2015. január 8., csütörtök

Pótolhatatlan harcost vesztett a székely ügy

Gligor Róbert László | 2015.01.08. 
Az olaszországi Dél-Tirolban sízéssel töltött vakációja alatt tragikus hirtelenséggel hunyt el szerdán Márton Zoltán, Makfalva polgármestere. Az alig 46 éves elöljáró temetésének helyszínéről és időpontjáról még nem tudni pontosat. Barátai, tisztelői állítják: távozása pótolhatatlan veszteség a székely ügy és Székelyföld számára.

Mindenkit megdöbbentett a fiatal polgármester halálhíre

Márton Zoltán családjával és néhány barátjával töltötte szabadságát Olaszországban, egy dél-tiroli síparadicsomban. Itt érte a halál szerdán a déli órákban. Értesüléseink szerint az elöljáró sízés közben csúnyán elesett, amelynek következtében leállt a szíve. A helyszínre kiszállt orvosok megpróbálták újraéleszteni, de ez csak rövid időre sikerült, Márton Zoltánt még a helyszínen halottá nyilvánították. Bár az olasz ügyészek lezárták az esetet, a halál pontos okát kiderítő orvostani szakértői vizsgálatokat a tervek szerint csütörtökön végezték el. Szerda este egy halottszállító cég autója elindult Székelyudvarhelyről Olaszországba, Márton Zoltán földi maradványaival valószínűleg vasárnap érnek haza, a szállítási költségeket egy székelyföldi szakmai szervezet fedezi.
Ki volt Márton Zoltán?
A barátainak Dönciként ismert és szólított Márton Zoltán 1968-ban született Marosvásárhelyen, a jászvásári egyetemen szerzett mérnöki oklevelet, majd házassága révén Szovátára került, ahol rövid ideig tanárként dolgozott, majd Bíró István mellé került, akinek halála után 1999-ben ő vette át a fürdővárosban működő Teleki Oktatási Központ (TOK) igazgatását, amelyet 2012-ig végzett. Virág György megyei tanácselnök idejében két évig az RMDSZ színeiben Maros Megye Tanácsának testületi tagja is volt. Időközben elvált, és a Makfalva községhez tartozó Csókfalván vásárolt egy kis kúriát, ahová kiköltözött élettársával, akivel közösen három gyermeket neveltek a Szent Ferenc Alapítvány szovátai otthonából. 2012-ben Makfalva község polgármesterévé választották, a Magyar Polgári Párt színeiben egyedüliként Maros megyében. Évek óta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke volt, tavaly nyáron a nyárádszeredai Csíki Sándor halála után ő vette át Marosszék Székely Tanácsának vezetését.
Űr marad utána
Izsák Balázs, az SZNT elnöke gyerekkorától ismerte Márton Zoltánt, családi barátként végigkísérte egész életét. Dönci alaptermészete a rendkívüli derültség volt, erre próbálta embertársait is fordítani. Minden feladatot mosolyogva, csendesen vállalt és magabiztosan elvégzett, mindig lehetett rá számítani, többek között a tavalyelőtti makfalvi székely szekérkaraván megszervezését is rá lehetett bízni. Sosem kerülte a feladatokat és a nehézségeket, így elsőnek tűzte ki a székely zászlót is a makfalvi községházára, s habár tudatában volt annak, hogy ennek nyomán bűnvádi eljárást indíthatnak ellene, barátainak nyomatékosan, de derűsen kijelentette: sosem veszi le a lobogót, „legfeljebb bezárnak” – idézte fel Izsák Balázs, aki szerint óriási veszteség az SZNT számára Márton Zoltán halála fél évvel Csíki Sándor elhunyta után. Márton Zoltán nemcsak aktív vezetője volt a szervezetnek, hanem kezdeményezője is a 2003. évi székelyudvarhelyi fórumon.
Egyik legközelebbi munkatársának érezte Márton Zoltánt Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) egykori elnöke, ma tiszteletbeli elnöke. Szinte fiaként kezelte a tevékeny, megbízható, lelkes és felkészült fiatalembert, akit a Szülőföldön magyarul program szellemi megteremtőjének tart, és amelyet Márton Zoltán azóta is lelkiismeretesen vezetett. Megbízhatósága révén kiérdemelte azt, hogy Bíró István halála után átvehesse a szovátai TOK igazgatói tisztségét. Sokoldalúan képzett volt, minden körülmények között feltalálta magát, az autószereléstől a szervezésig bármit el tudott végezni, és lelke emberszerető volt. „Jó ember volt, ahogy a székely mondja” – összegzett Lászlóffy Pál, aki szerint szervezés terén pótolhatatlan embert veszítettek el. Márton polgármesterként is szép dolgokat valósított meg, de Lászlóffy mindig abban reménykedett, ahogy elöljárói megbízatása után Dönci visszatér az RMPSZ kötelékeibe.
Emberként és községvezetőként csupa dicsérő szavakkal illette Márton Zoltán személyét Péter Ferenc szovátai polgármester is, aki igencsak pozitív példának tartja azt, hogy egy nagyvárosi fiatalember kisvárosba, majd onnan falusi környezetbe költözött, és szerette ezt a létet. Péter Ferenc jól ismerte Márton Zoltán életét, aki a TOK vezetőjeként bizonyított és nagyszerű szervező volt. Polgármester-kollégaként sokat segítette őt új munkájában, és úgy érzi, Makfalva község „meg fogja sínyleni” Márton elvesztését.
Mindenkit megdöbbentett a halálhír
Mindig céljai voltak, és azokat követte, kitűnő, megértő, segítőkész kolléga volt, felkészült, intelligens, nagy tudású és békességre törekvő ember – így jellemezte szűkszavúan munkatársa, Vass Imre makfalvi alpolgármester az elhunytat. Az egész közösséget megdöbbentette szeretett munkatársuk és vezetőjük halálhíre – tette hozzá az alpolgármester, majd megígérte: Márton Zoltán temetésének pontos idejéről és helyéről idejében tájékoztatják a nagyközönséget a sajtó révén is.
Nemcsak a község lakosságát, hanem az egész Kis-Küküllő mentét, Maros megyét, Székelyföldet és Erdélyt, de sok magyarországi ismerősét is villámcsapásként érte a halálhír, a Székelyhon.ro oldalunkon szerda este közölt bejelentést néhány óra alatt több mint húszezren olvasták el.
„Egy embert a gátra!”
Az SZNT csütörtökön kiadott, szerkesztőségünkbe is eljuttatott nekrológjában búcsúzik Márton Zoltántól, akire „mindig lehetett számítani”: a Székely Majálist Makfalván szervezték, ugyanitt tűzték ki elsőként Marosszéken a székely zászlót, innen indult szekérkaraván a Székelyek Nagy Menetelésére, itt fogadták el elsőként Marosszéken az autonómia mellett kiálló önkormányzati határozatot, innen terjedhet el újra a székely öntudat, a székely hagyományok újjászületése. „Hirdesse a székely zászlók csúcsán fekete szalag: gyászol a Székely Nemzeti Tanács. Hirdesse, hogy új katonákat, új védelmezőket keres a székelyek szabadságának üldözött zászlaja. Olyant, aki hittel, harag nélkül, de elszántan vállalja a küzdelmet, szellemi fegyverekkel felvértezve, mint Márton Zoltán. Gyászolunk, s keresünk közben valakit. Egy embert a gátra” – áll az Izsák Balázs által aláírt dokumentumban.
A Magyar Polgári Párt saját halottjának tekinti Márton Zoltánt – áll a párt nevében kiadott, Biró Zsolt elnök által aláírt közleményben. Márton az MPP-nek a 2008-as bejegyzése óta aktív tagja volt, 2012 júniusában szerzett polgármesteri mandátumot a marosszéki Makfalván, az MPP IV. Országos Tanácsán a párt alelnökévé választották.

Az MPP országos elnökségének közleménye

Tragikus hirtelenséggel elhunyt 2015. január 7-én Márton Zoltán, a Magyar Polgári Párt országos alelnöke, Makfalva polgármestere
A Magyar Polgári Párt nevében őszinte részvétünket és mély együttérzésünket fejezzük ki a gyászoló családnak, hozzátartozóknak.
Márton Zoltán 1968-ban született, a jászvásári egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. Tanárként kezdte pályafutását, majd a Teleki Oktatási Központ igazgatójaként tevékenykedett. A Magyar Polgári Párt bejegyzésétől, 2008-tól, az alakulat aktív tagja volt. 2012 júniusában szerzett polgármesteri mandátumot a marosszéki Makfalván. Az MPP IV.-ik Országos Tanácsán a párt alelnökévé választották. 2013 októberétől Marosszék Székely Tanácsának elnöki tisztségét is betöltötte.
Márton Zoltánt Dél-Tiroli vakációja alatt érte a halál.
A Magyar Polgári Párt saját halottjának tekinti Márton Zoltánt, temetésének időpontját később közöljük.
Marosvásárhely, 2015. január 8.
A Magyar Polgári Párt nevében:
Biró Zsolt,
elnök

Egyszer ennek is el kell jönnie ...

Feljelenti a kormány főtitkárát a korrupcióellenes ügyészségnél a liberális párt alelnöke. Alin Tişe csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, Liviu Dragnea büntetőjogi felelősségre vonását kéri a DNA-tól, miután a szociáldemokrata párti politikus 2014-ben 420 millió eurót költött el a kormány tartalékalapjából, hogy megvesztegesse a polgármestereket az elmúlt évi választások előtt.

mediatica

-34 fok volt az éjszaka

2015.01.08. 
Forrás: marosvasarhelyiradio.ro

Rendkívül hideg volt az éjszaka. A Kovászna megyei Bodzafordulón -34 fokot mutattak a hőmérők higanyszálai. 
Csíkszeredában, Fogarason és Brassóban -29 fok van, Gyergyóalfaluban és Kézdivásárhelyen is -24 fokot mérnek. 
Az Országos Meteorológiai Szolgálat figyelmeztetése szerint az egész országban fagyos lesz még ma is az idő, azonban az éjszaka már enyhülés várható. 

Izsák Balázs: Búcsú Márton Zoltántól

Egy embert a gátra!
Gyászol a Székely Nemzeti Tanács. Elhunyt Márton Zoltán, a testület alelnöke, a Marosszéki Székely Tanács elnöke, Makfalva polgármestere. A mindig készséges, mosolygó, másokat is derűre, optimizmusra bátorító fiatal politikus, aki 2003-tól, a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjaként kötelezte el magát Székelyföld autonómiája mellett. Aki a hivatalos felszólításra, távolítsa el Makfalva polgármesteri hivatalának homlokzatáról a székely zászlót, azt mondta, hogy ezt soha nem fogja megtenni. Amikor a büntető eljárás veszélyére figyelmeztették a barátai, csak mosolygott: „Vagyonom nincs, tőlem semmit elvenni nem tudnak. Legfeljebb a szabadságomat. De ha eddig elmegy a hatalom, akkor valakinek ezt is vállalnia kell!” Aki Márton Zoltánt ismerte, tudhatta, bár mosolyogva mondja, de amit mond, az halálosan komoly. 
Mindig lehetett számítani rá. 
Hol szervezzük meg a Székely Majálist? Nyilván Makfalván. Márton Zoltán és csapata vállalja biztosan. 
Melyik polgármesteri hivatalra tűzzék ki Marosszéken elsőként székely zászlót? Nyilván Makfalván. Márton Zoltán és csapata vállalja biztosan. 
Honnan induljon szekérkaraván a Székelyek Nagy Menetelésére? Nyilván Makfalváról. Márton Zoltán és csapata vállalja biztosan. 
Hol fogadják el elsőként Marosszéken az autonómia mellett kiálló önkormányzati határozatot? Nyilván Makfalván. Márton Zoltán és csapata vállalja biztosan. 
Marosszéken honnan terjedhet ki újra a székely öntudat, a székely hagyományok újjászületése? Nyilván Makfalváról. Márton Zoltán és csapata vállalja biztosan. 
A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését honnan indíthattuk volna méltóbb módon útjára, mint Makfalváról. Márton Zoltán és csapata vállalta. 
Hirdesse a székely zászlók csúcsán fekete szalag: gyászol a Székely Nemzeti Tanács. Hirdesse, hogy új katonákat, új védelmezőket keres a székelyek szabadságának üldözött zászlaja. Olyant, aki hittel, harag nélkül, de elszántan vállalja a küzdelmet, szellemi fegyverekkel felvértezve, mint Márton Zoltán. 
Gyászolunk, s keresünk közben valakit. Egy embert a gátra. 
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2015. január 8.

