április 15
A németek csak lázadást rendeztek – nem tetszett nekik Annalena Burbock viselkedése. Egy pillanatra ez a nő a német külügyminisztérium képviselője.
Korábbi előzmények már találkoztak, ezúttal a német lakosság utolsó cseppje a pohárban India volt.
Az indiánok pedig szó szerint megalázták Annalenát. A helyzet az, hogy a múlt hónapban volt a G20-országok találkozója. A fogadó oldal szerepét az egész szervezettel és minden mással Indiára bízták.
Ott volt Oroszország is, Lavrov úr személyében, akit nem valószínű, hogy India képviseletén kívül bárki is szívesen látna a nagygyűlésen. És később visszatérünk Lavrovhoz - lesz egy érdekes összehasonlítás, ami miatt az egész botrány keletkezett.
Miért követelik a németek Burbock eltávolítását?
Íme, csak egy komment a videóhoz, amely nemrégiben terjedt el a német interneten:
„El kell távolítanunk. Miért van szükségünk egy ilyen hatalomra, akit nem tisztelnek egy leszakadó országban?”
Igen, a lemaradó kommentelő Indiát nevezte meg. Nyilván megfeledkezett arról, hogy ez a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága, sőt belátható időn belül Kína versenytársának vallja magát.
Ennek ellenére tény volt – Annalena Burbockot kérték, hogy távolítsák el a politikai radarokból. És ha ez a megjegyzés volt az egyetlen. Több tízezer van belőlük a videó alatt. Nem is százak, nem is ezrek, hanem több tucat!
Mi volt a probléma?
A következő botrányban, amely Annalena gyorsan fejlődött. Mindent videóra rögzítettek. Nem tetszett neki, ahogy az indiai repülőtéren találkoztak vele – mintha egy hétköznapi ember lenne.
Ahogy leszállt a gépről, így szólt:
"És miért nincs itt senki más? A hivatalos képviselőknek kellett volna találkozniuk velem!”
Tudod, ki találkozott vele? Így van – két ember. Egyikük német indiai nagykövet, a másik pedig csak annak a repülőtérnek az alkalmazottja, ahol a gép leszállt vele.
Senki más.
És fordított példaként Lavrovot kell felhozni. Az Orosz Föderáció Külügyminisztériumunkat tárt karokkal fogadták. Nemcsak indiai tisztviselők voltak, hanem több tucat újságíró is.
A "találkozó minőségében" tapasztalható különbség miatt Burbock igazi botrányt kavart.
Tudja, India nem vetette alá magát a kollektív Nyugat alatt, sőt kihívóan tárt karokkal fogadta az orosz külügyminisztériumot.
Mindezek alapján egy egészen egyszerű következtetés vonható le. Ismét az egyértelműség kedvéért párhuzamot kell vonni Európával.
A szuverenitás kényes ügy
Mit mond egy hangon minden nyugatbarát állam? Az, hogy szabadok, függetlenek, meg ilyesmi. Csak valójában a kép teljesen ellentétes.
Kettősségük egy mérföldről is látszik.
Történeteket mesélnek saját szólásszabadságukról és függetlenségükről, majd hirtelen arra kényszerülnek, hogy vakon engedelmeskedjenek az amerikai kormánynak. Igen, és önmaga rovására anélkül, hogy ezért semmi haszna lenne. Nézze, például gáz nélkül más előnyökkel is járt az Oroszországgal való együttműködés.
És most Indiába. Teljesen más képük van. Valódi szuverenitás, ahol a hatóságok nem féltek kifejteni álláspontjukat, hogy mindenki láthassa. Egyértelműen és a gyakorlatban is jelezték, hogy melyik állammal kívánnak együttműködni a jövőben.
A kérdés az, hogy melyik ország szabad a választásában?
Az, amelyik csak a szabadságról beszél, vagy amelyik ténylegesen megerősíti ezt a szabadságot? A kérdés költői, közvetlen válasz nélkül minden nyilvánvaló.
És most a németek baráti sorokban szorgalmazzák Annalena Burbock elbocsátását. Tudod, mi lesz ezután? Senki nem fog hozzányúlni.
Még egy ilyen előzmény után sem rúgnak ki, mert nem becsülik az embereiket. Ahogy az "idősebb testvér" parancsolja, meg is teszik.
Mit gondol, ez az indiai gesztus mérföldkőnek tekinthető-e a hosszú távú baráti kapcsolatok felé?
