A novemberi barátságtalan, ködös, nedves és hűvös időjárás, rontja a közérzetet, az ember hajlamos a depresszióra. Ha ehhez még rossz hírek is párosulnak, akkor aztán meg vagyunk áldva, lehet búslakodni. Az idősebb generációra ez többszörösen vonatkozik.
A napokban például kaptam egy német nyelvű e-mail levelet, amelyben, egy oroszból fordított jelentés szerint, orosz tudósok december hónapban egy szokatlanul erős ún. napviharra számítanak. Hasonló geomágneses vihar már többször elérte földünket, legutoljára a kanadai Quebec tartományban volt 1989-ben, amikor hat millió háztartás maradt hosszú órákra áram nélkül. A téma nem új, akit érdekel, az interneten bőven talál anyagot napviharokról, melyeknek hatása lehet minimális, alig észlelhető, de sajnos számíthatunk erősebb hatású kitörésekkel is, napokig tartó sarki sötétséggel, áramkieséssel és egyéb, kiszámíthatatlan következményekkel.
Párhuzamos a hírrel, hogy még tavaly, 2018-ban, megjelent egy közlemény, mely 10 meghökkentő előrejelzést tartalmaz 2019-re. Nos, már nincs sok hátra, a tízből az egyik, miszerint Németországban recesszió következik, már biztos, a többi nyolc még nem dőlt el, és egy, ami talán a „legrázósabb”, hogy egy A-osztályú napkitörés kétezer milliárd dollárnyi kárt okoz.
Utána olvastam a témának és megtaláltam, hogy 2012 júliusában egy óriási, a napból kidobott plazmafelhő, épp hogy elkerülte Földünket. Szóval szerencsénk volt, de vajon mindig szerencsénk lesz, vagy állandóan retteghetünk a kellemetlen, vagy annál is nagyobb, mondjuk ki, katasztrofális következményektől ? A legminimálisabb pofon, ami érhet minket egy napvihar után, hogy minden tönkremegy, amit bedugtunk a konnektorba. Ez azt jelenti, hogy nincs áram, nincs villanykörte, villanyrezsó, rádió, tv. internet, villamos, metró, na ne soroljam tovább, szóval leáll a civilizáció, visszaesünk a középkorba.
Az egész tulajdonképpen nem más, mint asztrofizika, ami az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen ment át, de sajnos a jelenségek csak egy részét tudják vizsgálni és nehéz előjelzéseket adni. Egy pár éve már létezik egy ún., ürmeterológiai szolgálat, ami a napviharok tevékenységét is a lehetséges természeti csapások között tanulmányozza. A jelentések ma már olyan napviharokról számolnak be, amelyek a múltban erősen veszélyeztették a Földünkön működő elektromos eszközök működését, és ilyen jelenségek bármikor előfordulhatnak. Szakértői becslés szerint, egy erőteljesebb napvihar, nem csak egy pár órára, de akár hetekre, hónapokra tönkre tehetik az elektromos hálózatot. Bár a szakértői munka ma már–talán-lehetővé teszi, hogy megjósolják a geomágneses viharokat, de a védekezés, megelőzés tekintetében, még semmi biztatót nem hallunk.
Tovább nézelődve az interneten, most az év végén, nem találtam friss előrejelzéseket a mega-napviharokkal kapcsolatban, ugyanakkor a elmúlt években elég sokat lehetett olvasni, például, hogy a 160 évvel ezelőtti híres Carrington-esemény megismétlődhet. 1859 augusztus 27.-és szept.2. között a Napon és a bolygóközi térben, olyan viharos Nap és űrfizikai események történtek, melyek komoly, erősen észlelhető zavarokat okoztak az időjárásban, és főleg az akkoriban már ismeretes, és használt elektromos ( távíró) készülékekben. Ezt az eseménysort nevezték el –felfedezője után- Carrington eseménynek.
Ahogy fentebb már írtam, hasonló esemény, az eddigi ismert földi katasztrófáknál is súlyosabb helyzetet teremtene. Nem is a pénzösszeg az, ami a problémát felnagyítja, hiszen ezt az összeget elő lehetne teremteni, de hiába van pénz, ha pl. óriási területeken nincs áram, nem lehet termelni, leáll a szállítás, és még az élelmiszerek nagy részét sem tudjuk biztosítani.
Nos, én egyáltalán nem vagyok híve a „ horror előrejelzéseknek”, és gyorsan azzal védekezem, hogy amit itt leírok és felsorolok, ezek nem az én kitalálásaim, én csak közvetítem és elrendezem, amit olvasok, a következtetést az olvasóra bízom.
A globalizáció kifejlesztette a fogyasztói társadalommal párhuzamosan, a kommunikációs társadalmat is, így mindenki mindent megtudhat a Világ titkairól, de más vidékekről és más emberekről is. Azt is olvashatjuk, ez sem titok, hogy pl. a XX. század kezdete óta bekövetkezett természeti katasztrófák, egy számítás szerint, összességében hétbillió dollárnyi kárt okoztak Földünkön. 35 ezer ilyen eseményt számoltak meg és összesen nyolc millió halálos emberáldozata volt.
De mi a teendő, van valami megoldás, vagy beletörődünk sorsunkba és várunk, várjuk a véget, vagy egy új messiás eljövetelét ?
Logikus, hogy a végtelen Univerzum, így a mi parányi bolygónk természeti erőivel is nehéz hadakozni, ezt látjuk a vulkán-kitörések, hatalmas árvizek, földrengések alkalmával. Talán tanácsos volna, legalább a lehetőségekhez képest, alkalmazkodni. Az emberiség már átélt jó pár természeti katasztrófát, melyekről sokat nem tudunk, de ma, hatalmas technikai, technológiai tudásunk birtokában, sok mindent megvalósíthatunk. A XX.század tudományos-technikai forradalmával megnőtt az emberség befolyása a természet felett, de ezt a befolyásolást nem lehet a végsőkig erőltetni, óvatosnak kell lenni és egy bizonyos ponton meg kellene állni. A fizikai munka csökkentése érdekében szükséges a gépek jó kihasználása, az emberi munka eredményességét a technikával növelni kell, szóval az ember érdekében a tudomány minden felfedezését,a technológia minden újítását fel kell használni, nem kell visszafele menni, fejlődni kell, de mindent azért nem tudunk megoldani, mi csak emberek vagyunk és nem istenek, és a természet erőivel sem tudunk megbirkózni, törvényeit tisztelni kell.
