2012. december 22.,
Megismerhető-e népünk történelme?
E könyv rádöbbent arra, hogy a székelymagyarságnak olyan múltja, kultúrája van, amelyre lehet jövőt építeni. Eleink a megmaradásért fegyverrel, tudással és munkával küzdöttek. Megvédték szülőföldünket, megtartották anyanyelvünket, megőrizték hagyományainkat. Amíg Erdély területén az őshonos magyarság kisebbséggé, szórvánnyá vált – a századok során betelepedő románság tömegében –, addig a székely lakta régió az erdélyi magyarság fellegvára maradt. E könyv ismeretében bárki meggyőződhet arról, hogy a székelység nem bevándorló, hanem őshonos nép. A székelység története című tankönyv rengeteg információt tartalmaz, színes és vonzó kiadvány.
Miért nem készült el korábban? Mert Románia még mindig nacionalista, központosított és közösségi jogokat korlátozó állam. Olyan, amely a hivatalos okmányokban sem tűri el a Székelyföld nevet, a megyehatárokon levereti a Székelyföld nevet jelző pannókat, üldözi a székely nép zászlóját. A román alkotmány nyíltan hirdeti, hogy Románia homogén nemzetállam. Nem kell csodálkozni azon, hogy a szélsőséges román nacionalisták Székelyföld felszámolására törnek. Tudják, ha egy nagyobb régióba sulykolják e területet, akkor a kisebbségbe szorított székely nép nem kerülheti el az erdélyi magyarság sorsát. Érthető, hogy a román politika ellenérdekelt az erőteljes székely nemzettudat kialakításában. Jól tudják, hogy a történelem ismerete nagy fontosságú. Ezért a mai napig kitalált történelemmel traktálják Románia népét.
Tudatában vannak, hogy az a nép, amely nem ismeri múltját, könnyebben elnemzetteleníthető. E gondolatot a nemzetközi politikában már a román királyság (1881) létrehozása előtt megfogalmazták. Talleyrand – Bonaparte Napóleon minisztere – az 1800-as évek elején azt mondta a császárnak: Felség, a magyaroktól vedd el a történelmüket, és azt teszel velük, amit akarsz. Ezt az osztrákok igyekeztek is gyakorlatba ültetni. Ők már az 1820-as években meghirdették, hogy „minorizálni”, azaz jelentéktelenné kell tenni a magyar történelmet. Nem kell tehát csodálkozni, hogy Constantin Anghelescu közoktatási miniszter az 1923-ban kiadott oktatási törvényben megszüntette a román történelem anyanyelvű oktatását is.
Az akadályoztatások ellenére elmondható: a székelység történelme mint választható tantárgy tanítható, megismerhető. Ez most már tőlünk függ!
A könyv megírásának korlátai
A szerzők e könyv megírásával nem könnyű feladatra vállalkoztak. Figyelemmel kellett lenniük arra, hogy a kiadvány megfeleljen a 6–7. osztályos tanulók értelmi színvonalának. A terjedelmi korlátok lehetetlenné tették a teljesebb háttértörténet bemutatását. Mindezek mellett az „akadémiai” vonal időnkénti tiszteletben tartása is zavarónak tűnt. Ez azt jelenti, hogy a szerzőknek arra kellett törekedniük, hogy ne térjenek el (nagyon) a hivatalos magyar történetírás álláspontjától. Lényegében épp ebben áll a könyv erőssége is. Gondoljunk csak arra, hogy egy tankönyv valóban nem fóruma a történészi vitáknak. Tehát nem szabad számon kérni a szerzőktől, hogy bizonyos dolgokról miért nem írtak, miért nem vittek bele olyan új gondolatokat, amelyeket a magyar történetírás még nem fogadott el egyértelműen.
A könyv összeállítását nem könnyítette meg az sem, hogy 1918 után, az 1870-es években beindult oklevéltári kiadványok közlése jelentéktelenné sorvadt, a székelységre vonatkozó következetes és tudatos régészeti kutatás véletlenszerűvé, partizánakcióvá vált, míg a toponímiakutatás is ímmel-ámmal folyt. Az utóbbi két évtized kutatásai sem pótolhatják a hét évtizedes űrt. Még mindig nagyon kevés a kutatással foglalkozó magyar szakember.
