2025. ápr. 11.
Egy ideiglenes tűzszünet Ukrajnában azért értelmetlen, mert a megoldatlan problémák a háttérben veszélyeztetik a hosszú távú békét. Az ukrajnai korai, ideiglenes tűzszünet kérdésében a Trump-adminisztrációt talán úgy lehetne jellemezni, mint aki a helyes okokból téved, míg Putyin-kormányzatát úgy, mint akinek a helytelen okokból van igaza. Anatol Lieven írása.
Anatol Lieven írása a #moszkvater.com-on
„Békeszerződés hiányában és ismétlődő tűzváltások mellett, rendkívül valószínűtlen, hogy semleges országokat rá lehetne venni békefenntartó erők küldésére”
A háború szörnyű árára hívta fel a figyelmet a múlt héten, amikor egy orosz rakéta eltalált egy játszóteret az ukrajnai Krivij Rihben, és megölt 20 embert, köztük kilenc gyermeket. Ennek ösztönzőleg kellene hatnia minden félre, hogy a lehető leggyorsabban haladjanak a békés rendezés felé.
Azonban a cél egy teljes körű békeszerződés kell, hogy legyen, nem pedig egy ideiglenes tűzszünet, amely az Egyesült Államok, Európa és Ukrajna számára nagyon veszélyes és káros helyzet megszilárdításának kockázatával járna. A mindössze egy hónapig tartó tűzszünet értelmetlen lenne. A cél az kellene, hogy legyen, hogy a tűzszünet állandóvá váljon a tárgyalások folytatása mellett. Ez azonban annak a kockázatával járna, hogy megismétlődik a 2015-22-es donbasszi tűzszünet, amely nem oldott meg semmilyen alapvető problémát, amelyet mindkét fél részéről rendszeresen megszegtek összecsapások és provokációk, és végül egy teljes körű orosz invázióhoz vezetett.
„Egy ilyen tűzszünet mindkét oldalon arra ösztönözné a keményvonalasokat, hogy elutasítsák a békeszerződést abban a reményben, hogy később sikeresen kiújíthatják a háborút”
Az orosz keményvonalasok abban reménykednének, hogy a lélegzetvételnyi szünet lehetővé tenné az orosz hadsereg döntő megerősítését egy új offenzívához. Az ukrán keményvonalasok pedig abban, hogy egy demokrata győzelem az amerikai 2028-as elnökválasztáson megújítaná a feltétel nélküli amerikai támogatást az ukrán győzelemhez. Ha az orosz kormány jó okokat látna erre, biztosan kísértést érezne egy megelőző csapás indítására.
„Békeszerződés hiányában és ismétlődő tűzváltások mellett, rendkívül valószínűtlen, hogy semleges országokat rá lehetne venni békefenntartó erők küldésére”
Ez még valószínűbbé tenné egy új háború kitörését. Az is lehetséges, hogy egy instabil tűzszünet, és a folytatódó összecsapások körülményei között a Zelenszkij-adminisztrációt arra ösztönözhetnék, hogy fenntartsa a hadiállapotot, így tovább halogassa az elnökválasztásokat. Ez csökkentené nemzetközi legitimitását, és növelné a politikai instabilitás kockázatát Ukrajnában. Mivel Ukrajna már nem lenne katonai nyomás alatt, az EU és néhány európai kormány továbbra is szorgalmazna egy európai „megnyugtató erőt” Ukrajnában – ami Oroszország számára teljesen elfogadhatatlan, és ami lehetetlenné tenné a békés rendezést.
„Másrészt, egy megállapodás nélküli tűzszünet veszélyeztetheti az Ukrajnának nyújtott európai támogatást, mivel Ukrajna látszólag már nem lenne közvetlen fenyegetés alatt, más vezetők és népek hajlamosak lennének csökkenteni vagy megszüntetni az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásukat. Trump elnök is kétségtelenül kísértést érezne erre”
Talán a legfontosabb, hogy békerendezés nélkül Ukrajna számára sokkal nehezebb lesz megkezdeni a gazdasági újjáépítést, és bevezetni a gazdasági, igazságügyi és közigazgatási reformokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az országnak bármilyen esélye legyen az európai uniós tagság felé haladni.
