Chirmiciu András 2019. március 28.,
A várpalotai Cserrengő néptánc-együttes elnyerte a petrozsényiak tetszését
A testvérvárosi kapcsolat tulajdonképpen 21 éves, az együttműködési szerződést 1998. augusztus 20-án írta alá Várpalotán Leszkovszki Tibor és Schreter Károly polgármester Várpalota, illetve Petrozsény nevében. Tavaly azonban objektív okok miatt nem sikerült megünnepelni a 20 éves fordulót, ezért erre a 2019-es együttműködési program megkötése alkalmával került sor. A két város polgármesterei, alpolgármesterei, közjegyzői, illetve helyi tanácsosai, valamint diákok, néptáncosok, civilszervezetek, egyházak és vendégek jelenlétében a zsúfolásig megtelt díszteremben.
Isten hozta kedves barátainkat!
Tiberiu Iacon Ridzi petrozsényi polgármester így köszöntötte a népes várpalotai küldöttséget. Majd köszönetét nyilvánította mindazoknak, akik lehetővé tették, és 20 év alatt tartalommal töltötték meg a testvérvárosi kapcsolatot. Mindenekelőtt a helyi magyaroknak, hiszen a kapcsolat eleve nekik köszönhető, jelentős részben Wersánszki Eduárd egykori helyi RMDSZ elnöknek, aki azóta is a kapcsolattartás felelőse. Petrozsény polgármestere a magyar történelmi egyházaknak, az iskoláknak, a civilszervezeteknek és a sportegyesületeknek is köszönetet mondott, a 20 év alatt megszervezett, több mint 150 közös program oroszlánrésze ugyanis ifjúsági, sport és kulturális téren zajlott. „A kapcsolat közelebb hozta a románokat és a magyarokat, főleg a fiatalokat. Megismerhették egymás életét és kultúráját. Ha nem is beszéljük ugyanazt a nyelvet, megértjük egymást”, hangsúlyozta ünnepi beszédében Tiberiu Iacob-Ridzi.
Campanari Talabér Márta, Várpalota polgármester asszonya – aki olasz férjét, Gianfranco Campanarit is elhozta az ünnepségre – is a petrozsényi magyarság szerepét méltatta ünnepi felszólalásában. 1998-ban sokan rossz szemmel nézték a két város együttműködését, nem hittek a kapcsolat szilárdságában. Az idő azonban bebizonyította, hogy jól döntöttek a testvérvárosi kapcsolat megkötésével. Sőt, Petrozsény és Várpalota kapcsolata példaértékű országaink és Európa számára is. „Mindig a közös pontokra helyeztük a hangsúlyt, arra, ami összeköt és nem arra, ami szétválaszt. A petrozsényi magyarság a legfontosabb összekötő elem, de a közös bányászati múlt, a hasonló gazdasági és szociális adottságok is ide sorolhatók”, véli a polgármester asszony. Aki szerint a testvérvárosi kapcsolat attól jó, hogy tartalommal töltötték meg, főleg a diákok kölcsönös táboroztatása, közös kulturális és sportrendezvények szervezése révén, illetve a civilszervezetek együttműködése által. A petrozsényi magyarság lelkesedése felemelő és megtisztelő Campanari Talabér Márta számára, megerősítve elődjei döntésének megalapozottságát, hogy annak idején nem székelyföldi testvérvárost kerestek, hanem az erdélyi szórványmagyarságra tekintettek.
Az ünnepségvezető Wersánszki Eduárd javaslatára az egybegyűltek egy perces néma csenddel hajtottak fejet azon városvezetők emléke előtt, akik már nincsenek közöttünk. A testvérvárosi kapcsolat megkötése óta a Veszprém megyei Várpalota polgármesterei Leszkovszki Tibor (2006-ig), Németh Árpád (2010-ig), illetve Campanari Talabér Márta (2010 óta) voltak, Petrozsényban, pedig Schreter Károly (2000-ig, majd 2004 és 2007-es halála között), Gheorghe David (2000 és 2004 között), majd 2007 óta Tiberiu Iacob-Ridzi.
A rendezvényen természetesen aláírták a 2019-re vonatkozós közös programtervezetet (ezt évente megteszik), illetve a polgármesterek kitüntették egymást városuk díszplakettjével. Az ünnepség azonban nem ért véget, színvonalas kulturális előadással folytatódott. Előbb a várpalotai Cserregő néptáncegyüttes (vezető Soós András) lépett fel nagyszerű táncokkal, majd a petrozsényi I. C. Duca iskola elemista diákjai (Bökő Ligia, Iacob Alexandru, Kiss Levi, Stana Delia, Antonescu Adonia, Kutasi Zsolt és Török Radu) zongoraelőadása következett. Ezek után a petrozsényi Eminescu iskola magyar tagozatának (Jézus Szíve gyermekotthon) diákjai mutattak be erdélyi magyar és román néptáncokat (felkészítők: Pop Zsóka tanárnő és Luzsica Fanni Petőfi-ösztöndíjas), majd a helyi Parângul román néptáncegyüttes előadása következett. Végül a várpalotai Cserregők ráadása zárta az ünnepi előadást a közönség vastapsa közepette