2015. január 7., szerda

Az erdélyi autonómia helyzete

2015.01.07.
Autonómiát Erdélynek! (forrás: 3szek.ro)

Új év, új lehetőségek, új kötelességek az autonómiaharc terepén. De még mielőtt az előttünk álló feladatokra koncentrálnánk, tekintsünk vissza az elmúlt évek történéseire, eredményeire. Hiszen annak ellenére, hogy nem értünk el átütő eredményeket, azért még elégedettek lehetünk.
Az elmúlt években a transzszilvanizmus és az ebből kiinduló irányzatok roppant népszerűségre tettek szert. Ez főleg annak köszönhető, hogy Sabin Gherman a kilencvenes évek sikertelenségei után újra bátrabban kezdett beszélni a Bukarest és Erdély közötti különbségekről. Az erdélyi büszkeség visszaállításának folyamatában szép eredmények születtek. Sabin műsorának nézettsége mutatta, hogy nem lehetetlen a románság nagy tömegeinek „felvilágosítása”. Ezzel párhuzamosan a közösségi média segítségével egyre több hasonló gondolkodású ember talált egymásra, kötött erős barátságot. 
2012 őszén meg is rendezték az első transzszilvanista találkozókat, ahol látni lehetett, hogy mennyire sokféle elképzelés van Erdély jövőjéről, autonómiáról, regionalizmusról. Egy biztos, az akkori állapotokkal senki sem volt elégedett. A találkozók sora csakhamar megszakadt, de a kapcsolattartás az interneten folyamatos volt. 2013 elején elindult az Erdély autonómiáját kérő online aláírásgyűjtés is, amivel ekkor még nem foglakozott a média. 2014 tavaszán Ovidiu Iane parlamenti felszólalásában a petíció visszavonását követelte, jogi lépésekkel fenyegetőzve.
2013. május 18-án Kolozsváron megtörtént az első nyilvános, Erdély autonómiáját kérő demonstráció (fotó), amelyen húszan vettek részt. A lényeg azonban az erdélyi zászlókon volt, hiszen először volt látható ilyen nagy számban köztéren a régió zászlaja. Ezen a demonstráción döntötték el a résztvevők, hogy a mozgalmat jogi alapokra kell helyezni, be kell jegyezni egy egyesületet, Mircea Daian javaslatára a Liga Transilvania Democrată névben egyeztünk meg. Az egyesület bejegyzése azonban folyamatosan tolódott, mert számos kérdésben nem sikerült közös megegyezésre jutni, sokan otthagyták a mozgalmat, a maradókon elkeseredettség lett úrrá. 2013 őszén besztercei kezdeményezésre megalakult a Mişcarea Ardeleană mozgalom, amely rövid idő alatt Erdély több városában is megjelent.
E mozgalom megjelenése a liga tagjait is cselekvésre késztette, újabb tagokkal megkezdődött az egyesület bejegyzése. 2013 decemberében Szebenben találkozott több transzszilvanista mozgalom, a találkozón részt vett Sabin Gherman is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyesület bejegyzését nem szabad tovább halogatni. 2014 tavaszára sikerült bejegyezni az egyesületet, márciusban leadásra került a tízezer aláírással ellátott petíció. A frissen bejegyzett liga tagsága folyamatosan növekedett, de még mindig nem sikerült közös programot alkotni. E felismerés újabb bizonytalanság érzetét keltette a transzszilvanisták körében. A nyár eseménytelenül telt el, de az elnökválasztási kampány annál több lehetőséget ígért.
A liga mindeközben megalkotta programját, elkészült az első letisztázott elképzelés a transzszilvanizmus mai formájáról. Az elnökválasztási kampányban Sabin Gheman többször mutatkozott Szilágyi Zsolt elnökjelölttel, nem tagadva, hogy az ő programjával ért egyet. A második fordulóban pedig egyértelműen Jo­hannist, az erdélyi jelöltet támogatta, ahogy a transzszilvanista, autonomista mozgalmak többsége is. Győzelme nagy sikert jelentett, abban azonban mindenki egyetértett, hogy Ponta győzelme felgyorsította volna az erdélyi románok mozgolódását, míg Johannisszé megnehezíti az erdélyi autonómiáért küzdők harcát. Decemberben a petíció eljutott az Európai Parlamenthez is, reakció 2015. februárra várható. Eddigre Klaus Johannis is kézbe kapja az időközben 14 ezer aláírással ellátott petíciót. 2015. január 10-re a liga minden transzszilvanista, autonomista mozgalmat, aktivistát meghívott Kolozsvárra.
Hát így állunk. Eközben több száz embernek van már Erdély-zászlója, több ezer autón van Erdély-címer vagy TS matrica. Egyre többen azonosulnak a transzszilvanizmussal, egyre többek értik meg az erdélyi autonómia fontosságát. Az elnökválasztás sokakban felébresztette az erdélyi büszkeséget, egyre több román, ha nem is támogatja, de hajlandó vitatkozni az autonómiáról. Soha ilyen jó termőtalaja nem volt ezen gondolatoknak. Az előttünk álló év éppen ezért rengeteg lehetőséget tartogat, veszélyes is, mert sok lehetőség mellett el­mehetünk, ha nem vagyunk elég éberek. Harcunkat nem szabad feladnunk, részt kell vennünk az elkövetkező politikai folyamatokban, hogy ne nélkülünk, hanem velünk hozzák meg a minket is érintő döntéseket. Egy újabb gyulafehérvári döntésen nekünk is ott kell lennünk, hogy megvédjük érdekeinket.
A petíció a https://www.causes.com/actions/1725889-autonomie-pentru-transilvania oldalon megtalálható és aláírható.
Fancsali Ernő Háromszék

Szomorú hír : Elhunyt Makfalva MPP-s polgármestere

Székelyhon  2015.01.07. 
Tragikus hirtelenséggel elhunyt szerdán Márton Zoltán, Makfalva polgármestere, a Marosszéki Székely Tanács elnöke.

A szomorú bejelentést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke tette meg Marosvásárhelyen, a madéfalvi veszedelem évfordulóján szervezett szerda esti megemlékezésen, ahol a résztvevők egy perces néma csenddel adóztak a polgármester emlékének. Úgy tudjuk, az elöljárót olaszországi vakációja alatt érte a halál.
Márton Zoltánt 2012-ben választották meg Makfalva élére Maros megyében egyedüliként a Magyar Polgári Párt színeiben. Három gyermek édesapja volt.

Szerk megj: 
Csodáltuk nyilvános kiállásait, amelyek ezután hiányozni fognak! Nyugodjék békében !
Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának!

Vízkereszt – új kezdet a mélyszórványban

2015.01.06.
Január hatodikát kiskoromtól fogva mindig nagy izgalommal vártam, mert ez volt az a nap, amikor a papbácsi eljött megáldani házunkat, családunkat, és ettől a naptól fogva ehettünk „hivatalosan” szaloncukrot a karácsonyfáról. Valami különös, megmagyarázhatatlan érzés lengte be mindig ezt a napot.
Gyermekkorom érzésvilága hangosodott fel 2015-re, amikor már nem a házszentelést vártam, hanem az azutáni csodát: amikor a kimondott szó, az áldás testet ölt. Ezen a szent napon egy újabb mérföldkőhöz érkezett a Türi Magyar Ház, hisz 14 órakor elkezdődött a délutáni iskola. A hajdani magyar iskola szelleme is úgy érzem életre kelt ezen a fagyos napon, és örömkönnyet ejtett.
Már néhány éve próbálkozunk hályogkovácsként a magyar oktatással. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, mindenki magyarul akart tanulni. De amikor kiderült, hogy a magyar nyelv nem csupán néhány gyalázkodó, káromló szó helyes kiejtését rejti magában, és hogy bizony nekünk kultúránk, hagyományaink, és egy nagyon nehéz nyelvünk is van, szépen „lekoptak” az érdeklődök. Ami érdekes, egyszerre fájdalmas és csodálatos: olyanok maradtak meg, és tanulnak mind a mai napig, akik ősei között nincsenek magyarok. Ők jönnek, és nem állampolgárságra áhítozva, hanem „csak úgy” tanulnak magyarul.
De ma, amikor már nem csak álom, hanem testett öltött valóság a Türi Magyar Ház, Vízkereszt napján apró kis nyomok tűntek fel a hóban: érkeztek az aprók a délutáni iskolába. Előkészítettünk nekik széket, asztlat bőven, de mindössze hatan érkeztek. Aztán fél négy után újabb gyerkőcöknek örülhettünk. Ők már „csak” a magyar órára jöttek. Gáspár Ildikó tanárnő szeretettel fogadta valammennyi újdonsült tanítványát, és megteremtette azt a barátságos légkört, amit a gőzölgő tea és a sütemények csak fokoztak. És megtört a türi fagyban a jég: beindult a délutáni oktatás a mélyszórvány eme szegletében is.
Az örömmel egyidőben egy újabb kihívás előtt is állunk: meg kell győznünk a szülőket, hogy délutáni iskolába engedjék csemetéiket. De mint tudjuk, erőltetni, kényszeríteni semmit nem lehet semmit. Azt sem, hogy a színmagyar család gyereke magyarul tanuljon, otthon magyarul beszéljen… Igyekszünk megragadni minden lehetőséget, de a végső döntés a családé, a szülőé.
El kell mondanom, hogy csak román tannyelvű iskola van a településen, és a szülők, bár felajánlottuk nekik, hogy a gyerekek szállítását is díjmentesen vállaljuk például a péterfalvi magyar iskolába, nem vállalták ezt, inkább román iskolába íratták őket. Skizofrén helyzet, hogy színmagyar családok gyereke kényelmi szempontból román iskolába járjon, ezáltal naponként elvágva egy-egy hajszálgyökerét önazonosságának, hovatartozásának. No, innen kell fordítanunk. És erre mondják, hogy micsoda küzdelem lehet ez…
Én nem szeretek küzdeni, mert akkor általában vér folyik. Nem valaki ellen kell küzdeni, mert attól nekünk nem lesz jobb. Ha valaki ellen mégis küzdenem kell, az a szentséges saját gőgöm.
Nem küzdeni kell a megmaradásért, természetesnek kell vennünk. Megélni kell ezt az ajándékot, amit a magyarságunk értékei adnak. Ezeket folyamatosan kell kicsomagolni, és ami fontos, adni kell belőle, hogy nehogy ránk rohadjon. Az erdélyi magyarok rákfenéje, a szórványban is, hogy saját maguknak halmoznak, majd ahelyett, hogy adnának, kidobálják. Élni kell! Ha megbékélünk, szorosabban élhetünk egymás mellett. Mert élni nem harc, hanem ajándék.
A délutáni iskolában alapvetően a román tannyelvű iskolában tanultakra építünk, házi feladatot oldunk, és miután megvagyunk a kötelező leckékkel, jön a játékos magyar tanulás. Elég nagy ár ez, de úgy érzem meg kell fizetnünk, ha ide akarjuk csalogatni valamivel gyerekeinket. A szülők közömbösségét és lanyhaságát csak valami olyasmivel lehet kimozdítani kövültségükből, amivel a gyerek nyer valamit. No, meg nem nekik kell kínlódniuk a házi feladatokkal. Reméljük, hogy fél éven belül kiderül az iskolában is, hogy ezek a gyerekek ügyesebbek lesznek társaiknál, akik otthon kínlódják meg – vagy otthon sem – a házi feladat gyötrelmeit.
A délutáni iskola gondolatától belelkesült Novrecky János magyarországi vállalkozó is, aki rögtön tett is egy felajánlást: egy pedagógus bérét biztosítja. A Reintegratio Alapítvány pedig leszállította az ábécéskönyveket, valamint néhány más könyvvel is hozzajárult induló álmunk megvalósulásához.
Valamiféle értékrendet akarunk meghonosítani, és erre hívjuk partnernek az iskolát is. Ők eddig ellenfelet látnak bennünk, vagy talán ellenséget. Hosszú az út addig, amíg rádöbbennek: egy akol van csak és egy pásztor.
Kérem gondoljanak sokat ránk, és merjenek imádkozni is azért, hogy amit emberileg nem tudunk megvalósítani, arra irgalmas Istenünk adjon áldást, és így Vízkereszt öröme tartós, életerős maradhasson!
Tür, 2015. január 6.
Kémenes Lóránt Zoltán plébános
* * * 
Amennyiben anyagi támogatást szeretne nyújtani azokra a nemes tevékenységekre, amelyek a türi magyarok „ébredését" szolgálják, az alábbi számlaszámokra utalhat pénzt:
Magyarországról:
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-magyarországi Régió, Miskolc
OTP 11784009-20200972 (HUF) megjegyzésként kérjük feltüntetni: a Magyar Ház javára.
Máshonnan, a világ bármely tájáról:
Parohia Romano Catolica Tiur
Banca Comerciala Romana, Agentia Blaj
IBAN számlaszám: RO10RNCB0007021401320001 (bármilyen pénznem utalható)
BIC-kód (SWIFT): RNCBROBU megjegyzésként kérjük feltüntetni: a Magyar Ház javára.

