és a kormányzati korrupció mértékét mérő „kormányzati integritás” kategóriákban azonban drasztikus változásokat jelez a Heritage Foundation: míg 2009-ben a magántulajdon védelmében még 70 ponton állt Magyarország, 2018-ban már csak 57,6 ponton, a korrupcióban pedig az eredetileg sem túl fényes 51-ről 36,4-re esett vissza az ország értékelése.

Ezeket főleg az adócsökkentések, a kereskedelmi nyitottság, a gazdasági ügyekben az alapítvány szerint hatékonyabb bírósági működés ellensúlyozzák.

A szintén az amerikai jobboldalhoz köthető Cato Intézet az emberi és polgári jogok, a jogállamiság érvényesülését, illetve a gazdasági szabadságot mérő emberi szabadság indexe (Human Freedom Index) szerint Magyarország 2010 és 2015 között a 28-ról a 44-ik helyre csúszott vissza a világ országainak rangsorában.

Demokrácia-e még Magyarország?

A rövid válasz, hogy igen, de egyre romló minőségű. A jogállami intézményrendszer minden területen folyamatosan és erőteljesen erodálódik.

A félreértések elkerülése végett, akárki akármit is gondoljon róla a bevándorlás ellenzése, a nemzeti önrendelkezés növelése, az EU szorosabb integrációjának ellenzése, a hazai vállalkozások helyzetbe hozása, a jóléti juttatások visszavágása és helyette a magasabb keresetűek adócsökkentésekkel való támogatása vagy a határon túli magyarság kiemelt támogatása mind legitim politikai célok.

A probléma tehát nem azzal van, hogy a kormány jobboldali politikát folytat, hanem hogy a politikai céljait akár szakmai alapon is kritizálókat ellenségnek, külföldi ügynöknek nyilvánítja, és az ellehetetlenítésükre még törvényeket is hoz.

Mint az utóbbi hetekben kiderült, akár olyan civil szervezetek válhatnak egyik pillanatról a másikra ellenséggé, amelyek az állam aktív partnerei és amelyek tevékenységéhez a kormány komoly forrásokat is biztosított.

A hazai vállalkozók helyzetbe hozása sem egyenlő az elszabadult korrupcióval és a korrupciót feltáró civilek, ellenzékiek és újságírók üldözésével.

A legújabb korrupciós botrány – mármint a kormánypárti sajtón és a közmédián kívül, mert ott erről nem tudósítanak – egyenesen Orbán Viktor vejét érinti.

Az EU csalás elleni hivatala több, mint 10 milliárd forintnyi (43,7 millió euró) támogatás visszakövetelésére tett javaslatot az Európai Bizottságnak, és jelentésében bűnszervezetben elkövetett csalásról is szó van.

Ahogy az sem baj, hogy egy kormánypárt választást akar nyerni, az viszont már nagyon is problémás, ha az ellenzék ellehetetlenítésére hoz választási törvényt (egyedül, minden más szereplőt kizárva), és a körzeteket úgy szabja át, hogy azokban ő szavazói legyenek többségben, míg az ellenzéki szavazók szépen több körzetben oszlanak meg (Szlovákiában és Romániában is próbálkoznak pont így megosztani az etnikai magyar területeket, így a szavazókat is, időről időre közigazgatási átalakítások címén nacionalista kormányok).

Vagy hogy az állam minden erőforrását bedobva a kormány folytat több tízmilliárdos pártpolitikai kampányokat, alakítja át a média és hirdetési piacot, míg a többi politikai párt ezeknek a forrásoknak a töredékből kénytelen, szigorú törvényi korlátok között kampányolni.

Nem tartom meggyőzőnek azokat az érveket, hogy a Fidesz minderre felhatalmazást kapott a választóktól. Egyrészt a Fidesz nem kampányolt azzal, hogy győzelme esetén 1 év alatt felszámolja az 1989-ben kikiáltott Harmadik Magyar Köztársaságot. Soha nem kért a közjogi átalakításokra semmilyen választói felhatalmazást.

