Segíthet-e az MPP-n a ráncfelvarrás?

Amint az alábbi cikkből is kiderült a cikkíró bemutatta mi is az, amit nem ért, de sokat tud írni róla... Röviden nem igen szereti a polgári vonalat, de nem veszi észre, hogy ezzel csak magát járatja le, hiszen nem tartja be az alapvető szabályokat sem, amire a kezdőket az újságiró iskolában tanítanak... Persze, aki vers írásra is van ideje talán nem is olyan véletlen, hogy egy kicsit el van tájolódva, vagy hogy azt gondolja magáról, hogy amit leír az helyes lenne.

Pedig minden lehetősége meg van arra, hogy legalább utánna nézzen, vajon tényleg életképes-e mindaz, amit leír? Az is meglehet, hogy csak a Bíró Zsolt személye zavarja... Nem tudható, de szeretnénk egy kicsit segiteni neki, hogy legalább a közeljövőben lásson tisztábban.

Kezdjük azzal, hogy az erdélyi politikában eddig elhangzott véleményeket ismertetünk meg.  A pártoknak a választásokon lényegében három célja lehet: a szavazatok maximalizálása, a hivatali pozíciók maximalizálása és a közpolitikai célok előtérbe helyezése. 

Székely István Gergő szerint "a polgáriak eddig inkább a másodikra , azaz a hivatali poziciók maximálására törekedtek, viszont a néppártiak a szavazatok maximalizálásara koncentráltak." Viszont Székely István szerint "az MPP-nek egy része program- a másik meg pozíció-orientált, az egyik elment az EMNP, a másik meg az RMDSZ irányába. Az is világosan látszott, hogy a Néppárt szavazatot maximalizál, a polgári párt mandátumot". 

Biró Zsolt azt mondta, "hogy az RMDSZ-szel együtt kell működni, és a rossz döntéseit kell korrigálni". 

Székely István: A Bíró érdeme, hogy az MPP-RMDSZ országos megegyezéssel megteremtette a politikai feltételeit annak, hogy az MPP az RMDSZ rossz döntéseinek korrekciós mechanizmusként jelenjen meg. E szemléletnek sokkal szélesebb körű a támogatottsága lett . Azt gondolom, hogy ez a konstrukció, így, ebben a formában, akár rendszerszinten is működőképes, hiszen az MPP akár olyan programtéziseket is felvállalhat, amit az RMDSZ a román politikán belüli teljes elszigetelődése nélkül nem tudna megtenni. Ugyanakkor korrekciós mechanizmus, hiszen az RMDSZ szétaprózottsága okán nincs egy olyan központi akarat, amely rendet tenne, tehát belső korrekcióval nem küszöbölhető ki minden rossz döntés. Külső korrekciónak marad az MPP, és a közlekedő edények elve alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a mindenkori önkormányzati eredmények függvényében álljon össze az RMDSZ parlamenti listája. Számomra az a kérdés, hogy felépíthető-e egy olyan kooperáción alapuló rendszer, ahol az MPP az RMDSZ rossz döntéseinek korrigálója, és interetnikus, vagy nemzetpolitikai szempontból egy „keményebb” hangvétel megjelenítője. Ezt csak abban az esetben látom megvalósíthatónak, ha az MPP a parlamenti választásokon az RMDSZ listáján indul."

Illyés Gergő szerint: "Az MPP tulajdonképpen az RMDSZ számára elveszett szavazatokat is beviszi a rendszerbe".

Székely István viszont azt tarja, hogy: "A korrekció nem lehet totális szakítás, az EMNP pedig erre játszik: vagy ő, vagy az RMDSZ". 

Illyés Gergő szerint: "Az EMNP és az MPP viszonya az elmúlt években kicsit ebbe az irányba tolta az MPP-t. Amikor fúzióról beszélt az EMNP az MPP irányába, akkor ők attól tarthattak, hogy az EMNP megpróbálja magába olvasztani az MPP-t".

Székely István Gergő  szerint: "Tulajdonképpen menekülési útvonal volt az MPP-nek az RMDSZ felé".