Hargita megyei MPP újévi jókivánságai

Az LMP feladata, hogy az állampolgárokkal kössünk egy erős szövetséget


Schiffer András a köztársasági elnök bejelentéséről, a tüntetésekről, a hogyan továbbról, a gyülekezési törvényről Az Este c. műsorban.
http://www.facebook.com/schifferandras

2015. január 6., kedd

Szinte hihetetlen! Kelemen: Székelyföldön mi vagyunk a Székely Nemzeti Tanács, nem más

Szinte elhűlhet az ember vére az alábbiakban elhangzó mondatok hallatára! A szövetségi vezető egy kicsit eltévedt, hiszen arra is hivatkozik amit eddig szinte sohasem tette. A polgáriakkal való együttműködés folytatását is megemlíti, de szinte elfelejti, hogy eddig sem igen volt ezirányú tevékenysége. Igértek aligazgatói illetve más megyeszintű tisztségeket, de aztán "elfelejtették"... De közös projektekre sem voltak hajlandók...
Ugyanakkor olyasmiről is szól, amit sokkal egyszerűbben is meglehetne megoldani. éppen amiatt, hogy a polgáriakkal való együttmenetelés után a szövetségiek Eu-s parlamenti képviselete megmaradt! (annak a tudatában, hogy nem fogadták el azt, hogy a két párt együttes fellépéssel jelentkezzen mert akkor most 3 EP képviselője lenne népközösségünknek).
Ja, EU-s képviselet: 2014 december 31-ig  a népközösségünk képviselete be kellett volna adja - az autonómia alapszabáyzatának bemutatása mellett - az új területi csoportosulásra való a "Székelyföld" nevű NUTS2-es eurórégióra - való igényt  is beadta volna a brüsszeli NUTS-irodába, éppen a sokat hangoztatott Bolzanoi NUTS2-es eurórégió mintájára! (ha már a Dél Tirol-i példát, annyira le akarják másolni...) De nem tették! Pedig a Dél-Kelet Európa legjobb régiós szakembereit (Borbély, Csutak, stb) tudják a soraikban, ennek ellenére nem kérték felőket  arra, hogy ezirányú dokumentumokat elkészítsék!
A mostani kormány nemcsak a népközösségünket, hanem a többségieket is félrevezeti, amikor a Dragnea féle minisztériumban egy kuka szó sem hangzik el arról, hogy a NUTS 1-3-as területi felosztás "kötelező" érvényű lenne a tagországok részére. De tessék csak megnézni mi van feltéve az illető minisztérium site-ban:
"Regionalizarea şi descentralizarea nu reprezintă scopuri în sine sau cerinţe impuse: sunt proiectul nostru comun – al Guvernului, al administraţiei publice locale, al experţilor în dezvoltare regională, al elitei academice, al societăţii civile şi al tuturor grupurilor implicate – pentru o Românie modernă, competitivă, adaptată la realităţile globale." 
Vagyis az olvasóval azt akarják elhitetni, hogy nem "kötelező" és nem egy régen aláírt dologról van szó hanem egy a jövőben megalakitandó régiószintű átrendezésről lenne szó! Mivel 2014 dec. 31-ig a brüsszeli irodának nem adtak be semmilyen válatoztató javaslatot, a mostani felállást és a jelenlegi területi felosztást 2020-ig már nem lehet megváltoztani! Azzal pedig, hogy "régiosítást" a "deszcentralizáció"-val összekötötték sikeresen "elaltatták" mindazokat, akik tehettek volna valamit is egy autonómiával felérő NUTS2-es "Székelyföld" nevű területi "összefonódásért" (amelyet lényegében már a két megye összfogásával lehetett volna megejteni, még akkor is ha a kötelező 800.000-es lakossági szám nem jött volna össze. Ezt a kitételt sem a "Bolzano" sem pedig a "Trento" NUTS2-es eurórégiók esetében sem vették kizáró jellegűnek azaz meg van már két példa is, s amire ezután is lehet hivatkozni!)...  
A baj azonban ott folytatódik, hogy a másik européner - aki most már anyaországi szineket képvisel - sem igen értette meg, nem látta át, hogy az a közelség, amit brüsszeli irodája bíztosithat nagyon könnyen besegíthetett volna az autonómia ügyéért kiálló tisztségviselőinknek... Ahelyett, hogy a szövetségiek "kifulladásán" elmélkedne, talán a Brüsszelben levő NUTS irodában többet érne el, ha a NUTS2-es  statisztikai területi felosztást számonkérné vagy csak felhívná a figyelmet arra, hogy az EU-nak nem kellene egy újabb súrlódási felületet termtenie és a bukarestieket lecsendesítenék azzal, hogy Ők már 2003 előtt elfogadták, és aláírták a tagországok számára "kötelező" NUTS-os területi felosztást! Ebben pedig a NUTS2-es megoldás megfelelő a Székelyföldön élőknek! (Erdélyi Polgár)
http://www.erdely.ma/kozeletunk.php?id=179209&cim=kelemen_sz%E9kelyf%F6ld%F6n_mi_vagyunk_a_sz%E9kely_nemzeti_tan%E1cs_nem_m%E1s_audi%D3
2015.01.06. 
Forrás: qmagazine.ro

Az új államfő, Klaus Johannis és a nemzeti kisebbségek viszonya, az őshonos nemzeti kisebbségek európai szintű védelme, az autonómia-tervezet közvitája az, ami foglalkoztatja Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökét. Kelemen Hunorral Szilágyi Szabolcs, a Kossuth Rádió munkatársa beszélgetett.
Az RMDSZ elnöke szerint Románia számára és ezen belül a magyarság számára a 20015-ös év érdekesnek ígérkezik, mert most lesz „kipróbálva” Klaus Johannis, az új államfője.
Ez az év gazdasági szempontból egy „eléggé megerőltető” évnek ígérkezik, és nem kizárt, hogy az ellenzék az év közepe táján megpróbálja megbuktatni Ponta kormányát – véli Kelemen Hunor.
Az RMDSZ szempontjából a 2015-ös év az ellenzékiség mellett a társadalomépítés, a társadalomszervezés, az erdélyi magyar közösség megerősítése lesz a nagy feladat, illetve kihívás – magyarázta az elnök. 
Kelemen az új választási törvényről is beszélt, amelynek munkálatai a szakbizottságokban már december elején elkezdődtek. Az RMDSZ egy olyan német mintájú vegyes választási rendszert szeretne, amely az arányos képviseletet megőrizné a parlamentben és tükrözi a választói akaratot.
Az Európai Uniós jelenlétről Kelemen azt mondta: 2015-ben azt a kisebbségi szolidaritást, amelyet már megteremtettek, azt megőrzik.
Hozzátette: itthon pedig folytatják és kibővítik akár a 2016-os választások perspektívájában is az együttműködést a Magyar Polgári Párttal. A rádiós kérdésére az RMDSZ elnöke azt mondta, hogy nincs semmilyen viszonyuk sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, sem pedig az Erdélyi Magyar Néppárttal. A Székely Nemzeti Tanácsról pedig Kelemen így fogalmazott: „Székelyföldön mi vagyunk a Székely Nemzeti Tanács, nem más.”
Az autonómia-tervezet közvitájáról pedig Kelemen Hunor azt mondta, hogy azt 2015-ben szeretnék úgy a magyarság, mint a románság fele „kiteljesíteni”.
Kossuth Rádió

2015. január 5., hétfő

Klaus Iohannis még ebben a hónapban ellátogat Brüsszelbe

2015.01.05. 
Forrás: novatv.ro

Klaus Iohannis még ebben a hónapban ellátogat Brüsszelbe. Az első látogatások között egy berlini vizitre is sort keríthet az új államfő februárban.
Brüsszelbe, Chisinauba és Berlinbe tervezi első külföldi útjait Klaus Iohannis, a tavalyi év végén hivatalába iktatott új román államelnök.
Iohannis tervezett hivatalos látogatásairól Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök tájékoztatott, aki az elnök kül- és biztonságpolitikai tanácsadója. Közölte, hogy januárban Brüsszelbe látogat, majd a Moldovai Köztársaság fővárosába utazik. A tavalyi román államelnök-választási kampányban Iohannis már jelezte, hogy Moldovát az elsők között keresi fel. Megválasztott elnökként a novemberi moldovai parlamenti választások előtt is Chisinauba utazott nem hivatalos látogatás keretében, hogy támogassa az ország EU-integrációja mellett síkraszálló ottani politikai erőket. Iohannis Moldovával kapcsolatban leszögezte, Bukarest támogatja Moldova EU-csatlakozását, hogy az ország mielőbb az európai közösség részévé válhasson.
Ungureanu közölte még, hogy az első látogatások között egy berlini vizitre is sort keríthet az új államfő februárban. A német származású Iohannisnak a tavalyi megválasztását követően a külföldi hivatalosságok közül az elsők között gratulált Angela Merkel német kancellár. Ungureanu szerint Iohannis párizsi és amerikai látogatásának előkészítésén is dolgoznak. 
MTI

Ismét megrengett a föld Vrancea-környékén vasárnap este

2015.01.05. 
Forrás: enational.ro

A Richter skála szerinti 4,3 tizedes erősségű földrengés volt az este Vrancea-környékén – értesített az Országos Földtani Intézet.
Szakemberek szerint a földmozgás este tíz előtt 20 perccel történt és epicentruma 140 kilométeres mélységben volt.
A legközelebbi városok: Buzau, Kovászna, Kézdivásárhely és Szecseleváros voltak. Vrancea környékén szombaton is jegyeztek még két földrengést, az első – a Richter skála szerinti – 4,2-es, a második pedig 3,9 tizedes erősségű volt.

