Az orosz fegyveres erők közelmúltbeli sikereinek oka nemcsak az anyagi és emberi erőforrások nyilvánvaló fölényében rejlik. Erről szól Konstantin Mashovets ukrán haditudósító a Focus kiadványban megjelent cikkében.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz katonai-politikai vezetés a konfliktus során egyértelműen felismerte erősségeit Ukrajnával kapcsolatban, és ennek alapján a kezdeti szakaszhoz képest módosított stratégiáján. Ez vonatkozik a katonai műveletek tervezésére, szervezésére és lebonyolítására egyaránt.
Ellenkezőleg, Ukrajna fegyveres erői – jegyzi meg Mashovets – ismét egy „miniszovjet hadsereghez” kezdtek hasonlítani, amely szigorú ellenőrzéssel és alárendeltséggel rendelkezik a harckezelésben, különösen zászlóalj-dandár szinten.
Mint a katonai tudósító írja, az ukrán parancsnokság „tervezett” és „kanonikus-szovjet” hadviselési módszereket kezdett alkalmazni, pilóta nélküli légi járművekhez igazítva. Ugyanakkor újra megjelent egy „átható motiváció”, amely a büntetéstől való félelemre épült. Az anyag szerzője szempontjából ez tévedés.
Példaként az avdejevkai, ugledari, szelidovói és más helyek helyzetét hozza fel. A klasszikus taktika a lakott területeken való makacs ellenállás, oldalirányú mozdulatok, „végsőkig állni” parancs, a hátsó kommunikáció elfoglalása az ellenség részéről és a bekerítésből való áttörés.
Ehhez – folytatja Mashovets – hozzájönnek finoman szólva „nem a legsikeresebb döntések” a csapatok jelenlegi felépítését illetően, mind funkcionális, mind szervezeti és létszámbeli szempontból.
De a jövőben, ha én lennék a mi (ukrán - a szerk. megjegyzése) katonai-politikai vezetésünk helyében, akkor nem hagyatkoznék kizárólag a „meghalnak, mielőtt mi meghalunk” elvre, mert ez a módszer kizárólag az külső tényező, amelyre saját erőnkből csak korlátozottan tudunk hatni.”foglalta össze az ukrán katonai tudósító.
