 |
| PAPP ANNAMÁRIA |
Nem tudom, van-e még a román politikai életben olyan politikus, aki megőrizte volna hitelességét, és akiben egyáltalán meg lehet bízni. Aki őszinte, és tényleg elhivatottságból teszi azt, amit tesz, és valóban azoknak az érdekeit képviseli, akiktől mandátumot, magyarán: képviselői megbízatást kapott. Pedig látszólag minden a választópolgárok, az egyszerű emberek, a pórnép érdekében történik, hogy tudniillik értünk és a mi érdekünkben kell csökkenteni a béreket és a nyugdíjakat. Különben könnyen előfordulhat, hogy év végére még ennyi se lesz, s teljesen üresen marad a pénztárca. Az persze már vajmi keveset nyom a latba, hogy a nyugdíjak csökkentése alkotmányellenes, ahogyan azt több politikus is hangoztatta, és olyan ez, mintha valakinek a magántulajdonát: az autóját, házát vagy egyéb javát koboznák el. Sajnos, erre már volt példa a történelem folyamán nem is olyan rég, amikor nagyanyáink és nagyapáink saját bőrükön érezhették, hogy milyen az, amikor megfosztják őket a saját tulajdonuktól. S mindaz, ami egy jó ideje a politikában és a parlamentben történik, egy látszólag demokratikus elveken és alapokon működő jogállamban folyik, de hát ez kevésbé számít, hiszen ugye, azt mondják, hogy mindent a mi érdekünkben, a nép érdekében tesznek.
Senki nem vonja kétségbe, hogy gazdasági válság van, és tenni kell valamit a sokat hangoztatott krízis leküzdéséért. Azt sem kérdőjelezi meg senki, hogy az elmúlt időszakban túlméretezett volt a közalkalmazottak száma, s túl sok jól megfizetett aktatologató volt a különböző állami hivatalokban. Nem biztos viszont, hogy az államfő és a kormány által javasolt megoldások a legmegfelelőbbek, hogy éppen azt a társadalmi réteget kell ellehetetleníteni, újabb megszorításokkal sújtani, akik amúgy is nehéz helyzetben vannak. Mert nehezen hihető, hogy a bérek és a nyugdíjak csökkentésén, lefaragásán kívül nincsenek más válságkezelő megoldások. Ám legyünk nyugodtak, mindez csak ideiglenes, s örüljünk annak, hogy megmaradnak a minimálnyugdíjak, ahhoz nem nyúlnak hozzá – hangzott el az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítvány tegnapi parlamenti vitája során. Szóval, nyugodjunk meg, mert összefogással mindent legyőzünk, az éhínséget, a pénztelenséget, a nyomort. Miközben arról egyetlen szót sem ejtenek a mások zsebében metszők, hogy ők miként tudnának megélni havi három és fél millió lejből, azaz erős román pénznemben számolva: háromszázötven lejből. Mert hiszen ha a bércsökkentést őrájuk is alkalmazzák, a maradékból – köszönik szépen – csak megélnek valahogy. Nemde? És azt vajon miért nem feszegetik határozottabban, hogy valójában ki és kik a felelősek a kialakult helyzetért, s őket mikor és ki vonja felelősségre? És vajon miért nem azoktól vesznek vissza akár ötven vagy hatvan százalékot is a béralapjukból, illetve a nyugdíjukból, akiknek szavazatuk és klientúrájuk révén maguk juttattak luxusbéreket, és nem kevésbé csillagászati nyugdíjakat?
Két év múlva újabb választások lesznek. És nem az én dolgom azon töprengeni, hogy a mások zsebében most vájkálók közül ki néz majd jelöltként nyugodt lelkiismerettel az emberek szemébe mindezek után. És nem tudom, ki fog bármit is elhinni abból, amit politikusjelöltjeink ígérni fognak a majdani kampányban. Félő, hogy sok magyar ember érez és gondolkodik így, hiszen éppen azokat érintik a leginkább a megszorító intézkedések, akik az RMDSZ szavazóbázisának a derékhadát képezik. Ezek után nem tudom, mivel lehetne úgy érvelni, hogy az hitelesnek, elfogadhatónak és meggyőzőnek tűnjön. Mert a politika lehet ugyan a kompromisszumok művészete, de ami sok, az mégiscsak sok. Magyarán: elég volt a sok hazugságból, a populizmusból, a demagógiából! Szabadság.ro 2010 jun.16
Megjegyzés
Megvalljuk öszintén nem értjük mi lelte a kedves cikkírót, hogy ennyire eltávolódott a szövetségiek vonalától. Akkor sem értettük, amikor rendszeresen "elhallgatta" a polgári pártról szóló tevékenységi beszámolókat, de legalább rátarti módon ugyan, de konzekvens volt! Most nem úgy tűnik. A cikkben foglaltak nem annyira követik a cikk címét, de az eszmefuttatás után sem ad semmilyen megoldást a fenti cikk szerzője. Elvárható lett volna az, hogy legalább a Magyar Polgári Párt vezetőiről ne mondja ugyanazt, amit a szövetségiekről mond, hiszen a húsz éves politikai pályafutást nem lehet - nem szabad - összehasonlítani a kétévessel! Ugyanúgy ezután ne engedjen magának olyan általánosításokat, amivel minket - a polgáriakat - is elmarasztal , csupán azért mert a szövetségiekből kiábrándult...
