Second hand elsőkézből - Nem szegénységi bizonyítvány a turkáló

http://www.erdelyinaplo.ro/?hir=819

Makkay József, 2013.01.25.

Székely Zsuzsa és Tibor - Évi hárommillió eurós forgalmat bonyolít Románia legnagyobb használtruha-forgalmazó cége, a Roseco Kft. 

A Nyugaton és Keleten egyaránt fellelhető turkálók erdélyi meghonosítója szerint a sznobokon kívül mindenki járt már ilyen üzletekben. 

A használtruha-kereskedés virágzó tevékenység. A városainkban elszaporodott second hand termékeket forgalmazó butikok, üzletek és üzletláncok kínálatát a segélyként érkezõ, és az egyházak által értékesített ruhák, cipõk, matracok, gyerekjátékok egészítik ki.

Kényszerpálya, szegénységi bizonyítvány vagy napjaink természetes velejárója mindez? – kérdezem Románia legnagyobb használtruha-forgalmazó cégének tulajdonos házaspárját, Székely Zsuzsát és Tibort (képünkön). Székelyéktõl minden bizonnyal sokan megkérdezték már ezt a cég 1991-es indulása óta. Kiderül, ez nem erdélyi, nem is romániai, hanem világjelenség. A turkálók – ha kisebb létszámban is – de épp úgy jelen vannak Párizsban, Berlinben, Bécsben és Budapesten, ahogyan Kolozsváron, Marosvásárhelyen vagy Bákóban.

„Nyugat-Európában több évtizedes iparággá vált a használtruha begyûjtése, válogatása és forgalmazása. Úgy kell ezt elképzelni, ahogyan a hulladékpapírt, a vasat vagy egyéb újrahasznosítható termékeket begyûjtik, hogy újrafeldolgozás után új termékeket készítsenek belõle” – fogalmaz Székely Tibor. Elmondása szerint a használt termékek piacát az éppen aktuális gazdasági helyzet is befolyásolja. Nem véletlen, hogy a 2008-as gazdasági válság az európai embert sok szempontból megváltoztatta. Alábbhagyott a vásárlási láz, az emberek jobban vigyáznak dolgaikra, kevesebb használati cikket dobnak el, és többször vásárolnak ilyent.

Ószer vagy kereskedelem? 

A használt holmik adásvétele Romániában sem újdonság, hiszen a kommunista idõszakban virágoztak az ócskapiacok. Legtöbbször csak itt lehetett olyan használt vagy új holmihoz hozzájutni, amelyet a hivatalos kereskedelemben nem talált meg a vevõ. A városok ócskapiacai emberek ezreit vonzották. A rendszerváltás után ezt a kínálatot terelte vállalkozói keretbe a Székely házaspár, amikor országos viszonylatban az elsõk között importáltak Nyugat-Európából használt ruhát. 

„A kilencvenes évek elején jól bejáratott nyugati piacra léptünk be, ahol nagykereskedõktõl vásároltuk az árut. Az országban elsõként honosítottuk meg a behozott termékek osztályozását” – emlékszik a kezdetekre Székely Zsuzsa. Sok tapasztalatuk nem volt, ám felfedezték, hogy Magyarországon ez a kereskedelem öt éves hagyománnyal rendelkezik. Mindketten a számítástechnikai kutatóintézetet váltották fel a vállalkozásra, és akkor nem is mertek arra gondolni, hogy a pénz és tapasztalat nélkül elindított cég a hazai használtruha-forgalmazás zászlóshajója lesz. A kilencvenes években a viszonteladóként mûködõ kis cégek elsõsorban a kolozsvári Modex Kft. nagybani lerakatából vásárolhattak használt ruhát Erdélyben. Székely Zsuzsa szerint cégük gyors terjeszkedése a jó üzletpolitikának köszönhetõ. Felmérték, hogy a különbözõ régiók vásárlóközönsége milyen árut igényel. A gazdagabb városok belvárosaiban nyitott second hand üzletek a jó minõségû, alig vagy egyáltalán nem használt árut vitték. A következõ körben a középkategóriás ruhákat kínálták, amivel a középrétegbeli vásárlókat célozták meg. A szegényebb vidékeken az olcsó, pár banis árut forgalmazták: az elnyúlt pulóvernek vagy a kopottas zakónak is sokan örültek. 

Márkavadászok 

Székely Zsuzsa szerint turkálóba járni nem szegénységi bizonyítvány. Piaci tapasztalatuk szerint háromféle használtruha-vásárlót különböztetnek meg. Az elsõ kategória a tehetõsebb vásárlóké: õk a márkavadászok, akik a világ márkás cégeinek a termékeit keresik, és kis szerencsével meg is találják azokat. 

„Aki nem akar Párizsban ötezer eurórét Chanel-öltönyt vásárolni, ilyenre is ráakad valamelyik üzletünkben, és az eredeti ár töredékéért veszi meg. Szinte új állapotban levõ öltönyök is érkeznek” – magyarázza Székely Zsuzsa, aki szerint a legújabb divat alapján is lehet öltözködni a second hand üzletekben. A középminõségû, kitisztított és kivasalt ruhák vásárlói táborában az értelmiségiek, fõleg a tanárok, közalkalmazottak és orvosok vezetnek. A harmadik kategória az elszegényedett rétegeké, akik a legolcsóbb és a leggyengébb minõséget vadásszák.

A termékek útja 

A zömében Németországból, Hollandiából, Belgiumból és Angliából importált használt termékek piaca a begyûjtéssel kezdõdik. Ezt civil szervezetek és cégek végzik. Az egyesületek, alapítványok által összegyûjtött ruhák egy része szegélyszervezetek révén jut el a rászorulókhoz, azonban egyre gyakoribb, hogy a civil szervezet kereskedelmi társaságnak értékesíti, és a bevételt használja fel. Cégek is gyakran gyûjtenek: egy-egy település polgármesteri hivatalának engedélyével éppúgy begyûjtik a használt ruhát és cipõt, akárcsak a kidobott elektronikai cikkeket, a papírt vagy a fémhulladékot. A forgalmazók lerakatokból vásárolják meg a fertõtlenített, tisztított ruhát, cipõt és egyéb termékeket, amelyeket válogatva adnak tovább. A second hand termékek forgalmazását folytató Roseco Kft. Románia legnagyobb használtruha-importõrének számít, õk uralják a hazai piac 20 százalékát. Magyarfenesi, apahidai és marosvásárhelyi lerakatuk több tucat üzletet és üzletláncot lát el áruval. 

A kilencvenes évek korlátlan lehetõségeinek ideje azonban lejárt – mondja Székely Zsuzsa, aki szerint a hazai használtruha-piac hosszú ideig mágnesként vonzotta a vállalkozókat. A 2008 után újra felkapott turkálók ismét „tisztulási” folyamaton esnek át: sok cég megszûnik, vagy átalakul. A használt ruhával (is) sok a munka: kevés befektetéssel és gyorsan itt sem lehet nagy jövedelemhez jutni. ARoseco cég 3 millió eurós tavalyi használtruha-forgalmát jóval meghaladja a cégcsoport új, 10 millió eurót megmozgató dekorációs tevékenysége. A használtruha-kereskedelem nagy árumozgást, és viszonylag kis jövedelmet jelent.