2019. DECEMBER 28. Fellegi Tamás Péter
NAGYON INGADOZOTT, DE ÉVES SZINTEN NEM SOKAT GYENGÜLT A MAGYAR FIZETŐESZKÖZ
Nyugodt év volt a devizapiacokon, néhány pozitív meglepetéssel. A nagy devizák stabilak voltak, az angol font megugrott a brexit-megegyezésre. A forint nagyokat ingadozott, de végül csak kismértékben gyengült.
A devizapiac 2019-ben kevésbé volt turbulens, mint az előző években: ezúttal nem voltak összeomló valuták egy-egy ország súlyos krízise nyomán, inkább azt mondhatjuk, hogy a megnyugvás éve volt. A korábban átmenetileg gyengélkedő devizák egy része most erőre kapott, így került az első három közé a két címbeli posztszovjet deviza.
Ami a két legnagyobbat illeti: a dollár és az euró között kisebb volt a mozgás, mint a korábbiakban. Míg 2017-ben nagyot, több mint 15 százalékot erősödött az euró a dollárhoz képest, tavaly megfordult a trend, és a dollár kapott erőre. Év elején még folytatódott ez az irány (míg kezdetben egy euró 1,15 dollárt ért, addig év közepén 1,10 alatt volt), azonban év vége felé ismét az euró kezdett erősödni, így a mostani 1,12-es euró/dollár árfolyam kis mozgást jelent az év egészére, mondhatni, egyensúlyba került a két óriás deviza.
A nagyobbak közül még az angol fontot érdemes megemlíteni: a brit fizetőeszköz a 2016-os brexitnépszavazás óta gyengélkedett, viszont most, hogy Boris Johnson miniszterelnök megerősödésével elmúlt a bizonytalanság, és az ország rendezetten lép ki az EU-ból, izmosodni kezdett a font: az év közepén elért mélypontjához képest hat-hét százalékkal ér többet az euróhoz viszonyítva – igaz, az egész éves erősödés ennél kisebb mértékű.
Térségünk valutái két csoportra oszlottak. A lengyel zloty és a cseh korona stabil volt, sőt minimális mértékben erősödött is az euróhoz képest, míg a forint és a román lej gyengült (a bolgár leva több mint két évtizede az euróhoz van kötve, így ott értelemszerűen nincs változás). A zloty esetében azonban érdemes megjegyezni, hogy év közben kétszer is jelentős, öt-hat százalékos gyengülésen esett át, viszont ezt év végére teljesen ledolgozta.
A forint meglehetősen változékony volt az év során, evvel sokat foglalkoztunk. Összességében tegnapig kevesebb mint három százalék lett a gyengülés éves szinten. Ha a folyamat nem tartós, azaz jövőre stagnálás, sőt akár erősödés következik, akkor nincs semmi gond, nem alakul ki trendszerű gyengülés. Az év közbeni kilengések már lényegesen nagyobbak voltak: áprilisban csak 312 forintot kellett adni egy euróért, míg novemberben 337-et, ez már nyolcszázalékos eltérés, bár szabadon lebegő valutánál ez is szokványosnak mondható. A román lej 2015 óta gyengülő trendben van, ez azonban teljesen jogos: a román gazdaság a túlfűtöttség jeleit mutatja, jelentős költségvetési és fizetésimérleg-hiánnyal. Igaz, a bérnövekedés olyan nagy mértékű, hogy még a leértékelés ellenére is meghaladja euróban az évi tíz százalékot.
Nézzük ezek után az év abszolút nyerteseit: az ukrán hrivnya 15 százalékot meghaladó mértékben erősödött a két legnagyobb devizához, az euróhoz és a dollárhoz képest. A magyarázat nem valamiféle ukrán gazdasági csoda: egyszerűen arról van szó, hogy a korábbi évek kilátástalannak tűnő háborús helyzete és ennek a gazdaságra gyakorolt hatása után a piac most bízik az új elnök, Zelenszkij politikájában, aki tárgyal az orosz féllel, és ha áttörést még nem is értek el a béke irányába, sokat enyhült a feszültség.
Hozzá kell tenni, hogy a most végződő évben a nagy jegybankok újra lazává váló monetáris politikája miatt nőtt a kockázatvállalási készség, ezért a befektetők a korábban gyengélkedő eszközök felé fordulnak. Ez segítette az orosz rubelt is, melynek esetében ugyancsak fontos tényező az Ukrajnával való konfliktus mérséklődése, hisz ez hosszabb távon az Oroszországot sújtó szankciók feloldásához is elvezethet. A rubel erősödése bő tíz százalék volt a nagy devizákhoz képest. Az egyiptomi font a rubelhez hasonló teljesítményt nyújtott a javuló egyiptomi kilátások nyomán.