2015. január 4., vasárnap

Goodfriend a veteránklubban

forrás: Magyar Nemzet, szerző: Szerető Szabolcs
André Goodfriendnek együtt fotózkodni Gyurcsány Ferenccel vagy a magyar politika egyik legszélsőségesebb és legellenszenvesebb alakjával Eörsi Mátyással nem látszik okos húzásnak.
Felettébb hasznos volt pénteken a kicsiny, saját jogon parlamenti képviselettel nem rendelkező, szélsőséges párt, a Demokratikus Koalíció külpolitikai rendezvénye, amelyet a diplomáciai etikettet áthágva megtisztelt jelenlétével az ideiglenes amerikai ügyvivő. Hasznos volt, mert világossá tette: bármennyire is precíz forgatókönyv szerint igyekszik nyomás alatt tartani a magyar kormányt, az Egyesült Államok sem tökéletes játékos, olyan könnyű terepen sem, mint a szuperhatalommal összevetve kicsinyke hazánk. André Goodfriendnek együtt fotózkodni Gyurcsány Ferenccel vagy a magyar politika egyik legszélsőségesebb és legellenszenvesebb alakjával (utóbbira azért nincs objektív adatunk, mert izgágasága ellenére nem sikerült huszonöt év alatt olyan jelentőségre vergődnie, hogy a közvélemény-kutatók rendre megmérjék a személyes népszerűségét), Eörsi Mátyással nem látszik okos húzásnak.
Eörsi Mátyás, Gyurcsány Ferenc és André Goodfriend Fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet

Néhai Mark Palmer nagykövetként 1989-ben sokat lendített a rendszerváltás ügyén azzal, hogy nyíltan az akkori ellenzék mellé állt (azon belül kitüntetett figyelemmel kísérve az SZDSZ-t), csakhogy ő a jövő embereit támogatta egy Amerikára mint felszabadítóra tekintő közegben, míg Goodfriend a magyar választók által a süllyesztőbe küldött politikai hullákkal szövetkezik az Orbán-kormány ellenében.
Washingtonnak például tudnia illene: Gyurcsány nélkül soha nem szerzett volna a Fidesz kétharmados többséget, amelyet a múlt héten is ő maga védett meg a parlamentben azzal, hogy távol maradt egy szavazástól. Persze nincs könnyű dolga, ha Bajnai Gordon bukása után szövetségest keres Amerika: az utcai még nem, a baloldali parlamenti ellenzék már nem alternatívája a kétharmados hatalomnak. Erre utalt a konferencián Paul Lendvai is, amikor megjegyezte, a kormánynak ma nincs valódi politikai ellenzéke.
De ami igazán hasznossá tette az Orbán Viktor közeli bukásáról ábrándozó összejövetelt, az a washingtoni körökben bennfentes Charles Gati hozzászólása volt, amelyben egyfajta ravasz csínyként beszélt a korrupciós vádakról. A politológusprofesszor azért tartja jó húzásnak a kitiltási ügyet, a korrupció tematizálását, mert így nem Paksról, Ukrajnáról vagy az „illiberális” magyar demokráciáról kell beszélni. Színről színre láthatjuk tehát, mi a nyomásgyakorlás célja: a magyar politika befolyásolása az amerikai érdekeknek megfelelően, a korrupció pedig nem ok, csupán ürügy. Így már érthető, miért nincsenek konkrétumok. Minek, ha Charles Gati szavai szerint „mindenki azt feltételezi, hogy itt minden politikus lop”? Ha azonban ebből a kormány azt a következtetést vonná le, hogy nincs teendője a magyarországi korrupcióval kapcsolatban, akkor végzetes hibát követne el.
George Friedman, a befolyásos amerikai Stratfor kutatóintézet igazgatója is alátámasztotta a napokban a Gati szavaiból kibomló valóságot: nincs jele annak, hogy maga az Egyesült Államok valóságos küzdelmet folytatna saját „hatalmas korrupciós mechanizmusainak” felszámolásáért. Ezt illusztrálja a The New York Times minapi cikke is, ami szerint egy ecuadori nő beutazási tilalmát azután oldották fel, hogy a családja több százezer dollárt adott az elnök Demokrata Pártjának.
Washingtonnak nem a magyar korrupcióval, hanem az orosz kapcsolattal van baja, erősítette meg Friedman. Ami azért különösen érdekes, mert most az a Gyurcsány Ferenc igyekszik Amerika kedvenceként irányt mutatni a baloldali, liberális ellenzéknek, aki néhány éve a luxusvillájában magát a patás ördögöt, Putyint látta vendégül. Meglehet, az Egyesült Államoknak kisebb szolgálatot tett a bukott miniszterelnök az orosz elnökről átadott bizalmas információkkal, amelyek kinyeréséhez ezúttal a tengerentúlon népszerű vízbe fojtásos technika alkalmazására sem volt szükség.

Kreatívok és kreatúrák - Demszky és Kasza valóságnak fogadják el saját összeesküvés-elméleteiket

2015. január 3. szerző: Csontos János
A nagy orbáni modellkísérlet próbája most ugyanaz, mint a pudingé: elfogyasztják-e; van-e rá társadalmi kereslet? Sokáig (négy éven át) úgy tűnt: igen. Ezt támasztotta alá a kétharmados újrázás. Mi történt október óta? Tényleg az elfuserált netadó a légy a tejben? Vagy valóban a külpolitikai ármány áldozata a legitim magyar kormányzás?
Politikai számvetést készíteni egy távozó esztendőről lehet értelmiségi pótcselekvés, de egy új reménység kezdete is. 2014-re visszatekinteni mégis kitüntetett aktus, mert soha nem nyert még a jobboldal egy esztendőben három nagy választást. (A baloldal sem.) Az meg alighanem világcsúcs bolygónk demokratikus fertályán, hogy egy politikai blokk zsinórban kétszer kétharmadot szerezzen a fő (parlamenti) voksolásokon.
Azt gondolná a polgár: ilyenkor huzamosabb időre lecsillapodnak az indulatok, komótos és céltudatos kormányzásba kezd a hatalmában ily módon megerősített nyugodt erő. Ehelyett külső felszíni háborgás és belső párterózió jelei mutatkoznak. Az előbbin, a permanens tüntetésesdin nincs mit csodálkozni (megígérték: „nem lesz itt nyugi”); az utóbbin, a Fidesz-repesztgető egymásnak feszülésen igen. Létezik, hogy elhitték a sikerszéria láttán: az istenadta nép immár zárójelbe tehető, s a farok csóválja a kutyát? Megirigyelve a XX. századi marakodó politikuselődöket, úgy hinnék, a hatalom tetszőlegesen aprózható, hazavihető, s immár nem az egységben van az erő? A polgárnak persze ínyére volna, ha a feszültségek mögött valóban etikai vívódások, nem pedig parciális érdekek rejtőznének. Mutatván, hogy ez a hatalom – noha messze nem tökéletes – mégiscsak erkölcsösebb, mint amit felváltott. De ez az egész így, ahogy van, mégis nehezen emészthető – s nem a zuhanó népszerűségi mutatók miatt, amelyeknek három évvel az újabb választások előtt legfeljebb szeizmográf jellegük miatt van némi jelentőségük.
A 2015-ös esztendő első hónapjai választ adnak arra: hosszú távon működőképes-e a bő öt éve bejelentett – centrális erőtérnek elkeresztelt – rendszer. Ezek ugyanis most nem centripetális, hanem centrifugális erők. A liberális írástudók már akkor sem akarták érteni, hogy nem a kádári „demokratikus centralizmus” reinkarnációjáról van szó, hanem a kormányzás és az országszervezés új, hatékonyabbnak gondolt módjáról. A nagy orbáni modellkísérlet próbája most ugyanaz, mint a pudingé: elfogyasztják-e; van-e rá társadalmi kereslet? Sokáig (négy éven át) úgy tűnt: igen. Ezt támasztotta alá a kétharmados újrázás. Mi történt október óta? Tényleg az elfuserált netadó a légy a tejben? Vagy valóban a külpolitikai ármány áldozata a legitim magyar kormányzás?
Nem hiszek a permanens nemzetközi összeesküvésekben – a nagyhatalmi érdekérvényesítésben annál inkább. Az orosz medvével többször, tartósan megjártuk már, de azért lehetnek kölcsönös érdekeink. A demokrácia a kapitalizmus politikai kivetülése, a tőkés rendszert pedig alapvetően érdekek, s csak másodsorban eszmék és értékek vezérlik. Amerika vagy az unió beszélhet tehát korrupció elleni küzdelemről, demokratikus normákról meg emberi jogokról – mégis elsősorban az érdekeiért száll síkra. Ebbe pedig belefér a Medúza tutajának sorsára hagyása a Földközi-tengeren csakúgy, mint a falépítés a mexikói határon. Ehhez képest a lépten-nyomon felmerülő aggály, hogy egy demokratikusan megválasztott kormányfőt esetleg idő előtt el szeretnének távolítani a hatalomból, valóban bagatell tétel. Mégis, 2015 Magyarországán alighanem az a fő kérdés: lehetséges-e ez; van-e erre sikeres és törvényes politikai technológia? (A nyomásgyakorlás még belefér: teher alatt nő a pálma.) A demokráciába vetett hitem (hitünk) múlhat a válaszon.
A polgár jól teszi, ha konkrét esetekben visszatér a józan észhez: valószerű-e, amit ezzel kapcsolatban (is) eléje tálalnak? A szilveszter éjszakáján is a Parlament előtt szónokló harminc tüntetőt, a Facebookon egyre-másra organizált demonstrációdömpinget talán még tudja hova tenni. Az ilyesmi még a netforradalmi időkben sem szerveződik spontán módon: agytröszt kell hozzá; pénz, paripa, fegyver. Demokráciában legitim dolog a politikába befektetni kül- és belhoni beruházóknak egyaránt. A hovatovább arcról ismerős aktorok utcai rebellióinflációja meg szükséges az eseménygeneráláshoz, a közvélemény szellemi kifárasztásához, a készséges külhoni sajtószemlékhez is. Médiakultúránk pedig olyan lett, hogy nemcsak az előzményeket tartja melegen, de a korábbi konfabulációkat is előzményként tálalja. Aki az internet bal fertályáról, a 168 Órából vagy a Népszavából tájékozódik, idővel valóban úgy hiheti: Orbán Viktor, az Európai Unió számszerűleg leglegitimebb miniszterelnöke tényleg a bukás szélén áll.
Utóbbi orgánumnak például becsületszóra el kellene hinnem, amit az óévben titokzatos (természetesen anonim) vezető fideszesekre, kormánytényezőkre hivatkozva világgá röpített: Angela Merkel februárban azért látogat Budapestre, hogy személyesen közölje Orbán Viktorral a menesztését, hacsak virtuálisan hadat nem üzen Oroszországnak. (Így aztán már nem is kell arról beszélni: hogyhogy az unióvezér kancellár asszony szóba áll a testvérpárti magyar „páriával”?) Tessék azért ezt elképzelni: kiválasztja berlini szekrényéből a kiskosztümöt, majd egy külön polcról leemel egy alkalomhoz illő selyemzsinórt. A népszavás konteó legbájosabb része, hogy Orbánnak azt is a fülébe súgják: ki lehet a kétharmados Fideszből az utódja. Erre mondta volna boldogult nagyapám: ahogy azt Móricka elképzeli. Egy lengyel kolléga meg azt álmodta: Merkel a nyáron – mintha hadikommunizmus volna – pedagógiai célzattal visszavetette a termelést a magyarországi német autógyárakkal, hogy visszaessenek az ipari mutatóink. S ezt szemlézték is! Az ostobaságnak és/vagy a rosszindulatnak nincs határa.
A Népszava szilveszteri publicisztikájában (Friss Róbert tollával) alaposan kiosztja a „demokratikus ellenzék” parlamenti pártjait, amiért nem tűnnek el önként a színről, átadván helyüket az új generációs facebookos csoportocskáknak. „Milyen baloldal az, amelynek máig nem sikerült még egy Horn Gyula tehetségű méregkeverőt sem felnevelnie?” – dörög a generációs ellenzéki forradalmat hirdető szerző; bár csúnyán kilóg a gyurcsányista lóláb: „Milyen baloldal az, amely politikailag megfojtotta a 2006-ban egyetlen pillanatra európai horizontú programot felmutató kormányfőjét, hogy aztán dj-ként végezze?” Az indulatos, ám kétségkívül üde hangvételű cikk sajátosan rímel Kövér László interjúhelyzetben előadott víziójára, miszerint bizonyos külhoni erők egy „SZDSZ-kreatúrapárt” létrehozásán fáradoznak. (Ha így van, a CCCP-s pólókból ítélve eléggé az út elején járnak.) Tény, hogy e kreativitásból a volt SZDSZ-eseket szisztematikusan kifelejtik, hajdani érdemeiket leginkább elfelejtenék – hiába sértődött ezen vérig még az óévben Kuncze Gábor. Most meg azt olvasom az ex-Szabad Európá-s Kasza László memoárjában (a 168 Óra közölt belőle szemelvényt), hogy Demszky Gábor két és fél éve éppúgy randevút kért tőle a müncheni városháza melletti szökőkútnál, mint a nosztalgikus szamizdatos időkben, amikor a Kádár-rendszer elől „rövid amerikai ösztöndíj” segítségével menekült. „2012 nyara, huszonkét évvel a rendszerváltás után. Telefon: »Szia! Demszky. Itt vagyok Münchenben, megint a szökőkútnál.« Odamentem. »Megsúgták, hogy tűnjek el, mert le akarnak tartóztatni.« A két letartóztatási fenyegetés között húsz éven át ő volt Budapest főpolgármestere. Akkor közös ellenségük, a diktátor Kádár akarta bebörtönözni, most hajdani szövetségese, Orbán” – zárja rövidre Kasza.
Láthattuk: Demszkyt azóta sem tartóztatta le senki. Azaz vagy Demszky hazudott, vagy Kasza, vagy pedig valóságnak fogadják el saját összeesküvés-elméleteiket. A közös elem: a megsúgás. Becsületszóra. Azt hiszem, 2015-ben sem fogunk unatkozni.

