WEKERLE SZABOLCS 2017. szeptember 10.,
Jacqueline Bastiaensen kutyáival a tanyája melletti nyárfaerdőben. Majdnem, mint Brabant
Fotók: Végh László / Magyar Nemzet
Miután eltöltöttünk egy napot a Cegléd melletti Csemő tanyavilágának hollandjai között, furcsa tapasztalattal lettünk gazdagabbak: eszerint a magyarok afféle mediterrán lelkeknek tűnnek, akik képesek a mának élni, és nem görcsölik túl a dolgokat. Igaz, ettől még nem javul meg a vízvezeték – de kit érdekel.
Észak-Brabant, nevével ellentétes módon, Hollandia egyik déli tartománya. A korábbi Brabanti Hercegség a Habsburgok és Németalföld északi területei közötti háborúkat lezáró, 1648-ban kötött vesztfáliai béke után kettészakadt: déli részei – Brüsszellel, Leuvennel, Antwerpennel – a későbbi Belgiumhoz, kisebbik északi csücske viszont Hollandiához került. Túlnyomórészt máig katolikus, sík, tágas vidék. Egyik jellegzetes fafajtája a nyár.
Egészen, mint a Budapesttől 85 kilométerre fekvő Csemőnek, melynek homokos, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan talaját jókora nyárfa- és akácerdők kötik. A két terület között további hasonlóság, hogy Csemőn, csakúgy, mint Brabantban, nagyon sok a holland.
A Trouw című holland napilapban augusztusban jelent meg egy írás a Ceglédhez közeli tanyavilágban élő holland betelepülőkről. A cikk azt sugallta, hogy sokakat – egyéb okok mellett – a menekültektől, a merényletektől való rettegés csábít Magyarországra. Az újságban megszólalt Jacqueline Bastiaensen is, aki elmondta, mélységesen egyetért Orbán Viktor migránspolitikájával, a déli határkerítést pedig remek dolognak tartja.
Jacqueline Bastiaensen nagyon kedves, szívélyes asszony. Sugárzik róla, milyen csodásan érzi magát nyár- és akácerdők közt megbúvó, takaros tanyáján, ahol vendégházakat is működtet. A cikkünk elején olvasható történelmi-földrajzi minitanulmány az ő kedvéért került ide: az asszony férjével együtt a Brabantban lévő Rozendaalból származott el Csemőre öt évvel ezelőtt.