Székely István szerint: "Ehhez azért kellett az is, hogy a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon a Néppárt teljes konfrontációra alapozott stratégiája megbukjon. Történelmi tévedésüket abban látom, hogy Tőkés László európai parlamenti választási eredményeire alapozva azt gondolták, hogy az ő szerepük Tőkés világlátását, politikai habitusát felerősíteni, vagyis hangosbeszélő lenni Tőkés kezében. Ahhoz, hogy az MPP kooperációra váltson, kellett ez a tapasztalat is".

Nos, a fenti megállapitások megvilágithatják, azok gondolkodás módját, akik a polgári vonal valamilyen irányváltoztatására adnák a fejüket.

Bíró Zsolt mindegyre és sok alkalommal kijelentette, hogy a polgáriak megakarnak maradni az önállóság mellett, hogy végül a szövetségiek is elfogadták ezt. Talán ezért is téved a cikkíró.  E.P.

https://erdelyinaplo.ro/velemeny/segithet-e-az-mpp-n-a-rancfelvarras

2018. október 27.  Szentgyörgyi László

Novemberre összehívták a Magyar Polgári Párt kongresszusát, amely alkalomból – az alapszabályzat és a program módosítása mellett – tisztújítást is tartanak. 

A hírről Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő számolt be egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón, amelyen így indokolta az országos ülés összehívásának szükségességét: tízéves a Magyar Polgári Párt, tíz év után lehet, hogy ráfér egy ráncfelvarrás, a választópolgároknak pedig egyértelműen üzenni kell, hogy az MPP olyan tényező az erdélyi magyar politikai palettán, amely komolyan veszi magát, hiszen csak így kérheti, hogy a választók is komolyan vegyék.” 

Mezei János választmányi elnök is úgy vélte, hogy a magyar Polgári Párt életének egyik fontos pillanatához érkezett azzal, hogy úgy döntöttek: összehívják az országos tanácsot, és teljes körű tisztújítást tartanak. 

Hangsúlyozta: a következő időben olyan vezetőkre lesz szükség, akiknek megvan a szükséges legitimitásuk, támogatottságuk ahhoz, hogy a következő nehéz időszakban megfelelően elláthassák a politikai vezetéssel járó feladatokat. „Egy ráncfelvarrással megerősödve szeretnénk elindulni, és a következő idők kihívásaival szembenézni” – jelentette ki az egykori gyergyószentmiklósi polgármester. 

Mezei azt is kifejtette, mit értenek „ráncfelvarráson”: hatékonyabb és hatásosabb politikai képviseletet és kiállást a magyarságért. Hogy segíthet-e az MPP-n az utolsó utáni pillanatokban megejtett kozmetikázás, az kétségesnek tűnik, de az vitathatatlan: valamit tenniük kell, ha önálló politikai tényezőként meg akarnak maradni. 

Az a helyzet, amibe 2012 óta lavírozták magukat, egyenlő az önfeladással. Biró Zsolt elnöklete alatt odáig jutottak az RMDSZ-szel való összebútorozásban – a két parlamenti képviselői mandátum, valamint a két székely megye önkormányzataiban tapasztalható békésebb légkör nevezhető ennek gyümölcseként –, hogy ma már önálló politikai akaratként aligha jöhetnek szóba. Hogy a kialakult helyzet mennyiben a Fidesz és az RMDSZ közötti viszony alakulásának a függvénye s mennyiben a 

Szász Jenő utáni pártvezetés tudatos választásának a következménye, talán már senkit nem érdekel. Azt el kell ismernünk, hogy a mostani szándék, azaz a pártelnöki funkció és a parlamenti képviselői tisztség szétválasztása jó ötletnek tűnik. Így lehetősége nyílhat a majdani elnöknek arra, hogy hangot adjon pártja esetleges különutas elképzeléseinek, sajátos céljainak, ami által bizonyíthatná az MPP önállóságát. Hogy aztán ez miként egyeztethető össze azzal a legalább még két esztendeig, azaz a következő választásokig tartó tudathasadásos állapottal, hogy az RMDSZ jelöltlistáján mandátumhoz jutott törvényhozói rendre egy másik pártközpontban meghatározott irányba szavaznak, az egyelőre megválaszolatlan kérdés marad.