Willmann Walter2013.01.25
Alighanem elkerülte a magukat Rómából származtató honfitársaink figyelmét a Gesta Romanorum, főképp a fához kötözött kígyó története – pedig annak ismeretében sok mindent másként cselekedtek volna. A sási kígyó román balladákba beépült változatait legalább ismerniük kellett volna, hiszen abban is vannak tanulságos passzusok a lehallgatások módszertanáról.
Ami jó néhány éve a hazai lehallgatások piacán történik, az azokat követõ generált vagy valós médiabotrányokkal egyetemben, egyértelmûen az említett kígyós mesékhez vezet vissza. Bennünket is, de fõként azokat a politikusokat és alvilági arcokat, akik hatalmi harcaikban elõszeretettel használták a titkosszolgálati lehallgatási eszközöket és módszereket, megfeledkezvén arról, hogy a szabadjára eresztett arctalan „harcosok” olyan kezelhetetlen folyamatokat indíthatnak el, amelyek megbízóikat is a mélybe ránthatják. Mert ahogyan a ballada is mondja: anya, apa vagy testvér sem ment meg, ha kígyót melengetsz a kebleden.
A történet akár porosnak is nevezhetõ, annyira régi, de izgalmassá akkor vált, amikor Gabriel „Puiu” Popoviciu bukaresti üzletembert és feltételezett bûntársait – még nincs ítélet! – tavaly decemberben a fõvárosi bíróság elé szólították egy korrupciós ügyben. Azzal vádolják õket, hogy áron alul értékesítettek egy 224 hektáros bukaresti területet, amely korábban az Agronómiai és Állatorvosi Egyetem tulajdonában volt, Popoviciu pedig 82 ezer euróért jutott hozzá. Az egyetem rektorát, Ioan Alecut az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) még 2009-ben azzal vádolta, hogy az õ hathatós segítségével vásárolhatott négyzetméterenként 1 dollárért, a piaci árnál 150-szer olcsóbban a fõ vádlott.
Igazán érdekessé azonban a frissiben megvádolt bûntársak, a „negyedhármas” valamint a DNA vezetõ tisztjei: Ilie Cornel ªerban és Petru Pitcovici. A belügyi elhárítást (DGIPI) azért nevezik a hazai argóban „negyedhármasnak,” mert ’89 elõtti elõdje az UM 215-ös katonai egység nevet viselte. Az urakat most helyezték vád alá, holott a korrupcióellenes ügyészség már 2009-ben kérte letartóztatásukat, a fellebbviteli bíróság azonban akkor elutasította azt. ªerbant, a belügyi elhárítás korábbi vezetõjét azzal vádolják, hogy belsõ információkkal segített egy bûnözõt és illetéktelen személyekhez juttatott minõsített információkat, amelyeket azok saját boldogulásukra felhasználhattak. Petru Pitcovici-ot pedig bûnpártolással vádolják.
A 150-szeres hasznon túl a hír azért is érdekes, mert két, nemzetbiztonságilag érzékenynek nevezhetõ intézmény vezetõje kapcsán merült fel a korrupció gyanúja. Az egyik a belügyi információk védelméért felelõs igazgató volt, a korrupcióellenes igazgatóság osztályvezetõje a másik, akik minõsített információkkal segítettek egy alvilági figurát, az említett Popoviciut. Akirõl a napokban kiszivárogtatott lehallgatási jegyzõkönyvek nyomán kiderült, úton-útfélen hencegett azzal, hogy õ az államfõvel is szokott néha poharazgatni, de üzlettársait, ellenfeleit is lehallgattatta – bûntársainak rövid listáját tanulmányozva nem lehet kétségünk, miképpen. A 2009-ben megfogalmazott vádak között is szerepel, hogy Ilie Cornel ªerban lehallgatási jegyzõkönyvekkel, híváslistákkal, azonosításokkal segítette Popoviciut, és Petru Pitcovici-csal együtt megpróbáltak rávenni egy DNA-ügyészt, hogy próbálja meg elkenni a Popoviciu-ügyet.
De nem ez volt az egyetlen eset, amikor az „üzletember” titkosszolgálati kapcsolatait használta elõnyösebb pozíció szerzéséért. A frissiben „kiszivárogtatott” jegyzõkönyvek arról tanúskodnak, Popoviciu minden eszközt bevetett, hogy részleteket tudjon meg Gigi Becali folyamatban lévõ ügyérõl, miközben tárgyalásokat folytatott a juhászemberrel a kormányépület melletti villájának megvásárlásáról. Magyarabbul: Becali ellen épp zajlott a nyomozás a törvényellenes fogva tartás ügyében – amikor a Geamãnu klán három csirkefogóját fogdmegjeivel elraboltatta –, idõközben pedig Popoviciu információkat gyûjtött a Steaua tulajdonosáról, hátha „elmeszelik” vetélytársát. A kettejük közötti harc már régebb elkezdõdött: 2006-ban a nagyszájú Becali tálalta ki a sajtónak a 224 hektáros csalás ügyét, nem utolsó sorban azért, mert õ is szívesen megvásárolta volna azt a területet. A lehallgatási jegyzõkönyvek arról tanúskodnak, hogy Popoviciu tájékozott volt Becali ügyletei felõl, arról is beszélt telefonon, mekkora kamatot fizet Becali egy négymillió eurós kölcsön után, no meg arról, hogy Európai Parlamenti kampánya finanszírozására jelzálogot terhelt központi villájára.
Végül Popoviciu reménye nem teljesült, Becalit 2011 októberében felmentették, nem kaphatta meg olcsón az áhított villát, és most ellene fordultak a lehallgatási jegyzõkönyvek. Nem utolsó sorban azok, amelyekben az államfõvel való kapcsolatáról henceg.
