Simonné Schuck Mária Magdolna
1901. mácius 14-én született Nyitraújlakon (Vel’ké Zaluzie). Édesapja a korán elhunyt gróf Esterházy János Mihály és édesanyja a lengyel származású Tarnowska Erzsébet grófnő mély katolikus hitre és lengyel-magyar hazaszeretetre nevelte. A Csehszlovákiában kisebbségben élő magyar népcsoport vezetőjeként a prágai, majd az önálló Szlovákiában a pozsonyi parlamentnek is a képviselője volt. Bátran védelmezte az Isten adta jogokat, az igazságot, az emberi méltóságot és az igazságosságot. A második világháború idején mentette az üldözött zsidókat, lengyeleket és más nemzetekhez tartozó szükséget szenvedőket, amiért a magyar nyilasok és a német nácik likvidálni akarták. 1945-ben a kommunisták letartóztatták, az NKVD elhurcolta, majd Moszkvában 10 év kényszermunkára ítélték, ahol súlyos tüdőbajt kapott.
A Csehszlovákiai Népbíróság halálra ítélte, amit a kommunista hatóság a gulagról való visszatérte után életfogytiglani börtönre változtatott. A szükséges orvosi kezeléstől megfosztva, súlyos szenvedések között 1957. III. 8-án halt meg a mírovi politikai börtönben, ahol boldog Vasil Hopko eperjesi görög katolikus püspök látta el őt a Szent Útravalóval.
Fogolytársai, közöttük szlovák papok tanúságtétele szerint Krisztus szentéletű és hűséges követője volt. Börtönéletét az Evangélium példájára épülő imádságos lelkülete, az Eucharistiában jelenlévő Jézus iránti szeretete, Mária és a szentek iránti tisztelete töltötte ki. Élete végéig imádkozott üldözőiért és a nemzetek közötti megbékélésért.
2019. március 25–én Marek Jędraszewski, a krakkói főegyházmegye érseke elindította Esterházy János boldoggá avatásának perét. A lengyel érsek által létrehozott történészi bizottság magyar, cseh és szlovák tagjainak feladata az, hogy összegyűjtsék a mártír grófra vonatkozó minden fellelhető adatot, és méltó módon megismertessék Esterházy Jánost, mint Isten szolgáját és vértanút. A csehországi magyarok, Balga Zoltán plébános és a hívők, ezen az örömteli napon Prágában emlékfát ültettek. Lengyel, magyar, cseh és szlovák nyelven jelent meg az a kettéhajtható kis emléklap, amely tartalmazza az imát Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért és lelki örökségének kibontakoztatásáért, valamint a fentebb leírt, lehető legrövidebb életrajzát. Az első oldalon az aktív politikus arcképe látható, a harmadik oldalon a börtönben készült fényképfelvétel 7832-es rabszámmal. Minden érte- és róla szóló szentmisén, zarándoklaton vagy más rendezvényen kb. méteres nagyításban látható a nyílt tekintetű arcképe a tőle származó, négy nyelven feltüntetett jelmondattal: „A mi jelünk a Kereszt!”
Esterházy János születésének és halálának évforduló napjai egy héten belül követik egymást, ezért a március 8-ához közel eső hétvégén tartja meg a budapesti Rákóczi Szövetség a róla való ünnepélyes megemlékezést minden évben. Idén, 2020. március 7-én szombaton, a Pesti Ferences Templomban szentmisét mutatott be Dr.Cserháti Ferenc római katolikus püspök, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök Esterházy János boldoggá avatásáért, aki mellett Pawel Cebula lengyel minorita szerzetes, a boldoggá avatási per posztulátora, valamint František Lízna csehországi jezsuita szerzetes, a vele megtörtént csoda tanúságtevője koncelebráltak.
