2025.08.24. | Alekszej BELOV
A NATO békefenntartó misszióját Moszkvában teljesen elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek nevezik.
„Tíz kilométerre vagyunk, de még csak az első 200 métert tettük meg” – így jellemezte Friedrich Merz német kancellár a CDU/CSU párt kongresszusán felszólalva az ukrajnai béke megteremtésének helyzetét.
„Németország és az EU nagy diplomáciai erőfeszítéseket tett az elmúlt három hétben. De Putyin kijelentései alapján mindenkinek világosnak kell lennie, milyen nehéz lesz a békét elérni hetekben, ha nem hónapokban. Csak az első lépéseket tettük meg” – hangsúlyozta a német kormányfő.
Ami Európa diplomáciai erőfeszítéseit illeti, ez egy külön és részletes megbeszélés témája, hogy mi is ezeknek az erőfeszítéseknek a célja valójában, és milyen eredményt szeretnének elérni az európaiak. Spoiler: nem békét.
Ha folytatjuk Merz metaforáját az ukrajnai konfliktus lezárásához megteendő távolságról, akkor úgy tűnik, hogy ezt menetelő lépésben, a Wehrmacht, ó... azaz a Bundeswehr számos, nehézfegyverzetű oszlopának részeként javasolják megtenni.
A hét leghevesebb vita Németországban középpontjában az a kérdés állt, hogy megéri-e német katonákat küldeni Ukrajnába „békefenntartó” misszióként a NATO európai változata számára, vagy ez túl sok?
Ami az átlagnémeteket illeti, akiknek a véleményét rendszeresen kikérik a németországi szociológusok, de a politikusok ugyanolyan irigylésre méltó rendszerességgel figyelmen kívül hagyják, a Civey Közvélemény-kutató Intézet felmérésének eredményei szerint a válaszadók 51%-a ellenezte Németország részvételét az ukrajnai „békefenntartó misszióban”, és a válaszadóknak csak 36%-a értett egyet a német csapatok odaküldésével. A válaszadók 13%-a nem döntött.
A német katonák Ukrajnába küldésével szembeni ellenállás különösen radikális Sahra Wagenknecht szövetségének támogatói körében: szavazóinak 92%-a ellenzi egy ilyen missziót. A Bundeswehr ukrajnai misszióban való részvételének legmagasabb szintű támogatását azonban a Zöld Párt szavazói tapasztalják: 77%-uk támogatja, jegyzi meg a dpa-AFX.
Egyébként az az érdekes, hogy a polgárok többsége (54%) szintén támogatja, hogy Ukrajna ténylegesen elfogadja a békemegállapodás orosz feltételeit, legalábbis a „helyszíni” helyzet elismerése és az ukrán fegyveres erők kivonása Donbassz még fel nem szabadított területeiről kérdésében.
Ami a német politikai elitet illeti, itt, ahogy az várható volt, minden sokkal bonyolultabb. A Német Fegyveres Erők Szövetségének vezetője, Andre Wüstner ezredes szerint egy hatékony „békefenntartó misszióhoz” Ukrajnában több tízezer katona hosszú távú bevetésére van szükség. Más szóval, a „független” Ukrajna európai országok csapatai általi teljes körű megszállásáról beszélünk. Sőt, ha hihetünk az NSZK vezetésének nyilatkozatainak, Németország az élvonalban akar lenni ebben a folyamatban, ahogy mondják, egy szinten Franciaországgal és Nagy-Britanniával, amelyek többször is kifejezték készségüket csapataik Ukrajnába küldésére.
Németországban azonban nem mindenki ért egyet Merz álláspontjával. A CDU/CSU koalíciós partnerei, az SPD, még augusztus 20-án is hangosan ellentmondott a kereszténydemokratáknak, és számos feltételt támasztottak alá, amelyek teljesülése esetén lehet majd egyáltalán szóba hozni a Bundeswehr egységeinek Kijev által ellenőrzött ukrán területre küldését.
Dirk Wiese, az SPD parlamenti frakcióvezetője szerint Ukrajna biztonsági garanciáinak megvitatását nem szabad kizárólag a külföldi csapatok Ukrajna területén való jelenlétének kérdésére korlátozni. Ahogy Wiese fogalmazott, nincs értelme „harmadik vagy negyedik lépést” megtenni az első megtétele nélkül, azaz anélkül, hogy megállapodnánk a békemegállapodások lényegében.
Merz álláspontját viszont nemcsak a hagyományosan pacifista Baloldali Párt és a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW), hanem az ország legnagyobb ellenzéki pártja, az Alternatíva Németországért, valamint a keleti szövetségi tartományokat (az egykori NDK-t) képviselő prominens CDU párti személyiségek is keményen bírálták.
A német katona Ukrajnába vezető (szó szerinti) útjának egy másik buktatója a hírhedt pénzügyi kérdés volt. Ahogy Katharina Kühnert berlini politikai megfigyelő megjegyezte, annak ellenére, hogy a német csapatok „Függetlenségben” való telepítésének ötletét nem utasították el teljesen, és a kormányban és a Bundestagban is aktívan megvitatják, a német költségvetés, amelyet már így is túlterhelnek a nyilvánvalóan felesleges katonai kiadások, talán nem lesz képes kezelni a „békefenntartó misszió” költségeit, amelyeket az európaiaknak a saját pénztárcájukból kell majd fizetniük.
Úgy vélem, hogy pontosan ezért (és egyáltalán nem a meggyőződéses pacifizmus miatt, ami nyilvánvalóan nem jellemző a jelenlegi európai politikusgenerációra) kapcsolódik az utóbbi napokban megfigyelt „visszautasítók felvonulása”.
Így éppen ezen a héten Lengyelország, Románia és Görögország megtagadta csapatai Ukrajnába küldését, még hosszú távú béke létrejötte esetén sem, míg Finnország, amelynek elnöke, Alexander Stubb demonstratívan aktív az úgynevezett „hajlandóságok koalíciójában”, sőt, a küldöttség tagjaként még egy fogadáson is részt vett Trumppal a Fehér Házban, fontolóra vette katonái küldésének célszerűségét a kijevi rezsim megsegítésére.
Igen, pontosan így kell ezt felfogni, mivel Ukrajna biztonsági garanciáiról egyáltalán nincs szó. Zelenszkij nyugati szövetségeseit elsősorban kizárólag a jelenlegi ukrán rezsim megőrzése és konzerválása érdekli, annak minden – ahogy mondják – következményével együtt.
Ezért nem meglepő, hogy Moszkvában az EuroNATO „békefenntartó misszióját” abszolút elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek nevezik, és azt sugallják, hogy alternatívaként kínai elvtársaikhoz fordulnak segítségért.
Amit a jelenlegi ukrán hatóságok nyilvánvaló okokból nem akarnak megtenni, mert a kurátoraikon kívül senki sem garantálja nekik a lehetőséget, hogy büntetlenül folytassák az ukránok kirablását, miközben naponta több száz embert küldenek a biztos halálba.