Pintér Bence 2019. január 2.
Tárt karokkal várja a Fideszt Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója az Európai Parlamentben, ha otthagyná az Európai Néppártot. De mit szólna a Jobbikhoz, és egyáltalán hallott-e az LMP-ről az ECR csúcsjelöltje? Jan Zahradil csehként az egyetlen kelet-európai csúcsjelölt. Az Azonnalinak adott interjúban elmondja, van-e kelet-nyugat szembenállás az EU-ban, tényleg fontos-e a V4, és mi a különbség a sok euroszkeptikus csoportosulás között
Az idei európai parlamenti választás egyetlen nem nyugat-európai csúcsjelöltje
lesz Jan Zahradil cseh EP-képviselő, aki az Európai Parlamentben az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportját (ECR) erősíti. Ez az EP harmadik legerősebb frakciója a jobbközép Európai Néppárt és a balközép S&D frakciók után, jelenleg hetvenhárom képivselővel.
A frakció két fő erejét az Egyesült Királyságban kormányzó toryk és a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) képviselői adják, ami a brexit miatt különösen érdekessé teszi a frakció sorsát, hiszen az Egyesült Királyság 2019-től
nem küld majd képviselőket az Európai Parlamentbe.
Az enyhén EU-kritikus, atlantista, szabadkereskedelem-párti, konzervatív frakciónak 2009 és 2014 között volt magyar EP-képviselője is az MDF listáján bejutó Bokros Lajos személyében, a 2014-es választások óta azonban nincs magyar tagja a frakciónak. Pusztán ideológiai szempontból a Fidesz talán ma jobban passzolna ide, mint az Európai Néppártba; és a jelenleg európai partner és frakció nélkül lévő Jobbik is itt
érezné magát a legjobban.
A
felállított Spitzenkandidat-rendszer alapján az induló pártcsaládok csúcsjelölteket állítanak, és a tervek szerint a legtöbb képviselőt adó párt csúcsjelöltje lesz az Európai Bizottság elnöke. Jan Zahradil, aki Václav Klaus volt cseh miniszterelnök és elnök pártja, a Polgári Demokrata Párt (ODS) képviseletében ül az EP-ben, nem ambicionálja ezt a pozíciót, mégis elvállalta a csúcsjelöltséget.
Strasbourgban megkérdeztük, hogy miért tett így, ahogy arról is beszélgettünk, hogy befogadnák-e a Fideszt vagy a Jobbikot az ECR-frakcióba.
+++
- A brit toryk adják az ECR frakció egyik fő erejét. A brexit utáni kisebb, britek nélküli Európai Parlamentben mennyire lesz erős ez a frakció?
- Azt gondolom, hogy továbbra is mi lehetünk a harmadik legerősebb frakció a Néppárt és az szociáldemokraták után. Összeszámoltuk a különféle tagpártjaink támogatottságát a tagállamokban, és úgy tűnik, hogy mindegyik párt jobban áll, mint korábban.
Tehát elveszítjük a tory-kat, de erősödünk máshol, fel tudjuk tölteni ezt a tizennyolc helyet a saját sorainkból.
Ön szerint van szakadás a nyugati és keleti országok között az EU-ban?
Egy bizonyos mértékben igen. Inkább úgy mondanám, hogy különböző attitűddel állunk bizonyos kérdésekhez, például a migrációs krízishez.
Jelen állás szerint viszont a lengyel PiS lesz a frakció legnagyobb ereje; miközben ön az egyetlen kelet- vagy közép-európai Spitzenkandidat (csúcsjelölt) is. Tervezi, hogy erősíti a keleti tagállamok képviseletét az Európai Parlamentben?
Tény, hogy én vagyok az egyetlen csúcsjelölt Közép- és Kelet-Európából, de nem akarok csupán úgy feltűnni, mint Közép- és Kelet-Európa képviselője.
Boldogan és büszkén fejezném ki az eltérő hozzáállásunkat a migrációval, az EU-támogatásokkal kapcsolatban, de ugyanígy örülnék, ha a régebbi, nyugati tagországok pártjai is támogatnák a frakciót: pár ilyen párttal tárgyalunk is, és lehet, hogy csatlakoznak hozzánk a jövőben.
