Krónika • 2018. február16–18., péntek–vasárnap
Nem elég, hogy Brüsszel fenyegetőzik, és szankciókat helyez kilátásba, ha egyes tagországok nem fogadják el az Unió migrációs elképzeléseit, most az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szócsöve, a főtitkár is nyíltan kiállt egy bevándorlást támogató politika mellett. A portugál António Guterres, aki a múlt évben lett az ENSZ főtitkára, szó szerint ezt mondta: „A migráció egy pozitív globális jelenség – erősíti a gaz- dasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket, és összeköti a különböző társadalmakat”.
Mit szólnak ehhez az emberek?
Amennyiben a legfontosabb, legismertebb világszervezet – melyben közel 200 nemzetállam képviselői ülnek, és állítólag közösen beszélhetik meg közös problémáikat, és együttesen dönthetnek a legfon- tosabb kérdésekről –, mondjuk így, első embere ilyen véleményt hangoztat, azt valahogy nagyon komolyan kell, kellene venni. De mit gon- dolhatnak erről azok az emberek, azok a milliók, akik nemzetállamok- ba tömörülve különböző nyelveket beszélnek, más és más a vallásuk, identitásuk merőben különböző, és elsősorban azt várják a szervezettől, hogy minden nemzetet, minden tagállamot egyformán képviseljen? Ha a migráció általánosan elfogadott alapelv lenne – és lesz, ha ott „fent” ezt kierőszakolják –, akkor már nem beszélhetünk nemzetekről, akkor már nem lesz szükség az ENSZ-re, mert nem lesz kit képviseljenek.
A portugál úriember kijelentése szerintem badarság, mert a 193 tagállam mindegyike elsősorban saját országának, saját nemzetének az érdekeit helyezi előtérbe, az „otthoni”, nemzeti érdekeket képviseli, és távol áll tőle a gondolat, hogy idegenekkel „ feltöltesse” országát, hiszen a legtöbb állam még saját lakosságának sem tud elfogadható életszínvonalat biztosítani. Akkor mire megy ki a játék, kinek a nevében beszél a főtitkár, mit akar ez a szervezet az emberektől, a népektől, nemzetektől, amelyek sok jót eddig nem kaptak a szervezettől, de mint tagok, a költségekhez hozzájárulnak. Az ENSZ alapokmányában lefektetett elsődleges célja a szövetségnek, hogy fenntartsa a nemzetközi békét, biztonságot, fejlessze a nemzetközi kapcsolatokat, és lehetőség szerint oldja meg a gazdasági, kulturális, szociális jelegű feladatokat, és az egyes célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek közös, egyeztető fóruma legyen. Ámen. (Csak halkan megjegyzem: semmi nem teljesült ezekből a célokból.)
Nos nem az én véleményem, mások, sokan mondják: az ENSZ a legnagyobb sóhivatala a világnak, semmi hasznosat nem tesz, de dollármilliókat zsebel rainak pénzéből. Egy parányi számtan: a főtitkár vezette titkárság az ENSZ székházában, New-Yorkban 16 ezer személyt foglalkoztat, világ- szerte pedig ötvenezret! Mit tud ez a töménytelen számú személyzet éveken keresztül tevékenykedni? Amit mi, a közember a saját bőrünkön tapasztalunk és esetleg meg is köszönnénk, olyat semmi esetre sem...
Természetesen egy ilyen hatalmas szervezet működése nem megy titokban, jegyzőkönyvek ezreit lehetne olvasni, tanulmányozni vagy kívülálló megfigyelők jelentéseit tanulmányozni. De ki az ördög foglalkozik ilyesmivel? Hát vannak ilyenek, elsősorban statisztikusok, szociológusok, helyzetjelen- tők, publicisták, akik dicsérik vagy bírálják a szervezet munkáját.
Az ENSZ eredetileg a Népszövetségből alakult, és ennek munkáját igyekezett folytatni közvetlenül a II. világháború befejezése után. Az ötlet az 1921-ben bejegyzett Külképviseletek Tanácsában született, de működésének feltételeit először az 1945 februárjában tartott jaltai konferencián tárgyalták meg, ahol egyéb- ként a három nagyhatalom képviselői, Roosevelt, Sztálin és Churchill az egész világ, főleg Európa felosz- tásán tanácskoztak. Az ENSZ alap- okmányát végül 1945. június 26-án San Franciscóban írták alá.
Menekülés a szabad és nyitott Európába
A rendszeres bevándorlás kérdé- se az ENSZ-ben már régen felvetődött, legtöbbször a migrációt támo- gatva. 2002-ben például, amikor Európában még a maihoz hasonló migrációs probléma még nem létezett, az akkori főtitkár, Kofi Annan úgy nyilatkozott, hogy a migráció kérdését globális szintre kell emelni. Nos ez nagyon egyszerű kijelentés, de ha egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük, akkor rádöbbenünk, hogy ez a terv, ez az egész világra érvényes elképzelés, miszerint a világ népeit összekeverjük, mindenki menjen oda, ahova akar, illetve oda, ahova mi majd irányítjuk, nem is olyan új keletű, ezt valahol valakik már régebben kifundálták. Már évek óta „divatos” összeesküvések- ről beszélni. Akad, aki hisz ezeknek a létezésében, van, aki nevet rajta, vannak a középen állók, akik egyszerűen csak azt mondják, valami nem stimmel a világunkban, min- den a feje tetejére lett állítva. Egyet mondunk, mást csinálunk, és mintha valójában soha nem az történne, amit mi szeretnénk, valaki vagy valakik ismételten keresztülhúzzák a számításainkat. Mostanában mást nem hallunk, mint hogy meg kell vé- deni a határainkat, bajban van Európa, saját magunk alatt vágjuk a fát, a jövő bizonytalan, gyermekeink, unokáink már nem egy európai kultúrában, hanem idegenek között fognak élni, és még sorolhatnám.