Püspök úr mélyen átélt, szép gondolataiból közvetítek töredékesen a szentmisében elhangzottakból:
„Fejet hajtunk egy igazi nemes lélek előtt. A keresztény helytállás és emberszeretet hős példáját tiszteljük benne, akinek Isten megengedte, hogy a szenvedő és végsőkig szerető Krisztus képét öltse magára, és Vele együtt győzedelmeskedjék az emberi gyűlölködés és az alvilági gonoszság felett. Az Istenben bízott, és ez az Isten-hit túlvilági fénybe emelte. Börtöntársai, és akik őt valóban ismerték, egyhangúan szentnek kiáltották. Halála után egy nagyszombati pap nem tudta kiejteni nevét az érte végzett szentmise mementójában, mert rendkívüli módon úgy érezte, hogy „inkább az ártatlanul megkínzott és agyongyötört halott közbenjárását kellene kérnie, mint sem hogy érte imádkozzon”. Újlakon az összesereglett gyászolók ugyancsak ezt mondogatták, amikor az első szentmisét tartották önfeláldozó honfitársuk és egykori kenyéradó gazdájuk lelki üdvéért: „nem érte kell imádkoznunk, hanem hozzá” (vö. Molnár Imre, Kegyelem életfogytig, METEM, Budapest, 2011, 113-114. o., illetve 108. o.).
A szentmisét, mint mindig, most is rövid önvizsgálattal kezdjük. E magunkba szállás néhány pillanata alatt esetleg arra is felfigyelhetünk, hogy legtöbbször a földiekbe vetjük bizalmunkat, és csak nagy ritkán merünk ráhagyatkozni a gondviselő Istenre…”
A szentbeszédben két példaértékű történet hangzott el. Felidézte a jómódban élő, békés jövő előtt álló Ábrahám történetét. „És ekkor éri a váratlan hír. Isten egy teljesen új jövőt, ismeretlen és idegen földet ígér neki. Kiszólítja hazájából és teljesen új utakra tereli. Ábrahám nem tétovázik, azonnal cselekszik, engedelmeskedik Istennek. Felkerekedik egész háza népével, és bizalommal követi az isteni Gondviselés kifürkészhetetlennek tűnő, titokzatos és ismeretlenbe vezető útját. Isten szólította és Ábrahám engedelmeskedett. Nem törődött önmagával, sem ismeretlen jövője bizonytalanságával. Istenre hagyatkozott és követte utasításait.
Ugyanígy, az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom példaképeivel találkoztunk a mai szentmise evangéliumban is. Péter, Jakab és János Urunk közelében olyan szilárd hitre tett szert, amelyet többé sem Jézus csúfos halála, sem a kegyetlen üldöztetések nem voltak képesek megingatni bennük. Urunk színeváltozása a Tábor hegyen, majd megdicsőülése Jeruzsálemben olyan erőt adott nekik, amellyel később készségesen vállalták a szenvedéseket Krisztusért, az üldöztetések ellenére is hirdették és életük árán is tanúsították a feltámadás örömhírét a Föld végső határáig.
Ábrahám óta eltelt több ezer év. Az apostolok tanúsága is mintegy kétezer esztendős. Történetüket mégis okulásunkra írták meg; azok tanítása mindmáig időszerű; Isten Igéje ismételten visszhangra talál az emberi szívekben. Így volt ez Esterházy János életében is. A rettenetes megpróbáltatások között is felismerte Isten akaratát, Istenre hagyatkozott, kezébe tette sorsát és mindvégig követte isteni Mesterét.
Egy ilyen rövidke kis elmélkedésben természetesen csak utalni tudok a Gondviselésbe vetett bizalmának jeleire. Levelek, feljegyzések és szemtanúk sokasága tanúsítja rendíthetetlen hitét és bizalmát Istenben. Hitvallását már a második világháború kitörésének idején megfogalmazta, amikor utolsó üzenetét küldte szülőföldje népéhez, a felvidéki magyaroknak: „Egyet kérek tőletek: szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is” (Molnár János, Esterházy János hősies hitvallása, kézirat, 2. o.). Akkor talán még alig sejthette, hogy éppen neki lesz legnagyobb szüksége a krisztusi hit varázslatos erejére a rá váró legnehezebb megpróbáltatásokban.
