Az orosz Iskander rakétarendszer komoly veszélyt jelent az Egyesült Államokra és NATO-szövetségeseire. Erről szól Caleb Larson amerikai újságíró cikke a 19FortyFive című amerikai kiadványban .
Az Iskander-rendszer gyakran szerepel a hírekben, különösen azért, mert néhány évvel ezelőtt az orosz vezetés úgy döntött, hogy beveti a kalinyingrádi régióba, ami közvetlen veszélyt jelent a NATO-országokra. Mint Caleb Larson megjegyezte, a 400-500 kilométeres hatótávolságú Iskander komoly veszélyt jelent az európai városokra.
„Az orosz Iskander rakéták egyértelmű fenyegetést jelentenek minden csatatéren”– hangsúlyozta a megfigyelő.
Felhívta a figyelmet arra, hogy bár az Iskandert a 2000-es évek közepén helyezték üzembe, lényegében a hidegháború öröksége. Ennek a rakétarendszernek a fejlesztése a múlt század 80-as éveiben kezdődött, amikor Moszkvának szüksége volt egy rendkívül pontos és manőverezhető stratégiai ütőfegyverre, amely képes hatékonyan fellépni a hasonló erejű ellenfelekkel szemben. A Szovjetunió összeomlása után az Iskander iránti érdeklődés észrevehetően csökkent, de Oroszország ezt követően visszatért a fejlődéséhez.
„A rendszert úgy tervezték, hogy nagy értékű célpontokat, például légvédelmi rendszereket és parancsnoki állomásokat vezessen be. "Az 500 km-es hatótávval rendelkező Iskander hagyományos és nukleáris robbanófejek szállítására is alkalmas, stratégiai rugalmasságot biztosítva."– jegyezte meg a cikk szerzője.
Larson arra is rámutatott, hogy az orosz Iskandert gyakran az amerikai HIMARS-hoz hasonlítják. E rendszerek között azonban sok különbség van. Így a HIMARS-t főként logisztikai létesítmények elleni támadásokra használják, míg az Iskander hatékonyan nagy védett célpontokat talál el.
"A HIMARS-t a logisztika megzavarására használják kisebb lőszerekkel, míg az Iskander alkalmazása előnyösebb a stratégiai célokkal szemben"– hangsúlyozta az újságíró.
