Balta János 2018. április 23.,
Vasárnap harmadik alkalommal szervezték meg Nagyzerinden a Méz- és Virágfesztivált, amelyre a hivatásos, illetve a műkedvelő virágárusok is kora reggeltől érkeztek. Ugyancsak ott voltak a helybeli méhészek képviselői, de Szénási Zsuzsanna mézeskalácsos is az alkalomhoz illő figurákkal várta a gyermekeket és a felnőtteket. Mivel a Fesztivál szervezői a kiállítók, illetve árusok fantáziájára bízták a felhozatalt, egy keményfoki (Avram Iancu-beli) asszony naposcsibéket is árult.
Mézeskalácsból Bogyó és Babóca
Amint Szénási Zsuzsanna érdeklődésünkre elmondta: mivel virágkiállításra érkezett, maga nem élővirágokat, hanem a kézimunkáiban megtestesített, csodálatos pontossággal hímzett rózsákat, szegfűket hozta magával. A mézeskalácsok közül a hagyományos szíveket kínálta, de immár csipkézve, amit régebben a férje készített, de most már maga is megtanulta. A gyermekeknek mézeskalács lovakat, illetve megformázta Bogyót és Babócát, amelyek a kicsik körében igen népszerűek. A Nagyzerindi Méz- és Virágfesztivál eddigi rendezvényein mindig jól árult, ezért bizakodva várta az érdeklődőket.
Bizakodó méhészek
A nagyzerindi Sikó Mirela mézzel és mézkészítményekkel érkezett. A családja már 25 éve foglalkozik méhészettel, nem csupán a remélt haszonért, hanem, mert szeretik. A 30 családnak a méztermékeivel nem járnak vásárba, az ismerősök otthonról viszik el. Tavaly jó idő járt a méhekre, tehát nem panaszkodik, a vasárnapi vásártól sem várt különösen nagy sikert, de mindenképp ott akart lenni.
Ugyancsak a vásáron találkoztunk a régi ismerősökkel, Dávid Attilával és feleségével, Gyöngyivel, akik érdeklődésünkre elmondták: jelenleg 50 körül van a méhcsaládjaiknak a száma, azokat elosztva tartják mindkét településen, a maguk kertjében. Az elmúlt évben a méheket betegségek nem tizedelték, ami nem a szerencsének, hanem a rendszeres és szakavatott kezelésnek köszönhető. Az évek során kialakult állandó klientúra jóvoltából, mostanra szinte annyi mézük maradt, amennyi az asztalukon volt látható. A beállt tavasszal párhuzamosan, megkezdődött a hordás, reményeik szerint, 2-3 hét múlva pergethetnek. Az elmúlt évhez viszonyítva, az idei szezon jobban indult, a méhek a márciusi tél dacára, jól átteleltek.
Vásárlók, nézelődők
Vajda Ildikó kisjenői amatőr képzőművész fehér, felakasztós muskátlikat keresett, egyelőre sikertelenül. Ugyancsak a virágok csábították a helyszínre az ágyai Zalányi Tündét és férjét, Csabát is, aki egyébként igen ügyes fafaragó hírében áll. A kérdésre, hogy hiányzik-e még valami a tájháznak is beillő ágyai házukból? Nevetve legyintettek: nem hiányzik semmi, most már minden a legnagyobb rendben van, csak éppen a virágok csábították őket Nagyzerindre.
Visszafogott virágkertészek
A nagyzerindi Gazsó Julianna nem számít hivatásos virágkertésznek, ezért a kertjében megnőtt virágokat, szobanövényeket hozta a vásárba.
A virágkertészekkel is megpróbáltunk elbeszélgetni, de szinte kivétel nélkül, mindannyian elzárkóztak a nyilatkozattól, ezért a Méz- és Virágfesztivál lebonyolításával megbízott Komlósi Róbert alpolgármestertől próbáltunk bővebb tájékoztatót kapni a virágosokról. Amint az alpolgármester elmondta, elsősorban a községbeli virágkertészek, Varga Lajos és Pálóczi Károly hoztak sok virágot, Újkígyósról a sok megrendelés miatt csak egyetlen virágkertész tudott eljönni. Első alkalommal érkezett Nagyszalontáról egy virágkertész, évelő virágokkal. Másik nagyszalontai virágkertész a nagyzerindi heti vásárokon is rendszeresen megjelenik, tehát vasárnap is ott volt. További 4 virágkertész jelezte részvételi szándékát, de valószínűleg a más irányú megrendeléseik miatt nem tudtak eljönni.
Akik viszont ott voltak, délben virág nélkül távoztak, ugyanis 12.30 órára szinte minden elkelt.
A vasárnapi rendezvény nem véletlenül kapta a fesztivál nevet, hiszen a szervezők gondoskodtak a fesztiválhangulatról is, hiszen ételt-italt árusító vállalkozók is ott voltak. A szép idő, a vásári hangulat, az elkapkodott virágok és az elégedett vásárlók további sikeres méz- és virágfesztiválok megszervezését sejtetik. E megállapítást erősítette annak a kisgyermeknek a hozzáállása is, akit az édesanyja alig tudott visszatartani, hogy minden virágot meg ne szagoljon