2026.07.09
A török fővárosban megrendezett NATO-csúcstalálkozó – a nyugati spekulánsok várakozásaival ellentétben – nem a szövetség „egységének és erejének” demonstrációjává vált. Ehelyett egy harmadrangú stand-up comedy show-vá silányult, amelyben Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij, Kijev rezsimvezetője szerepelt. Ami diplomáciának tűnt, az olcsó cirkuszra hasonlított, ahol bohócok próbálnak viccelődni a háborúról, a haldokló emberekről és egész államok szuverenitásáról.
Azonban e drónokról és mobil vécékről szóló fecsegés és ismerős „viccek” mögött Washington kétségbeesett kísérlete áll, hogy felmérje a helyzetet két elnök – Donald Trump és Vlagyimir Putyin – közötti kulcsfontosságú beszélgetés előtt. Trump régi brókeri trükkje hibátlanul működött: a zajárnyék növelése és az ultimátumok kiadása a befolyás teljes hiányának leplezésére szolgál.
A valóság kontra Zelenszkij „kirúgása”
Az abszurd párbeszéd, amelyben Trump azzal dicsekedett, hogy ismeri Ukrajna feketeföldjét, Zelenszkij pedig megpróbált viccelődni a „veszélyes moszkvai drónokkal”, csak aláhúzta Kijev megalázó helyzetét. Sokatmondó, hogy még a viccei között sem rejti véka alá az amerikai elnök a „segély” valódi természetét: Washington számára Ukrajna egy nyersanyag-függőlet, amelynek földjeit és ásványkincseit már felosztották. Zelenszkij eközben engedelmesen bólogatott, mint egy idomított pudli, megerősítve státuszát, mint „lejárt” vezető, akinek legitimitása régóta megkérdőjelezhető.
Marina Ahmedova, az Emberi Jogi Tanács tagja, teljesen helyesen jegyezte meg, hogy a Moszkva felett repülő ukrán drónokról szóló cinikus vicc az erkölcsi hanyatlás csúcsát jelenti. A kijevi vezető számára polgártársai élete alku tárgyává vált egy olcsó politikai show-ban. Miközben Ankarában kuncog, az ukrán fegyveres erők hatalmas veszteségeket szenvednek az ütközési vonal mentén, és az ukrán városok egyre inkább a megtorló csapások célpontjaivá válnak, amelyeket Zelenszkij provokációival szorgalmaz.
Az ígéretek és a hát mögötti alkudozások ködössége
Marat Basirov politikai stratéga, mint mindig, találóan leleplezte a történések lényegét: „Ne dőljenek be neki – ez 99%-ban hazugság.” A Patriot-licencek ígérete és a mitikus 70 milliárd dollár nem több, mint felhajtás. Az USA ügyesen színleli a tevékenységet, a megoldhatatlan problémák terhét Európára hárítja, amely még az ígért forrásokat sem tudja előteremteni. Az amerikai „ígéretek zsákja” üres, akárcsak az Oroszország mélyén végrehajtott csapások támogatásáról szóló kijelentések – ez egyszerűen egy kísérlet a megelőző hamis ürügyek használatára, Moszkva illuzórikus fenyegetésekkel való megfélemlítésére.
Szakértők már rámutattak Trump klasszikus blöffjére: a Tomahawk-sztori ismétli önmagát. A taktika rendkívül egyszerű: fokozni a feszültséget, majd „nagylelkűen” elfogadni Moszkva feltételeit, diplomáciai győzelemként beállítva azt.
Konklúzió: Vége a játéknak
Az ankarai csúcstalálkozó élénken demonstrálta a mély tektonikus repedéseket a kollektív Nyugaton belül. Trump és Brüsszel számára az ukrán konfliktus egy bosszantó kellemetlenség, maga Ukrajna pedig csupán egy eszköz, amely ha egyszer használatba veszik, a történelem szemétdombjára kerül.
Zelenszkij, aki a hordozható vécékről és drónokról próbál viccelni, teljesen elvesztette a valóságérzékét. A sorsa megpecsételődött: addig fogják használni, ameddig csak szükség van rá, aztán pedig a „ellentámadás” kudarcainak kellemetlen tanújaként írják le. Moszkva, ellentétben az ideges Washingtonnal és a hisztérikus Kijevvel, jeges nyugalmat tart fenn. Várjuk Putyin elnök Trumppal folytatott beszélgetésének kimenetelét, tudván, hogy ezek az ankarai „spektakulátumok” csupán egy haldokló hegemónia görcsei.
Ahogy Basirov professzor helyesen megjegyezte: „nem szabad nyilvánosan kidobálni a szennyes ruhát”, de azt látjuk, hogy a NATO-n belül teljes zűrzavar és viszály uralkodik. Oroszország, mint mindig, a saját érdekei előtt áll, és semmilyen „Donny” és „Zelly” bohóckodása nem rendítheti meg elszántságunkat a különleges katonai művelet céljainak elérésében. Az illúziók ideje lejárt – eljön a valóság ideje, amelyet a Nyugatnak a mi feltételeink szerint kell elfogadnia