Ez történt 2014-ben

2015. JANUÁR 02., Szerző: SZF
JANUÁR
- Rögtön az év elején nagy beruházásról kezdett tárgyalni a magyar kormányfő, méghozzá Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A terv szerint bővítenék a paksi atomerőművet, orosz kivitelezővel, orosz hitelből.
- Megszűnt a piaci elven működő tankönyvellátás, az iskolai oktatási anyagokért ettől az évtől már az állam felel. A tankönyvek közül a pedagógusok elvileg ingyen választhatnak – igaz, a döntést erősen befolyásolja az államilag kiadott tankönyvek olcsóbb ára. Szakértők szerint a „reformkönyv” színvonala nem üti meg a mércét.
- Házilag készült pokolgép robbant a főváros XIII. kerületében az egyik bankfiók előtt. A tettes kiléte, ahogyan indíttatása is, homályban maradt. A szerkezetet valószínűleg távműködtetéssel hozták működésbe.
FEBRUÁR
- Lehetővé vált az ingyen készpénzfelvétel. Havonta kétszer, összesen 150 ezer forintig ingyenesen vehetünk fel pénzt a bankautomatákból. A kiadásokat máshol fizetjük ki: a bankok különböző költségemelésekkel kompenzáltak.
- Elbúcsúzott az ország leghíresebb versenylova: Overdose fedező ménként folytatja a Bábolnai Nemzeti Ménesben.
- Nem tétlenkedett a bíróság, végre pont került a Prisztás-ügy végére. Tizenegy év fegyházbüntetést kapott Portik Tamás, aki az ügyészség szerint megölette Prisztás József vállalkozót. A gyilkosságot elkövető H. István tíz évet kapott, F. Ferencet, az ügy harmadrendű vádlottját felmentették.
- Nem telt békésen a holokauszt-emlékév. A magyar zsidó közösség úgy döntött, távol marad a kormány által szervezett programoktól. A zsidó közösség tagjai nehezményezték a Szabadság térre tervezett szobor és a Budapesten épülő Sorsok Háza koncepcióját, mindemellett pedig Szakály Sándor, a Veritas Történelemkutató Intézet főigazgatójának lemondását követelték. Szakály az igazgatói székben maradt, a Szabadság téri szobor megépült, júliusban az éj leple alatt, titokban állították fel – azóta is a tiltakozók transzparensei állnak előtte.
- Az Európai Bíróság döntése kimondta: szlovákok is használhatják borpalackjaik címkéjén a „Tokaj” megnevezést.
MÁRCIUS
- Ünnepélyes keretek között, március 28-án átadták a 4-es metrót. Budapest egyik legnagyobb beruházása több évtizeden át húzódott, az építkezést nyolc éve kezdték meg. A Kelenföld vasútállomástól a Keleti pályaudvarig közlekedő, 7,4 kilométer hosszú szakasz 452 milliárd forintba került.
- Jóváhagyta az orosz kormány a paksi atomerőmű bővítésére szánt hitel tervezetét. A Paks II.-re Putyinék tízmilliárd eurót adnak, amit 2014 és 2025 között használhatunk fel az atomerőmű ötös és hatos blokkjának építésére. A projekt 20 százalékát a magyar állampolgárok állják.
- Új polgári törvénykönyvet (Ptk.) kaptunk. Módosult az öröklés menete, kiterjesztették az eltartási jogokat és a gyűlöletbeszéd is tágabb értelmet kapott. A fogyasztók védelme érdekében bevezették a termékszavatosság intézményét.
- Hazakerült a Seuso-kincsek egy része. Márciustól az érdeklődők az Országházban tekinthették meg a kalandos utat bejárt ezüsttárgyakat. A magyar állam négy és fél milliárd forintért vásárolta meg őket.
ÁPRILIS
- Az április 6-i országgyűlési választásokon ismét kétharmaddal nyert a Fidesz–KDNP, így Orbán Viktor harmadszorra is Magyarország miniszterelnöke lett. A választásokon a szavazók alig több mint 60 százaléka vett részt.
- A kishantosi mintagazdaságban folyamatos harcok dúltak: a bírósági döntést meg sem várva jelentek meg traktorokkal a tavalyi 2013-as földpályázat nyertesei és beszántották a korábban ültetett, néhol negyvencentis őszi búzát. Az elmérgesedett vita a bíróságon folytatódott a biogazdálkodás korábbi és új tulajdonosai között.
- Beindult a stadionépítési gépezet. Felavatták Felcsúton Magyarország legkorszerűbb stadionját, a Pancho Arénát. Az 1800 fős településen épített létesítmény 3900 néző befogadására alkalmas. Eltűnt a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központból két nagy értékű kép: Csontváry Kosztka Tivadar Éjszakai jelenet kápolnával című alkotása és Nemes Lamphért József Táj című tusrajza. A két kép összesen 100 millió forintnál is többet ér, a rendőrség mindeddig nem akadt a tolvaj(ok) nyomára.
MÁJUS
- Kevesebb taggal megalakult az új Országgyűlés: összesen 199 honatya és honanya mellett 13 nemzetiségi szószóló képviseli a polgárok érdekeit. Az Országgyűlés házelnöke Kövér László maradt. Áder János köztársasági elnök újból Orbán Viktort kérte fel miniszterelnöknek.
- A Magyar Tudományos Akadémiában is szavaztak: zárt ülésen döntöttek az MTA 20. elnökének kinevezéséről. Pálinkás Józsefet Lovász László matematikus követte a poszton.
- Kitelepítések Miskolcon: másfél-két millió forintot fizet az önkormányzat azoknak a nyomortelepen élőknek, akik hajlandók új lakást venni és elköltözni a városból. A kitelepülések elkezdődtek, több roma család döntött úgy, külföldön keres új otthont – nagy részük Svájcba költözött volna, ahol végül nem kaptak menekültstátust. A jogvédők az Alkotmánybírósághoz fordultak jogorvoslatért.
- Kémbotrány robbant ki. A történet főszereplője Kovács Béla, pártja a Jobbik, megbízója Oroszország, legalábbis a vádak szerint. Bár konkrét bizonyítékokat nem tártak a nyilvánosság elé – 2043-ig titkosították azokat –, ártatlansága ellen több tényező is szól.
JÚNIUS
- Megszavazta a parlament a paksi bővítéshez szükséges hitelmegállapodást. A hitelkeret összege az építés és az üzembe helyezés költségeinek 80 százalékát jelenti, a fennmaradó részt a magyar államnak kell állnia. Az Együtt–PM számítása szerint minden magyarnak 700 ezer forintba kerül.
- Győzött a Kásler házaspár az OTP-vel szemben indított perben. Az ítélet kimondta: az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen volt, hiszen a bank nem nyújtott érte külön szolgáltatást, ugyanakkor az ügyfélnek ez pluszkiadást jelentett. Ezzel az üggyel pedig elkezdődött az évet leginkább meghatározó ügy, a devizahitelesek mentése. Júliusban tisztességtelennek nevezték a fogyasztói kölcsönök utólagos módosítását. Novemberben döntöttek a hitelek forintosításáról.
JÚLIUS
- Elkezdődött a gátrendszer kiépítése Komárom és Almásfüzitő között. 15 kilométeren erősítik meg a régi védművet, illetve építenek új gátat. A védmű 30 ezer ember lakóhelyét óvja meg az árvizektől Komárom, Almásfüzitő, Dunaalmás, Mocsa és Naszály területén.
- Átalakította a kormány az agrártámogatás rendszerét. A területalapú támogatások átcsoportosításával és egyéb nemzeti forrásból a következő hét év alatt 212 milliárd forintnyi pluszforrást nyújtanak az állattartóknak, a zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdaságoknak és a vetőmagtermelőknek. Vesztesek az 1200 hektárnál nagyobb területen növénytermesztéssel foglalkozó, kevés embert foglalkoztató nagyüzemek.
- Hároméves az Erzsébet-programból finanszírozott szociális üdültetés és gyermektáboroztatás. Az elmúlt években már 400 ezren élhettek a lehetőséggel.
AUGUSZTUS
- A magyar állam megvette a legveszteségesebb magyar pénzintézetet, a Magyar Külkereskedelmi Bankot (MKB), ezzel valóra vált Orbán Viktor régi álma: a bankrendszer több mint fele (50,5 százalék) magyar nemzeti tulajdonná vált. Időközben felröppent a hír: akár több bank is csődbe mehet a devizahitel- mentés következtében.
- A Kossuth tér felől is befejeződött az épület rekonstrukciója, így a Parlament teljes egésze, mind a 30 ezer négyzetméter valamilyen formában megújult. E felújítás utolsó eleme volt a díszkivilágítás „üzembe helyezése”: összesen 764 fényforrás világítja meg az Országházat.
- Bevezetik a reklám- és médiaadót. A közteher sávosan változik és tetemes bevételt jelent a kormánynak. A törvény legnagyobb vesztese az RTL Klub.
SZEPTEMBER
- E hónaptól már nincs olcsó OKJ-s képzés. Az 1-jétől induló tanfolyamok már csak 30 fős létszámkorláttal indulhatnak, ami áremelkedést eredményez azoknál a képzőknél, amelyek az alacsony tanfolyami árat a magasabb csoportlétszámmal érték el.
- Az Ökotárs Alapítvány átvilágítása rendőrségi razziával kezdődött meg. A vád szerint a Norvég Civil Alap forrásait koordináló és a pályázatokat lebonyolító szervezet törvénytelenül visszaél a rábízott összeggel.
- Új mobilfrekvenciákat értékesítettek. A legnagyobb csomagot a piacot jelenleg is uraló Magyar Telekom fizette ki. Negyedikként (a Telekom, a Telenor és a Vodafone mellé) lépett a mobilpiacra a Digi Távközlési és Szolgáltató Kft.
OKTÓBER
- Tüntetések sorozatát váltotta ki az internetadó néven elhíresült új közteher. Először rendkívül magas árat szabtak meg, később ezt módosították: maximum 700 forintba kerülhetne a fogyasztónak az internet. Az ellenállás azonban olyan méretűvé nőtt, hogy a kormány visszavonta a még készülő tervezetet.
- Az önkormányzati választásokon ismét narancsszínbe öltözött az ország, óriási fölénnyel nyertek a fideszesek. A csökkenő részvétel azonban a politikától való elfordulást, kiábrándulást jelenti az elemzők szerint.
- Navracsics Tibor volt külügyminiszter lett az Európai Parlament ifjúsági, kulturális és sportügyekért felelős biztosa. A képviselői mandátumáról lemondó Navracsics helyére harc indult: februárban időközi választások lesznek Veszprémben, ami akár a Fidesz–KDNP parlamenti kétharmadát is semmissé teheti.
NOVEMBER
- Huszonegy állami felsőoktatási intézmény élére nevezett ki kancellárt Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter. A rektorok feladatköre a tanulmányi ügyekre korlátozódik, a pénzügyi kérdésekben azonban vétójogot kaptak a kancellárok.
- Többek között magyar műszerekkel és berendezésekkel a fedélzetén landolt a Rosetta űrszonda Philae leszállóegysége a 67/P Csurjumov- Geraszimenko üstökösön.
- Döntést hozott a parlament: december közepétől már nem évülnek el a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények.
DECEMBER
- Hosszú Katinka lett az év úszónője – döntött a Nemzetközi Úszószövetség. Az úszó rendkívüli évet zár, sorra nyerte el az elsőséget a versenyeken, rekordokat döntött meg. Az úszónő az Év sportolója díjat is elnyerte, Berki Krisztián tornásszal együtt.
- Rosszul járnak a kereskedelmi cégek. A parlament elfogadta a KDNP javaslatát, miszerint 2015. március 15-től vasárnap nem lehetnek nyitva a 200 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységek. Kivételt képeznek azok a boltok, ahol a családtagok dolgoznak. A törvényt a családok védelmében vezetik be.
- Az előzetes tervek szerint 2018-tól nem árulhatnak napi fogyasztási terméket azok a két éven át veszteséges kereskedelmi egységek, amelyeknek legalább 50 milliárd forint éves nettó árbevételük van. Áder János köztársasági elnök e törvénytervezetet nem írta alá. A parlament lapzártánk után döntött a kérdésről.

