Tisztelt Erdélyi Polgár!
Bosszankodva fedeztem föl néhány napja, hogy egy valótlan tartalmú cikk kering az interneten, amelyet sok helyen átvettek... http://erdelyipolgar.blogspot.com/2015/08/a-szekely-magyar-unicode-haboru-bulldog.html
A cikkben említett tanácskozáson valóban részt-vettem, ám hamis az az állítás, hogy egyetértettem volna. A tanácskozáson lehurrogtak és semmibe vették javaslataimat. Az álláspontom lényege az volt, hogy a rovásírás szabványosítása egyetlen lépésben lehetetlen: először a hagyományos rovásírást kellene szabványba foglalni, és csak utána lehetne vele felülről kompatibilis modernizált változatokat bevezetni. Ez az elgondolás egyetlen résztvevőnek sem volt ínyére, hiszen az összes jelenlévő modernizáló irányzat a jelalakok, betűk és hangértékek összezagyválásán alapult, és mind összeférhetetlenek voltak a hagyományos írással. Ha a javaslatom elfogadásra került volna, akkor a rovásírás hasznavehetetlenné tétele ellehetetlenült volna...
Természetesen ezek után soha többé nem hívtak meg rovásírás tanácskozásra, hiszen a javaslatom kiút lett volna a káoszból, amit a dilettáns modernizálási kísérletek sokasága okozott.,
Kérem helyesbítsék a cikket a valóságnak megfelelően!
Tisztelettel: Bakonyi Gábor.
Tisztelt Joó Ádám úr!
Sajnos azt kellett észrevennem, hogy széles körben terjeszt egy valótlan állítást.
http://erdelyipolgar.blogspot.com/2015/08/a-szekely-magyar-unicode-haboru-bulldog.html http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/sajtoszolgalat/2012-sajtoanyaga/886-mi-is-zajlik-a-rovasiras-koeruel-joo-adam-oesszefoglalo-levele
Az állítása szerint a 2008. július 12. szombati rovásírás tanácskozáson mindenki egyetértésre jutott, és a jelenlévők felsorolásában én is szereplek. Valóban jelen voltam, ám egyetértés nem alakult ki. Ha visszaemlékszik, akkor tudhatja, hogy nem írtam alá azt a nyilatkozatot sem, amit az ebédszünet alatt Hosszú Gábor László fogalmazott. Javaslataimat semmibe vették és lehurrogtak.
Mindvégig különvéleményemet hangoztattam, és következetesen nemmel szavaztam. Ezek után nem hívtak meg egyetlen további tanácskozásra sem. Az álláspontom lényege az volt, hogy a rovásírás egyetlen lépésben való szabványosítása lehetetlen.
A hibás alapelvekre épülő modernizálási kísérletek összeférhetetlenek egymással is, és a hagyományos rovásírással is. Első lépésben a hagyományos rovásírást kellene szabványban rögzíteni, az egyszerűség kedvéért a ligatúrák nélkül. Az gond nélkül megtehető lett volna, hiszen a káosz csak a XX. század második felében alakult ki. Második lépésként pedig a ligatúrákat és a modernizált rovásírás változatokat kellene szabványban rögzíteni, felülről kompatibilis, szabadon válaszható kiegészítésekként. Természetesen független alnyelv-kódot kellett volna kapnia a hagyományos és az összes modernizált változatnak, hiszen egymástól független írásrendszerekké fejlődtek. Ez a felvetés nem volt ínyére a jelenlévő egyik modernizáló csoportnak sem, hiszen be kellett volna ismerniük, hogy az irányzataik összeférhetetlenek a hagyományos rovásírással, másrészt a káosz elodázása miatt leértékelődött volna a ténykedésük.
Az egyetértés lényegében az én javaslatom ellenében jött létre a modernizáló-irányzatok között! Egyetértettek azokban a hibás alapelvekben, amelyek a káoszt okozták, és egységesen elvetették a hagyományos írást mint közös alapot... Délben nem írtam alá a Hosszú Gábor László által megfogalmazott nyilatkozatot, a tanácskozás délutánján arról folytattak hosszú és meddő vitát, hogy a modernizált ábc-ben melyik hosszú vagy rövid magánhangzónak milyen legyen a betűalakja. Miután egyetlen délután háromszor-négyszer mindent betűalakot megváltoztattak az állítólag ősi írásrendszerükben, a fáradság, éhség és szomjúság hatására félbemaradt a sziszifuszi munka, és az egyetértés látszatával zárult a tanácskozás, különösen azután, hogy szavazati jogomat megvonták...
A megállapodásukat azonban Hosszú Gábor László napokon belül felrúgta. Én azokban a vitákban nem vettem részt, amikben azt vitatták, hogy hogyan kunkorodjon, illetve hogyan pöndörödjön a hosszú illetve a rövid magánhangzó alakja, mert eleve hibás módszernek tartom ezt a megoldási elképzelést... Nekem csak egyetlen kérésem volt; mégpedig hogy a rovásírás minimális alap-jelkészlete kerüljön bele a szabványba, és ezt a minimumot meg is fogalmaztam. A minimális jelkészletet azonban nem tették bele a tervezetbe, mert a modern irányzatok úgy összezagyválták a betűket, alakváltozatokat és hangértékeket, hogy abba a káoszba már nem fért bele a hagyományos alapjelkészlet legminimálisabb változata sem... Igazam volt: Egyetlen lépésben valóban nem sikerült a rovásírás szabványba foglalása! Csak egy sületlenség került bele végül a nemzetközi szabványba, amely kizárólag azoknak az igényeit elégíti ki, akik a rovásírást nem ismerik, és nem használják... Talán az téveszthette meg, és hitte egyetértésnek, hogy a modernizáló irányzatokról szóló vitákba nem folytam bele, hiszen eleve hibásnak tartom a megoldás alapelveit is. Vagy esetleg képtelen lévén eligazodni a zagyva szabványtervezeten, nem látta volna át összeférhetetlen voltát? Nem tudom, hogy hány helyre juttatott abból a hamis állításából, hogy egyetértésre jutottunk volna. Megkérném, hogy ha megkésve is, de tisztázza szerepemet az ügyben, miszerint én nem járultam hozzá a rovásírás rendszerének szétrombolásához.
"Hamis hírt ne hordj!"
Tisztelettel: Bakonyi Gábor.