A vélemények persze nagyon különbözőek. Ha nagyon leegyszerűsítve összegezném, azt írhatnám, hogy a nemzetiesen gondolkodó jobboldal ellenzi és mondhatni fél az erőltetett migrációtól, és indokai – szerintük – logikusak. Ezeket az érveléseket ismerjük, nem térek ki rájuk. A másik oldal, mondjuk a balliberálisok, egyenesen támogatják bevándorlást, mert ez szerintük megoldja a demográfiai válságot, és pótolja a pár éven belül bekövetkező munkaerőhiányt. A legizgalmasabb kérdés persze az, hogy ezt az egészet ténylegesen irányítják-e valakik? Vagy egyszerűen így alakul, mert ahol éheznek, ahol háború van, onnan az emberek menekülnek. És hová? Oda, ahol a határok szabadok, nyitottak, tehát Európába. A legegyszerűbb magyarázat a történelemben ismétlődő események tapasztalataira támaszkodik. Ennek értelmében az iszlámnak úgy is mint vallásnak, vagy mint politikai hatalomnak mindig is terjeszkedő, hódító szándékai voltak. Európa, főleg a Balkán és Délkelet- Európa történelme erre a legjobb bizonyíték. Régen a kard erejével, ma egy teljesen új világpolitikai helyzet közepén a demográfiai fölényével és energiatartalékával igyekszik Európát meghódítani.
Mások arra hivatkoznak, hogy az európaiak maguk is egy keveredést támogatnak, egy ún. Eurábia megvalósítását, melyet elsősorban arab hatalmak és részben francia politikai körök már régóta ösztönöznek. Az Eurábia folyóirat 1975-ben elsősorban Párizsban, de Londonban és Genfben is megjelent, első kiadója Lucien Bitterlin, a Francia–Arab Szolidaritási Társaság elnöke volt. A mozgalom lényege egy új vegyes kultúra, az arab eredetű iszlám és a kétezer éves keresztény kultúra szintézise. Az elméletről és elképzelésről azóta rengeteg könyv, szakdolgozat jelent meg, persze pró és kontra. Az igazi összeesküvés-elmélet támo- gatói a láthatatlan, de már ősidőktől létező háttérhatalmakat okolják minden bajért, ami világunkon történt és történik. Ilyen hatalom volt például a középkori muszlim szekta, az aszaszinok csoportosulása, ugyancsak a középkorban a keresztény templomos lovagok és rózsakeresztesek, később az illuminátusok és természetesen a szabadkőművesség. Ezekhez a régi szervezett erőkhöz”, melyek részben eltűntek, illetve átalakultak, „termelődtek” a modern társaságok, 1921-ben a Külképviseletek Tanácsa, 1954- ben a Bilderberg-csoport és végül talán utolsónak a Trilaterális Bizottság 1973-ban. Lehet rajta nevetni, de lehet nagyon komolyan elgondolkozni ezen társaságok létezéséről és tevékenykedéseiről. Az biztos, hogy léteztek, történelmünk részét alkotják és igenis feltételezhető, hogy a világ politikai és gazdasági életét most is ők irányítják. Ez már csak azért is valószínű, mert ezen szervezetek, társaságok vagy csoportok mindig óriási vagyonnal, rengeteg pénzzel rendelkeztek, és tisztán lehet látni, hogy a mai politikai irányításban nem ideológiák vagy nemes eszmék, de még a köznép érdeke sem mértékadó, hanem egyedül a pénz jelenléte. Pontosabban: ahol a pénz, ott szület- nek a döntések.
Nem kell keverni a népeket
Az átlagember ezekkel a dolgokkal nem tud foglalkozni, azt látja és azt érti, ami ma és közvetlenül körülötte történik. Nos, ami a migrációt és a körülötte zajló eseményeket illeti, az biztos – és ebben a dologban mindenki egyetért –, hogy itt már nem egyszerű háború vagy üldöztetés elől menekülőkről van szó, sőt nem is csupán gazdasági menekülőkről, hanem egy jól meg szervezett „invázióról”. Hogy az milyen alapon történik – ahogy ezt fentebb kifejtettem –, azt találgatni lehet, el is lehet hanyagolni, de ha tényleg „invázió”, akkor ezt meg kell állítani, mert ez nem más, mint külső – legtöbbször ellenséges – erők behatolása egy területre. Jelen esetben a mi európai területünkre. Ezt meg kell állítani. Van persze egy-két dolog, amit ha megoldanánk, megvalósítanánk, talán az erőltetett migráció is megszűnne, és a világ menete is jobb irányba terelődne. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a világon ma uralkodó óriási életszínvonal-különbségeket meg kellene szüntetni, éspedig a javak igazságos elosztásával. Ha ez megtörténne, leállíthatnánk a felesleges, drága és életveszélyes fegyverkezési hajszát, és minden oldalon szigorú és gyors leszerelést kezdhetnénk, nem milliárdok, hanem billiók szabadulhatnának fel, és építhetnénk egy virágzó földi paradicsomot. Harmadszor, de nem utolsósorban, ezt a sokszínű világot faji, nemzeti és vallási különbözőségével így kell hagyni, nem piszkálni, nem bolygatni és nem összekeverni. Tudom, ezek az elképzelések egy túlzottan idealista publicista elképzelései maradnak. De azért reménykedni szabad, és kell is.
HOLLAI HEHS OTTÓ
Négytagú csapat képviselte a napokban Nagykárolyt a Bukarestben megszervezett 39. Nemzetközi Turisztikai Vásáron. Az ország fővárosában megtartott eseményt a kereskedelmi kamara elnöke és a turisztikai miniszter nyitotta meg.