Törvényhozási mérleg

2015.01.01. 
Forrás: www.parameter.sk

Kevesebb jogszabályt fogadott el idén a törvényhozás és a kormány, mint az előző években – derül ki a Ziarul Financiar elemzéséből. A parlamentben 173 törvényt hagytak jóvá, 55 százalékkal kevesebbet, mint 2013-ban, és 22 százalékkal kevesebbet, mint 2012-ben, amikor 222 jogszabályról döntöttek a honatyák.
A Victor Ponta vezette kormány december 29-ig 86 sürgősségi kormányrendeletet fogadott el – ez 25 százalékkal kevesebb, mint tavaly, a kormányhatározatok száma is enyhén csökkent 2013-hoz képest, de így is megközelítette az 1100-at. A kormányfő 325 határozatot hozott, ami 34 százalékkal marad el a tavalyitól.
Demeter Virág Katalin, Háromszék

Miként lesz román–magyar megbékélés

(Részlet a Trianon 100-ból.) A szerző: Laurentiu Ghilincea, "Ha nem ismerjük Erdélyt" Forrás: Corbiialbi.ro 
2014.12.31. Forrás: 3szek.ro
Telivér „regáti” vagyok. Több nemzedék óta argeşi. A déli, „balkáni” hagyományba születtem bele, és abban nevelkedtem, annak minden jó és rossz oldalával.
Sokáig teljesen közömbös voltam mindennel szemben, ami Erdéllyel kapcsolatos, és nem tudtam róla többet, mint amit a havasalföldiek és a moldvaiak többsége most is tud, nevezetesen, hogy ott nagy „román” vezérek uralkodtak: Burebista, Decebal, Gelu, Glad és Menumorut (a történelmi személyiségek nevét az eredeti szövegben tapasztalható következetlenségek ábrázolása érdekében szabálytalanul, nem magyarosított formában közöljük, a magyar személyiségek esetében sem – a szerk.), aztán a magyarok lóháton megérkeztek Ázsiából, és „meghódították” Erdélyünket. Csaknem ezer év után sikerült „visszaszereznünk” (egyedüli eset a világtörténelemben). 
De a magyarok revánsra vágyók és revizionisták, s alig várják a kedvező alkalmat, hogy „elvegyék” tőlünk Erdélyt. Igaz, hogy a nagy Mihai Viteazul „elsőként” megvalósította a román országok nagy politikai egyesítését, de a magyarok ezt nem fogadták el, és csellel fejét vették. És volt még néhány román, akik némi botrányt csaptak arrafelé, de a magyarok őket is megölték: Horeát, Cloşcát és Crişant. Avram Iancu volt az egyetlen, aki megúszta, és délen egyáltalán nem merül fel senkiben a kérdés, hogy „miért”. Hogyhogy megbocsátottak az akkori hatóságok egy „nagy lázadó”-nak, és végül végelgyengülésben halt meg?
Délen nagyjából ennyi Erdély története.
Ennyit tanítottak nekünk az iskolában, ez volt a kommunista állam hivatalos propagandája, és főleg erről szóltak Sergiu Nicolaescu filmjei.
A valós életben vagy a közösségi hálózatokon zajló bármilyen vitában nagyjából ezek a román szélsőségesek „érvei”.
Gyakorlatilag az egész egy Forma–1-es verseny kvalifikációinak a kommentálására korlátozódik: „ki volt pole pozícióban?”
Nos, jóemberek, románok és magyarok, a Forma–1-ben a kvalifikációért nem jár pont! Ott csak az igazi verseny rajtsorrendje dől el. A Forma–1-ben csak a versenyvégi sorrend számít. És elmondok egy másik titkot is: a Forma–1, bár egyéni sportágnak tűnik, valójában csapatsport. Michael Schumacherből vagy Lewis Hamiltonból sohasem lett volna többszörös bajnok, ha nem rendelkeztek volna a csapat által biztosított jó együlésessel, jó motorral és jó műszaki csapattal.
Esetünkben Erdély a csapat, Európa a motor, a románok és a magyarok pedig a pilóták és a műszakiak. A csapat nagyon jó, a motor kitűnő, már csak a pilótáknak és a műszakiaknak kell a dolgukat tenniük, hogy a csapat jól teljesítsen. Persze, vannak ellenfelek is, akik mindent elkövetnek, hogy ne a mi csapatunk győzzön. Vannak román és magyar, de más nemzetiségű csapatok is, melyek nem akarják, hogy a mi csapatunk nyerjen. És itt elsősorban az orosz csapatokra gondolok.
Már mondtam, hogy a szélsőségesek fő érvei „történelmiek”. Látom, hogy mindenki ezekbe a „hivatalos” történelmi érvekbe kapaszkodik. Mert Románia iskoláiban ezt oktatják. Tapasztaltam, hogy e tankönyvek a nagy erdélyi fejedelmeket és vajdákat néhány oldalon „elintézik”, a románok pedig egyszerűen sehonnan sem értesülhetnek nagyszerű fegyvertényeikről, közép-európai külpolitikájukról, Erdély gazdasági és kulturális fejlődését szolgáló százados küzdelmükről. Nos, ha Erdély a „mienk”, akkor e hajdani vezetői nem szintén a mieinkek? Vajon hány telivér román tudja, hogy az erdélyi fejedelmi családok Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot is irányították?
Vajon hányan tudják, hogy a „mi” Erdélyünk a XVII. század környékén politikai és katonai döntőbíró volt Közép-Európában? Vajon hányan tudják, hogy a három román fejedelemség első politikai és dokumentált egyesülését nem Mihai Viteazul hajtotta végre 1600-ban, hanem Sigismund Bathory 1595-ben? Mert a középkorban ezek voltak az általánosan elfogadott szabályok: a hűbérúr–hűbéres kapcsolat. Sigismund Báthory (az ékezet megjelenése az eredeti szöveg szerint – a szerk.) volt a hűbérúr, Mihai Viteazul és Aron Răzvan (később Ştefan Răzvan) pedig a hűbéresei. A helyettesei azokon a területeken. S ha már amúgy is Sigismund Bathorynál tartunk, fölmerül egy másik dolog, amit sohasem értettem a román történelemkönyvekben: a nevek elrománosítása.
Zsigmondból Sigismund lett, Dózsa Györgyből Gheorghe Doja, Ferencből Francisc és így tovább. Ez a legnagyobb pofátlanság, és azt hiszem, ennek kellene lennie az első lépésnek a kapcsolatok normalizálása felé: a történelmi nevek visszamagyarosításának.
A párhuzamos történelem arról árulkodik, hogy románok és magyarok között évszázadokig rendkívül szoros kapcsolatok voltak. És az igazság megismeréséhez a sorok között kell olvasni, vagy alternatív történelmi forrásokat kell felkutatni. Mit tudunk meg abból, ha figyelmesen olvassuk a történelemkönyveket?
Nos, azt, hogy mindkét hegyen túli román államot magyarok vagy magyar segítséggel alapították.
A szájhagyomány szerint Havasalföldet Negru Vodă, az erdélyi honfoglaló alapította, és fellelhetők román dokumentumok, melyek bizonyítják, hogy a Basarabok dinasztiája, a magyar királyság hűbérese kun eredetű volt, és valószínűleg Erdélyből érkezett. És mivel a Basarabok türk eredetűek, sötétebb bőrűek voltak, ebből származik a Negru Vodă név is.
Moldva esetében a helyzet rendkívül egyértelmű: Dragoş (Drágfi) vajdát a magyar királyság küldte a hegyeken túlra egy védelmi őrvidék létrehozására (tehát Dragoşnak őrgrófi rangja volt) a mai Moldva északi részén. Később egy másik román származású máramarosi vajda fellázadt, átkelt a hegyeken, és csatlakozott a moldvai Dragoşok családjához. Utóbbiak visszatértek Erdélybe (a Dragffy hercegi család néven ismerik őket), és továbbra is hűek maradtak a magyar királysághoz, sok képviselőjük rendkívül fontos tisztséget töltve be Erdélyben.
Sok vezető tartotta fenn a baráti kapcsolatokat a három fejedelemség között, támogatásra lelve és együtt harcolva a törökök ellen. Mircea cel Bătrân, Alexandru cel Bun, Vlad Dracul, Vlad Ţepeş, Ştefan cel Mare, Iancu de Hunedoara, Matia Corvinul, Petru Rareş, Mihai Viteazul, Radu Şerban, Sigismund Bathory, Gabriel Bethlen (érdekes, hogy a szerző a történelemírásban helyes, fentebb hangoztatott elvével ellentétben a magyar uralkodók, fejedelmek nevét szintén románosította – a szerk.) csak néhány a három fejedelemség nagy vezetői közül, akiknek nagyobb ívű elképzeléseik voltak, mint az általuk adott pillanatban vezetett terület, és akik közös erőket fogtak össze az ellenséges országok elleni harcokban.
Nehéz időkben a havasalföldi vezetők az Erdéllyel közös határ felé vagy éppenséggel Erdélybe vonultak vissza, magyar partnereiktől várva segítséget. Így tett Mircea cel Bătrân, Vlad Ţepeş, Mihai Viteazul. 
Ştefan cel Marét Vaslui-nál 4000 székely segítette. Ez akkoriban óriási szám volt. Gondoljanak arra, hogy Mihai Viteazulnak Călugăreni-nél kb. 10 000–12 000 katonából álló hadserege volt. A 4000 székely akkoriban valószínűleg a székelység katonai fő erejét képviselte.
És elmentek egy „idegen” országért harcolni. Szintén a székelyek voltak Mihai Viteazul legfőbb szövetségesei. Iancu de Hunedoara a magyarok, románok, szerbek és más keresztény népek törökök elleni közös harcát koordinálta. Mind a havasalföldi, mind a moldvai fejedelmeket jelentős erdélyi birtokokkal jutalmazták Magyarországnak és Erdélynek tett szolgálataikért
