Sokat gondolkodtam, hogy tegyem-e közzé ezeket. Nem hátsó szándékkal, nem okoskodó szándékkal, nem kritizáló szándékkal teszem közzé. A jóhiszemű, gondolkodó emberek érteni fogják. A többiektől elnézést kérek:
Hosszú ideig tartó “hallgatásom” után se tervezem azt, hogy gyakran szólaljak meg. Mégis, olykor szükségesnek tartom a szólást is.
Látom, ahogyan “nagy hozamú” csatornákon ömlik ránk a szemét, az erjedő, rothadó, értéktelen szellemi és intellektuális “lötty”.
Lassan kötőszóvá váltak a “nemzetáruló”, a “rabló”, a “tovaj-gazember”, a “csicska”, a “bérenc” stb kifejezések. Természetesen mindegyik oldal a vele szemben álló oldalt halmozza el ilyen “bókokkal”. És mindenki hajlamos azt hinni, hogy neki van igaza, a többiek mind elvakított, tudatlan agymosottak...
Belemehetnék most hosszasan, hogy (SZERINTEM) mi zajlik Magyarországon, az EU-ban, vagy éppen a nagyvilágban, de miért kellene hosszas politikai/gazdasági elemzéseket írni a tágabb életterünk eseményeiről, amikor a házunk táján is zajlanak dolgok és azt látom, tapasztalom, hogy a túlnyomó többség, vagy igen-igen széles körök még azt sem értik, hogy mi ellen tüntetnek pár napja Székelyföld városaiban. Ez most Székelyudvarhelyre is érvényes és most ezzel foglalkoznék... A felháborodottak annyit tudnak, hogy nem jó így. Már megint nem jó. Vagy még mindig nem jó. De hogy miért nem jó, azt ködösen látják és azt pedig, hogy mit lehet “törvényesen” tenni, azt szinte egyáltalán nem látják.
Aki egy kicsit is szeretne a dolgok mögé látni, azzal menjünk végig lépésről lépésre, aki pedig meg akar maradni a “Nem jó így, mindenki mondjon le!” típusú, de semmit meg nem oldó hurrogásnál, azzal nehéz, mit kezdeni. Márpedig ha a gondolkodás nélküli, ismerethiányos hurrogásnál maradnánk, akkor nem sok esélyt adunk magunknak arra, hogy megoldódjon a problémánk. Szerintem sokkal hasznosabb az elemzés, a gondolkodás és a -szűk lehetőségek ellenére is- megoldások keresése.
Kezdjük el. Közösen:
1. Teljesen jogos a kérdés, hogy ha mi négyévente kampányígéretekben bízva, szavazatainkkal a MI képviselőinket felhatalmazzuk arra, hogy a parlamentben képviseljék a MI érdekeinket és megszavazzanak SZÁMUNKRA előnyös döntéseket, vagy elutasítsanak SZÁMUNKRA hátrányos döntéseket, akkor miként lehetséges az, hogy az ők szavazatuk nélkül, a parlament jóváhagyása nélkül egy kormány “erővel” legyúrhat a torkunkon bármit? - Jogos kérdés. Logikus is. De bármennyire hihetetlen, a romániai jogi és alkotmányos berendezkedés (nem mi találtuk ki) LEHETŐSÉGET AD ARRA, hogy a román kormány olyan kötelező erejű intézkedést hozzon, amit előzetesen nem szavazott meg a parlament. Szinte hihetetlen, de így igaz.
Ehhez egy sürgősségi kormányrendelet szükséges (OUG). És készen is van.
Ez alkotmányosan megengedett, de kivételes eszköznek szánták, és pont ezért politikailag erősen vitatott. Mert rendszert kezdenek csinálni belőle. Romániában... Már évek óta...
2. Nézzük meg, mi is ez a Sürgősségi Kormányrendelet:
- Törvényerejű
- Azonnal hatályba lép
- NEM kell előzetes parlamenti szavazás
- Adókat is módosíthat
- Később “elvileg” a parlamentnek jóvá kell hagynia vagy elutasítania, de az már “eső után köpönyeg”...
