Nagy Demeter István 2013.01.17. 18:00
Gazda Zoltán, az ötletgazdaSzékelyföld gazdasági megerõsödését szolgáló, civil kezdeményezésként indult, több hibás lépés és némi ellenszél nyomán mára inkább a „mentsük a menthetõt” jellegû tevékenységgé alakult át az a háromszéki kezdeményezés, amely a hagyományos székely termékek piaci „betörését” próbálta elõsegíteni. Íme a Székelyföldi Termék eddigi története.
A kezdetek a Székely Nemzeti Tanács megalakulásáig vezethetõk vissza, amikor világossá vált, hogy a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása elengedhetetlenül összefonódik a gazdasági megerõsödéssel – kezdi visszaemlékezését Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke. Õ az, aki már ekkor megfogalmazta, majd – jelentõsebb anyagi háttér hiányában – a gondolat népszerûsítésével éveken keresztül igyekezett bevinni a köztudatba: a gazdasági megerõsödés egyik feltétele épp a helyi termékek piaci helyzetének a megerõsítése. Ezt többek között egy közösségi védjegy – Székelyföldi Termék – megszerzésében látta Gazda, ami erõs identitást kölcsönözhetne a termékeknek, és ezáltal a helyi termelõk megerõsödését is magával hozhatja. Egy ilyen védjegy létrehozásával egyben a helyi termékek megvásárlásának fontosságát is népszerûsíteni lehet, ami ösztönzõleg hat termelõre és kereskedõre egyaránt.
Egy ötlet hajtűkanyarjai
A Székelyföldi Termék fogalmának „elhintésével” eltelt néhány évet követõen, 2008 végén megszületett az ötlet: azonos nevû egyesület révén igyekezzenek megszerezni a közösségi védjegyet. A civil szervezet öt alapító taggal létre is jött, és elindult a létrehozás jogi folyamata. Egy nemzetközi közösségi védjegy megszerzése volt a cél – ezt a madridi székhelyû Nemzetközi Szabadalmi Hivatal (OHIM) nevû hatóság bocsátja ki –, amely azonban jelentõs kezdeti anyagi befektetést igényelt. Több háromszéki vállalkozót is felkerestek a kezdeményezés támogatása ügyében. Az ajánlat így szólt: a vállalkozó befizeti az alapszabályzatban elõírt belépési és tagsági díjat, ez lesz majd az alap. Minden kockázat dacára kilenc vállalkozó bele is vágott, az összegek befizetésével egyesületi taggá vált.
Az elsõ, utóbb kétségtelenül helytelennek bizonyuló döntésre ezután került sor. Az egyik alapító tagnak ugyanis sikerült meggyõznie a többieket: még az egyesület jogi létrejötte elõtt fel kell gyorsítani a folyamatot, mivel a Hargita Megyei Tanács is elindított egy hasonló kezdeményezést, és fennállt a veszély, hogy „lenyúlják” az ötletet, kisajátítják a már felhalmozott szellemi tõkét. Ezért aztán párhuzamosan futtatták az egyesület és a védjegy ügyét. Utóbbit úgy, hogy egy alapító tag a saját nevére jegyezteti be a közösségi védjegyet. Az egyesület bejegyzése is több kétséget vetett fel, hiszen korábban Háromszéken a Székelyföld szót tartalmazó néven ez még egyesületnek nem sikerült, itt viszont áttörés történt, már az elsõ nekifutásra sikerült nyilvántartásba kerülni.
Eurótízezrek nyomában
A közösségi védjegyet bejegyzõ alapító tag, Erõs Cecília férjével, Erõs Csabával együtt szélhámosnak bizonyult: egy idõ után, az OHIM-hoz való kezdeti befizetéseket követõen a folyamat leállt, majd mindketten eltûntek. Súlyosbította az ügyet, hogy nemcsak a tagoktól származó összeg jelentõs részével, de magánszemélyektõl kölcsönkért több ezer euróval is megléptek. Gazda Zoltán szerint azóta sem tudni pontosan, hol tartózkodnak. Egy ideig Magyarországon éltek, majd Németországban, a legutóbbi nyomok pedig az Egyesült Államokba vezettek. Az anyaországban is újabb jelentõs összegeket tulajdonítottak el. Gazda úgy tudja, hogy bûnvádi feljelentés is érkezett már a nevükre. Tízmillió forintnyi, eredetileg a Székelyföldi Termék Egyesületnek szánt támogatást tettek zsebre.