Korszakolás
A társadalomfejlődés sajátosságainak megfelelően a székelység történelme nem a megszokott módon korszakolható. Köztudott, hogy a székelység a magyarokhoz való csatlakozása idején katonailag szervezett társadalomban élt. A mai lakóhelyre való áttelepedése után is – a föld közös birtoklása által –, megőrizte kollektív szabadságjogait. Amíg a magyarság többsége jobbágyi, zselléri státusba süllyedt, addig a székely nép majdnem teljes egészében szabad státusú. Ez 1562-ig állt fenn, amikor a szabadságjogaiért fegyvert fogott közszékelységet leverték, és alárendelték a fejedelmi hatalomnak. Ezzel lezárult a székely történelem első nagy korszaka. A második korszak 1848-ig, a polgári forradalomig tart. A székelység több mint fele – vérrel, karddal, szorgalommal és kitartással – ez időben is sikerrel őrizte meg szabad jogállását. Az 1848-cal kezdődő polgári átalakulással itt is új fejezet kezdődik.
Össznépi feladat
Az olvasó az első olyan székely történelemkönyvet tartja kezében, amely teljes képet rajzol népünk múltjáról. E kézikönyv népünk történelmét napjainkig mutatja be, lehetővé teszi a pedagógus számára annak közvetítését a diákok felé. Történelmünk oktatása sürgős össznépi feladattá vált. Minden pedagógusnak, ideértve a tanítókat is, részt kell vállalnia a székely nemzeti tudat formálásában. Bizonyára szívügyüknek fogják érezni a szaktantárgyukhoz közelálló ismeretanyag átadását. Házi olvasmányként is megbeszélhető, megvitatható és kiegészíthető helytörténeti ismeretekkel is. A munkát nem szabad teljesen a történelem szakos tanárra hagyni. Miért? Mert sok a törleszteni való! Úgy gondolom, nem elég, illetve nem elégedhetünk meg azzal, hogy népünk történelmét a következő két évben csak néhány ezer VI. és VII. osztályos tanuló ismerje meg. Székelyföldön négy nemzedék nőtt fel saját történelmétől megfosztva. A történelem szakos tanárok többsége sem tanult székely történelmet. A pedagógusok többsége is csak most vértezheti fel magát saját népe történelmének ismeretével. Ez önmagukkal szemben is igény és kötelesség, de munkájuk, a nevelés e nélkül nem lehet teljes.
E történelmet meg kell szerettetni, közel kell vinni a gyermekek lelkéhez. Ez nagyon alapos felkészülést igényel. Másképp ne is fogjunk hozzá! Tudni kell azt is, hogy a technika mai sodrásában, amikor bődületes hazugságokkal, ferdítésekkel teli ismeretanyag hömpölyög a tévében, a bulvárlapokban, a világhálón, e könyvre szükség van!
Hogyan sajátítható el?
Már a bevezető lecke, a Szülőföldünk című, lehetővé teszi Székelyföld földrajzának megismerését. Ez mindössze hat oldal. Röviden és velősen mutatja be Székelyföld tájainak nevét, hegyeit, termékeny medencéit, vizeit, természeti kincseit. Tizenhat gyönyörű fotóval, egy jól használható térképpel, a Szent Anna-tó mondájával és Benedek Elek, szülőföldszeretetet sugalló, Édes anyaföldem! című könyvéből vett olvasmánnyal érzelmileg közel kerülünk szülőhazánkhoz, Székelyföldhöz.
A Székelyföld őskori és ókori története és A rómaiak és a népvándorlás időszaka című második és harmadik lecke, mivel nem kötődik a székelyekhez, leghelyesebb a világtörténelem, illetve a román történelem hasonló témakörű fejezeteinél megbeszélni. Természetesen ismernünk kell azt is, hogy kik éltek e gyönyörű vidéken a székelyek letelepedése előtti évezredekben.
A magyartanár meríthet legtöbbet, mert rengeteg olvasmány és életrajz kapcsolható e témához. A magyar tankönyvek általában összmagyar-, illetve Erdély-centrikusak, így a tananyag a székelységhez kötődő ismeretekkel színesíthető.
A hitoktatónak lehetősége adódik a hittanórán bemutatni a székelyföldi egyházszervezetet, Csíksomlyó egyházi és kulturális szerepét, a reformáció kedvező hatását az anyanyelvű oktatás elterjedésére.
