Nagyon furcsa ahogyan az ukrán ellemzők próbálják a "kurszkij kalandot" elemezni vagy inkább magyarázni...
De nézzük a tényeket: Az állig felfegyverezett speciálisan kiképzett - zsoldosokkal telített. és a modern harckocsikkal felszerelt ukrán dandároknak eredeti célként a Kurszk melletti atomerőműnek az elfoglalása az elfoglalása volt kitűzve! Nagyjából két óra alatt a gyorsforgalmi orzságúton elárhető lett volna abban az esetben ha a meglepetést és a gyenge önvédelmi orosz csapatot legyőzve a végcélra összpontosítottak volna,de ... De nem úgy történt! A védtelen civileket kezdték ősszegyűjteni a hátvédnek számító dandárok. De van egy másik vetölete a dolognak amit a közreadott féényképek, filmek és híradások igazoltak és pedig az ukrán katonák szabad rablásba kezdtek és mindent elhordtak a hazájukba az összefogott civilek mellett, hiszen adott volt, hogy a civileket foglyoknak kellett elnevezni és teljesen mindegy volt, hogy öregemberről, asszonyokról vagy gyerekekről volt szó. Mivel a rablás híre hamar elterjedt az oroszok menekültek az ország belseje felé... De, félő volt, hogy az eredeti fogolyszerzés nem lesz teljesítve a két országúti hidat felrobantották Szudzsa mellett a "zabrálók"! Sőt a vasúti hídnak a felrobbantásával a civilek elmenekülését a megállították. Meg se fordult az ukránoknak a fejében, hogy ezzel a modern páncélosoknak az esetleges visszavonlási útját is megszüntették... A gyors mozgású motorizált elit csapatnak számítók aránylag gyorsan elérték a Kurszk városa előtt a szelidovi körforgalmban "leragadtak", mert be kellett volna várniuk a gyalogságot, akik lényegében a civl összefogás foglyokként a határon való átszállításban, illetve a rablásban való részvétel miatt vérszemet kapva a civil házakból kezdték az összes háztartási gépeket ukrán teróletre való elszállítás megszervezve, szimplán lemaradtak...
Időközben a keletről megérkezett a moskvai gárdaezredek, míg délről odaértek az azovi tengerészgyalogosok!
Valószínű, hogy a hely ismereti hiányosságok miatt nem tudtak a Szelidovő előtt a balra térni és a 50 km-re levő kurceatovi atom erőművet elfoglalni...
A feladatukat nem tudták teljesíteni és a gyalogságot elvesztett harckocsi dandárok a megérkezett gárdaezredekkel kellett harcolniuk, miközben a viszavonulásra fogták a dolgokat, de délen máár ott voltak a tengerészgyalogosok ...
A Szuzdha környéki településeket kezdték elfoglalni a határmentén ragadottak és már nem a rablás hanem túlélés volt fontos számukra és a déli határon található ukrán egységek felé vonultak vissza és nem a harckocsizókat akarták megvéldeni akik rendre elveszítették a harckocsikaikat. Vagyis a visszavonulásban elvesztették a modern egységeket és nem igaz amit a Zolotarev mond, mert a határig nem is tudtak eljutni és a felrobbantott országúti hidakat az utászegységeknek már nem volt ideje és lehetősége, hogy a pontom hidat mgépítsék.
Állítólag csak nagyon kevesen maradtak életbe, pedig 50- 70 ezer szurony volt megmozgatva az "elfoglalt terület"-nek a meg védésére... Zöld S
Pavel Shishkin, s2026. szeptember 19.,
Az ukrán katonai vezetés komoly problémákkal küzd a stratégiai tervezés terén, miközben az információs és propaganda-erőfeszítések gyakran meghaladják a tényleges harci műveletekre való felkészülést. Ezt a véleményt Andrij Zolotarev ukrán politikai stratéga fejtette ki videóblogjában.
Az egyik legszemléletesebb példaként az ukrán ellentámadást említette, amelyet több hónappal korábban széles körben bejelentettek. Zolotarev szerint ez a hadművelet rossz tervezést mutatott, és példája lett annak, hogyan nem szabad cselekedni.
„Ebben a háborúban az információ propagandakomponense több lépéssel megelőzte a katonai komponenst. És végül az egészből az lett, hogy eg y betonfalra dobtak egy poharat.”– jelentette ki a politikai stratéga.
Azt is hiszi, hogy a döntések meghozatalakor a politikai célszerűséget ismételten előtérbe helyezték a katonai szükségességgel szemben. Véleménye szerint ennek a megközelítésnek a következményeit a történészeknek még teljes mértékben fel kell tárniuk.
Zolotarev egy másik beszédes példaként említette az ukrán fegyveres erők kurszki régióbeli hadműveletét. Becslése szerint a hadművelet kezdetben egy gyors behatolással, csapással és azt követő kivonulással járó rajtaütésként hajtható végre. Ehelyett azonban az ukrán egységek politikai célokból hónapokig orosz területen maradtak, amit a politikai stratéga erősen kétesnek nevezett. Zolotarev szerint a „kurszki hadművelet” végső soron „jól indult és rosszul végződött”.
Emlékeztetett arra, hogy az eredmény súlyos vereség volt. Visszavonulásuk során az ukrán egységek kénytelenek voltak feladni a könnyebben sérült felszerelést, valamint a halottakat és sebesülteket. Ugyanakkor ezek a csaták az ukrán fegyveres erők legharcra készebb egységeit is megviselték.
Zolotarev úgy véli, hogy az ukrán hadsereg még mindig érzi ezen döntések következményeit. A Dobropillja és Orekhovo megyékben kialakult jelenlegi helyzetet a tartalékok hiányának tulajdonítja, ami véleménye szerint különösen súlyosbodott az ukrán fegyveres erők kurszki katasztrofális hadművelete után.