A mostani adóújraszámolás pontosan egy ilyen OUG-re épül. Még egyszer ismételjük át:
A “Sürgősségi Kormányrendelet” (OUG) a kormány döntése, a parlament megkerülésével lép hatályba, a lakosság azonnal érzi a hatását 
, a parlament csak utólag vitázhat róla, akár hónapokkal vagy évekkel később, és SAJNOS gyakran változtatás nélkül „tudomásul veszi”... Az, hogy gyakran csak tudomásul veszi a parlamenti többség a sürgősségi kormányrendeleteket, egy teljesen más témakör, most maradjunk az eredetinél.
, a parlament csak utólag vitázhat róla, akár hónapokkal vagy évekkel később, és SAJNOS gyakran változtatás nélkül „tudomásul veszi”... Az, hogy gyakran csak tudomásul veszi a parlamenti többség a sürgősségi kormányrendeleteket, egy teljesen más témakör, most maradjunk az eredetinél.Ez jogilag megengedett (sajnos), de demokratikus szempontból problematikus (na és? Mit érünk vele? Ez van. Most abból kell főzni, ami van, aztán gondolkodhatunk azon is, hogy mit hol kell korrigálni a törvények között)
3. Ha ez így működik, akkor jogos a kérdés, főleg Romániában egyre jogosabb, vagy logikusabb, hogy MI ÉRTELME VAN A PARLAMENTI KÉPVISELETNEK, ha az ők szavazatuk nélkül, “sürgősen” lenyúzhatják a bőrt rólunk?
Jön az elméleti felsorolás, mely szerint a parlament törvényeket alkot, ellenőrzi a kormányt, elvileg elutasíthatja még az ilyen sürgősségi kormányrendeleteket (OUG-t) is, bizalmatlansági indítvánnyal megbuktathatja a kormányt stb, stb, stb... Egyszerűbben: blablabla... Eddig volt az elmélet, de mindannyian tudjuk, hogy a gyakorlat mozdítja előre, vagy hátráltatja az életünket és a gyakorlat így néz ki:
- a sürgősségi kormányrendeleteket (OUG-kat) rendszeresen és túlhasználva alkalmazzák
- parlamenti többség esetén automatikusan átmennek (ilyenkor automatára kapcsol a “pártfegyelem”, vagy “koalíciófegyelem”- SAJNOS)
- a „sürgősség” gyakran politikai vagy költségvetési érdek, ezért a nép képviselete formálissá, vagy másodlagossá, kevésbé fontossá válik
Nagyon sok jogász mondja Romániában (aki olvas gazdasági elemzéseket románul is, angolul is, az tudja), hogy az OUG „kivételből szabállyá” vált szép kis hazánkban... Magyarul, amit kivételes, sürgősségi esetekre hoztak létre, abból mára egy igen gyakran alkalmazott “erőltetett” törvényhozási eszköz lett.
Ez - elfogulatlanul mondom- VISSZAÉLÉS a hatalommal. SZERINTEM. De ez van. Ebből kell kihozni a legjobbat. Szerintem.
4. Nézzük meg alkotmányossági szempontból:
Létezik alkotmányos korlát ezekre a sürgősségi kormányrendeletekre, de a Holdról is látszik, hogy csak papíron léteznek ezek a korlátok, mert alkotmányossági szempontból csak rendkívüli helyzetben hozható ilyen rendelet, indokolni kell, hogy mi a sürgősség oka és nem sértheti az alapvető jogokat.
Ezzel ellentétben mégis az Alkotmánybíróság ritkán semmisít meg adóval kapcsolatos sürgősségi kormányrendeletet, OUG-t. Ha mégis megtenné, mire a döntés megszületne, az adót már beszedik. Romániában a jogorvoslat lassú és inkább elméleti, de ezeknek a gyakorlatba ültetése nehéz, vagy majdnem lehetetlen... De akkor sincs minden veszve.
5. Nézzük meg, hogy indokolt és VALÓDI volt-e a “sürgősség” ennél a kormányrendeletnél?
- A román alkotmány szerint sürgősségi rendeletet csak „rendkívüli helyzetben” lehet elfogadni, amikor a szabályozás és a rendelkezésre álló törvények nem alkalmazhatóak, és ezt konkrétan indokolni kell a rendelet szövegében.
