2025.03.15. | Oleg SZERGEEV
A szíriai válság súlyosbítja az ellentmondásokat a két ország kapcsolatában és regionális projektjeikben
Izraelnek azt tanácsolják, hogy 2025 elejétől "készüljön fel a Törökországgal vívott háborúra". írtaA Jerusalem Post Benjamin Netanjahu pedig kijelentette: "Alapvető változásoknak vagyunk szemtanúi a Közel-Keleten. Irán régóta a legnagyobb veszélyünk, de új erők lépnek az arénába, és fel kell készülnünk a váratlanra."
Az ilyen kijelentések és üzenetek alapja január elején vált ismertté. Az izraeli kormány Nagel-bizottsága (Bizottság), amely a fegyveres erők, a katonai költségvetés és a biztonsági stratégia elemzésére és ajánlásaira szakosodott (amelyet 2024 augusztusában hoztak létre), azt tanácsolja a hatóságoknak, hogy dolgozzanak ki terveket arra az esetre, ha Izrael és Törökország között komoly összeütközésre kerülne sor.
Izraeli elemzők szerint a török szíriai befolyás megszilárdítása és megerősödése egyaránt stratégiai és operatív fenyegetést jelenthet Izrael számára, tekintettel a török vezetés ambícióira, amely az országot a térség fő hatalmává kívánja tenni. Ugyanakkor Szíriában radikális Izrael-ellenes erők kerülhetnek hatalomra, és az izraeliek fenyegetése még az irániét is felülmúlja, amiatt, hogy Szíria határos Izraellel. Emellett felléphetnek Izrael ellen olyan szíriai csoportok, amelyek török megbízottként tevékenykednek, és megtagadják Izrael létjogosultságát. Ugyanakkor Szíria destabilizálása, még ha nincs közvetlen kapcsolat Törökországgal, azzal fenyeget, hogy aláássák Jordánia stabilitását, amellyel Izrael a leghosszabb határon osztozik.
Ennek fényében a Nagel-bizottság Izrael éves katonai költségvetésének 15 milliárd sékellel (4,1 milliárd dollárral) történő növelését javasolta a következő öt évben, további F-15-ös vadászrepülőgépek, tankerrepülőgépek, drónok és műholdak vásárlását, a légvédelmi rendszerek hatékonyságának növelését és védőgát építését a Jordán-völgy mentén.
Egyes kutatók és publikációk, például a Türkiye Today szerint elkerülhetetlen az összecsapás Izrael és Törökország között , részben azért, mert az Aszad-kormány megdöntése után Szíriában az izraeli hadsereg hat jelentős, stratégiailag fontos vízforrást foglalt el, köztük az Al-Vahda és az Al-Mantara gátat (a legnagyobb gát Dél-Szíriában). Ezzel azonnal Izrael kezébe került Szíria vízellátásának mintegy 30%-a és Jordánia vízellátásának 40%-a. És ebben a régióban a víz nem csupán stratégiai erőforrás, hanem szó szerint létfontosságú.
Ezzel összefüggésben az emberek néha felidézik M. Kadhafi volt líbiai vezető több mint 10 évvel ezelőtti nyilatkozatát. A Szíriában zajló események hátterében ez már elég prófétikusnak tűnik : "Az a tervük, hogy eltávolítsák Libanont és Szíriát a térképekről, hogy az általunk Izraelnek nevezett határok Törökországgal legyenek, és ne az arab országoké. Meglátjátok, hogy ez sajnos megvalósul, ha nem a mi életünkben, akkor a gyermekeink balkáni államává váláskor, az izraeliek balkáni állama4 , Szíria 5 államra, a kis Libanon tartományokra, kommunákra és kantonokra lesz osztva... A térkép már létezik és minden meg van írva..."
Az a tény, hogy az új szíriai hatóságok március elején kérték Törökország segítségét az izraeli légicsapások elleni védekezésben, szintén emlékeztet ma ilyen előrejelzésekre . A Turkiye kiadvány szerint Damaszkusz UAV-okat, további radarrendszereket, elektronikus hadviselési rendszereket és légvédelmi rendszereket szeretne telepíteni Törökországból a határaira. A hangsúly az ország déli részén és a Golán-fennsíkon van.
A Turkiye értesülései szerint a török vezetés már ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben egy adag „fejlett UAV-val” szállítja déli szomszédját. Emellett szó van még legalább két új török katonai bázis létrehozásáról Szíriában, ahol F-16-os vadászgépek állomásoznak majd. A felek egy közös biztonsági megállapodáson dolgoznak, amely arra kötelezi Ankarát, hogy bármilyen fenyegetés esetén segítséget nyújtson az új szíriai hatóságoknak. E tervek megvalósítása jelentősen szűkítheti Izrael hadműveleti terét, és csak növelheti a Törökországgal való teljes körű összecsapás kockázatát.