Pár év múlva mindenétől megfosztották, koholt vádak alapján ártatlanul elítélték és elhurcolták. Hitét azonban a szovjet gulág poklaiban is megőrizte, sőt még itt is annyit imádkozott, hogy még orosz őrei is papnak, bátyuskának tartották, mert nem tudták megérteni, hogy valaki ennyit imádkozzon, ha nem pap (vö. Molnár Imre, Kegyelem életfogytig, 49. o.). Hazatérve, az itthoni kommunista diktátorok börtöneiben folytatódott iszonyatos kálváriája. A pozsonyi járványkórházból írta Lujza nővérének: „A háború vége felé, körülbelül amikor a pesti ostrom kezdődött, akkor kezdtem imádkozni azért, hogy a jó Isten engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy Őt megtisztulva követhessem. És mivel ezt kértem, ezért imádkoztam, mikor az oroszok elszállítottak, és aztán később is, teljesen nyugodt voltam – és mikor már úgy éreztem, hogy helyzetem nagyon nehéz – egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy nem szabad kétségbe esni, hanem örülni kell, mert az Úr Jézus meghallgatta kérésemet” (Molnár János, Esterházy János hősies hitvallása, kézirat, 4. o.).
Töretlen hitét és hősies keresztény helytállását a rettenetes szenvedések között is megőrizte, és azt mindvégig a „legjobb orvosságból”, a börtönbe becsempészett „morzsák”-ból, az Eucharisztiából, a titokban végzett szentáldozásokból erősítette és táplálta. A budapesti NEK előkészületeinek e napjaiban ki kell emelnem, hogy Esterházy János a börtönben is az Oltáriszentség őre és hordozója – mondhatom: szentségtartója volt. A helység plébánosától kapott Oltáriszentség morzsáit kétszersültbe sütve csempészték be neki a börtönbe, hogy legnagyobb óhajának megfelelően, ott is az Úrral lehessen és szentáldozáshoz járulhasson. „A kenyérbe kevert ostyát állandóan magánál tartotta, s ha a cellában társai trágárul beszéltek, ha tehette inkább kivonult vele a folyosóra” (vö. Molnár Imre, Kegyelem életfogytig, 62., 74., főleg 89., aztán 99., 103., 106. o.).
Élete végéhez közeledve, a liptóvári kommunista börtönben, amelyet a foglyok egyszerűen a „pokol kapujának” neveztek, maga vallotta be nővérének: „Mindenkinek példát adok a reménységre, hisz az orvostudomány vélekedése ellenére még mindig élek” (Molnár Imre, Kegyelem életfogytig, 96.o.). Utolsó napjainak szemtanúja, egy orvos személyes tanúsága szerint: Esterházy János, aki rabtársai szemében már a gulágon „a magyarság szenvedő Krisztusává magasztosult” (Hetényi József, uo., 159. o.), amint életében, úgy most halálos ágyán is teljesen „átadta magát Isten akaratának” (Molnár János, Esterházy János hősies hitvallása, kézirat, 11. o.).
Nagyböjt a magunkba szállás szent ideje. Arra bátorít, hogy merjünk Istenre hagyatkozni, merjünk Krisztus Urunk szavára hallgatni, és merjünk az Ő útjára lépni. Ezt tette Ábrahám, ezt tették a tanítványok és ezt tették a többi hithősök is a kereszténység történelme során. Isten erejére támaszkodva, „vállalták a szenvedéseket az evangéliumért”, és meghozták a hit áldozatát, hogy aztán felragyogjon számukra az új és örök élet Jézus Krisztusban (vö. Szentlecke, 2 Tim 1, 8b-10).”
A szertartás keretében lengyelül is felolvasták az Esterházy János boldoggá avatásáért közzétett imát. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, megköszönte a szentmise szolgálattevőinek, így a ferences templom kórusának is a közreműködését. Molnár Imre történész adott interjút a jelenlévő televíziósoknak.