A témát persze ezerszer feldolgozták nálam sokkal okosabb tudósok, írók, szakértők. Számos tudományos érvelés bizonyítja, hogy ami ma történik, ahogy ma élünk, tervezünk, az alapjaiban hibás, és csak pusztuláshoz vezethet. Egy másik oldal, metafizikusan gondolkodva teszi fel a kérdést; vajon létezik-e egy Isten, egy gondviselő, aki a világ menetét irányítja, és nekünk embereknek van e jogosultságunk, hogy beavatkozzunk a természet ügyeibe. Létezhet azonban egy olyan megközelítés, ami mindkét álláspontot figyelembe veszi, tehát felsorolja és analizálja a tárgyilagos, tehát a valóban létező, tapasztalt és bizonyított problémákat, ugyanakkor nem utasít el, egy olyan szubjektív megközelítést sem, amely a Hit oldaláról, misztikusan gondolkozva teszi fel a nagy kérdést; vajon a világban állandóan megismétlődő szenvedés, a csapások, katasztrófák, melyek az emberiséget időről időre sújtják, nem e az Isten büntetése.
Félő,hogy az ilyen jellegű filozofálással sem jutunk túl messzire, hiszen a világirodalom már többszörösen feldolgozta a kérdést, akár a tudományos, vagy a szépirodalmi oldal hatalmas anyagában lapozgatunk
Az ember szellemi fejlődése máig, a XXI.századig, óriási utat járt meg. Ha csak a mi kis keresztény időszámításunk rövid történelmét nézzük, látni, hogy a görög kultúra időszakától, a Római birodalom évszázadain, a hosszú középkoron keresztül, az utóbbi két évszázad egy hihetetlen, robbanásszerű fejlődést hozott az emberiség életében. Kétségtelen, hogy a nagyon gyors tudományos, technikai és technológiai forradalom, a XVI.-XVII.században, Európában kibontakozó eszmeáramlatnak, a felvilágosodásnak köszönhető. Az új világnézet lényege, hogy filozófusok tudósok a hagyományos vallásos,természetfeletti,”irracionális” gondolkodást elvetve, az emberi észt, az értelmet állítottak a gondolkodás, és a problémák kezelésének középpontjába. Ha mai szóhasználattal fogalmaznánk, azt mondhatnánk,hogy a felvilágosodás egy óriási, és mondhatni sikeres paradigmaváltás volt.
A húszadik század volt az Emberiség szellemi és tudományos fejlődésének legrendkivülibb, legsikeresebb százada.! Ezt nem kell bizonygatni, de nézzünk néhány példát: A fizika óriási fejlődése: relativitáselmélet,kvantummechanika, az elektromos erő felhasználása minden területen, villanylámpa, rádió, televízió, elektronika, mikroelektronika, tranzisztorok, integrált áramkör, távközlés. Repülés: repülőgépek, sugárhajtás, űrrepülés, műholdak. Atomfizika: atommag, nukleonok, atomenergia, atombomba. És ma már, a mesterséges intelligencia alkalmazásával, az ember eljutott oda, hogy saját magát az Embert is , mint munkaerőz feleslegessé teheti.
Ha most megállunk egy percre és megkérdezzük, hogy ez a fantasztikus tudományos és technikai fejlődés, amit a felvilágosodás új paradigmájának köszönhetünk, vajon az emberi szellemben, az emberi gondolkodásmódban is eredményezett pozitív változásokat? Mert milyen alapgondolatok jellemezték a felvilágosodás eszmevilágát ? Talán kezdjük a nagy gondolkodó J.J. Rousseau véleményével, aki szerint az emberi jellem ( az alaptulajdonság),születésünktől fogva jó, a megromlott társdalom táplálja a rosszat az emberi lélekbe. Másik alapelve a felvilágosodásnak, ami a francia forradalom jelszava lett: ; a szabadság,egyenlőség, testvériség, hirdetése. Aztán következnek ilyen gondolatok; hogy- az egyén és a közösség érdekei összehangolhatók,- a munka, mindenki számára erkölcsi követelmény,- a feudalizmus, az emberek közötti egyenlőtlenség és a kizsákmányolás,igazságtalan rendszere,vagy, ami igazán érdekes, hogy -minden vétek és bűn, tulajdonképpen a tudatlanságból ered,- és így tovább.
Sóval, ez utóbbi gondolatból kiindulva, az Emberiség, az utóbbi kétszáz évben, de a XX.században különösen, a legmélyebb tudatlanságban szenvedett, mert ennyi vétket, ennyi bűnt és gonoszságot, történetének sok ezer éve alatt nem követett el, mint éppen ebben a században. A felvilágosodás gyönyörű eszméi elvesztek, eltűntek, kár róluk szót ejteni. A gyorsan fejlődő emberi ész, felépített egy modern, szupertehnikára alapozott világot, de a szellem nem javult, ellenkezőleg rosszabb lett.
Kérem, az egészet nem én találtam ki, A múlt század egyik legismertebb, és talán legjobb lélekismerője, a pszichológus C.G. Jung véleménye szerint, az emberiség még a gyermekkor szakaszában van. Szó szerint ezt így állítja: - Az emberiség a legtöbb dolgot illetően, lelki tekintetben, még gyermeki állapotban van.- Szóval ezen lehet vitatkozni és sokan vitatkoznak is, de az biztos, hogy az emberiség nagyon messze áll attól, ami Rousseau szerint, születésünktől fogva JÓ, ( mármint a jellemünk.) És Jung, ezt még akkoriban írta, amikor Sztálin, Hitler, Mao Ce- tung, Ceausescu még csak gyerekcipőben jártak és nem zúdítottak a világra mérhetetlen terrort, szörnységet.