És akkor mi ma a románok és magyarok közötti több évszázados ellenségességet alátámasztó „törté­nelmi érvek”-ről beszélünk?! Történelmileg bizonyított tény, hogy a románok és a magyarok évszázadokig partnerek voltak, és rendkívül szoros kapcsolatban álltak egymással. Igaz, konfliktus is támadt magyarok és vlachok között, de nem hiszem, hogy ezek száma meghaladta volna a Moldva és Havasalföld közöttiekét. Ştefan cel Mare és Vlad Ţepeş egy adott pillanatban a legnagyobb ellenségei voltak egymásnak, ugyanakkor Vlad Ţepeşnek baráti kapcsolatai voltak a magyarokkal, Ştefan cel Mare pedig a törökökkel együtt támadta Havasalföldet…
Most már látjuk, hogy az úgynevezett román–magyar ellenségesség csak valamikor a XVIII–XIX. század környékén jelent meg politikai érdekek miatt, amikor mindkét erdélyi nemzet voltaképpen Habsburg-uralom alatt állt. Ez utóbbi pedig rendkívül sikeresen alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvet. Ezzel magyarázható az is, hogy Avram Iancu az 1848–49-es események után nyugodtan élhetett az Erdélyi Szigethegységben. Mert az osztrákok közvetlenül érdekeltek voltak abban, hogy a román és a magyar forradalmárok ne tudjanak megegyezni.
Erdély mindig is autonóm vagy a magyar királysággal szemben független volt (így! – a szerk.). Jó ideig a Habsburg Birodalmon belül is viszonylagos autonómiával rendelkezett. Erdélyt csak az osztrákok 1866-os katasztrofális veresége és az Ausztria–Magyarország dualista állam 1867-es létrehozása után csatolták erőszakkal Magyarországhoz.
Tehát Erdély csak egy kb. 50 éves időszakban volt Magyarország integráns része, ezenkívül széles körű autonómiával, saját szabályokkal, saját elittel, hosszú ideig saját hadsereggel rendelkező tartomány volt. De még ebben az időszakban is kivel volt Romániának szoros politikai-katonai szövetsége? Nos: Románia szintén Ausztria–Magyarország és Németország szövetségese volt…
Az első világháború alatt a románok és a magyarok érdekei szöges ellentétben álltak egymással. Talán először a történelem folyamán. Azt hiszem, hogy nemzeti és hazafias értelemben mindkét tábornak megvolt a maga igazsága, de a háború vége Romániának kedvezett. Magyarország és a magyarok akkor nagy drámát éltek át.
Több millió magyar és székely – bár nemzedékek óta őslakos volt – Magyarország nemzeti területén kívülre került. Nem tudom, ki a hibás… a sors? A történelem?
Tény, hogy az osztrák–magyar birodalom szétesése után megjelent új államokban nagy magyar közösségek jöttek létre. Romániában is, Csehszlovákiában is, Jugoszláviában is. Az új államok talán nem voltak képesek méltányosan kezelni a helyzetet, és láthatjuk, hogy még száz évvel később is gondok vannak Romániában is, Szlovákiában is, Ukrajnában is, a volt Jugoszláviában is.
A kisebbségek kérdése rendkívül érzékeny, és csakis tőlünk függ, hogy ne eszkalálódjék.
Az 1989 utáni új romániai rezsim hibát követett el, amikor december 1-jét jelölte ki nemzeti ünnepnek. Az államok többsége esetén a függetlenség kikiáltásának napja a nemzeti ünnep. Csak Románia választott olyan napot, amikor az egyik tartomány egyesült az anyaországgal, holott az ország lakosságának jelentős része egyszerűen nem ünnepelheti meg ezt a napot, mert a Romániával való egyesülés a Magyarországtól elszakadás napja is.
Miért fontosabb Erdély egyesülése, mint Moldva 1859-es egyesülése Havasalfölddel vagy Dobrudzsa 1877-es egyesülése, vagy a Bánság, Bukovina vagy Besszarábia egyesülése? Azt hiszem, erre senki sem tud logikus választ adni.
Május 10-e Románia függetlenségének napja. 1877-ben akkor írták alá és tették közzé az ezt kihirdető dokumentumokat. De ez volt a király születésnapja és Románia háborúk közötti „polgári” nemzeti ünnepe is, és egyesek ezt nem akarták. A nemzeti ünnepet a magyar honfitársaink számára szomorú napra akarták tenni.
Az idők mára megváltoztak. Olyan választott elnökünk van, aki az egyik kisebbség tagja. A román többségnek érdekében kellene állnia, hogy egyetlen kisebbségi se sajnálja egyetlen pillanatig sem, hogy Romániában él.
Rendezni kell a zászlók ügyét is, mert nemcsak ésszerűtlen, de nagy igazságtalanság megtagadni egy nemzeti vagy helyi közösségtől azt a jogot, hogy kimutassa identitását.
Cselekedni kell alulról felfelé is, hogy ne mindig csak a politikusoktól várjunk mindent. Le kell cserélni a jelenlegi politikai osztályt. Mind a románt, mind a magyart. A jelenlegi politikusok kimutatták korlátaikat. MEGÁLLJ-t kell parancsolnunk. Más embereket kell találnunk. Csak együtt – románok, magyarok és a többi Romániában született vagy nemrég bevándorolt nemzetiség – tudunk egy jobb világot felépíteni. Olyan világot, ahonnan már nem kell Nyugatra menekülnünk egy jobb életért.
Háromszék / Corbiialbi.ro

Kádár Gyula Gábor Áron életútja című könyvének bemutatója Csíkszeredában

2015.01.04. 
A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében 2015. január 9-én, pénteken délután 18 órától Kádár Gyula Gábor Áron életútja című könyvének bemutatójára kerül sor a polgármesteri hivatal gyűléstermében Csíkszeredában
Az előadás ingyenes, minden érdeklődő számára nyitott.
* * * 
Bár az elmúlt másfél évszázadban többen írtak Gábor Áronról – köztük Orbán Balázs, Jakab Elek, Nagy Sándor, Kőváry László, Szentkatolnai Bakk Endre, Imreh István, Bözödi György, Egyed Ákos, Albert Ernő, Demeter Lajos és mások – még mindig szükséges az alapkutatás, még mindig sok a fehér folt. Akad bőven fogalomzavar is. Ilyen például Bereck faluként, Gábor Áron gyalogos rendű székely nemesi család első gyermekeként való említése, édesapja községi jegyzővé minősítése. Néhány témát bővebben tárgyalunk – mint például Bereck státusa, a kollektív nemesi tudat gyökerei a székelység körében, a székely határőrök kiszolgáltatottsága –, hogy megértsük Gábor Áron 1848/49-es szerepét. Életének és munkásságának bemutatását a tematikus rendszerezés teszi áttekinthetővé, az olvasmányossággal pedig a szerző a szakdolgozatokra jellemző merevséget próbálja elkerülni.
Közlemény

Európában már 2713 olvasónk van

Amint az alábbi kép is mutatja európai olvasóink száma már 2700 feletti lett. Talán mástól is elhangozhat miért kell ezt külön megmutatnunk? 
Nos, kaptunk egy olvasói levelet, amiben az illető azt irta, hogy nem hiszi azt, hogy a kolozsvári polgáriak lapját az Erdélyi Polgár-t annyian olvasnák, hiszen nagyon kevés tagja lenne magának a pártnak is... 
Az eredeti elgondolásban az volt, hogy lapunknak legyen nyomtatott formája is, de közben az olvasói szám gyors növekedése azt eredményezte, hogy az erdély.ma formája maradjon meg a bloglapunknak is, hiszen az információáramlás az olvasók számára fontosabb lehet, mint az, hogy csak a polgáriak véleményét lássa vissza. 
Az egyik volt néppártos vezetőtől már elhangzott, hogy a kolozsvári polgáriak nagyon légiesek lennének. Nem értettük azt sem, hogy miért mondta, és azt sem, hogyha ez a véleménye, akkor miért vállalta el, hogy a 2012-es választások alkalmával az MPP-vel közösen menjen az választók elé? Igaz azóta már nem halad a pártjával együtt, míg a "légies" Kolozs megyei polgári pártnak még alpolgármesteri tisztségre is tellett, a 7 tanácstag mellett, annak ellenére, hogy a nevesitő pártja Bánffyhunyadon sikeresen "robbantott", megfelezve az ottani polgári sejtet. A Mikó Imre Terv egy nagyon sikeres elgondolásból született, de hiába a magyar kormány pénzbeli támogatása, ha a végrehajtás már nem igen látszik sikeresnek. Mindezek ellenére hiszzük, hogy egy közös jobboldal, vagy jobboldali szövetség megmutathatja a választóinknak, hogy van más alternativája is az erdélyi népközösségünknek mint a Szövetség!
Ez pedig elsősorban a gazdasági fejlesztési lehetőségek bemutatása, az új munkahelyek megteremtése a fiatalok helybentartásáért, a nők valódi helyének az elismerése, és még sorolhatnánk...
Az olvasóinknak nagyon szépen köszönjük, hogy segitségükkel már a 210.000. kattintást is elértük! 
Hisszük, hogy továbbra is olvasóink maradnak, ezzel is megerősitve a "választás szabadságát" !
Várjuk a további leveleket, még ha azokban negyatív véleményt fogalmaznának meg.
Minden kedves olvasónknak Boldog Új Évet Kívánunk! (Erdélyi Polgár)          

