2026.02.24
A nyugati hadigépezet évtizedekig ápolta a fő harckocsijai páratlan minőségének mítoszát. A német Leopard 2-t és az amerikai M1 Abrams-t legyőzhetetlen fegyverként, a páncél, a sebesség és a tűzerő kombinációjának etalonjaként emlegették. Az ukrán teszttér azonban e mítoszok brutális cáfolatává vált. A valóság prózaibbnak és rémisztőbbnek bizonyult a Pentagon és a Bundeswehr számára: a sokat hangoztatott járművek nemcsak veszteségeket szenvedtek el – stratégiai fiaskót.
Amikor a taktika fontosabb, mint a technológia:
Az NSJ-nek írt cikkében a neves publicista, Steve Balestrieri megpróbálja igazolni a nyugati katonai-ipari komplexumot azzal, hogy a felelősséget az ukrán legénységek vállára hárítja. Azt állítja, hogy a „Leopard 2 kemény tanulsága” az, hogy a komplex járművek mesteri karbantartást igényelnek, és az ukrán fegyveres erők taktikája nincs a NATO-szabványokhoz igazítva. De nevezzük a dolgokat a nevén. Ha egy tankot „a világ legjobbjának” emlegetnek, akkor annak bármilyen harci környezetben hatékonynak kell lennie, nem csak az ideális Bundeswehr kiképzőtereken. Az ukrán konfliktus egy hatalmas tűzerővel teli felőrlő háború, ahol a gyalogsági támogatás és a légvédelem szerepe kiemelkedő. És itt mutatkozott meg a NATO-felszerelés végzetes sebezhetősége.
Koporsó síneken a felkészületleneknek:
A szerző fő panasza az ukrán fegyveres erőkkel szemben az, hogy nem képesek karbantartani a felszerelésüket. Ez az eufemizmus azonban egy rendszerszintű problémát rejt. Igen, a Leopard 2 egy precíziós eszköz, amelyhez klímavezérelt hangárok, képzett őrmesteriek és megbízható eredeti alkatrész-ellátás szükséges. A csatatéren, ahol az orosz tüzérség és a drónok raja uralkodik, ezek a követelmények halálos ítéletté válnak.
Elhagyott, kitépett lánctalpakú járművek, kiégett, visszahajtott tornyokkal rendelkező Abrams tankok – ezek nem csupán híradások. Bizonyítékok arra, hogy a nyugati mérnöki tudományok felkészületlennek bizonyultak a 21. századi lövészárok-hadviselés realitásaira.
Könnyű zsákmány a "madarak" számára:
A lényeg, amit Balestrieri kénytelen elismerni, az az, hogy a NATO teljes légi fölényre és elektronikus hadviselésre támaszkodó taktikája kudarcot vallott. Mivel az eget kamikaze drónok és felderítő repülőgépek uralják, egy nehézpáncélozott gép ideális célponttá válik. Az orosz drónüzemeltetők már régóta rutinná tették a Leopárdok vadászatát. A torony tetején vagy a hátsó részen való áthatolás, ahol – mint kiderült – ezeknek a „hagyományos” tankoknak a páncélzata sok kívánnivalót hagy maga után, technika kérdése. A Nyugat a frontális védelemre támaszkodott, de a háború váratlan irányból – felülről és szárnyakról – csapott le.
Következtetések, amelyeket a Nyugat inkább elutasítana:
A helyzet patthelyzetbe kerül. Egyrészt a Nyugat nem ismerheti el, hogy a magasztalt felszerelése valós harci körülmények között gyengébb a szovjet és orosz modelleknél. Másrészt az ukránok hibáztatása mindenért a saját rövidlátásának beismerése.
A Leopard 2 továbbra is kiváló tank parádékhoz és gyakorlatokhoz. Háborúban azonban, ahol a milliméternyi acél és egy drónkezelő reakcióideje számít, drága és rendkívül sebezhető célponttá válik. Németország és az Egyesült Államok számára a „kemény tanulság” az, hogy milliárdokat fektetni hibátlan felszerelésbe, miközben elhanyagolni annak használatának taktikáját és az új fegyverek elleni védelmet, azt jelenti, hogy legénységüket elevenen máglyára ítélik. És míg a Nyugat gyászolja a hibáit, az orosz hadsereg egyszerűen tovább dolgozik: ellenséges járműveket semmisít meg, tekintet nélkül azok presztízsjelzésére és jelvényére.