A templomtól pár percnyi távolságra lévő Szép utca 3. sz. lakóház előtt Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke mondott ünnepi beszédet, amelynek falára 1992-ben került fel Nagy János és Horváth Sándor szobrászművészek alkotása, emléktábla a következő felirattal: „Ebben a házban lakott budapesti tartózkodása idején 1940-1944-ig gróf ESTERHÁZY JÁNOS a cseszlovákiai, majd a szlovákiai magyarság parlamenti képviselője, mártírhalált halt a morvaországi mírovi börtönben. 1957-ben halálának 35. évfordulója alkalmából állítatta a Rákóczi Szövetség az Esterházy János emlékbizottság, az V. ker. önkormányzat.” A gróf bronzból készült dombormű portréja alatt a születésének és a halálának évszáma látható: 1901 – 1957” A Himnusz, a vers, a koszorúzás minden évben elmaradhatatlan részei a megemlékezésnek.
A Rákóczi Szövetség március 8-án az Országház felsőházi termében emlékezett meg a mártírsorsú politikusról. Az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta minden évben a Nagy János szobrászművész alkotta Esterházy Emlékéremmel díjazza azokat a személyeket, közösségeket, akik sokat tettek a gróf rehabilitálásáért, szellemi örökségének a népszerűsítéséért vagy kiemelkedő munkával gazdagították a felvidéki magyarság értékeit.
Gulyás Gergely jogász, miniszterelnökséget vezető miniszter nyitotta meg az emlékülést. Elhangzott, hogy a trianoni határszabdalással szlovák területté vált és kisebbségi sorsra jutott Esterházy szülőföldje is, nagybirtoka is. Az elszakított területeken élő magyarság szolgálatát vállalta fel Esterházy János, hiszen a Kárpát-medencében ezer szállal vannak egymáshoz kötve a nemzetek. Esterházy János példája velünk él és az utódok generációinak feladata gondozni ezt az örökséget, ahogy a V4-ek is teszi. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia. Ez a négy nép összekapcsolódik Esterházy János történetében. Nem csak politikai, hanem lelki kapcsolatokat is erősíteni kell, amiért imádkozni kell. Erre figyelmeztessen minket minden évben az Esreházy-díj!
„Soha, semmilyen jogunkról lemondani nem fogunk, mert csak az a nemzet veszhet el, amelyik önként lemond valamely jogáról.” – Esterházy János
A hagyományos díjátadás előtt Kurucz Ádám színész Mária Sándor: A gyertyák csonkig égnek című versének részletét adta elő megrendítő átérzéssel. Csibi Júlia népdalénekes a néplélek hangján közvetítette a számkivetettség fájdalmának érzését:
Hazám, hazám, édes hazám,
Bárcsak határidat látnám.
Látom füstjét, de csak alig,
Az ég alatt setétedik.
Még azt mondják nem a füstje,
Csak a nagy hegyeknek ködje.
Felmenek én a nagy hegyre,
Annak is a tetejére,
Onnan nézek hazám felé,
Édesanyám háza felé.
Édesanyám gyújts gyertyára,
Hazamegyek vacsorára.
Had’ egyem egy víg vacsorát,
Melyet édesanyám csinált.
Forralj nekem édes tejet,
Apríts bele lágy kenyeret,
S arra kérem Istenemet,
Hogy el ne hagyjon éngemet!
S arra kérem Istenemet,
Hogy el ne hagyjon éngemet!