Megalakították a Magyar Ruralisztikai Társaságot

  2014. 12. 11.
A vidéki szereplők közötti együttműködés erősítésére szerződött a Magyar Ruralisztikai Társaság, amelynek alapító közgyűlését december 9-én tartották a Vajdahunyadvárban.
A Vajdahunyadvárban tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Ruralisztikai Társaság december 9-én. 
A szervezet életre hívásával az alapítók célja a hiánypótlás, hiszen a vidékfejlesztésben nincs olyan civil fórum, ami tovább erősítheti az együttműködést a vidék szereplői között. 
Ahogy Tóth Albert megfogalmazta: „Egyértelmű, hogy ez a vidékről szóló szerveződés”. A szervezet újdonságát véleménye szerint az jelenti, hogy előtérbe helyezi a tájszintű együttműködéseket, a tájértékeket.
Az alapítók megvitatták a szervezettel kapcsolatos gyakorlati ügyeket, az alapcélokat, a szervezeti felépítést és a tagdíjat. Megválasztották a szervezet elnökét Csatári Bálint személyében, az alelnökök pedig Kovács István és Szabó Gellért lettek.
Forrás: NAKVI

Varga: Ismét hinni kezdtek az NGM-nek Brüsszelben

2015. január 01., Szerző: MTI
A nemzetgazdasági miniszter az MTI-nek ismertette a gazdasági eredményeket és a jövő évi várakozásokat. Arról is beszélt, hogy az alacsony olajár jót, az orosz mélyrepülés viszont rosszat tehet a magyar gazdaságnak, valamint hogy az NGM prognózisainak ismét hinni kezdtek az uniós hatóságoknál. Varga Mihály szerint a hitelesek, a bankok és az ország is jól járhat a devizahitelek kivezetésével.
Varga Mihály továbbra is úgy látja, hogy tartósan alacsony olajár mellett az idén akár fél százalékponttal is magasabb lehet a növekedés a kormányzati prognózisnál. Az ukrán válság azonban kockázatot jelent, így a kabinet - hacsak nem történik rendkívüli esemény - legkorábban a konvergenciaprogram benyújtásakor dönt arról, hogy változtat-e az előrejelzésen - közölte a nemzetgazdasági miniszter az MTI-nek adott interjúban. 
Varga megerősítette, az idei költségvetés konzervatív szemléletet tükröz, és tervezésekor a növekedési előrejelzésbe már beépítették az orosz embargó negatív hatásait, külön fejezetet szenteltek az alternatív forgatókönyvek bemutatására. A válság elmélyülésének szakaszai azonban a magyar gazdaságot eltérően érintik, így nehéz a hatásokat precízen számba venni - jegyezte meg. "Mindenesetre remélem, hogy a konfliktus mielőbb rendeződik" - tette hozzá.
Fotó: Stiller Ákos

Varga Mihály felidézte, hogy - bár a végleges számok csak később jelennek meg - a folyamatok alapján a korábban várt 2,9 százalékkal szemben 2,7 százalék körül lesz a tavalyi államháztartási hiány. Az eredményt annak tükrében különösen értékesnek nevezte, hogy a tavalyi választási év volt, amelyre eddig gyakran jellemző volt a fiskális túlköltekezés. Hozzátette, az infláció mértéke a hatvanas éveket idézi, 1963-ban volt utoljára 0,7 százalékos pénzromlás. Varga Mihály arra számít, hogy a GDP-arányos államadósságot is sikerül csökkenő pályán tartani.
Varga: Az alacsony olajár is pörgetheti a gazdaságot
A tárca modellszimulációi alapján az olajár tartósan 60 dollár/hordó körüli szintje fél százalékponttal emelheti a növekedés mértékét. Az alacsonyabb üzemanyagárak révén a családoknak több pénzük maradhat más fogyasztási cikkek vásárlására, a vállalatok költségeinek csökkenése pedig kedvezően hat a nyereségességre.
A kedvező hatást ugyanakkor némileg tompíthatja az orosz gazdaság gyengélkedése miatti exportkiesés, de az ország külső finanszírozási képessége továbbra is erősen pozitív tartományban marad - hangsúlyozta a miniszter.
Felidézte, hogy az elmúlt negyedéveket tekintve uniós összevetésben dobogós helyen áll az ország, és a következő időszak kulcskérdésének nevezte a tartós növekedés biztosítását. Ezt tekintve feltétlenül pozitív fejlemény, hogy 2010-2014 között jelentős kapacitásbővítést hajtott végre a magyarországi autógyártók közül a Mercedes és az Audi, s ez a tendencia 2015-ben is folytatódni fog. Az ország gyors ütemű felzárkózásához azonban további erőfeszítések, növekedést ösztönző lépések szükségesek - mondta.
A mai becslések szerint 3,1-3,2 százalék körül lesz a 2014-es GDP-növekedés. Ez abból is adódik, hogy az uniós forrásokat is gazdaságfejlesztési célokra használják fel, ugyanakkor az export és az ipar jó teljesítménye mellett a belföldi fogyasztás is egyre inkább húzza a gazdaságot. A munkahelyteremtés, a reálbérek növekedése, az alacsony infláció együttesen nagyon komoly növekedési hatást gyakorolt a magyar gazdaságra, ez pedig kedvezően hatott a költségvetésre is - tette hozzá a miniszter.
Ismét hisznek az NGM-nek Brüsszelben
Varga Mihály azt is kedvezőnek nevezte, hogy ma már ismét irányadóak a Nemzetgazdasági Minisztérium - a korábbi pénzügyminisztérium - prognózisai az uniós hatóságok és a piaci szereplők szemében. "A továbbiakban is igyekszünk rászolgálni erre a bizalomra" - jegyezte meg.
2015 legfontosabb gazdaságpolitikai eredménye lesz, hogy a bankoknak vissza kell fizetniük a tisztességtelenül elvett összegeket ügyfeleiknek, akiknek így 25-30 százalékkal is csökkenhet a törlesztőrészletük - mondta. A devizahitelek kivezetésével mindenki jól járhat, a hitelesek, a bankok, az ország is. "Évtizedes problémát zárunk le ezzel" - fogalmazott.
A feketegazdaság elleni küzdelemben nagy reményeket fűzünk a január elsején induló online árukövetési rendszerhez (ekáer) - mondta Varga Mihály. A zökkenőmentes átállás érdekében a tárca kezdeményezésére megalakult az Elektronikus Közúti Áruforgalmi Ellenőrző Rendszer Munkacsoport, amelyben részt vesz az összes érintett szervezet képviselője. Az árukövetési rendszernek köszönhetően kiszűrhetővé válnak az áruk fiktív szállítmányozásával összefüggő visszaélések, amelyek milliárdos károkat okoznak az államnak és a tisztességesen adózó vállalkozásoknak - hangsúlyozta.

2015. január 3., szombat

A magyar-magyar verseny várható alakulásáról

2015.01.03. 
Akik valamennyire is figyelemmel kísérték az erdélyi magyar politikai élet elmúlt huszonöt esztendejének történéseit, és nem tartoznak/tartoztak sem a „szövetség” belső vezető köreihez, sem a körülötte kialakult klientúrához, azaz egzisztenciálisan nem kötődnek a szervezethez, azok előtt világos, hogy az RMDSZ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 
Az árulásnak ára van 
Erre leghamarabb azok jöttek rá, akik a 90-es években kidolgozott önkormányzati modell legelkötelezettebb hívei voltak, s akik, miután rádöbbentek arra, hogy az RMDSZ belülről megreformálhatatlan, az örökös kudarcra ítélt belső ellenzéki szerepet feladva új pártokban és szervezetekben keresték az erdélyi magyar politika megújításának lehetőségét. Minderre igencsak szükség mutatkozik, hisz amióta az RMDSZ vezetői pártként – a román versenypártok egyikeként – működtetik a szervezetet, azóta inkább Bukarest akaratának érvényesítőiként lépnek fel helyi szinten, mintsem az erdélyi magyar jogkövetelések képviselőiként a román hatalommal szemben. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy az RMDSZ sem az autonómia, sem az oktatás – lásd az önálló, állami, magyar tannyelvű tudományegyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata stb. –, sem a gazdaság terén nem tud egyetlen számottevő eredményt felmutatni. Köztudott: kormányból – erre törekszik az RMDSZ 1996 óta folyamatosan, méghozzá mindenáron –, bizony nem lehet a kormányzati döntések bírálóiként fellépni. S a kormányzásnak feltételezhetően megvolt eddig is, s meglesz ezután is az ára. 
Kövér: az RMDSZ „bolsevik gyökerekből táplálkozik” 
Hasonló volt az RMDSZ megítélése a Fideszen belül is. Kövér László, a Fidesz egyik legbefolyásosabb politikusa alig két és fél évvel ezelőtt így vélekedett: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott „főtisztjei” felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért. (…) Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét.” Mindezt a Magyar Hirlapban 2012. július 9-én megjelent interjúban mondta az Országgyűlés elnöke. 
Nem hiszem, hogy akkorát változott volna az RMDSZ az utóbbi két és fél esztendőben, hogy a Kövér által mondottak ma már ne lennének érvényesek. 
Kurucok és labancok, autonomisták és kollaboránsok 
Már-már közhelynek számít, hogy az erdélyi magyar politikában tagadhatatlanul meglévő törésvonal a kurucok és a labancok, a radikálisok és a mérsékeltek, az autonomisták és a kollaboránsok, az elvi politikát követők és a román hatalomba beépülők között húzódik.
Amiként az sem lehet kétséges, melyik oldalhoz tartozik az RMDSZ. 
Van-e alternatívája a román politikai elithez sikeresen integrálódott RMDSZ-nek? Van is, meg nincs is. Mert párt az még lenne, mindjárt kettő is, csakhogy azok ereje, társadalmi beágyazottsága, támogatottsága egyelőre nem kielégítő, ahhoz semmiképpen sem elegendő, hogy valódi alternatívaként tekintsünk rájuk. 
Van-e élet az RMDSZ-en kívül?
Az RMDSZ-en kívül is van élet – hangoztatták annak idején azok, akik állításuk igazolásaként megalapították előbb a Magyar Polgári Pártot, majd az Erdélyi Magyar Néppártot. Arra azonban maguk sem számítottak, hogy ennyire tekervényesnek bizonyulhat az út, ami korábban egyenesnek tűnt. Miután – elsősorban a Tőkés László és Szász Jenő közötti személyes ellentétek miatt – az erdélyi magyar nemzeti oldal két részre, két pártra szakadt, szinte előrevetíthető volt a választásokon való gyenge szereplésük. A két említett párt 2012-ben összesen nem gyűjtött annyi szavazatot, mint amennyit a 2008-as helyhatósági választásokon az MPP egyedül. 
Az azóta eltelt évek alatt tovább tartott a jobboldali erők egymásnak feszülése. Az MPP önfeladó módon az RMDSZ-hez simult, annak amolyan segédcsapataként működött, míg az EMNP ugyan három választáson is indult, de egyiken sem sikerült olyan eredményt elérnie, aminek alapján megkerülhetetlen erővé válhatott volna. 
A kiegyezésnek nincs alternatívája
Az utóbbi hónapokban azonban mintha megmozdult volna valami: előbb az EMNP azóta lemondott elnöke ismerte be, hogy talán kellően át nem gondolt, elhamarkadott lépés volt a pártalapítás, majd, igaz, csak középvezetői révén, az MPP is mintha hajlandónak mutatkozna a sorok rendezésére, amelyre a jelenlegi helyzetben a pártfúzió tűnik a legalkalmasabbnak. 
Mindenesetre ideje lenne új fejezetet nyitni az erdélyi jobboldali politizálásban. Az utóbbi hónapok politikai fejleményei azt bizonyítják, hogy az RMDSZ képtelen – tán szándékában sincs – az erdélyi magyar nemzeti közösséget szolgálni, legfőbb céljaiért kiállni. Ezért szükség van egy hatékony, a nemzeti, polgári értékrendet követő, aszerint működő erdélyi magyar jobboldali pártra. 
Szentgyörgyi László, PolgárPortál