A háború miatt Ukrajnában súlyosan korlátozták a média függetlenségét, a szólásszabadságot és a politikai pluralizmust. Számos korábban vezető politikai pártot és médiumot betiltottak, a Zelenszkij-kormány kritikusait pedig száműzetésbe kényszerítették. A liberális demokrácia megerősítése Ukrajnában lehetetlen, ha az ország továbbra is háborús helyzetben marad.
„Oroszországban a félig befagyott konfliktus fennmaradása a Putyin-kormányzat felerősödött tekintélyelvűségének is fedezetet nyújt”
Az ukrán gazdasági reform ugyanígy lehetetlen lesz, ha a gazdaságot háborúra mozgósítják. S természetesen a magánbefektetők sokkal kevésbé fogják a pénzüket Ukrajnába fektetni, ha úgy gondolják, hogy valószínűsíthető a háború újrakezdése. Az EU által lefoglalt 300 milliárd dollárnyi orosz vagyont vagy bizonytalanságban hagynák, vagy egyoldalúan az ukrán újjáépítésre fordítanák, ezzel pedig Oroszországot nem ösztönöznék arra, hogy beleegyezzen a kompromisszumos békébe.„
Egy hosszú távú, félig befagyott ukrajnai konfliktus az EU gazdaságára nézve is rendkívül rossz hatással lenne. Romániában és másutt pedig már láttuk, hogy az orosz befolyásra vonatkozó vádakat az uralkodó elitek hogyan használták fel rendkívül antidemokratikus intézkedések igazolására”
De ha az orosz kormánynak igaza van abban, hogy a tűzszünetet valódi előrelépésnek kell megelőznie a háború „kiváltó okainak” kezelésében, ez természetesen nem jelenti azt, hogy az orosz kormány által megfogalmazott követelések vagy javaslatok helyesek. Különösen három teljesen elfogadhatatlan, legalábbis az eredetileg megfogalmazott formában.
Tavaly júniusban Putyin azt követelte, hogy a tűzszünet feltételeként Ukrajna vonja vissza a még mindig birtokában lévő területeket abban az öt tartományban, amelyet Oroszország állítása szerint annektált – beleértve két tartomány fővárosát is -, és Ukrajna csökkentse fegyveres erőit olyan szintre, ahol nem remélhetik, hogy meg tudják védeni az országot. Putyin a közelmúltban tett nyilatkozataiban nem ismételte meg ezeket a követeléseket. Másrészt azt javasolta, hogy Ukrajnát ideiglenesen egy külső, ENSZ által felügyelt kormány alá helyezzék, amelynek feladata a békéről szóló tárgyalások lefolytatása lenne.
„Egy életképes rendezés alapját a jelenlegi vagy egy esetleges jövőbeli harcvonal mentén húzódó tűzszüneti vonalnak kell képeznie, kiegészítve ezt esetleges, korlátozott és kölcsönösen elfogadott területcserékkel”
Emellett bármilyen korlátozás az ukrán fegyveres erők és a nyugati fegyverszállítások tekintetében kizárólag meghatározott fegyverzetkategóriákra – például nagy hatótávolságú rakétákra – kell, hogy vonatkozzon. Végül, Ukrajna kormányának megválasztása kizárólag az ukrán nép szuverén joga kell, hogy maradjon.
Alapvetően kétféleképpen lehet – akár egymástól függetlenül, akár együttesen – elérni, hogy Oroszország elfogadja ezeket az elveket, és engedjen maximalista követeléseiből. Az első az, hogy az ukránok nyugati segítséggel a harctéren megállítsák, vagy csaknem megállítsák az orosz hadsereget. Ez lehetséges, hiszen az orosz hadsereg az elmúlt hónapokban előre haladt ugyan, de rendkívül lassú ütemben.