Egy magyarországi bírósági döntés révén az egyesületnek idõközben sikerült ugyan megszereznie a közösségi védjegy feletti tulajdonjogot, de ennek még nem tudtak érvényt szerezni az OHIM-nál, ugyanis a bejegyzõ Erõs Cecíliának kellett volna jeleznie a változást egy illeték befizetésével együtt. Mivel ez még mindig nem történt meg, a Székelyföldi Termék védjegy továbbra is az õ neve alatt szerepel. Egy ilyen közösségi védjegy érvényessége ugyanakkor tíz évre szól, utána meg kell újítani, ami a jelen állás szerint nehezen képzelhetõ el. Ráadásul a nagy összeggel eltûnõ Erõs Cecília önszántából aligha kerül elõ.
Politikai ellenszél?
Idõközben Hargita megye önkormányzata 2009-ben bejegyeztette a Székelyföldi Termék védjegyet – igaz, csak belföldi érvényességgel – az Országos Szabadalmi és Védjegy Hivatalnál. A két védjegy bejegyzése tulajdonképpen párhuzamosan zajlott, mivel azonban az önkormányzat több szakemberrel dolgozhatott, a siker végül az övék lett. Az Erõs házaspár ekkor meggyõzte az egyesület képviselõit, hogy indítsanak pert a Hargita megyei testület ellen szellemi tulajdon eltulajdonítása címén. A bírósági végzés érdekessége, hogy – bár elismerte Gazdáék elsõbbségét a kezdeményezésben – a Hargita Megyei Tanácsnak adott igazat. A bírósági illetéket mai napig törlesztik az egyesület alapító tagjai, és úgy döntöttek, nem folytatják a pert. Gazda szerint tulajdonképpen ezzel zátonyra futott a kezdeményezésük, de továbbra is úgy gondolják: az ügynek nem szabadna versenyfutássá válnia. Ha az önkormányzati erõbõl indított, és vélhetõleg közpénzzel is megtámogatható kezdeményezés kiterjed az egész Székelyföldre, jó irányt vehet az ügy. Tulajdonképpen egyfajta divathullám is elindult ezzel, így nem tekintik magukat ellendrukkernek, bár ma is úgy gondolják, jobb lett volna egységesen végigjárni az utat.
Maradjon a civil vonal
A kérdést azonban, ahogy azt egy másik kezdeményezõ, Ferencz Csaba is hangsúlyozta, nem szabadna elpolitizálni. Tanácsosabb lenne, ha a kezdeményezés a civil szférában maradna, azaz a védjegyet mindenképp egy szervezetnek kellene kezelnie. Így biztonságosabb jövõ elé nézhetne – nem lenne kitéve a politikai ellentéteknek –, persze úgy, hogy a megyei és akár a települési önkormányzatok is hozzájárulnak az egyesület támogatásához.
Gazda szerint azonban a székelyföldi önkormányzatok között csak látszólagos a jó viszony, komoly a versengés, esetenként „be is tartanak” egymásnak. Erre utal többek között az is, hogy mindössze kilenc háromszéki vállalkozás rendelkezik a Székelyföldi Termék-bizonylattal, a túlnyomó többség Hargita megyei. Ezeket az „aknákat” egy civil szervezet révén ki lehetne kerülni, miközben az elsõdleges cél sem csorbulna: az, hogy a védjegy Székelyföld gazdasági fejlõdését szolgálja.
Elzárkózó önkormányzat?
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint egyetlen önkormányzat sem állhatott a Székelyföldi Termék kezdeményezés mellé mindaddig, amíg jogi problémák akadályozzák a védjegy használatát. Az elnök ugyanakkor nem tartja feltétlenül helyesnek, hogy egy ilyen védjegy menedzselése egy civil szervezet feladata legyen. Szerinte az önkormányzat intézményi háttere elõnyt jelent mind a népszerûsítésben, mind pedig a tulajdonképpeni értékesítésben.