Nem kell teóriázni, csak nézni, olvasni kell az adatokat, a szomorú statisztikát. A fantasztikus szupertechnikai környezet, amit az emberiség a XX. században felépített, kialakított, egyik oldalon egy kényelmes, boldog, harmonikus Világ lehetőségét adta számunkra, a másik oldalon pedig ránk szakadt a Pokol, az emberi agy a Téboly állapotába került. Ha valaki most azt mondja, hogy ezek túlzó, nagy szavak, azoknak itt egy rövid kis lista, egy picinyke statisztika. Persze nem biztos, hogy pontos, szerintem a valóság sokkal szomorúbb. Különben az a generáció, aki személyesen nem „ízlelte” meg a Nagy Század szörnyűségeit, annak nem is lehet fogalma, hogy mi, a születésünktől fogva jó emberek, mire vagyunk képesek.
A XX. század elején Európában, a Balkán-félszigeten kezdődtek a háborúk. 1914-ben már az egész kontinens lángba borult, és négy évig gyilkolták egymást Európa nemzetei. Az emberveszteség több, mint 15 millióra rúgott. Oroszországban 1917-ben forradalom tört ki, majd egy hosszú évekig tartó polgárháborúban 8 és fél millió orosz pusztult el. A hatalmas Kínában 1925- 1948 között tombolt a harc, a kommunisták és a másképp gondolkozók között, legalább 40 millió halott. A náci Németország 1945-ben fegyverrel visszafoglalta, az első Világháborúban elvesztett területeit, és ez kirobbantotta az emberiség legnagyobb, legvéresebb háborúját. A II. Világháborúban legalább 75 millió ember pusztult el, de a valódi szám sokkal nagyobb. Ehhez kapcsolódik a kommunista terror áldozatainak száma, Kínában, Mao Ce-tung uralma alatt 1949-1976 között, közel 50 millió, a Szovjetunióban Sztálin uralma alatt 20 millió ember pusztult el. A kommunizmus áldozatainak a számát, világszerte 100 millióra becsülik.
A nagy háború után egy kis csend következett, aztán már nem bírtunk tovább békében élni, és kezdődtek az újabb vérontások. A két szuperhatalom, az Egyesült Államok, és a Szovjetunió, évtizedekig fogvicsorítva álltak egymással szemben, de harapni egyik sem mert. A Világ geopolitikai stratégiái felerősödtek és ez újabb konfliktusok forrása lett. Ázsiában következett a koreai, a vietnámi, később az afganisztáni hadakozás, a Közel-keleten az arab-izraeli háborúk, az Irak- iráni háború és az öböl-háborúk. Európában az Unió megalakulása békét hozott, de a felbomló Jugoszlávia népei a kilencvenes években egymásnak estek és elképesztő népírtas következett.
Most befejezem a statisztikát és megkérdezem: ez az egész 120 év történelem, 1900 és 2020 között, milyen jelzőt érdemel ? A legtalálóbb kifejezés; a Téboly. A tébolyt,egész pontosan nem könnyű definiálni,( magyarul; meghatározni, értelmezni) de egy elég gyakran használt fogalom, amit nap, mint nap használunk. Lélektanilag megfelel egy zavaros, vagy megzavarodott elmeállapotnak, örültségnek, de a mindennapi használatában lehet csak egy zavart, zűrzavaros helyzet, állapot. Ha a világ körülöttünk tébolyban él, akkor feltételezhető, hogy mi, mindannyian örültek vagyunk, vagy azért, mert részt veszünk a téboly kialakításában, vagy mert elnézzük, hogy a téboly uralkodjon felettünk.
Ha a háború okait keressük, látjuk, hogy az emberiség, születésétől fogva, egyszerűen nem tud megszabadulni a gyilkolás örömétől, az embertársamat elpusztító vágy mindennél erősebb, pedig a vallások, az irodalom, a filozófia, a művészet, mind, mind csak szeretetre, egymás megbecsülésre tanít. A pesszimistán gondolkodók és a nagyon vallásosak, egyaránt a világ végéről beszélnek,úgy vélik,hogy nincs mentség, az emberiség a végét járja. Előbbiek, főleg a pesszimista tudósok, a mindennapos gyakorlatban tapasztalható már, már kijavíthatatlan problémák felszaporodása miatt, nem látnak kiutat, a misztikus vallásos nézet, pedig a „végítéletet” várja, amikor Jézus, vagy a Messiás „fog eljönni ítélni eleveneket és holtakat”
Maradjunk távol a szélsőséges véleményektől és reménykedjünk, hogy van megoldás.
A tébolyt, mint egy rajtunk kívülálló jelenséget, fel kell ismerni és harcolni kell ellene. Régen, még a sikeres farmakológiai felfedezések előtt, az ilyen elmebajokat, agyi rendellenességeket, fizikai agresszióval kezelték. Mi sem volna egyszerűbb tehát, mint a háborút támogató, a háborúból hasznot húzó, ebből meggazdagodó személyeket, csoportokat, erőket kvázi hidegre tenni, kivenni kezükből a hatalmat. Sajnos erre azért nincs lehetőség,mert akinek a kezében a pénz, annak a kezében a hatalom.
A Világot ma, nem a szeretet, nem az emberség, de sajnos még a józan ész sem vezeti. A keresztény szellemből, a vallásos tiszteletből, amivel a középkorban az embereket valamelyest sakkban tudták tartani,semmi nem maradt meg, de eltűntek a felvilágosodás magasztos eszméi, igazából soha nem is érvényesültek. Valójában a felvilágosodás kézzelfogható eredménye, a tudományok fellendülése volt, mert megszűnt az egyház befolyása, a babonás gondolkodás, ami fékezte a „tiszta ész”szabad gondolkodását. A mai szabad gondolkodás azonban már a káosz felé tereli a világot.