Mondta is korábban egy interjúban, hogy nagy változások előtt áll az Európai Parlament. Milyen koalíciókötésekre készül az ECR?
Erről egyelőre nem tudok sokat elárulni: kényes tárgyalások zajlanak a háttérben. Nem lenne fair bármit elárulni nyilvánosan, mielőtt ezeknek a végére érünk. De pontosan, ahogy mondja: változások lesznek az Európai Parlamentben, néhány párt talán elhagyja a mostani pártcsaládját, és új otthont keres magának, talán nekünk is lesznek új szövetségeseink.
A dolgok mozgásban vannak, talán tudunk ebből profitálni mi is valahogy.
Magyarországon nincs is tagpártja az ECR-nek. Tervezik, hogy keresnek egyet? Ahogy az ECR elvi alapállását átolvastam, a Fidesz egy egész jó jelölt lenne a frakcióba.
Abszolút! A Fidesz remekül passzolna hozzánk, mégis: számomra érthetetlen módon ragaszkodnak továbbra is tagságukhoz a Néppártban, ami pedig időről időre elég csúnyán bánik a Fidesszel.
Ha a Fidesz meggondolná magát, és szeretne pártcsaládot váltani, akkor mi nyitottak vagyunk a tárgyalásra.
És az önök számára nem jelent problémát az a sok ügy, amellyel kapcsolatban a Fideszt akár saját mostani pártcsaládján belül is támadják? Jogállamiság, orosz kapcsolatok, sajtószabadság, CEU-ügy…
Nem gondolom, hogy annyira rossz a helyzet, mint ahogy azt bemutatták az Európai Parlamentben és az európai liberális médiában. Azt gondolom, hogy tudnánk ezzel együtt élni valahogy.
Vannak más pártok is, akik aspirálhatnának az ECR-frakciótagságra. Ott van például a Jobbik, ami..
Nem.
Nem? Gyöngyösi Márton, aki akár a párt listavezetője is lehet, azt mondta, hogy az ECR irányvonala áll hozzájuk a legközelebb.
Ez kedves dolog, örülök neki, de nem tervezünk velük tárgyalni.
Miért? A Jobbik elkezdett elindulni középre, elmondásuk szerint már nem az a szélsőjobbos párt, akik egykor voltak.
Nem volt az olyan régen, amikor még olyanokat mondtak, amelyeket elég extrémnek mondhatunk. Nem vagyunk most olyan pozícióban, hogy befogadjunk egy ilyen pártot.
Nem akarom őket szidni, vagy ilyesmi, de a Jobbikal nem tervezünk tárgyalni jelenleg.
Arról is szólnak pletykák, hogy az LMP elhagyná a zöldfrakciót. Hallott már róluk?
Nem, abszolút semmit sem tudok róluk.
Viszonylag kicsi az esélye annak, hogy az ECR lesz a legnagyobb frakció, és így ön lesz az Európai Bizottság elnöke – de arról is beszélt egy interjúban, hogy nem is akarja ezt a pozíciót. Miért vállalta el akkor a csúcsjelöltséget?
Szerintem jó dolog, hogy felvállaljuk ezt a kihívást. Nem mi találtuk ki a Spitzenkandidat-rendszert, de úgy döntöttünk, hogy megméretjük magunkat ezen szabályok szerint. Hiszünk abban, hogy ez lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk, hogy képesek vagyunk egy alternatív programot bemutatni az EU reformjára, sőt, még jelöltünk is van a Bizottság vezetésére. Ez végső soron az önbizalmunk kifejezése a jövő tekintetében.
Azt mondta: a szocialista Frans Timmermans és a néppárti Weber közötti választás a Coke Light és a Coke Zero közötti választással egyenlő. Milyen üdítőitalként írná le magát?
Gyömbérsör
Gyömbérsör, ami szénsavas, frissítő és felébresztheti a közvélemény figyelmét.