A 2020. évi emlékünnepség keretében Esterházy-díjban részesült Bíró László, római katolikus tábori püspök és František Lízna SJ, csehországi jezsuita szerzetes pap. Az Emlékérmeket és a kísérő okleveleket Csáky Csongor és Martényi Árpád adták át.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár méltatta Bíró László püspök úr tevékenységét, aki 1950. október 31-én született Szekszárdon. 1974-ben szentelték pappá Szekszárdon. Húsz éven át a Pécsi Egyházmegye szolgálatában állt, ezen belül 1989-1994 között a Pécsi Székesegyház plébánosa volt, közben 1990-ben püspöki bírósági helynök, 1991-ben mesterkanonok és 1994-ben teológiai tanár. 1994. áprilisában II. János Pál pápa címzetes püspökké nevezte ki, és május 21-én szentelték püspökké a kecskeméti Társszékesegyházban. A 20. század sok szépségét és fájdalmát ismerte meg. 1994-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke, ugyanakkor a Központi Papnevelő Intézet rektora és az Egyetemi Templom igazgatója. Mindegy volt számára a hely, hogy hol kell szolgálnia szeretettel. Számára nagyon fontos volt, hogy mindent megtegyen a családokért, sok családdal személyes kapcsolata van. Fellépett a súlyosan sérült gender ideológia ellen, amely már belenyúlt leromboló módon az ember személyiségébe. 2009-től a magyar honvédség élén tábori püspök. Támogatja a helyőrségi kápolnák felépítését, a kereszt és a kard segítségével a népek szolgálatát, a béke védelmét. 2012. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári kitüntetést kapta meg. 2017-ben Alsóbodokon, Esterházy János temetése napján (nem újratemetés!) csodálatos beszédet mondott a lengyel, cseh, szlovák püspökök jelenlétében. Bíró püspök úr a felvidéki magyarság lelki gondozója, amíg nincs saját püspökük Erdélyi Géza nyugalmazott, Magyar Örökség díjjal kitüntetett református püspökük helyett. Ott volt Krakkó érseke is, akivel együtt kezdeményezték, hogy elinduljon Esterházy János boldoggá avatási pere és már addig is nagyon sokat tettek annak előkészítéséért. Bíró László püspök úr nem tudott eljönni, hogy személyesen átvehesse az Esterházy Emlékérmet, mert hosszú ideje kórházban van és ott is szolgál: keresztel, esket, lelkeket gyógyít.
František Lízna csehországi jezsuita szerzetes pap bemutatásáról, érdemeiről Sajgó Szabolcs, jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Házának igazgatója beszélt tisztelettel: 1941-ben született Jevíckóban. 1968-ban lépett be a jezsuita rendbe. 1974-ben szentelték pappá, ám 1989-ig nem kapta meg az állami jóváhagyást. Sokféle fizikai munkát végzett. Politikai okoból ötször börtönözték be, ahol összességében négy évet töltött el. A Charta 77 aláírója. Lizna atya szegénységi fogadalmat tett. Pasztorációs tevkenységét a romák, hajléktalanok, elítéltek közt végezte. 1992 óta szolidaritásból roma nemzetiségűnek vallja magát. 1995 óta a Visehorky u Mohelnice-i plébánián szolgál. A közeli mírovi fegyház börtönlelkésze is volt, ahol egyre nagyobb tisztelettel ismerte meg Esterházy János történetét, rabtársainak csodálatát, a legkegyetlenebb körülmények közt is megtartó hitét. Szentként beszéltek róla. Sajgó atya említette, hogy megjelent „Tovább kell mennem” magyar címmel a csehországi morva szerzetesnek egy különös útinaplószerű könyve. František Lízna SJ 2004 áprilisában elindult egy 3200km-es útra Santiago de Compostelába, ahonnan augusztusban érkezett meg. Tizenhat kilóval kevesebb lett a testsúlya, különleges tapasztalatokkal lett gazdagabb az élete. A zarándokutak sajátságos titka, hogy mindig valakiért kell megtenni. Ez egy átimádkozott út volt, de egyben egy olyan út is, ahol Szűz Máriához, a köztársasági elnökért vagy egy elítélt gyilkosért imádkozni épp’ oly természetes, mint azért fohászkodni, hogy az éjjeli szállásunkon senkit ne zavarjunk a horkolásunkkal. Lizna atya összességében tízezer kilométernél hosszabb utat tett meg másokért. A kétezres évek első évtizedében rákbetegséget diagnosztizáltak nála. A kezelések utáni kontroll vizsgálatok egyre rosszabb eredményeket hoztak, amikor bejelentette az orvosának, hogy zarándokútra készül. Kiderült, hogy már utolsó stádiumos rákbeteg, és tilos elindulnia. Lizna atyát nem lehetett visszatartani. 1600 km-es útjához Esterházy Jánost választotta csillagául és teljesen gyógyultan tért vissza. Mint kiderült, elindulása napjától imacsoportokban fohászkodtak érte Esterházy János segítését kérve az olmützi hívők. Legjelentősebb kitüntetései: a Frantisek Kriegelről elnevezett „Az elítéltekkel kapcsolatos áldozatos munkáért” díj, illetve „A demokráciáért és az emberi jogokért” Tomaš Garrigue Masaryk-díj.