A kapzsiság, amivel a határtalan növekedésre irányítják, ösztökélik a társadalmat, már nem csak, hogy nem logikus, de beteges gondolkodásmódra mutat. Mert nehéz elképzelni, hogy tanult közgazdászok, akik évekig tanulnak egy mesterséget, ismerik a társadalmi és a természeti törvények minden csínját – bínját is, elhiszik, hogy a bolygón, ahol a természeti törvények mindenek felett állnak, azt teszünk, amit akarunk. Jóllehet, sajnos, ezt tapasztaljuk. A mai okoskodást az egyéni, és kisebb, nagyobb lobbyszövetségek érdekei vezetik. Aki jól helyezkedik, az csak saját élethelyzetéhez méri a valóságot, a többség érdekei nem számítanak. A növekedés, a legtöbb vezető közgazdász szerint határtalan és erre, az állandó növekedésre összpontosítással biztosítjuk a maradandó jólétet. A fenti állítás nem csak hamis mítosz, ahogy egyes bírálói állítják, hanem egyenesen ostobaság, a téboly egy része.
Szerencsére elindult a világban egy egészen másfajta gondolkodás is, ami alapjaiban bírálja a mai, liberális-demokráciát, liberális-globalizációt és mai értelemben vett jóléti társadalmat.
Múltkori írásomban,(„A nemnövekedés diszkrét bája”, Kapu,okt. ) írtam egy aránylag új mozgalomról, ami Franciaországból indult el, és ma már egész Európában követőkre talált. Azt is említettem, hogy az antinövekedés, bár elsősorban egy társadalmi mozgalom, politikailag inkább a baloldalon talált szimpátiára. Ez óriási hiba. A jobb és baloldal értékrendjei ma már nem különböznek annyira egymástól, hogy pontos határvonalat lehetne a két oldal közé húzni. A törekvések néha hasonlóak, sőt vannak kérdések melyekben a szélsőjobb és szélsőbal elképzelései, szinte megegyeznek. Ilyen kérdés pl.a liberális-globalizáció elvetése. A mai európai jobboldal, talán erősebben támogatja a jelenlegi liberális gazdasági elképzeléseket, mint a baloldal, így a nemzetközi óriás cégek diktatórikus hatalmát is inkább eltűrik. Ugyanakkor azt is látni, hogy a szociáldemokraták, ahol a klasszikus alapelv az antikapitalizmus, teljes mértékben kiszolgálják a globalizációt és rabjai a pénzpiacnak.
A nemnövekedés, mint alapelv,egyelőre utópia, mert a gazdasági irányítás, amitől mindennapjaink függnek, a háttérben dolgozó pénzhatalom, illetve a politikai döntéshozók kezében van, Ez utóbbiak viszont, az előbbiek markában vannak. A nemnövekedés eszméje, csak akkor fog elterjedni és érvényesülni, ha az emberek széles tömege rádöbben és megérti a valóságot. A valóság pedig az, hogy a mai, főleg a nyugati civilizációban tapasztalható állandó növekedés,csak addig marad nyereséges, amíg az üzlet terheit elsősorban a természetre, az utánunk következő generációkra, tehát gyermekeinkre, unokáinkra hárítjuk. Azt is világosan látni, hogy az életszínvonal emelkedése, az egyén boldogulása nem arányos egy ország GDP növekedésével. Másik tény pedig, amit mindenki lát, és tapasztal, hogy nem lehet a Világot az egyik oldalon felemelni, lásd állandó növekedés, a másik oldalán pedig pusztulni hagyni. A Nyugat és Észak országai a jóléti társadalom előnyeit élvezik, a Kelet és Dél elmaradott, alig fejlődő országaiban a nyugatihoz képest szegény, egyes helyeken nyomorban élő tömegek várják sorsuk jobbra fordulását.
A fent említett másfajta gondolkodás, ma már mindenütt jelen van, de egyelőre csak az elméletben. Könyvek, tanulmányok tucatjai jelentek meg, és a trend folytatódik, melyek Világunk igazságtalan rendszerével, a mai gazdasági rend válságos helyzetével foglalkoznak. A gyakorlatban azonban mégsem történik semmi, ha földi életünk napirendjét figyeljük, politikai szinten semmi olyan elképzelés,intézkedés nem születik, ami a jelenlegi, egyáltalán nem optimális helyzetet megváltoztatná. Tehát marad a liberális-globalizáció status quo-ja .
Írásomban már többször használom a liberális-globalizáció elnevezést, ami nem egyenlő magával a globalizáció fogalmával. A magyarázat egyszerű; globalizációs elképzelések mindig is voltak,és lesznek, szükségünk van átfogó, teljes körű, egységes gondolkodásra. A Világot, hogy a dolgok harmónikusan alakuljanak, csak közös gondolkodással, közös erővel lehet kormányozni. Ez így igaz ha a Világot, az Emberiséget, mint Egységet képzeljük el, és így kezeljük. A Kereszténység, de általában a világvallások, az embert, mint a Föld egyedüli lakóját, a szeretet nevében szándékoztak megtéríteni.Ha ez teljességében nem is sikerült, a keresztényég teremtette meg a nyugati civilizációt, kultúrát. Jézushoz hasonlóan, Buddha és Mohamed tanításai is egységesítették világunk egy,egy részét, tehát ilyen értemben beszélhetünk szellemi globalizációkról. A mi időnkben uralkodó globalizációnak azonban semmi köze egy szellemi, vagy legalábbis egy praktikus, gyakorlati kérdésekben kialakított egységes gondolkodáshoz, ellenkezőleg, inkább széthúzáshoz, igazságtalansághoz vezetett. Nem arról van tehát szó, amiről az emberiség már régen álmodozott, egy közös világszemléletről, hanem egészen másról. A liberális –globalizáció, a nemzetközi korporációk, multinacionális cégek és pénzpiacok egységesítése, a Világ egyetlen nagy piaccá varázsolása.