Sokak szerint a következő EP-választás tétje az, hogy az Orbán Viktor spirituális vezetésével formálódó nacionalista, vagy a Macron francia elnök pártja, az En Marche és az ALDE vezetésével formálódó Európa-párti irányvonal lesz-e a domináns. Hol lehet elhelyezni az ECR-frakciót ebben a képben?
Ez igaz, de ez csak az egyik tétje a választásnak. Orbán Viktor nagyon jól artikulálja az önrendelkezést és a nemzetállamok jogainak fontosságát. Macron az ellenpont, aki több integrációt akar.
Mi ebben a felosztásban inkább Orbán mellé állnánk, hiszen jobban képviseli azt, amit mi gondolunk Európa jövőjéről: azt, hogy Európa legyen szabadon együttműködő nemzetállamok családja inkább, minthogy nemzetek felett álló struktúrák irányítsák Brüsszelből.
De vannak másféle megosztottságok: a kelet-nyugat megosztottság, amiről már beszéltünk; vagy az észak-déli megosztottság a fiskálisan fegyelmezetteb és a kevésbé fegyelmezett országok között. Aztán ott van a kis és nagy államok közötti megosztottság.
Őszintén szólva: Orbán Viktor látható, és hangosan fejti ki a véleményét. Valószínűleg még inkább konzervatív egy sor ügyben, mint én. Én inkább vagyok liberálisabb állásponton pár dologban. De még egyszer: semmi okot sem látok arra, hogy a fideszesek miért ülnek még mindig az Európai Néppártban.
Talán azért jó ez Orbánnak, mert ha ő vagy Magyarország valamiféle bajba kerül, akkor a Néppárt azért általában támogatja. De azt gondolom, hogy pszichológiailag vagy ideológiailag jobban passzolna a mi frakciónkba.
De ott vannak más, új pártok, nyugaton is, például Matteo Salvini pártja, az olasz Liga. Salvini egy másik természetes szövetségese lehetne a jövőbeli, nagyobb „ECR plusz”-frakciónak. De nyakunkon a választás, sok a taktikázás, senki sem fog nyílt kártyákkal játszani. Mindenki annyit fog mondani, hogy tárgyalunk. Én is épp az imént mondtam ezt. Sok elvárás van, sok tárgyalás, de a választás után jöhetnek az igazán nagy meglepetések.
Mi a fő különbség a többi EU-kritikus, vagy akár EU-ellenes frakció és az ECR között?
Ha a francia Marine Le Pent, vagy a német AfD-t nézzük, akkor láthatjuk: ezek nem igazán atlantista pártok. Mi nagyra értékeljük az együttműködést az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Ha viszont ezeket a pártokat nézzük, akkor érezhető némi oroszpárti irányultság.
De ezt láthatjuk Magyarországon is a Fidesszel kapcsolatban, nem? Ott van a paksi atomerőmű bővítése például.
Azt gondolom, hogy sokkal jobban látható ez a helyzet a német AfD-nél és a francia Nemzeti Gyűlésnél. És ezek a pártok protekcionisták is, nem akarnak szabadkereskedelmet; inkább a nemzeti gazdaságukat védenék. Mi a globális szabadkereskedelem úttörői vagyunk. Ezek a fő különbségek. Amiben egyetértünk, az az, hogy az EU-t decentralizálni kell, flexibilissé kell tenni, és el kell érni, hogy a nemzetállamok jelentsék az alapegységét.
Az atlanista elkötelezettség a mostani amerikai kormányzatra is vonatkozik?
Donald Trump vonakodóbbnak tűnik a transzatlanti együttműködéssel kapcsolatban, mint bármelyik elődje, de ha megnézzük, a gazdasági együttműködés szintje változatlan. Az amerikai-európai együttmőködés keretében létrejövő piac olyan civilizációs lépcső, amit meg kell őriznünk.
Az európai parlamenti választás másik fontos ügye lehet a migráció. Ön szerint jól kezelte az EU a migrációs krízist?
