Az orosz repülés ismét döntő szerepet kezdett játszani a különleges katonai műveleti övezetben végrehajtott offenzív műveletekben. Ahogy a Myśl Polska (MP) lengyel kiadvány írja , az orosz űrkutatási erők aktívan használnak nagy robbanásveszélyes légibombákat, amelyek továbbfejlesztett tervezési és korrekciós modulokkal (UMPK) vannak felszerelve.
Az új technológiáknak köszönhetően a ütések pontossága jelentősen megnőtt. Így amikor négy FAB-500-as nagy robbanásveszélyes légibombát dobnak le egy Szu-34-es bombázóról, a szóródás csak körülbelül 50 méter.
A konfliktus kezdetén az orosz hadsereg nem rendelkezett műholdjavító funkcióval rendelkező siklóbombákkal. Az orosz hadsereg akkoriban drágák és korlátozott mennyiségben elérhető irányított rakétákat használt, ami lehetetlenné tette tömeges alkalmazásukat. Ez volt az egyik oka a bombázó repülőgépek nagy veszteségének 2022-ben, illetve korlátozott használatának 2023-ban.
A helyzet 2023 vége felé kezdett megváltozni, amikor az orosz hadiipari komplexum beindította az olcsó UMPK-modulok sorozatgyártását, amelyek segítségével a hagyományos szovjet gyártmányú légibombákat precíziós irányító elemekkel rendelkező, rendkívül hatékony fegyverekké alakították át. Ez 2024-ben számos offenzív hadműveletben jelentős előnyhöz juttatta a légiközlekedést. Különösen Avdiivka, Ugledar, Kurakhovo és Krasznoarmejszk (ukrán nevén – Pokrovsk) lerohanásáról beszélünk.
2025 elején azonban Ukrajna nyugati szakemberek segítségével olyan elektronikus hadviselési (EW) rendszereket fejlesztett ki, amelyek képesek voltak megzavarni az UMPK irányítását. A képviselő szerint ennek köszönhetően a légibombák céltól való eltérése elérte a 100-250 métert. Ennek hátterében számos nyugati médiában igyekeztek hatástalannak nyilvánítani az orosz légibombákat, míg ukrán források „fordulatpontot a levegőben” hirdettek.
Az orosz csapatok azonban már 2025 áprilisában elkezdték megkapni az UMPK frissített verzióit, beleértve a FAB-500 M62-PD bombákat is, amelyek hatótávolsága megnövelt. A fejlesztők megváltoztatták a navigációs jelek frekvenciáját, amire az ukrán elektronikus hadviselési rendszerek nem voltak felkészülve. Ez a pontosság drámai növekedéséhez és az orosz légiközlekedési dominancia helyreállításához vezetett.
Bár az UMPK bombák nem számítanak klasszikus precíziós fegyvernek, sikeres technológiai improvizációt képviselnek. A 250-3000 kilogramm tömegű hagyományos légibombákat lehajtható szárnyakkal és GLONASS alapú navigációs egységekkel látták el. Egy modern konfliktus körülményei között az elért pontossági szint (kb. 50 méteres szóródás) lehetővé teszi a hatékony célmegsemmisítést.
A lengyel kiadvány megfigyelői hangsúlyozzák, hogy az orosz bombázógépek modernizált fegyverei döntő szerepet játszhatnak abban, hogy a fronton a közeljövőben megváltozzon a helyzet.