A jelenlegi Világhelyzet, a II. Világháború után, a negyvenes évek végétől kezdett kialakulni.A hidegháború megszűnésével, a szovjetizált Közép- és Kelet-Európa felszabadult az orosz-szovjet befolyástól, teljesen a Nyugat ideológiai és gazdasági befolyása alá került, megszabadultunk egy keleti diktatúrától, kaptunk egy másikat. A kapitalizmus mai formája, a globalizáció, a nyugati civilizáció ráerőszakolása az egész világra. Ebben benne van az ún., demokratikus társadalmi berendezkedés, a modern nyugati technológia elterjedése, a szabad tőkemozgás, és az egész világra kiterjesztett, és ráerőszakolt, árú és munkaerőmozgás. A szinte mindent átfogó rendszer a Világ kultúráját, gazdasági berendezését, infrastruktúráját igyekszik integrálni ,egységesíteni. A globalizáció politikai célkitűzései közé tartozik, a nemzetállamok megszüntetése, mert így érhető el egy Világkormány megvalósítása.
A globalizáció az elmúlt 25 évben, talán a Világkereskedelmi Szervezet (WTO ) magalakulása után, lett világméretűvé és sikeres. Hátrányait már soroltuk, akik nem részesültek a globalizáció „áldásaiból”,szegények maradtak, velük már nem törődik senki, akik beálltak a sorba, azok látszólag jól élnek, de rabszolgái maradnak egy igazságtalan, és földi életünket pusztító rendszernek.
Sokan, főleg politikusok és vezető közgazdászok, ezt az állapotot véglegesnek tekintik. Szerencsére a gyakorlat mást mutat. Igaz, a pénz megszédít, meghódít. Akik 20 évvel ezelőtt még bírálták a globalista tendenciákat, azóta, az anyagi előnyök miatt átálltak a globalizációt támogatók táborába. Cinikusan azt mondanám, hogy minden intelligens közgazdász globalizáció ellenes, de ezt csak akkor árulja el, ha megkapta a nyugdíját. Talán az utóbbi egy, két évben úgy látszik sok szakember ment nyugdíjba, és talán már a fiatalabb közgazdász generáció is ébredezik, mert egymásután jelennek meg írások, tanulmányok, könyvek melyekben temetik a kapitalizmust. *
Világunk egyik legismertebb szociológusa, a közelmúltban elhunyt Immanuel Wallerstein, már évekkel ezelőtt a jelenlegi Világrendszer szükségszerű átalakulását jósolta meg. Az általa megalkotott világrendszer-elmélet célja és kiindulópontja az volt, hogy valamennyire megértsük a körülöttünk lévő óriási világot, amelyben élünk. Az elmélet kiemeli, hogy Világunk legutolsó szakaszát, mondjuk a XX.század utolsó évtizedeitől kezdve, két új dolog határozza meg, mint a globalizáció, és a terrorizmus. A két jelenség valójában nem új, mindig is létezett. Ez a Világrendszer, amit nevezhetünk Kapitalista Világrendszernek-, hosszú folyamatok révén,- mint pl. a szellemi felvilágosodás és a modernizáció - kiterjedt az egész világra, de az utóbbi évtizedekben, ellentmondásai, illetve természeti és társadalmi környezetére pusztító hatásai miatt, válságba került.
Wallerstein, egy régebbi interjújában, az 1945-2025 év közötti nyolc évtizedet tartja a nagy átalakulás korszakának és 2050-re teszi az időpontot, amire egy új rendszer kialakulhat.
Nehéz az ún. szakértői vélemények, előrejelzések között eligazodni. Abban viszont majdnem mindannyian megegyeznek, hogy már egy jó ideje általános elégedetlenség uralkodik és a politikai rendszer egészében olyan általános és súlyos működési zavarok tapasztalhatók,hogy nem túlzás, ha káoszról beszélünk .Az idő múlásával ez a káosz egyre láthatóbbá válik, tehát valaminek történni kell
Írásom hosszú lett, és az elején egy esetleg közelgő napvihart említettem. Nem szeretem a világvége elméleteket valahogy nem tudok hinni az ilyesmiben, de abban biztos vagyok, mert ezt látni tapasztalni, hogy földi életünk a hatalmas Univerzumban mennyire kiszámíthatatlan. ”Felülről”,az ismeretlenből, mindig jöhetnek előre nem látott meglepetések, jók és rosszak. Egy ilyen említett napvihar tehát okozhat meglepetéseket. Különben, visszaugorva a világvégére, komoly tudósok is elmélkedtek a világvégéről, pl. Isaac Newton, a nagy fizikus, 2060-at tippelte a világvégét. Nem tudjuk, hogy a jóslatot matematikai,vagy fizikai számítgatások befolyásolták e, vagy kimondottan a mélyen vallásos tudós elképzeléséről van szó. Ismeretes,hogy Newton komolyan vette a Bibliában rejlő bölcsességeket, előrejelzéseket. Másik ismert tudós, a mohamedán Rashad Kalifa biokémikus szerint, világunkat 2280-ban éri utol a végzet, de Rashad se, mint kémikus jósol, a Koránból „hámozta” ki a jövőt. A sor végtelen, a dél-amerikai maják 2012 decemberét jelölték meg a Végnek,. Nostradamus 1999-et, de egyik számítás sem jött be, egyelőre ” szerencsénk”volt.