- Mit csinált a kormány a gyakorlatban? Az indoklása tipikus: költségvetési hiányra, EU-s vállalásokra, pénzügyi egyensúly megteremtésének szükségére, hitelek, kamatok törlesztésének határideire hivatkozva “sürgősnek” ítélték meg és elengedhetetlennek a mostani rendeletet. (én úgy értelmezem, hogy amit ők az elmúlt években a hozzá nem értés miatt elbaltáztak, azt most sürgősen oldjuk meg közösen).
Pedig ezek a felsoroltak NEM rendkívüli eseményeknek számítanak, hanem előre látható, strukturális, pénzügyi problémák voltak. Széles körű politikai vitát, fórumokat, lakossági egyeztetéseket lehetett volna folytatni ezekről (is) a döntések meghozatala előtt, de úgy tűnik, Romániában mindig könnyebb négyévente populista dumákkal teletömni az emberek postaládáit és lelkeit, aztán az “alkotmány adta” lehetőségekkel mindenki azt csinál odafent, amit akar... a következő választásokig.
Jogi szempontból az adóemelés vagy az adók mértékének újraszámolása önmagában nem lehet sürgősség, főleg akkor, ha már hosszú évek óta ismert költségvetési gondokra hivatkoznak. Ez így alkotmányosan is, jogilag is gyenge indok a sürgősségi rendeletre.
Az érvényes jogszabályok szerint, szigorú jogi mércével nézve ez nem valódi sürgősség, de a tapasztalat azt mutatja, hogy politikai-alkotmányos szempontból ez egy “ködös”, nem egészen tiszta terep, amit a kormányok - főleg Romániában- rendszeresen kihasználnak.
6. ÉS MOST JÖN A LÉNYEG! TÜNTETŐKNEK ÉS HELYI ÖNKORMÁNYZATOKNAK EZEN KELLENE GONDOLKODNI!
Megtámadható-e ez a sürgősségi kormányrendelet?
Elméletben minden lehetséges, a gyakorlat egy kicsit bonyolultabb, Romániában nagyon nehéznek tűnik egy ilyen rendelet megtámadásának kivitelezése, de NEM LEHETETLEN.
Jó tudni, hogy MAGÁNSZEMÉLY, VAGY ÖNKORMÁNYZAT KÖZVETLENÜL NEM TÁMADHAT MEG egy ilyen OUG-t.
Az államelnök megtámadhatja (szerintem nem fogja), az ombudsman is megtámadhatja (erről majd később), parlamenti képviselők is megtámadhatják JÓL MEGHATÁROZOTT SZÁMBAN (a jelenlegi felállás szerint aligha hiszem, hogy erre számíthatunk, mert a PSD-PNL nem fogja, az RMDSZ pedig az AUR-ral ezért a kötelező létszámért nem fog szövetségre lépni és ez érthető is, de patthelyzet is egyben ezen a szinten), no meg a legfelsőbb bíróság is megtámadhatja egy konkrét per kapcsán.
Egy ilyen “sürgősségi kormányrendeletet”, ami millió sebből vérzik, több dologra hivatkozva is meg lehetne támadni:
1. Szérült a jogbiztonság, mert túl gyorsan lépett hatályba, nem volt felkészülési idő, aránytalan, indokolatlan terhekkel sújt hátrányos helyzetűeket is.
2. A “sürgősség” hiánya. Fentebb írtam már róla, hogy az adóemelés nem sürgősségi ügy...
3. Az arányosság elve is felhozható, hiszen az adóemelés tervezett rendszere szélsőséges mértékű, indokolatlanul sújt egyes csoportokat
Ezek ismeretében és tudva azt, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzat KÖZVETLENÜL nem támadhat meg sürgősségi rendeleteket, talán az a szűk mozgástér marad, hogy alkalmazza a rendelet előírásait, a helyi tanács helyi tanácshatározatot hoz ezekről az adóemelésekről, ezt a helyi határozatot egy, vagy több adófizető állampolgár, vagy helyi cég közigazgatási bíróságon megtámadja, ezek után az önkormányzat kéri, hogy a bíróság emeljen alkotmányossági kifogást (exceptie de constitutionalitate) A bíróság ezt továbbítja a CCR-hez. Ez az egyik lehetőség.