A rajzóra kitűnő lehetőség a könyv nagyszámú és gyönyörű képanyagának bemutatására. Ennek alapján megismerhető Székelyföld építészete, a székely várak, templomok építészeti stílusai, a freskók, a festett kazettás művészet és a székely rovásírás. Ez utóbbit, a székelyek ősi írását még a magyar órákon is lehet gyakorolni. Mindezek révén a diákok alaposan megismerhetik szűkebb szülőhazánk turisztikai értékeit. Erre szükség van, mert gyakran tapasztalható, hogy sokan közömbösen mennek el szülőfalujuk, városuk gyönyörű román, gótikus, reneszánsz és barokk templomai, várai mellett, hiszen azokról jóformán semmit nem tudnak, mert az iskolai oktatásban alig találkozhattak székelységre vonatkozó ismeretanyaggal. E sorok írója az 1970-es évek táján kíváncsiságból megkérdezett több illyefalvit arról, hogy a falu templomvára milyen építészeti stílus jegyeit viseli. A megkérdezetteknek fogalmuk sem volt erről. Jellemző, hogy a bejárati tornyon látható – 1730-as években feltett –, holdat ábrázoló zászlóról, e székely jelképről csak annyit tudtak, hogy török zászló.
A különböző szakismerettel rendelkező pedagógusok által a tanórákon leadott ismeretanyagot előzetesen meg kell beszélni. Ez mindenki számára hasznos, mert a pedagógusok többsége is a diákokkal párhuzamosan sajátítja el a székelység történelmét.
E tankönyv alapján a történelem, a földrajz szakos tanár, az osztályfőnök és a tanári közösség együtt szervezhetné a természetjárást, a szülőföldünk megismerését célzó barangolásokat. Közösen látogathatnák meg múzeumainkat, emlékhelyeinket, ismerkedhetnének Székelyföld műemlékeivel és jeles személyiségeivel.
A székelység történetét csak úgy lehet alaposan megismerni, ha történelmi vetélkedőkre kerül sor az osztályok, az iskola, a községi és a városi iskolák, illetve a megyék szintjén. A Ki mit tud? vetélkedőknek át kellene fogniuk Székelyföld ötszáznál több székely települését. Ezt megkönnyíti, hogy minden településen azonos ismeretanyag, könyv áll rendelkezésre, így azonos szempontok alapján lehetne a diákokat felkészíteni a honismereti versenyekre. Mivel e vetélkedő kiterjedne egész Székelyföldre, azt javasolnám, hogy címe Székelyföld az én hazám! legyen.
Kinek kell?
Jó lenne, ha e könyvhöz ingyen jutnának a székelyföldi pedagógusok és tanulók. Ez nem megmosolyogni való gondolat, inkább óriási feladat, megérné a törődést. Az is nyilvánvaló, hogy ezt csak hosszabb távlatban lehet megvalósítani. Azonban bízom abban, hogy a két és fél megye (Székelyföld) választott magyar vezetői módot találnak erre. Bizonyára külföldi támogatásra is lehetne pályázni, de az adófelajánlást is be lehet gyűjteni egy e célra létrehozott alapítvány által. A mai világban az emberek többsége még nyomdaköltségi áron is alig hajlandó könyvet vásárolni. Épp ezért fontos, hogy A székelység története minden székely diák könyvespolcán helyet kapjon.
E sorok írója úgy véli, a székelység belső önrendelkezésének, teljes jogkörű területi autonómiájának megvalósítása mellett a székely történelem megismerése a nemzeti megmaradásunkért vívott küzdelem egyik állomása lehetne, hisz ez az alapja a szülőföldhöz való kötődésnek, ragaszkodásnak. Kilencvenhárom év után szükség van arra, hogy e könyvet mindenki elolvassa, megbeszélje és megvitassa. Ez akkor is hasznos olvasmány, ha az, ki kezébe veszi, nem minden leírt ismeretanyaggal ért egyet. Összességében tekintve e tankönyv mindenki számára hasznos, még a szakember is talál benne olvasnivalót.
* A székelység története. Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára. Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy – Székelyudvarhely. 2012. A kötet szerzői: Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály, Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Orbán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuly Sándor József.
Szerző: Kádár Gyula
Hozzászólások:
2012. december 22.,
gazdazoltan
Milyen kár, hogy a jelenkornál a szerzők meg sem említik a Székely Nemzeti Tanácsot. Pedig Székelyföld jelenkorának legfontosabb szereplője, s jövőjének megalapozója. Egy oldalon magasztalják az udemerájt, mely éppen Székelyföldet helyezte mindig hátrányos helyzetbe igen hibás politizálásával, a szórványt promoválva. Ha a belső anyaország is rongyos lesz, milyen esélye marad a szórványnak a továbbélésre?
marosvásárhely