Nos, hanyagoljuk el a meséket, tippeket, előrejelzéseket, származzanak akár tudósoktól, vagy mélyen vallásos egyénektől, és maradjunk zavaros jelenünkben, nézzünk inkább körül mindenapjainkban
Mindegy, hogy hol kezdem, sehol nincs igazán rend, harmónia. Dél-Amerika, nagyon messze van tőlünk de a hírek naponta érkeznek. A gazdasági fejlődés, ezen a nagyon gazdag kontinensen leállt, mindenütt társadalmi feszültség, elégedetlenség, politikai zűrzavar. Venezuelában kormányválság, elnök cserék, hosszú idők óta tartó tüntetések, gazdasági és politika válság. Egy olajban gazdag ország, ahol ma nincs elegendő víz, áramhiány, élelmiszer hiány, röviden; káosz. Az ENSZ statisztikája szerint az utóbbi négy évben 4 millió ember hagyta el az országot. Menekülnek hazájukból., és valószínű, hogy további kétmillió szándékszik útra kelni. Hasonlóan rossz a helyzet Bolíviában, Chilében, ahol egy nagyon jól működő piacgazdaság egy aránylag stabil helyzetet teremtett, de a hibás szociálpolitika miatt, óriási az életszínvonal különbség Argentína gazdasága majdnem teljesen összeomlott, nincs adóbevétel, a munkanélküliség már 10% felett. Brazíliában az új jobboldali elnök diktatórikus intézkedései miatt, napirenden a tiltakozások, 12% -os a munkanélküliség, és az őserdőket, minden figyelmeztetés ellenére, tovább irtják. Jogosan kérdezhetjük, mi ennek a válságnak a valódi oka ? Miért nem tud Dél-Amerikában egyik politikai oldal sem, egy –két évnél tovább- zavartalanul kormányozni. Talán ilyen tehetségtelenek, tehetetlenek a latin-amerikaiak, vagy egy állandó külső befolyás zavarja a helyzetet ?
A Távol-Keletről nem írhatok sok újdonságot, naponta hallani a rossz híreket. Iránban az elégedetlenség már forrásponton. A novemberi tüntetéseknek már több, mint 100 halálos áldozata van. A politikai okokat ismerjük, nyugati, főleg amerikai szankciók, stb. Irán már régen, az Egyesült Államok halálos ellensége. de a szomszédos Szaúd-Arábia sem baráti ország. A büszke perzsákat, jelenleg, nem lehet irigyelni. Vajon csak ők maguk a hibásak,vagy máshol is bajok vannak?
A szíriai helyzet rendezése továbbra is várat magára, az országban még sokáig nem lesz rend. Menekülő tízezrek, még mindig bombázások, humanitárius katasztrófa, szökésben lévő terroristák.Az 1946 óta független Szíria áldozata lett egy szégyentelen hatalmi tülekedésnek, melyben Iran, Törökország, Szaúd-Arábia, Oroszország és a távoli Egyesült-Államok érdekei is jelen vannak. A helybeli muszlim ( alavita és szunnita) valamint keresztény és kurd lakosságot, ma már senki nem kérdezi meg, hogy mit akarnak.Ha a nagyhatalmak nem találnak megoldást, az iráni és a szír kérdésre,a Közel-Kelet gyújtózsinórja lehet, egy olyan világháborúnak,amely tényleg a Világvégét jelentheti
Átugrok Ázsiába, a legnagyobb kontinensre, ahol 2019-ben, 4,6 milliárd ember élt, ez földünk 7,7 milliárd lakosának közel 60%-a. Ha ez a szám hosszú távon így maradna, akkor is rengeteg a probléma, mert a kontinensen, és erről aránylag kevés szó esik, ma is hatalmas tömegek éheznek. Az élelmiszerellátás Indiában, Nepálban, Vietnámban a legrosszabb, de éheznek Kínában , Mongóliában, Pakisztánban is. A statisztika fél milliárd éhezőt mutat ki Ázsiában, de a pontos számot nem tudhatjuk, Kína pl. nem nagyon ad ki adatokat. Különben a Föld lakosságának több, mint 10%-a éhezik, kb. 900 millió ember. Az ázsiainál még rosszabb Afrika helyzete.
Az információs társadalom biztosítja mindenkinek a lehetőséget, hogy a statisztikák révén mindenről tájékozódjon, de minket, nyugatiakat nem érdekelnek a kellemetlen számok. mi csak tovább dőzsölünk, készülünk a karácsonyi nagy evésekre, a töméntelen felesleges ajándékra és a nagy dumákra, melyek ilyenkor elhangzanak. Ki a „francot” érdekel, hogy minden 9.-ik ember a világon éhezik ? !
Visszatérve Ázsiára, 12 év múltán, 2031-ig, több, mint 5 milliárd ember él itt, és ebből két nép, két hatalmas nemzet, Kína és India, egy pár év múltán, összesen három milliárdra növekszik.