Nem. Attól tartok, a Brüsszelben ülő emberek, még közelebbről: az Európai Bizottság tagjai a régi mondás szerint cselekedtek, miszerint: „sose hagyj kárba veszni egy jó válságot!” Ők minden válságot arra használnak, hogy megerősítsék az európai intézményeket.
Juncker úr azt mondja, hogy nos, meg kell erősítenünk a határok védelmét, tehát felveszünk sok ezer embert a Frontexbe. Mi azt mondjuk, hogy nem, inkább a nemzeti határőrségeket kell megerősíteni. Az európai intézmények, ügynökségek erősítése helyett erre kéne pénzt találni.
Mit gondol, a többi visegrádi ország lehagyta Magyarországot a fejlődésben?
Milyen értelemben?
Mondjuk gazdasági értelemben.
Ha az egy főre eső GDP-t nézzük például, akkor azt hiszem, Csehország az első, aztán Szlovákia, majd Lengyelország jön, és végül Magyarország. Szóval Magyarország talán kicsit lemaradt, de nem nagyon. Nem drámai a dolog.
Gazdasági hatékonyság szempontjából egy helyen állunk, ami különbség, az a gazdaság szerkezete: Lengyelország és Magyarország esetében a gazdaság nagyobb szeletét adja a mezőgazdaság, mint Csehország esetében. Ez talán elvezet majd némi egyet nem értéshez a jövőben, ha az EU-s támogatások irányáról kell majd tárgyalnunk. Sok ügyben nagyon szorosan tudunk együttműködni, de egy sor olyan is van, amiben nem.
Mennyire fontos egyáltalán a visegrádi együttműködés?
Fontos. És nagyon erős szimbolikus jelentése van
Megmutattuk Európának, hogy Közép-Európa, ha fontos ügyről van szó, mint a migráció, képes egy közös blokkot létrehozni és együtt fellépni. Azt mutatja: „nem csak Párizs, Berlin és Brüsszel van, ránk is hallgatnotok kell.”
Idén volt száz éve, hogy Csehszlovákia független ország lett. Ma visszanézve jó dolognak tartja, hogy feloszlott az Osztrák-Magyar Monarchia?
Valószínűleg én, egy cseh másképp fogok hozzáállni ehhez a kérdéshez, mint a magyarok. Számunkra ez a nemzeti függetlenségi küzdelmeink megkoronázása volt, míg Magyarország számára ez az esemény egy kevésbé jó hangulatú történelmi tapasztalat. Azt hiszem, hogy Csehország számára ez jó, sőt, természetes és elkerülhetetlen fejlemény volt. A Habsburg Monarchia a saját hibái miatt omlott össze, és az első világháború alatti cseh emigráció őszintén szólva maximálisan jól használta ki ezt a lehetőséget.
Száz év telt el, és még mindig itt vagyunk: túléltük a nácikat, a kommunistákat, most harminc éve demokráciában élünk. Száz év után elmondhatjuk, hogy ez egy sikertörténet.
Csak egy nagyon kicsi, és ha mondhatom, kissé nevetséges folklórcsoport.
Volt egy másik évforduló is idén: huszonöt éve vált külön Csehország és Szlovákia. Ez jó döntés volt?
Éppenséggel a tagja voltam az utolsó csehszlovák parlamentnek, ami megszavazta a különválást.
A saját kezemmel szavaztam meg a különválást.
Nem voltunk nagyon boldogok a dolog miatt, de végül békésen váltunk el. Talán ez is elkerülhetetlen volt, nem a csehek miatt, hanem a szlovákok miatt, hiszen ők igazán függetlenek akartak lenni. Ez sikerült nekik, és ami a pozitívum: mindezt alkotmányosan, erőszak és vérontás nélkül intéztük el. És a kapcsolatunk ma is remek: talán nincs két másik ország, amely ilyen szoros kapcsolatban lenne egymással.
Utolsó kérdésünk: milyen sört szokott inni itt, Strasbourgban?
Strasbourgban bort iszom. Elzász egy francia régió, nem olyan jók a sörfőzésben, mint a közép-európaiak, de ez egy híres borvidék, remek fehérborokkal.
FOTÓ: Pintér Bence / Azonnali