A másik lehetőség az, hogy az önkormányzat formális beadvánnyal kérheti, hogy az ombudsman támadja meg az OUG-t. Az ombudsman jogosult közvetlenül az Alkotmánybírósághoz fordulni, elvileg politikailag független (mármint az ombudsman), és ha társadalmi nyomás van, lehet erre hivatkozni, tehát az ombudsman léphet ez ügyben jogilag.
Ezek voltak a jogi lehetőségek. Szűkös a mozgástér, de nem lehetetlen.
Még a politikai nyomásgyakorlás is egy lehetőség, de az erdélyi magyarság jelenlegi politikai helyzete alapján ez majdnem teljesen lehetetlen. Részünkről. Én így látom.
Őszintén- ez itt már az emberi része- nagyon sajnálom a polgármester urat. Nem tudom, el fogja-e olvasni, de ha megteszi, leírom, én mit tennék a helyében, mint személy:
1. Hivatalosan az ombudsmanhoz fordulnék, mert az ombudsman fordulhat az alkotmánybírósághoz, hogy a sürgősségi kormányrendeletet megtámadja.
2. Hivatalosan megkeresném a prefektust, hogy nem szeretném ezt a rendeletet alkalmazni, a prefektus, mint a kormánynak a megyei képviselője, erősítse meg írásban, hogy a polgármesternek meg kell hoznia ezt a döntést, alkalmaznia kell a sürgősségi rendeletet, majd ezzel párhuzamosan a végrehajtási dokumentumok aláírásakor csatolnék mindegyik mellé egy iktatott mellékletet, nyilatkozatot, melyben írásban rögzíteném és aláírnám, hogy mindez kényszer alatt történt, nem értettem egyet a végrehajtással, a döntés központi előírás következménye. Tovább nem írom, mert a polgármester úr és mindazok a jogászok, akik körülötte vannak, bizonyára tudják, hogy mi a teendő...
Abban, ami most zajlik, Székelyudvarhely POLGÁRMESTERE 0 (azaz NULLA) %-ban hibás. Csak azért, mert "ő van közelünkben, neki tudunk panaszkodni", ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is a kádból. Annak ellenére, hogy 2024-ben ellenjelöltje voltam, ki merem mondani (ez kifejezetten Szakács Paál Istvánra vonatkozik), hogy Székelyudvarhely egyik legalkalmasabb embere arra, hogy a városunk ügyes-bajos dolgait képviselje, vezesse.
Nekünk, hétköznapi embereknek, adófizető, szavazó állampolgároknak pedig nem ártana gyakrabban elgondolkodni a következőkön:
- Minden lehetséges fórumon érdemes lenne javasolnunk a megválasztott politikai képviselőinknek, hogy terjesszenek elő olyan törvényhatározatokat, amelyek életbelépése után a “mindenkori” román kormány többé ne hozhasson olyan kötelező erejű intézkedéseket, amit előzetesen nem szavazott meg a parlament.
- Nagyon fontos lenne sokkal aktívabban részt venni a közösségi életben és sokkal gyakrabban eljuttatni észrevételeinket, javaslatainkat a megválasztott képviselőinkhez, mert nem túl igazságos minden rossz döntésüknél háborogni, miközben hosszú időszakokon át nem szólunk, nem jelzünk nekik semmit.
- Hogyan lehetséges az, hogy 36 évvel a rendszerváltás után, a demokratikus rendszerünk még mindig úgy van felépítve, hogy a kormány gyorsan tudjon dönteni, a társadalom pedig lassan tudjon reagálni? Ha ezen változtatni szeretnénk, akkor azt nem a kormányoktól, hanem saját magunktól kell elvárjuk.
- Érdemes-e a központilag elbaltázott dolgok miatt a helyi választottainkat szidni és lemondásra szólítani fel? Ha így viselkedünk, akkor tényleg nem értünk semmit az egészből.
- Ha a romániai jogi alkotmányos gyakorlat szolgál rá arra, hogy kritizáljuk és valóban ez szorul SÜRGŐS átszervezésre, akkor ne helyi képviselőkön verjük el a port olyan dolgokért, amiknek ők nem a kitalálói, megalkotói, hanem sokkal inkább velünk együtt az elszenvedői...
Egyelőre ennyi.
