2019. november 30.,
Vándorló iskola – nem véletlen nevezték így az évek során igen gyakran az 1874. októberében felső-leánytanoda néven alapított, mai nevén Mikes Kelemen Elméleti Líceumként működő tanintézményt. Története szorosan összefügg az erdélyi magyarságéval: valahányszor a közösség életében változás következett be, az a tanoda mindennapjait is meghatározta. Ha a helyzet úgy kívánta, töretlenül költözött, 19 alkalommal váltott identitást – ám minden jelentős változás dacára a város meghatározó tanintézménye tudott maradni. Már István iskolaigazgató jellemezte így a 145 éve alapított alma matert, melynek megújult főépületében pénteken tartottak ünnepi rendezvényt.
Villámcsődület az iskola udvarán. Fotók: Albert Levente
Mindig elszántan és szinte a semmiből újult meg a Mikes, valahányszor a történelem úgy hozta, legutóbb 28 éve költözött jelenlegi helyére, a Kriza János utcába, ahol ma mintegy ezer tanuló oktatásáról, neveléséről gondoskodik a tantestület. Mindig voltak olyan pedagógusai, diákjai, akik azt vallották, hogy a lehetetlen nem tény, csupán vélemény – fogalmazott köszöntőjében Már István, és úgy értékelte: az a tény, hogy most együtt ünnepelhetnek, azt igazolja, a 145 éve lefektetett pillérek stabilak.
Balogh Attila, az iskola egykori igazgatója, igazgató-helyettese három fontos pillanatot elevenített fel az intézmény történelméből: 1975 szeptemberét, amikor a pártbizottság a 2-es számú líceum vezetőjévé nevezte ki, és amikor a leköszönő igazgató emlékeztette az iskola századik évfordulójára, melyet késve, de megünnepeltek. Szólt a névválasztásról is, illetve a sok költözés utáni székhelyváltásról, mely kapcsán még ma is sok a kérdés. A Nemzeti Megmentési Front gyűlésein napirendre került az iskolák tagozatosítása, magyar és román intézmények létrehozása, így az akkori igazgatót, Pál Ferencet is egyeztetésekre hívták, ám minden megbeszélés sikertelenül végződött. Mert a román kollégák ragaszkodtak a sokkal impozánsabb épülethez (a mai Mihai Viteazul líceum székhelye - szerk. megj.), így az utolsó találkozón eldöntötték, átköltöznek a Kriza János utcai iskolaépületbe – idézte fel.
Kevés olyan intézmény van Erdélyben, melynek sorsa annyira összefonódik az erdélyi magyarságéval, mint ennek az iskolának – mutatott rá köszöntőjében Antal Árpád, aki úgy vélte, a tanintézmény egyfajta iránytűje volt és maradt az erdélyi magyar közösségnek. Hosszú és megpróbáltatásokkal teletűzdelt közel másfél évszázadról, változó helyszínekről, mára megújult, eredményekben, elismerésekben bővelkedő iskoláról beszélt Kiss Imre. Kovászna megyei főtanfelügyelője szerint a Mikes az erdélyi magyar nyelvű, nagy múltú iskolák közt is rangos helyet vívott ki magának. Úgy vélte, népszerűségét a korábban sok iskolában ismeretlen közvetlenségnek köszönheti az iskola. Ez tetten érhető volt a tanár-diák viszonyban is, az elhivatottan nevelő, tanító pedagógusok figyeltek és reagáltak védenceik rezdüléseire – mutatott rá. Mester Gizella igazgató-helyettes arról beszélt, miként lehet a névadó – a fejedelmét követő, idegenbe szakadt, szabadságától megfosztott nemes ember – példakép az iskola számára.A diákok felkeresték a tanodának otthont adó egykori épületeket
Az idei esztendő az évforduló jegyében telt a Mikesben, a november végi ünnepre folyamatosan készültek, s hogy ezt a növendékek valóban megéljék, különféle pályázatokat hirdettek számukra tanáraik, a legjobb alkotásokat pedig le is vetítették a díszteremben tartott hangulatos ünnepségen. A pénteki rendezvények nyitányát a felső tagozatos diákok villámcsődülete jelentette, a sportpályán Mikes 145 alakzatban sorakoztak fel, majd sétára indultak, felkeresték a város minden olyan épületét, mely korábban otthonául szolgált iskolájuknak.
Az évfordulós ünnepségen Már István igazgató az épület makettjével ajándékozta meg a tanintézmény egykori vezetőit, támogatóikat, pedagógusokat és elöljárókat, oklevelet adtak át a meghirdetett versenyeken legjobban teljesítő tanulóknak, valamint a diáktanács leköszönő vezetőinek. Ismertették Jancsó Árpád néhai igazgató Tablóképek című – a Háromszékben megjelent pedagógusportrékat tartalmazó – kötetét is, mellyel az ünnepség résztvevőit ajándékozták meg. Amint Már István fogalmazott, a hiánypótló, 34 tanár portréját bemutató kiadvány nem csak a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, hanem a teljes sepsiszentgyörgyi pedagógustársadalomnak állít emléket. Az évfordulós ünnepi rendezvényt a Szózat eléneklésével zárták, végezetül az iskola megújult, belső udvarán felállított új kopjafánál koszorúztak. Demeter Virág Katalin