Nagyon örült természetesen az Esterházy Emlékéremnek és oklevélnek. Amikor szót kapott, remek humorával még kiegészítette a róla elmondottakat: Már tizenkét éves koromban antikommunista voltam, soha nem lettem úttörő, nem léptem be az ifjúsági szövetségbe. Örülök, hogy megélhettem a Szovjetunio bukását. Amikor ide készülődve elhatároztam, hogy kitűzöm életem eddigi legnagyobb kitüntetését, ellopta egy cigány gondozottam. Be kellett látnom, hogy a Jó Isten így figyelmeztetett több alázatra. Siessenek befejezni Esterházy János boldoggáavatási perét, hogy még én is megélhessem! Esterházy János köszönöm neked, hogy mindig velem vagy!
Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő zárógondolataiból: Hogy kit tiszteljen szentként egy ország, az az egyház belügye, a világiak a szentté avatási folyamattól tisztelik, és támogatják állami szinten is. Az Esterházy-díjat az Esterházy János örökség őrzői kapják mindig. Bíró püspök úr, mint a felvidéki magyarság lelki gondozója, Lizna atya az emberi jogok képviselője, és ez egyiküknek sincs a munkaköri leírásában.
Imádság Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért és lelki örökségének kibontakoztatásáért
Istenünk, Irgalmas Atyánk! Fiad, Jézus megdicsőített Téged abban az órában, amikor a kereszten felmagasztalták, amikor egészen a Te kezedbe adta önmagát, majd kiárasztotta az irgalom és a kiengesztelődés forrását.
Hálát adunk Neked hűséges szolgádért, Esterházy Jánosért, aki egész szívével követni akarta Krisztust a Te akaratodra való ráhagyatkozásban és az emberek szolgálatában, tekintet nélkül a származásukra. Példát adott az igazság és a szeretet hirdetésében, magvalósításában, valamint abban, hogy vállalta élte keresztjeit és feláldozását az őt üldözőkért is.
Irgalmas Istenünk, dicsőítsd meg nevedet János szolgád boldoggá avatása által is, hogy az ő keresztény életpéldája, valamint szenvedése és halála megerősítse Közép-Európa nemzeteit a Te üdvözítő akaratod teljesítésében, Krisztus követésében és küldetésének folytatásában, Vele egyesülve az Eucharisztiában és Szűz Mária, a Béke Királynője oltalma alatt.
Istenünk, János szolgád közbenjárására kérünk, add meg nekünk a kegyelmet, hogy (…), és áraszd ki Szentlelkedet, növeld a hitet, a reményt és a szeretetet a családokban, a keresztény közösségekben és a népek körében, különösen Közép-Európa nemzeteiben, hogy Veled és Benned egymással kiengesztelődve, a múlt sebeiből meggyógyulva, bátran teljesítsük küldetésünket, a Te irgalmas szereteted Országát terjesztve, ami egyedül ad örök életet és boldogságot, Krisztus, a mi Urunk által. Ámnen.