Másrészt azt se feledjük, hogy a Fidesz legnagyobb, 2010-es győzelme nem volt nagyobb az MSZP-SZDSZ 2006-os győzelménél. Csakis a választási rendszer sajátosságainak köszönhető, hogy ugyanaz az eredmény 2006-ban kényelmes többséghez volt csak elég, míg egy másik nagy párt híján 2010-ben kétharmados többséget eredményezett. Erősen megkérdőjelezhető tehát győzelmük „forradalmiként” ünneplése. 2014-ben pedig már az új választási szabályok szerint szereztek a 2010-esnél jóval rosszabb eredmény mellett kétharmados többséget egy mandátummal (amit aztán egy időközi választáson el is veszítettek). És a legfontosabb, hogy a jogállamiságot, a demokráciát romboló lépések nem lehetnek legitimek, hiába alapozza meg őket minden egyes esetben törvényekkel, alkotmányozással, alkotmány módosítással a parlamenti többség. (A fiatal Orbán Viktor jegyezte meg a kommunista hatalomról, hogy az ugyan legális, de nem legitim.)

Végül érdemes elgondolkodni az alábbi táblázaton, amit Steven Levitsky és Daniel Ziblatt, az amerikai Harvard Egyetem politikatudomány professzorainak idén év elején, frissen megjelent, a demokráciák elpusztulásának okairól szóló könyvében szerepel, és a tekintélyelvű politikai viselkedés legfőbb ismérveit foglalja össze. A professzorok szerint, ha egy politikai vezető viselkedése megfelel az alábbi kérdésekben akár már egynek is, az a politikus valós veszélyt jelenthet hazája demokráciájára.
Gondolja mindenki végig, hogy az általa legkevésbé kedvelt politikai párt, politikai vezető hány feltételnek felel meg ezen a teszten. Majd tegyük ezt meg az általunk legkedveltebb politikussal, párttal is.
1.A demokratikus játékszabályok elutasítása
- Elutasítják az alkotmányt vagy a megsértésére mutatnak hajlandóságot?
- Kifejezik-e antidemokratikus intézkedések szükségességét, mint az alkotmány megsértését, egyes szervezetek betiltását, vagy alapvető polgári és politikai jogok korlátozását?
- Keresnek-e (vagy támogatnak-e) alkotmányellenes eszközöket a kormány megdöntésére, mint katonai puccsok, erőszakos lázadások, vagy tömegtiltakozások?

- Megpróbálják-e aláásni a választások legitimitását például azzal, hogy elutasítják azok eredményének elfogadását?

2. A politikai ellenfelek legitimációjának megtagadása
- Ellenfeleiket államellenesnek vagy a fennálló alkotmányos renddel szembenállónak nevezik?
- Azt állítják, hogy ellenfeleik a nemzetbiztonságot vagy az uralkodó életmódot alapjaiban fenyegető veszélyt jelentenek?
- Alaptalanul vádolják ellenfeleiket azzal, hogy bűnözők, akiket állítólagos törvénysértéseik (vagy arra való képességük) kizárnak a politikai életben való teljes részvételből?
- Alaptalanul vádolják ellenfeleiket azzal, hogy idegen ügynökök, akik titokban egy idegen, általában ellenséges kormányzat ügynökei vagy szövetségesei?
3. Az erőszak tűrése vagy arra való buzdítás
  - Van-e bármilyen kapcsolatuk fegyveres bandákhoz, félkatonai szervezetekhez, milíciákhoz, vagy más olyan szervezetekhez, amelyek jogellenesen alkalmaznak erőszakot?
- Támogattak vagy bátorítottak ők vagy politikai szövetségeseik ellenfeleik fizikai megtámadására?
- Támogatták-e hallgatólagosan a támogatóik az ellenfeleik ellen elkövetett erőszakos cselekedeteit azzal, hogy elutasították azok egyértelmű elítélését és megbüntetését?
- Üdvözölték, dicsérték (vagy elutasították az egyértelmű elítélését) a politikai erőszak akár a múltban, akár a világ más részein elkövetettet jelentős eseteit?
4. Az ellenfelek, beleértve a sajtót, polgári szabadságjogainak korlátozása vagy annak kilátásba helyezése
- Támogatták-e olyan törvények, intézkedések meghozását, amelyek korlátozzák a polgári szabadságjogokat, mint például a rágalmazást korlátozó szabályok kiterjesztése, vagy a tiltakozások, a kormány kritikájának, vagy bizonyos civil vagy politikai szervezetek korlátozása?
- Fenyegettek jogi vagy más megtorló intézkedésekkel kritikusokat rivális pártokban, a civil társadalomban vagy a médiában?
- Kifejezték-e elismerésüket más kormányok akár a múltban vagy más országokban bevezetett elnyomó intézkedései iránt?