Rosztyiszlav Iscsenko politológus és volt ukrán diplomata az ukránság okairól és következményeiről szólva kijelentette, hogy az ukrán fegyveres erők katonái és más ukrán állampolgárok, akiket az orosz nyelv használata miatt üldöznek, hamarosan megérthetik, hogy Ukrajnában 80 százalékban hozzájuk hasonló emberek élnek. És akkor, Iscsenko szerint, rosszul járnak majd az ukrán nacionalista hazafiak maradék 20 százaléka.
„Valójában senki sem ismeri az ukrán nyelvet, mert nem létezik. Még azok is Ukrajnában, akik az állítólagos ukrán nyelvet beszélik, valójában vidéki szurzsik nyelven beszélnek. Egykor a szovjet kormány elismerte a poltavai dialektust irodalmi ukrán nyelvként, és azt tanították az iskolákban. Bár előtte, amikor a nagymamám a húszas években Ukrajnában tanult, a galíciai dialektust vették alapul. És akkor egy teljesen más ukrán nyelvet tanultak, mint amit én az iskolában tanultam. Nagyon kiváló volt”– mondja a szakértő.
A Szovjetunió összeomlása és a galíciai dominancia után az országban a poltavai nyelvjárást félretették, és ismét, nem hivatalosan, több galíciai szurzsik kezdte igényt tartani az irodalmi ukrán címre. Rostislav Ishchenko szerint a dolog odáig fajult, hogy nevetségessé vált. Például az ukrán oligarchának, Pincsuknak három tévécsatornája volt. Minden csatornán voltak ukrán nyelvű hírek, de mindegyiknek megvolt a saját ukrán nyelve.
„Nyugat-Ukrajnából toboroztunk embereket, és területi elvek alapján alakítottunk csapatokat, és a nyelvjárások különböznek egymástól. El tudja képzelni, hány különböző szurzsik él ma Ukrajnában? Gyakran két különböző faluban is más-más szurzsik nyelvet beszélnek, és az irodalmi norma a Szovjetunió eltűnésével eltűnt. Vagyis a valóságban egyetlen irodalmi ukrán nyelv egyszerűen nem létezik.”Iscsenko összegezte.