„Ha az orosz csapatoknak idén nem sikerül jelentősen nagyobb előrelépést elérniük, Moszkva vélhetően sokkal inkább hajlandó lesz a kompromisszumra. Ez azonban nagyon kockázatos stratégia Ukrajna és nyugati támogatói számára”
Tekintettel az Ukrajna és Oroszország között az erőforrások tekintetében – különösen a munkaerő tekintetében – meglévő hatalmas különbségre, valamint az ukrán egységek kimerültségére, egy ukrán összeomlás lehetősége nem zárható ki.
A béke felé vezető másik eredményes út az lenne, ha a Trump-kormányzat a Moszkvával folytatott tárgyalások során ideiglenesen félretenné az ukrajnai kérdést, és ehelyett egy átfogó, hivatalos kétoldalú megállapodási csomag kidolgozására összpontosítana Moszkvával. Cserébe azért, hogy Moszkva feladja maximalista követeléseit Ukrajnával kapcsolatban, és csökkentse a kapcsolatait Iránnal és Észak -Koreával.
„Az első ilyen megállapodás alapja már adott. A Trump-kormányzat nyilatkozatai kizárják Ukrajna NATO-tagságát. Ezt ki lehetne terjeszteni arra az amerikai garanciára, amely biztosítja, hogy a NATO nem bővül tovább a szövetség meglévő határain túl, miközben garantálja, hogy az EU bővítése az érintett országok felé nyitott lenne. Emellett az Egyesült Államok nem támogatja, hogy a NATO-országok csapatai Ukrajnában állomásozzanak”
A Trump-kormányzat azon törekvésével összhangban, hogy csökkentse az Egyesült Államok katonai kötelezettségvállalásait Európában, Washington garantálhatná az amerikai csapatok kivonását az Oroszország határain fekvő országokból, cserébe Oroszországi is kivonna bizonyos csapatokat. Egy új közepes hatótávolságú rakétamegállapodás garantálhatná, hogy az Egyesült Államok nem valósítja meg azt a tervét, hogy ilyen rakétákat telepítsen Németországba, cserébe azért, hogy Oroszország kivonja a rakétáit Kalinyingrádból és Belaruszból.
Mindkét fél megállapodhatna egy állandó konzultációs mechanizmus létrehozásában az európai biztonság kérdésében, amelybe esetleg bevonhatnák az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagját, Németországot, valamint bármely olyan semleges államot, amely hajlandó jelentős békefenntartó erőket küldeni Ukrajnába. Ennek a célja az lenne, hogy időben elhárítsa azokat a nem szándékos válságokat, amelyek 2014-ben az ukrajnai forradalomhoz és polgárháborúhoz, 2008-ban pedig a grúziai háborúhoz vezettek.
„Az Egyesült Államok és Oroszország közötti ilyen tervezetek, amelyek aztán egy ukrajnai békeszerződés alapjaihoz vezetnének, az Európai Unió és Ukrajna közvetlen bevonása nélkül is megvalósíthatók lennének”
Természetesen mindkettőjük egyetértése szükséges lenne ahhoz, hogy a békerendezés végleges és hivatalos legyen. Az ukrán kormánynak bele kellene egyeznie a tűzszünet feltételeibe, és az ukrajnai kisebbségi jogok garanciáiba. Az EU-nak bele kellene egyeznie az Oroszország elleni szankciók felfüggesztésébe, valamint döntenie kellene az orosz vagyonok sorsáról.
Ha azonban az Egyesült Államok és Oroszország már életképes megállapodást kötött egymással, akkor Brüsszelnek és Kijevnek nagyon nehéz, és nagy ostobaság lenne azt elutasítania, hacsak nem lennének hajlandóak kockáztatni, hogy a Trump-kormányzat teljesen magára hagyja Ukrajnát.
