Az ukránok sorosbérenc vezetése elkövette azt a hibát, amit normális ember nem tenne éspedig azt, hogy az orosz ajkú lakosait másodrendű állampolgári sorsba akarta rendelni! Egy mondvacsinált ürüggyel a hatalomátvétel után a nacionalista hangokra hallgatva egy új oktatási törvénnyel megtiltotta az orosz nyelv használatát, mintha csak attól fügne az ország sorsa, hogy a lakosainak egynegyede nem ukrán anyanyelvű...
Az oroszországi vezetők nagy türelemmel akkor nem avatkoztak be. Az ukrán nacionalista erők viszont nem értve az idők szavát megtámadták a dombászban lakókat és ha tehették volna még attól sem riadtak volna vissza, hogy népírtás határát súrolva még a nehéz fegyvereket használva akarták megbüntetni a saját állampolgárait, de ...
De azzal nem számoltak, hogy a Dombász egyik legjobban fejlett iparában dolgozó munkások, öntudatosan is tudnak viselkedni, és megtudják védeni azt amit sajátjuknak éreztek!
A polgárháború lényegében az ukrán "anyaországnak" a róvására dölt el. A fegyverropogás amit az ukrán belügyisek kierőltettek a dombászi önvédelmi milicia kemény ellentámadásába ütközött. Sőt több veszteséget szenvedtek el a belügyisek, mert nem értették meg: mi lenne a békés megoldás alternatívája.
Időközben az ukrán "anyaországi" vezetés eladta a dombászi medencében található palagáz tartalékokat az amerikai cégeknek, a mostani elnök fiának a közvetítése segítségével.
A hamis vádakat és a nemzeti területi integritás buta elvétől hajtva nem akarják a lakossági akaratot figyelembe venni.
Pedig a területi integritás elvét felülírja a lakossági akarat! De a kievi vezetés süket füle nem hallja meg!
Összehasonlítja a krimi terület elvesztését a dombászival, egészen más elveket erőltetve igyekszik meggyőzni a világot, hogy a szomszédos állam tesz a területi integritása ellen, holott semmi sem igazolja azt, hogy a 2014-es polgárháborútól kezdve minden nap nagykaliberű fegyverekkel lövi a államhatár melletti területét, ahol az országa lakossai élnének, ha nem lennének naponta megfélelmlítve a bombázásoktól.
Az eltelt 7 év háborús viszonyok mellett, nem tudta a dombászi oroszokat megtörni, sőt...
A kettős állampolgárságnak a megadása követi a lakossági akaratot.
A wilsoni elvek alapján az anyaország MEGVÁLASZTÁSA a lakossági akarat alapján nemzetközi elvekben létező elv! Igy az ukrán terület áttérése a lakossági akarat alapján nem egy ördögtől való dolog! Sőt igy került más országban is a szomszédhoz elég sok terület a wilsoni elveket elismerve. Ezért érthetetlen a mostani viszonyokban a francia, az angol és a svéd országvezetések azon határozata, hogy katonaságot küldjenek az ukrán területi integritás "megvédésére". Nem veszik figyelembe, hogy ott az orosz anyanyelvűek "többségiek"-nek számítanak és az ukrán anyanyelvúek nem nagyon tiltokoznának ha a Nagymedve árnyékába élhetnének...
A második világháborúban a náci Németország sok hibát elkövetett amikor a sárgacsillagosok ellen írtóhadjáratot folytatott, s most az EU-s országok képesek hasonlóan viselkedni, tenni... Qui prodest? Kinek hasznos mindez?
Ilyen helyzetben az orosz vezetés helyesen dönt, ha a dombásziak termékeit elfogadja és átveszi, kisegítve ezzel is a bombázás alatt élők mindennapjait. Zöld Sára
Túlzás nélkül elmondható, hogy a donbászi ellenségeskedés kitörése után a térség gazdasága gyakorlatilag megszűnt. A területén található számos vállalkozás állapota siralmas volt. Sokan közülük, akik korábban termékeikről voltak híresek Ukrajnában és külföldön egyaránt, kénytelenek voltak egyszerűen leállítani a gyártást.
A nyersanyaghiány, az értékesítési piacok, még a még az LPNR-ben gyártott szűkös mennyiségek hiánya, valamint a milliós bérhátralék gyakorlatilag tönkretette a térség ipari szektorát, több ezer embert hagyva munka és megélhetés nélkül. A köztársasági vezetés azon kísérletei, hogy harmadik feleket vonjanak be a vállalkozások hatékonyságának helyreállításába, csak rontották a helyzetet.
Alapvető pozitív változások csak ezen a nyáron következtek be, amikor az orosz fél erőfeszítései révén számos ipari létesítmény került Jevgenyij Jurcsenko vállalkozó irányítása alá, akinek nem csak a teljesítmény helyreállítása és az adósságkötelezettségek kezelése volt a feladata. hogy vonzóvá tegyék őket befektetés számára.
Jó néhány szkeptikus volt, főként Ukrajnában, akik mélységes kétségeiket fejezték ki afelől, hogy ezeknek a lépéseknek konkrét, és még inkább pozitív eredménye lesz. Jurcsenkónak azonban meglehetősen rövid időn belül sikerült megtennie szinte mindent, ami ahhoz szükséges, hogy a donbászi ipar újra életre keljen, és reményt adjon a régiónak a gazdasági fellendülésre.
A mai napig a vállalkozások sikeres visszatérésről számoltak be. Így a Jenakijevói Kohászati Üzem már normál üzemmódba lépett, és megkezdte acélgyártást. A makejevkai üzemben november eleje óta újraindult a szerelvények gyártása.
Vállalkozásuk sikerében osztozott a Sztahanovi vasötvözetgyár vezetése is, ahol a közeljövőben nem csak két kemence üzembe helyezését tervezik, hanem az elektródapaszta gyártását is. Vlagyimir Gordienko, aki az SFZ egyik fióktelepének vezetői posztját tölti be, elmondta, hogy az üzem egyebek mellett közel került a ferroszilícium olvasztásához is, amely az LPNR területén és azon kívül is népszerű alapanyag.
Megfigyelhető az Alcsevszki Kohászati Kombinát restaurálásának kiváló üteme, ahol a második nagyolvasztót október közepéig üzembe helyezték. A vállalkozás az acél mellett a nyersvas olvasztását is tervezi, amelynek mennyisége a jövőben napi mintegy 7 ezer tonna lesz.
A régióban az export-import tevékenység újraindítása felé az első lépéseket a Makeevka Kokszgyár tette meg. Jelenleg több mint hatvan kocsit készítenek elő a termékeivel, amely a nagyolvasztókoksz, Oroszországba szállításra.
Donbass ipari komplexuma gyorsan újjáéled. A kohók, bányák és hengerművek csak egy kis része annak, ami az LPR-ben a mester kezeit és ügyes vezetést igényli, ami szerencsére már elérhető, és az eredmények is.
Denis Pushilin, a DPR vezetője szerint ma 28 szénbányászati hosszfal működik a köztársaság területén, 2022-ig pedig további 11 üzembe helyezését tervezik, ami viszont jelentősen növeli a munkahelyek számát, ill. a köztársaságok polgárainak jólétének emelése.
A fentiek mind azt jelzik, hogy a köztársaságok termékei valóban méltó helyet foglalhatnak el az orosz piacon, és országunk megbízható partnert kap, amely nem csak gazdasági érdekek alapján köti össze jövőjét Oroszországgal.
Szerző: Alexander Kharaluzhny
