Balta János 2018. május 11.,
Kovács Imre kisperegi (balról) és dr. Miluczky Attila egyeki polgármester
Amikor az anyaországi Egyek Nagyközségtől Nagyperegnek adományozott tűzoltóautó átadásáról írtunk, megígértük, hogy a két önkormányzat, illetve a vezetői között kialakult kapcsolatokra visszatérünk. Amint az átadáskor dr. Miluczky Attila egyeki polgármester kifejtette, a kisperegieknek Egyekről történt kiűzetése, illetve a Mária Teréziától kapott kisperegi pusztán történt letelepedés a jelenlegi egyekiekben is igen kellemetlen érzéseket szül. Nagyon sajnálatos, hogy az 1770-es években az emberek arra fókuszáltak, mi választja el a római katolikusoktól a reformátusokat. Mi a különbség a munkavégzésben, a szokásokban? Mindez olyan feszültségekhez vezetett, hogy a templomuknak a főajtaját fejszével verték szét, hogy az emberek eldönthessék: bemehetnek-e, avagy nem. Ezek viszont nem egészséges dolgok. A mostani egyekieknek inkább azokra a dolgokra kell odafigyelniük, amelyek összekötik a katolikusokat a reformátusokkal. A világban ugyanis nagyon sok olyan veszélyforrás van, amelyekre odafigyelve, logikusan gondolkodva rá kell döbbennünk: nagyon közel állunk egymáshoz. Mert Egyeket és Kispereget több évszázados kötelék fűzi össze, amelyeket a történelem, a szokások, a másképp gondolkodás is próbálták ugyan széttépni, de ez nem sikerült. Amint a mostani példa is mutatja, ha egymás segítségére tudunk sietni, azt örömmel tesszük. Ez az egészséges viszony, és nekünk, magyar embereknek elsősorban a magyarságunk és a keresztény értékekre kell alapozni.
Az ünnepi beszéd, illetve a tűzoltóautó átadása után külön beszélgettünk a két polgármesterrel.
Előbb dr. Miluczky Attilát kérdeztük:
– Az egyeki képviselőtestület első szóra az ügy mellé állt-e?
– Első szóra!
– Az adományozott tűzoltóautó nem hiányzik otthon?
– A mi tűzoltóságunknak 3 autója, azaz fecskendője van, közülük az egyiket ajándékoztunk Nagypereg Községnek. Nálunk ugyanis az önkormányzati tűzoltóság egy köztes állapot az önkéntes és a hivatásos tűzoltóság között. A tűzoltók feladatainkat két autóval is el tudjuk látni, illetve a biztonság kedvéért esetleg beszerzünk egy harmadikat is. Egyelőre úgy látom, kettővel is boldogulunk. A tényt viszont, hogy a kisperegiek számára jót tudtunk tenni, az egyeki lakosság, az önkormányzat, de az ottani tűzoltóság is örömmel fogadta. Nálunk ugyanis a harmadik gépjármű szinte évek óta kihasználatlanul állt. Ezt a polgármester kollégám és barátom, Kovács Imre is látta, ezért merte szorgalmazni az adományozást, amit mi azonnal felkaroltunk. Talán szebben hangzott volna, ha mi találtuk volna ki az adományozást, hiszen a három autóval amúgy is szinte túl voltunk biztosítva. Tulajdonképpen a harmadik gépjármű már a tartalék tartalékjának számított, ezért Nagy- és Kisperegen bizonyára sokkal nagyobb hasznát vehetik. Arról nem is szólva, hogy örömöt szerezni a legnagyobb öröm! Ezt nem csak a magam, hanem a képviselő testület tagjainak a nevében is mondhatom.
***
A tűzoltóautóval kapcsolatban Kovács Imrepolgármestertől is véleményt kértünk, aki elmondta: azt egyelőre a kisperegi garázsban próbálják elhelyezni. Ha az nem sikerül, akkor Nagyperegen, a polgármesteri hivatal mellett lévő jókora autóbuszgarázsban fogják tárolni. Leggyorsabb feladat lesz megtanítani a gépkocsi vezetőjét a tűzoltóautó kezelésére, hogy szükség esetén használni tudják.
– Személyesen önnek mit jelent a tűzoltóautó megszerzése?
– Nem kis büszkeséggel tölt el, hiszen a községnek eddig még soha nem volt saját tűzoltóautója. Éppen ezért, amikor megszületett az ötletem felvetni az adományozás lehetőségét, előbb alaposan meggondoltam, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni a barátainkat. Nem tudtam, hogyan fognak reagálni. Nagy örömömre, igen pozitívan álltak a dologhoz és a polgármester úr közbejárásával hamarosan megszületett az Egyeki Képviselőtestületben is a kedvező határozat. Miközben megpróbáljuk újra összekötni a mintegy 240 éve elszakított szálakat, az esetünk is azt bizonyítja: pozitívan kell gondolkozni, optimistán kell élni, és merni kell kérni!
