Nemes Gyula október 16, 2017
Török László fafaragó, grafikus alkotóművész saját elmondása szerint első mesterének Bandi Dezső szobrászművészt tartja. Később a marosvásárhelyi Népművészeti Iskola grafika szakának elvégzése után gyakran vett részt a Maros Megyei Képzőművészek által szervezett táborokban, ahol nagyon sokat tanult. A mestert alkotásairól, művészetéről, ihletet adó, lelkét támogató forrásairól kérdeztük.
„Egy táborból hazajövet Hamvas Bélának egy írása nagy változást idézett elő bennem: Nagyon sok az alkotás, de kevés az, amely meditációs objektumként is használható! Vagyis amelyiknek olyan értéke van, hogy ha ránézel, imára serkent. Akkor döbbentem rá, hogy jó, ha az ember valamit alkot, de első sorban egy rendezett életből jöhet ki egy rendezett mű, és ez szerintem minden szakmára igaz. Egy alkotás olyan kell legyen, mint a tölgyfa: van stabil gyökere, törzse és gyönyörű koronája. Mindeniknek kell legyen szellemisége, lelkisége és anyagi formája is. Ahol pedig ez megnyilvánulhat, az éppen a népművészet, amelynek nem csak cifrasága van, hanem funkcionalitása is, ahogyan a népdalnak. A népdal is egy kesergősből indul, és legtöbb esetben egy kivirágzásban zárul. A népművészetben is a motívumvilágunk alapjában épít, buzdít, vigasztal. Valahonnan egy pontból, egy magból, egy kehelyből indul, és valahol kivirágzik. Erre szeretnék fókuszálni, hogy a munkáimban ezt a szemlélő meglássa. Legyen ez egy grafika, egy szobrászat vagy éppen egy székely kapu” – vallja Török László.
A fafaragó mester szerint óriási értékünk, hagyatékunk van a motívumvilágban, amit őseinktől örököltünk. Egy motívum akkor hiteles, ha emlékeztet az örök forrásra. De a magyar népmotívumok tovább mutatnak a nemzetiségünkön. Például a nyolcágú csillagra azt mondja a buddhista, hogy az a nyolc ösvény, amelyet végigjárva megvilágosodunk, és szent motívumnak tartja. Nálunk a cselekvő kereszt a fény jele, a Krisztus jele. Ez olyan, mint egy kerék: minél inkább közelítünk a tengely felé, annál inkább rálátunk a másik oldalra is. Ami jelen esetben lehet egy másik vallás, egy másik kultúra. A lényeg tehát az, hogy minél inkább a kör középpontjába kerülhessünk.
„Mindannyian egy talentumcsokorral születtünk!”
Szűkebb környékünkön látható munkáiról a következőket mondta: „Úgy szoktam mondani ezekre a munkáimra humorosan, hogy hosszú távú kiállításon vannak. Az első komolyabb alkotásom Üllőre készült, ahol a helyi református templom szószékét faragtam ki a nagyernyei mintájára, amely tudjuk ugye, hogy valamikor a marosvásárhelyi Református Kollégium szószékeként szolgált. Aztán következett a nagyernyei római katolikus templom előtti kopjafa – az Árpád-korból származó régi hajlék helyébe épült – új templom építésének 100 éves évfordulójára faragtuk testvéremmel, Török Jánossal. Harmadikként említem a nyárádremetei határköveket és a rajtuk álló hármas kopjakompozíciókat. Negyedik a vásárhelyi Minorita templom kápolnájának a belső része. Ezek lennének a közeliek, de a munkáim szinte a világ minden részére eljutottak: Kanadába, ahol volt kiállításom is, Ausztráliába és így tovább” – tájékoztat Török László.
Marosszentgyörgyön már három éve indították el az Életfa hagyományőrző rajz- és faragókört, Birtalan István alpolgármester kérésére, ahol tulajdonképpen a gyermekek rajzait faragják ki. „Úgy látom, hogy mindannyian egy magunkkal hozott talentumcsokorral születünk a világra, és ebben szeretném segíteni a gyermekeket, hogy ezt magukban felismerjék és meg tudjanak ebben nyilvánulni. Mert szerintem az a sikeres ember, és az tud az lenni, aki azt csinálja, amit szeret, és így le tudja küzdeni a szakma nehézségeit, kihívásait is” – mondja a mester.
A földre szálló hópelyhek csodái
Török László verseket is ír. „Egy éjszaka megébredtem, és egy újság szélére leírtam néhány sort, aztán reggel, mikor megláttam, hogy mennyire rímbe van ez szedve, magam is meglepődtem. Aztán ennek lett egy folytonossága, azt vettem észre, hogy ezek üzenetek számomra. Ezek mindig éjjel jelentek meg – talán a tudatom akkorra tud annyira letisztulni, hogy ezt a belső hangot meghallja – és már három éve gyűlnek. Egy alkalommal meg az a sugallat érkezett, hogy ezt most fűzd össze, és add tovább az embertársaidnak. Most ez kéziratban van, és keresem a lehetőséget a kiadásra. Gyermekrajzokkal akarom illusztrálni. Valamint van egy mesém: A földre szálló hópelyhek csodái, amit szintén ki szeretnék adni nyomtatott formában. Ez az életünk szakaszait illusztrálja: jövünk valahonnan, itt a földi léten átlebegünk, majd eljutunk valahová. Ezt is gyermekrajzokkal színesítem, mert ők még jobban az Isten tenyerén vannak, és jobban emlékeznek arra, hogy honnan jöttek” – állítja Török.
Elmondása szerint a reggeleit imával kezdi, amelynek első része így hangzik: Uram legyen a te akaratod szerint! Ezt a lélekrendezést már őseink is reggel megtették, felajánlták a napjukat. Ez töltetet ad neki egész napra. A második a napi ige, amit a Bibliakalauzból minden nap elolvas, ami sokszor az előtte álló feladatok megoldásának a kulcsa lehet. Tehát az egyik támasza az életben: a hit! A másik meg a felesége, akinek a segítségével a családi fészekből ki tud csordulni és vállalni tud munkát, szolgálatot.
Búcsúzóul még a következőkkel engedett utunkra a mester: „Úgy érzem, hogy nem csak az a művész, akinek erre oklevele van vagy végzettsége, hanem mindenki, aki szívből végzi a munkáját bármilyen területen. Aki ezt teszi, az alkotás folyamatában van benne, és ezáltal ő is művész. Ma már látok orvost, aki úgy tud az emberekkel lenni, hogy az művészet, de láttam olyan szentmisét, amely egy alkotás volt. Ugyanígy művész lehet egy szakács vagy egy sofőr, ha a vele született talentumokkal dolgozik. Én azt kívánom minden embernek, hogy találja meg azt az utat, amelyre ő hivatott, és ebben tudjon kiteljesedni az élete. Ehhez kívánok bátorságot, erőt és a Jóisten áldását!”
