Csernakeresztúron kereken száz évvel ezelőtt települtek le a bukovinai székelyek। A jubileumi ünnepség alkalmával kétnapos bukovinai székely találkozót szerveztek a Déva és Vajdahunyad között feleúton lévő faluban, melyen 600 külföldi vendég – magyarországis és vajdasági bukovinai székely – ünnepelt együtt a házigazdákkal. A rendkívül gazdag és tartalmas ünnepség első napját az ifjúsági és hagyományőrző eseményeknek szentelték, a másodikat, pedig a szórványközösségek találkozójára. A kétnapos ünnepség nagy sikernek örvendett, nemcsak a bukovinai székelyek körében, hanem a velük együtt ünneplő többi Hunyad megyei magyar körében. Végül is az egyhetes Hunyad megyei magyar napok rendezvénysorozat a bukovinai székely találkozóra épült.
A példás szervezés hátteréről, az ünnepség sikerét biztosító munkáról Szabó Juliannával, az esemény megszervező Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület elnökével, illetve Kelemen Ilona és Bloj Anna alelnök
ökkel beszélgettünk.
– A népviselet felvonulása nemcsak a bukovinai székely találkozó, hanem az egész Hunyad megyei magyar napok kiemelkedő, megható pillanata volt. Déván és Vajdahunyadon sokan elérzékenyültek, könnyes szemekkel csodálták a magyar népviselet városközponti felvonulását. Kinek az ötlete volt?
– Szabó Julianna: mindnyájunké, a Csernekeresztúri Hagyományőrző Egyesület tagjaié.
– Kelemen Ilona: bárhol voltunk bukovinai székely találkozón, Magyarországon vagy a Vajdaságban, mindig volt népviseletes felvonulás. Ez adta az ötletet.
– A hatóságok nem akadékoskodtak a felvonulásnál? Ki járta ki az engedélyeztetést?
– Kelemen Ilona: Nem akadékoskodtak. Az engedélyeztetést mi jártuk ki, a felvonulások pontos útvonalát azonban a dévai, illetve vajdahunyadi szervezőkre bíztuk.
– Nagyon szép és tartalmas volt a csernakeresztúri letelepedés századik évfordulójára szervezett bukovinai székely találkozó. 600 külföldi vendéget ellátni azonban nem lehetett könnyű dolog. Bárkivel beszéltem közülük elsősorban a nagyszerű szervezést említették.
– Szabó Julianna: Biztos, hogy nem volt könnyű, de összefogott az egész falu, együtt dolgoztunk. Voltak nézeteltérések, idegesség, anyagi gondok, de végül jól sikerült.
– Bloj Anna: Az egész falu besegített. Volt, aki 20 lejt hozott, volt aki 30-t, olyan is volt, hogy 100 lejt adtak a szervezéshez. Nekünk minden segítség számított, bármilyen összeg jól jött.
– Kelemen Ilona: Az asszonyok tésztát, kalácsot sütöttek saját költségükön, szinte minden család elszállásolt vendégeket, 16 asszony készítette a 7000 töltött-káposztát. Szóval sokan segítettek, mindenekelőtt munkával.
– Apropó, a 600 vendég közül hányat szállásoltatok el Csernakeresztúron és hányat Déván?
– Szabó Julianna: Körülbelül a felét itt a faluban, a másik felét Déván, a Téglás Gábor iskolában, a Szent Ferenc alapítványnál, a sportiskolánál, az Őzike városszéli ifjúsági központban, illetve magánszemélyeknél. Mindnyájunknak köszönjük a támogatást.
– Ezek szerint a nézeteltérések ellenére a Magyar napok többi szervezői is besegítettek?
– Szabó Julianna: Igen, Dézsi Attila prefektus is sokat segített, a dévai és vajdahunyadi RMDSZ is, a Széll Lőrincz által vezetett országos ifjúsági hatóság is, a Déván élő bukovinai székelyek is. Aki csak tehette segített nekünk.
– Bloj Anna: A dévai önkormányzat például leaszfaltozta a falu főterét, ahol a sátrakat és a színpadot állítottuk fel, s ahol kétnapos rendezvény zajlott, illetve bizonyos anyagi támogatást is nyújtott. A megyei tanács, pedig vállalta a vendégek elszállásolását a sportiskolában.
– Mennyibn került összesen a kétnapos bukovinai székely találkozó? Mennyit sikerült ebből pályázaton elnyerni?
– Szabó Julianna: Becsléseink szerint mindenestől olyan 750 millióba, régi pénzbe számítva. Pályázatokon – a Communitas alapítványtól és Magyarországról, a Szülőföld alapból – a költségek 30-40%-nak a térítését reméljük.
– Vagyis a legjelentősebb részt a hagyományőrző egyesület saját zsebéből állja?
– Bloj Anna: Tulajdonképpen az egész falu, amint az előbb is említettük, szinte mindenki besegített, amennyivel csak tudott.
– A kétnapos ünnepség felemelő volt, még azoknak a dévai és vajdahunyadi magyaroknak, akiknek amúgy semmi közük a bukovinai székelységhez. Személyesen azon lepődtem meg, hogy számos magyarországi és vajdasági csoport vett részt, Erdély más tájairól viszont nem jöttek.
– Szabó Julianna: Bukovinai székelyek vannak még az Arad megyei Gyorokon, illetve a Beszterce-Naszód megyei Vicén és Magyarnemegyén, de ők nem tagjai a bonyhádi székhelyű bukovinai székely szövetségnek. Mi 1995 vagyunk tagok, s meghívtuk valamennyi más hagyományőrző csoportot, amely tagja a szövetségnek.
– Én is gratulálok a nagyszerű ünnepséghez és sok sikert kívánok további hasonló felemelő rendezvényekhez Chirmiciu András