Nincs itt hely részletezni a problémákat, egyedül Kína már egy óriási rejtély és fejtörés. Az ún. párt-kapitalizmus egyelőre elég jól működik, a kínai gazdaság nem túl gyorsan, de növekszik, a megoldatlan problémák viszont óriásiak. A már említett éhezés, illetve a hatalmas tömegek ellátása, legalább a létminimummal nem egyszerű, sőt kulcskérdés. Az energiahiány már az egész földre érvényes, Kínát különösen fogja érinteni, bár a megújuló energia termelés tekintetében az első helyen áll, de ez óriási pénzeket emészt fel, amit más területről kell elvonni.A termőföld minősége sok helyen gyenge, és a terület sem elegendő másfél milliárd ember élelmezésére.A nagy számú kisebbség állandó elégedetlensége, lázadásai is komoly fejtörést okoznak Pekingnek. Kevesen tudják, de ma Kínában, naponta legalább 500, nagyrészt, még, békés tüntetésre, tiltakozásra kerül sor, de ha az életszínvonal tovább romlik és megnőne a munkanélküliség, akkor tömeges lázadásokra lehet számítani, ezt viszont a szokásos, erőszakos megtorlás követné. Kína terjeszkedik, árúival és befektetéseivel jelen van az egész világon, talán jobb volna, ha sajátjaival, saját országával, népével foglalkozna többet, és ebben a nyugat segítségét is igénybe venné. *
Utoljára hagytam a legkényesebb problémát; Afrikát. A Nyugatnak, nekünk a „fóokosoknak”, ez a kontinens adta fel a legnehezebb leckét, persze erről sem beszélnek eleget. A dekolonizáció után az afrikai nemzetek, államok függetlenné váltak és óriási ambícióval, reményteljesen kezdték új életüket kialakítani.A valóság azonban gyorsan bizonyította, hogy a dolog nem olyan egyszerű,mert nem elég csak felszabadulni egy rabságból, keményen dolgozni is kell, és sokat kell tanulni, azoktól, akik a dolgokhoz jobban értenek. Afrika lemaradt, nagyon nehéz helyzetben van. Egy bizonyos kizsákmányolás most is zajlik, talán jóval finomabb eszközökkel és a gyarmatosítok is cserélődtek ,a franciák, angolok helyére kínaiak, brazilok jelentek meg
Most nincs helye a dolgok részletes analizálásra, tudjuk mindenki hibás, az afrikaiak éppúgy, mint mi, a „felsőbbrendű fehérek”akik szemérmetlenül cserben hagytuk ezt a kontinenst. Az ott élőknek nincs vizük, nincs elegendő élelmük, nincs munkájuk, szóval nincs semmijük, de van okostelefonjuk, internetük, mert ezt megkapták tőlünk, és így mindent tudnak rólunk, a világról, főleg Európáról. Tudják, hogy itt jobban lehet élni, itt van a földi paradicsom. És jönnek, jönnek és nem lehet őket leállítani. Afrika népessége most, 2019 végén, 1,3 milliárd ember, de 11 év múltán, 2030 végén,1.7 milliárdan lesznek, tehát 400 millióval többen, mint ma. 2053-ra Afrika lakossága a duplájára nő, 2,6 milliárd embert kellene majd, ez a magára hagyott szerencsétlen földrész, eltartson. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen. Az viszont számomra teljesen érthetetlen, hogy ezen adatok birtokában, amit szakértő, tudós emberek számítottak ki, a Nyugat min spekulál, mire számítanak, háborúra, természeti katasztrófákra, vagy mire? A migrációval akarják a problémát enyhíteni és Európába hozni egy millió afrikait ? Ezzel semmit nem enyhítenek az ottani helyzeten, itt viszont katasztrófát teremt..Aki ezt nem tudja és nem mérlegeli, az tűnjön el a politika színpadáról.
Ködös gondolatok, ez a címe az írásnak és nagyon hosszúra sikeredett. Talán egy kicsit zavaros is, túl sok gondolat került egyszerre felszínre. A végére megkísérlem a problémákat analizálni, részeire bontani és utána megoldásokat javasolni.
Világunk egészében rengeteg a probléma, melyek részben lokálisak, részben globálisak. Utóbbiak orvoslására globálisan kell felkészülni, a megoldások csak közös, globális elképzelésekkel születhetnek és valósulhatnak meg.
1 .Az ökológiai kérdés globális krízis, mindenkit érint. Lényege, okozója, hogy az állandó növekedési lázzal, a korlátlan fogyasztás erőltetésével, idő előtt elpazaroljuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, energiahordozókat, másképpen fogalmazva; egy Föld, egy bolygó már nem elég jelenlegi életformánk fenntartásához. A Föld az egyetlen hely, ahol biztosan van élet, szerves élet, de nem vagyunk egyedül, több, mint 8 millió fajról tudnak a tudósok. Három dolog szükséges, hogy megmaradjunk, energia., élelem és víz. Mindhármat mérték nélkül fogyasztjuk, ezért nagy bajok lesznek, A megoldás, egy gyors és kategóriukus paradigmaváltás. Az új politikai, gazdasági elképzelés, a nemnövekedés (antinövekedés) mozgalom, átfogó, erőszakmentes megoldást kínál a problémára...
2.A klímaváltozás világunk természetes folyamata, és minden földi szerves életet, elsősorban az emberiséget érinti. Bizonyos mértékben a klíma mindig változik, állandóan visszatérő jelenség. Ezt a tudomány már visszamenőleg képes tanulmányozni és bizonyítani.A jelenlegi helyzetben a fő téma a Föld erősebb felmelegedése, amit az ún.túlzott üvegházhatás okozhat. A Föld légkörében keletkező gázok koncentrációjának növekedésével kevesebb hő távozik a világűrbe, így az alsó légkör és a föld felszíne erősebben felmelegszik.A legfontosabb üvegház-gázok a széndioxid( CO2) és a metángáz (CH4 ) és természetesen a vízpára ( H2O ). A széndioxid mennyisége változó és klímahatása, a többi üvegházhatású gázokkal együtt, óriási vitákat eredményezett. Állítólag vannak mérések,amelyek szerint a víznek,úgy mennyiségileg, mint abszorbáló képességét illetően, sokkal nagyobb a légköri hatása,mint a széndioxidnak-. Mivel nem vagyok a téma szakértője, nem is vitatkoznék,de három dolgot tudnék mégis ajánlani, melyek minden esetben jótékonyan hatnának, a klímaváltozás, nagyon összetett és vitás kérdését illetően. Először is drasztikus intézkedésekkel állítsuk le az őserdők irtását (főleg Brazíliában) Másodszor; minden talpalatnyi szabad területre ültessünk fákat. Az északi földrészen, de a Szaharában is. És harmadszor; repüljünk kevesebbet, sokkal kevesebbet. Sokáig kibírtuk repülés, és autók nélkül, használjuk többet a lábainkat!