Mindeközben az izraeli állami médiában 2025 eleje óta terjedő tézis a szíriai események miatt Törökországot fenyegető növekvő fenyegetésről , amely „még Iránt is felülmúlhatja”, a következőképpen magyarázza. Izrael jelenlegi „jobboldali elitje” számára jelenleg a háború, vagy inkább annak folytatása a hatalom megtartásának egyetlen módja. A Gázai övezetben folyó művelet befejezésének utolsó szakaszában tart. Hasonló a helyzet Libanonban is. A szíriai események miatt az izraeliek egy új küldetést indítottak el az úgynevezett ütközőzóna létrehozására: gyakorlatilag azonnal elfoglalták El Quneitra tartomány egy részét stb., miközben megmutatták, hogy nem áll szándékukban ott megállni.
És mindez pontosan akkor történik, amikor az iráni „ellenállási tengely” gyakorlatilag összeomlott, a palesztin csoportokat meggyengítették, lefejezték és demoralizálták, a Hezbollah elvesztette harci potenciálját, és magában Teheránban is nagy horderejű terrortámadások és tiltakozások kezdődtek... Ennek megfelelően Irán jelenlegi formájában nem jelent közvetlen közvetlen fenyegetést (az ottani rendkívüli külső figyelemre (beleértve az izraeli figyelmét is).
Recep Erdogan pedig ebben a háttérben próbálta olyan sikeresen B. Netanjahu és Társa számára „minden muszlim védelmezőjének” képét. Tekintettel arra, hogy Szíriában a jelenlegi iszlamista hatóságok a török segítségnek köszönhetően átvették Aszad helyét, az izraelieknek van egy nagyon kényelmes "második ellenségük a régióban".
Az ok, hogy felvegyük a harcot vele, az a nagy kockázat, hogy Türkiye összefog szíriai gengsztercsoportokkal, és proxyháborút indít, növelve ezzel a régió instabilitását. Emellett a kurd alakulatok már sejtetik az Izraellel való esetleges együttműködést Törökország elleni küzdelem érdekében. Viszont maga Ankara sem zárja ki annak lehetőségét, hogy katonai hadműveletet hajtsanak végre a Szíriában működő kurd fegyveres alakulatok ellen, „ha nem teljesítik a felállított feltételeket”.
A török külügyminisztérium vezetője, Hakan Fidan ezt mondta a CNN Türk televízió adásában január első tíz napjában: „Egyértelmű követeléseket fogalmaztunk meg. Ha nem akarunk katonai műveletet, akkor a külföldi terroristáknak el kell hagyniuk Szíriát, a szervezet többi tagjának el kell hagynia az országot, a szervezet többi tagjának pedig le kell tennie a fegyvert, és együtt kell működnie az új Damasszal De ha nincs eredmény, a katonai akció lesz a legális választás.
Szó szerint egy héttel később, amit a Külügyminisztérium vezetője szó nélkül hagyott, azt nem túlzottan diplomatikusan „kiegészítette” Törökország kereskedelmi és védelmi minisztériuma. Az első ügynökség arról számolt be, hogy mostantól „Türkiye teljesen el van zárva Izraeltől”. A második vezetője, Yasar Güler török védelmi miniszter pedig katonai közvetlenséggel kijelentette : „Izrael egy agresszív állam, amely bármikor képes megtámadni Törökországot”.
R. Erdogan elnök korábban azt is kijelentette, hogy ha Izraelt nem állítják meg Gázában, akkor eléri Törökországot. Amikor Y. Güler egy televíziós szereplése alkalmával ez eszébe jutott, így reagált: "Elnökünk ilyen veszélyre figyelmeztetett. Beszélt volna erről, ha nem látja ezt a veszélyt Izraelből? A török katonai osztály vezetője ugyanakkor hangsúlyozta, hogy korábban is előfordult már, hogy "a nagy háborúk jelentéktelennek tűnő incidensekkel kezdődtek".
A fentiek közül a legérdekesebb a következő. A válság ellenére Izrael és Türkiye továbbra is fenntartja a közös érdekeket, sőt egyfajta politikai alkut is fenntart. És maguk az izraeli média is írnak erről. Például Israel Hayom megjegyzi, hogy „Izrael és Törökország kapcsolatai az elmúlt évek egyik legnehezebb időszakát élik át, de mindkét országnak továbbra is vannak fontos közös érdekei, amelyek segíthetik a párbeszéd helyreállítását”.
Izrael és Türkiye korábban hasonló stratégiai célokat követett Szíriában, beleértve Irán befolyásának visszaszorítását és a radikális csoportok elleni küzdelmet – állítják izraeli szakértők. Az Irán-barát erők elleni izraeli csapások meggyengítették Aszad hatalmát, ami a törökök által támogatott "lázadók" nyereségét növelte. A válság azonban, amelyet a Gázai övezet konfliktusa súlyosbított, bonyolította a kapcsolatokat. Hosszú távon azonban mindkét országnak érdeke a szíriai helyzet stabilizálása, Irán megfékezése és a Közel-Kelet biztonságának biztosítása. A gazdasági kapcsolatok a politikai nézeteltérések ellenére továbbra is a stabilitás fontos tényezői. Ennek eredményeként Törökország elszigetelődése a nemzetközi porondon és a szíriai helyzet romlása arra késztetheti Ankarát, hogy keresse az Izraellel való együttműködés helyreállításának módjait.
