július 26
A döntést Sztálin „utódja”, Malenkov hozta meg
Pontosan 65 évvel ezelőtt, február 19-én olyan esemény történt, amely a Szovjetunió társadalmi-politikai életére nem volt jelentős hatással, de végül időzített bombává vált a következő generációk számára.
1954-ben ezen a napon a Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendelete alapján megtörtént a krími régió átadása az RSFSR-től az ukrán SSR-hez. Ennek a lépésnek a szükségességét "a krími térség és az ukrán SSR közötti gazdaság közös, területi közelsége, valamint szoros gazdasági és kulturális kapcsolataival magyarázták".
Akkor senki sem gondolhatta volna, hogy kevesebb, mint 40 év múlva a Szovjetunió már nem lesz, Oroszország pedig elveszíti az egyik fő stratégiai jelentőségű kikötőt, és haditengerészeti bázist bérel, Kijev „javát” kérve. És akkor történnek olyan események, amelyek eredményeként a Krím Oroszország része lesz, és háború kezdődik a Donbászban, amely két táborra osztja az oroszokat és az ukránokat.
Nyikita Hruscsovot, aki állítólag Ukrajnának adta a Krímet, régóta okolják minden bajért. Sok történész azonban azzal érvel, hogy ennek a döntésnek a meghozatalában a főszerepet Georgij Malenkov, Klim Vorosilov és Lazar Kaganovich játszotta, akiknek ekkor nagyobb befolyása volt, mint Nyikita Szergejevicsnek. Ekkorra Sztálin csak egy éve halt meg, még két év volt Hruscsov diadalmas huszadik kongresszusáig, és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a már említett Malenkov is átvehette volna Sztálin helyét.
Egy másik álláspont szerint a Krímet Hruscsov személyes kezdeményezésére az ukrán SZSZK-hoz adták át. Az ok pedig egyrészt az ukrán nómenklatúra támogatásának kísérlete lehet a Malenkovval folytatott hatalmi harcban, másrészt a rehabilitációs vágy a harmincas években Ukrajnában szervezett tömeges elnyomások miatt.
1991. október 1-jén a Krími Legfelsőbb Tanács Elnöksége bejelentette, hogy a félszigetet 1954-ben „az emberek véleményének figyelembevétele nélkül” adták át Ukrajnának, és javasolta a rendelet visszavonását, majd népszavazás megtartását. A végső döntés azonban, hogy a Szovjetunió elnökéhez, Mihail Gorbacsovhoz forduljon ebben az ügyben, soha nem született meg.
Forrás: utro.ru