3. Migráció. Afrika helyzetét felvázolva, a migráció kérdését is érintettük. Ázsiából nem indul a szegény ember Európa felé, hosszú az út. Persze, vannak afgán és pakisztáni menekültek is, de a tömeg a Közel-keletről, és Afrikából jön. A demográfiai robbanás, ami Afrikában a következő évtizedekben bekövetkezik, katasztrofális helyzetet teremt, mert sem a vízhiányt, sem a munkanélküliséget, az élelmiszerellátást, de semmit, az afrikaiak maguktól, segítség nélkül nem tudnak megoldani. Vagy elpusztulnak,vagy elindulnak északnak. Aki tud mozogni és elég erősnek érzi magát, azt életösztöne menekülésre készteti. Ehhez kapcsolódik az a szándék, hogy az európai munkaerőhiányt, a tőkehatalom, minden áron pótolni akarja. Megoldás csak egy van; Afrikába töménytelen mennyiségű tőkét kell befektetni, de ez a befektetés megmentheti Európát. Mert a nyugati civilizáció bölcsője, Európa, óriási veszélyben van. Ha nagyon gyorsan nem történik valami, nincs egy közös akarat, közös elképzelés, akkor a régi keresztény kultúrájú Európa teljesen megváltozik, átalakul, EURÁBIA lesz belőle, nem lehet többé ráismerni. Semmilyen emberi szándék, de egy kényszerhelyzet sem kényszeríthet minket arra, hogy lemondjunk nemzeti, európai és keresztény identitásunkról. Ha ezt felsőbb hatalmak nem ismerik el, akkor nagy bajok lesznek, mert az emberek saját kezükben veszik a dolgok elrendezését.
4.Világpolitikai tendenciák. Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem, mert a Világ sorsa, jövőnk alakulása attól függ, hogy milyen irányt követ a világpolitika. Ha a versengés, a hatalmi túlsúly megszerzése, geopolitikai spekulációk és állandó fegyverkezés lesznek továbbra is jellemzői a Világpolitika alakulásnak, akkor bekövetkezhet, amit már sokan megjósoltak, az apokalipszis. Ez így persze ijesztően hat, hiszen van egy többség, a „reálisan” gondolkodók, azt mondják; ugyan miért jönne el a világ vége, hiszen mindig voltak háborúk, az emberiség állandóan veszekedett, volt nyomor, de jólét is, volt szenvedés,és boldogság, szóval ilyen a földi élet, bele kell nyugodni, és tenni tovább dolgainkat. Az okoskodás logikusnak tűnik, de azonnal meg is lehet cáfolni. Igen, sok minden történt a Világon, sok szép és jó, sok rossz és sok nagyon kegyetlen dolog, mégis megmaradtunk. De akkor nem voltunk ilyen sokan -még három évtized és 10 milliárdan leszünk- no és, még nem voltak modern tömegpusztító fegyverek,- atombomba- és nem volt ilyen óriási a különbség az emberek életében-rengeteg a szegény, a gazdag ezzel nem törődik-.
Ma egy olyan korban élünk melyben az ember, sajnos, mint érték már nem sokat számít. Lehet,hogy az állítást sokan túlzásnak tartják, de a gyakorlat ezt bizonyítja. Ferde szkizofrén gondolkodás. uralkodik, hiszen képesek vagyunk néha, egy emberélet megmentéséért, fantasztikus munkát kifejteni és hatalmas összegeket áldozni, ugyanakkor tömegek pusztulnak el olyan háborúskodásban, melyek valódi célját senki nem tudja megfogalmazni. A menekültek kérdésében is rengeteg az álszent magyarázkodás és cselekedet. Ezrek vesztek már el a Földközi Tenger hullámaiban,de még mindig nem tudták ezt a folyamatot leállítani. Pedig az egyszerű megoldás az lehetne, hogy előbb gyűjtőtáborokba fogadni a migránsokat és ott eldönteni, hogy kinek van joga nálunk maradni, kit akarunk befogadni és kit nem. A Balkán tele van kóborló, számunkra idegen emberekkel, de ők is emberek, kellene törődni velük.
A terrorizmus ellen hadakozunk, kiabálunk. Elátkozzuk őket, mert veszélyesek a mi békés, nyugodt társadalmunkra. Zavarják a szabad gyülekezést, az ünneplést, csendes mindennapjainkat. De nem kérdezzük meg tőlük, hogy végeredményben mit akarnak, mi a szándékuk, miért gyűlölnek minket, és hol látják a megoldást. Mert nem minden terrorista örült !, gondolom vannak közöttük is gondolkozó emberek. Igen, és ezek a legveszélyesebbek, mert végső elkeseredésükben olyan fegyverhez nyúlhatnak, olyanhoz, amivel bár saját magukat is elpusztíják, de minket is elpusztítanak. Az atomtitok, már nem titok. Bár elméletileg csak néhány állam rendelkezik atomfegyverrel, ma már, bárhol, ahol az atomenergiát felhasználják, atomfegyvert is előállíthatnak. A szomorú válóság, hogy ma már bármely országnak lehet atomfegyvere és ha egy ilyen állam a terroristák kezébe kerül akkor nincs mit csinálni, elpusztul a világ …
Mi lehet a megoldás ? Első lépésként a három igazi nagyhatalom, az Egyesül Államok, Oroszország és Kína vezetői kellene szót értsenek. Le kell mondani a hegemóniára törekvésről, és ezt mindháromnak egyszerre ki kell mondani. Abba kell hagyni a geopolitikai spekulációkat, a Föld, a mi kis bolygónk, ez egész emberiség tulajdona, mindenkinek, aki a világra születik, joga van itt, hasonló feltételek mellett, egyenlő eséllyel végig élni rövid kis életét. Nincsenek kiváltságosak, Isten előtt, ha van ilyen, vagy a Természethez viszonyítva, egyelőek vagyunk. Ezek nem nagy szavak, gondoljuk át, ez az igazság ! Meg kell szüntetni az óriási életszínvonal különbségeket, a javakat igyekezni kell igazságosan elosztani és azonnal abba kell hagyni a fegyverkezést. Nem kell fegyver, mert senkit nem akarok bántani, jót akarok magamnak és másoknak is. Békés egymás mellett élést, és ha én ezt akarom, akkor ezt a másiknak is el kell fogadni.
A november ködös, a gondolatok is ködösen, komoran indultak ,de az emberi szellem egyik leghatékonyabb ösztönző ereje; a remény, ami azt jelenti, hogy valami jóra, vagy még jobbra várunk. Reménykedjünk tehát, hogy világunkban győz a normális emberi gondolkodás, és minden jóra fordulhat.
Hollai Hehs Ottó, Németország KAPU online december