Mindenképpen elvárjuk, hogy a következő lapszámban pontosításokkal szolgáljon, ellenkező esetben a sajtóegyesület fegyelmi bizottság elé kerülhet...
Mi eddig nem mondtunk róla semmi olyant, amiért most rajtunk is "elverhetné a port"
A MPP alternatívájában nem bízott eddig sem, de ez nem hatalmazza fel arra a cikkírót, hogy elitélje a politikusokat "en gros" formában!
A kolozsvári MPP vezetősége minden egyes alkalommal felhívta a cikkíró figyelmét arra, hogy van más út is nem csak a szövetségiek által kínált: a polgári út egy olyan, amely józanul járható!
Ebben a kilátástalan látszó időben is van olyan lehetőség, amelyet érdemes lenne elfogadni, és az nem a szövetségiek által kínált "éljünk fel mindent" elleni alternatíva, hanem egy járható út. Ezt az utat igenis hiteles politikusok dolgozták ki, még ha a cikkíró nem nagyon ismeri Őket.
De lényegében nem is lehet csak úgy az íróasztal mögűl helyesen látni vagy esetleg írni...
Nincs szándékunkba a cikk írójának a megdorgálása, csak felhívjuk a figyelmét arra, hogy néha jöjjön el a polgáriak közzé és győződjön meg saját szemével vannak még hiteles politikusok is!
Sajnos idetartozik, hogy a cikkírónkat soha sem volt érdekelt, hogy a polgáriak által kidolgozott szórványstratégiát megismerje, amiért most feltevődhet a kérdés mi az ami ennyire elbúsította? Meglehet, hogy a nemzeti fonal végét odaadták neki, amit most mérgesen kell majd kövessen...Vagy csak azt reméli, hogy azok majd "észreveszik"... (Erdélyi Polgár)
Két év múlva újabb választások lesznek. És nem az én dolgom azon töprengeni, hogy a mások zsebében most vájkálók közül ki néz majd jelöltként nyugodt lelkiismerettel az emberek szemébe mindezek után. És nem tudom, ki fog bármit is elhinni abból, amit politikusjelöltjeink ígérni fognak a majdani kampányban. Félő, hogy sok magyar ember érez és gondolkodik így, hiszen éppen azokat érintik a leginkább a megszorító intézkedések, akik az RMDSZ szavazóbázisának a derékhadát képezik. Ezek után nem tudom, mivel lehetne úgy érvelni, hogy az hitelesnek, elfogadhatónak és meggyőzőnek tűnjön. Mert a politika lehet ugyan a kompromisszumok művészete, de ami sok, az mégiscsak sok. Magyarán: elég volt a sok hazugságból, a populizmusból, a demagógiából! Szabadság.ro 2010 jun.16
Megjegyzés
Megvalljuk öszintén nem értjük mi lelte a kedves cikkírót, hogy ennyire eltávolódott a szövetségiek vonalától. Akkor sem értettük, amikor rendszeresen "elhallgatta" a polgári pártról szóló tevékenységi beszámolókat, de legalább rátarti módon ugyan, de konzekvens volt! Most nem úgy tűnik. A cikkben foglaltak nem annyira követik a cikk címét, de az eszmefuttatás után sem ad semmilyen megoldást a fenti cikk szerzője. Elvárható lett volna az, hogy legalább a Magyar Polgári Párt vezetőiről ne mondja ugyanazt, amit a szövetségiekről mond, hiszen a húsz éves politikai pályafutást nem lehet - nem szabad - összehasonlítani a kétévessel! Ugyanúgy ezután ne engedjen magának olyan általánosításokat, amivel minket - a polgáriakat - is elmarasztal , csupán azért mert a szövetségiekből kiábrándult...
Mindenképpen elvárjuk, hogy a következő lapszámban pontosításokkal szolgáljon, ellenkező esetben a sajtóegyesület fegyelmi bizottság elé kerülhet...
Mi eddig nem mondtunk róla semmi olyant, amiért most rajtunk is "elverhetné a port"
A MPP alternatívájában nem bízott eddig sem, de ez nem hatalmazza fel arra a cikkírót, hogy elitélje a politikusokat "en gros" formában!
A kolozsvári MPP vezetősége minden egyes alkalommal felhívta a cikkíró figyelmét arra, hogy van más út is nem csak a szövetségiek által kínált: a polgári út egy olyan, amely józanul járható!
Ebben a kilátástalan látszó időben is van olyan lehetőség, amelyet érdemes lenne elfogadni, és az nem a szövetségiek által kínált "éljünk fel mindent" elleni alternatíva, hanem egy járható út. Ezt az utat igenis hiteles politikusok dolgozták ki, még ha a cikkíró nem nagyon ismeri Őket.
De lényegében nem is lehet csak úgy az íróasztal mögűl helyesen látni vagy esetleg írni...
Nincs szándékunkba a cikk írójának a megdorgálása, csak felhívjuk a figyelmét arra, hogy néha jöjjön el a polgáriak közzé és győződjön meg saját szemével vannak még hiteles politikusok is!
Sajnos idetartozik, hogy a cikkírónkat soha sem volt érdekelt, hogy a polgáriak által kidolgozott szórványstratégiát megismerje, amiért most feltevődhet a kérdés mi az ami ennyire elbúsította? Meglehet, hogy a nemzeti fonal végét odaadták neki, amit most mérgesen kell majd kövessen...Vagy csak azt reméli, hogy azok majd "észreveszik"... (Erdélyi Polgár)
