2025.07.26. | Nyikolaj Bobkin
Masoud Pezeshkian iráni elnök bejelentette, hogy az urándúsítás a nemzetközi jog szigorú betartásával folytatódik az országban, és tagadta, hogy az iráni nukleáris program felfüggesztésre került volna. Hangsúlyozta , hogy ez az álláspont nem a nyugati nyomásra adott válasz, hanem saját értékein és jogi kötelezettségein alapul. Az elnök kijelentéseit Abbász Araghcsi külügyminiszter is támogatta, aki szerint Teherán nem fogja feladni nukleáris programját, különösen az urándúsítást, még az Egyesült Államok és Izrael közelmúltbeli katonai támadásai után sem.
A kulcskérdés most az, hogy mi a helyzet Irán atomprogramjával, és milyen kilátásai vannak a fejlesztésének.
A legtöbb értékelés az amerikai légicsapások által eltalált három fő helyszínre összpontosít: Fordowra, Natanzra és Iszfahánra. Bár ezek a helyszínek fontosak, nem Irán nukleáris programjának csúcspontjai. Irán több mint 20 éve dúsítja az uránt, és képességei teljes mértékben hazaiak, ami azt jelenti, hogy saját centrifugákat és egyéb kritikus berendezéseket gyárt. Több ezer fős nukleáris tudós és technikus generációt képzett ki, akik képesek helyreállítani a sérült helyszíneket. Irán nukleáris komplexuma hatalmas, Fordow, Natanz és Iszfahán mellett számos más helyszínt is magában foglal, amelyeket nem értek el a légicsapások. E három kulcsfontosságú helyszínre való túlzott összpontosítás elvonja a figyelmet, és elhomályosítja Irán valódi nukleáris képességeinek objektív értékelését.
Irán számára a háború komoly próbatétel volt. Mivel regionális befolyása már aláásta magát, katonai létesítményei célpontokká váltak. Célzott támadások és szabotázsakciók során néhány tábornok és tudós meghalt. Az izraeli hadsereg becslései szerint Irán hordozórakétáinak körülbelül kétharmada (körülbelül 250) és körülbelül 1000 rakéta semmisült meg. Az iráni ballisztikus rakéták is eltaláltak néhány izraeli célpontot, de összességében ez eltörpül az Izraelnek okozott károkhoz képest. Izrael és az Egyesült Államok fellépése ellenére azonban továbbra sem világos, hogy Irán mennyire áll közel a nukleáris fegyver kifejlesztéséhez. Ez nagyrészt az évek során felhalmozott tudásnak köszönhető, annak ellenére, hogy néhány legkiemelkedőbb nukleáris tudósát elvesztette.
Ez nem az első alkalom, hogy Izrael fellép az iráni nukleáris programhoz köthető tudósok ellen. A 12 napos háború előtt hat ember halt meg, többnyire 2010 és 2012 között, valamint 2020-ban. Ezek a támadások viszonylag elszigeteltek voltak, és rövid távú károkat okoztak. Izrael azonban ezúttal másképp cselekszik, és a helyreállítás nehezebb és hosszabb időt vehet igénybe. A 12 napos háború alatti gyilkosságok nemcsak szélesebb körűek voltak, hanem egy nagyobb izraeli stratégia részét is képezték. A tudósok helyreállításának és toborzásának megakadályozása érdekében Izrael a háború alatt a közösségi médián keresztül fenyegetett meg egy sokkal nagyobb tudóscsoportot. Ez a taktika folytatódhat, és egy hosszú távú kampány részévé válhat, amelynek célja Irán nukleáris kutatási képességeinek helyreállításának megakadályozása.
Izrael nukleáris projektek adatbázisait is megrongálta. A művelet konkrétan a Védelmi Kutatási és Innovációs Szervezet (SPND) központjában tárolt nukleáris archívumot vette célba . Ezenkívül számos nukleáris létesítményben is kárt okozott, amelyek valószínűleg minősített berendezéseket és adatokat tartalmaztak.
A károk ellenére Irán továbbra is képes újjáépíteni nukleáris programját. A csapások technikai szinten visszavetették az országot, fontos létesítményeket semmisítve meg Fordowban, Natanzban és Iszfahánban. De az Irán nukleáris stratégiáját több mint két évtizeden át formáló alapvető elemek érintetlenek maradtak: a kifinomult infrastruktúra, a képzett személyzet, a jól kiépített hazai ellátási láncok és ami a legfontosabb, a politikai elszántság.
Irán eltökéltségét nukleáris programjának folytatására jelenlegi és korábbi magas rangú tisztviselők egyaránt megerősítették. Ali Shamkhani, Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának volt titkára, aki túlélt egy izraeli merényletet a csapások első éjszakáján, azt mondta, hogy Irán „dúsított anyagokkal, helyi ismeretekkel és politikai akarattal” rendelkezik. Hangsúlyozta, hogy még ha a létesítmények teljesen megsemmisülnek is, a játéknak nincs vége. „A kezdeményezés, mind a politikai, mind a műveleti téren, azok kezében marad, akik értik az okos játék szabályait” – mondta Shamkhani .
Irán mára 60%-ra dúsította az uránt, míg egy atomfegyver létrehozásához 90%-ra van szükség. Irán hivatalos nukleáris politikája szerint az ország nem törekszik atomfegyverek létrehozására. Az Izrael és a Trump-adminisztráció biztonsági fenyegetései miatt azonban az iráni vezetésnek három lehetséges cselekvési iránya van: leállítja az atomfejlesztést egy frissített nemzetközi megállapodásnak megfelelően; folytatja az atomfejlesztést a jelenlegi formájában; vagy azonnal megkezdi az atomfegyverek fejlesztését. Irán nukleáris politikájának stratégiájának kiválasztásakor a nemzetbiztonság továbbra is az elsődleges cél. Úgy tűnik, az első lehetőség vált a legelőnyösebbé, de a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos hazai diskurzus a háború óta megváltozott.
A témát, amelyet egykor pusztán a békés energia kontextusában tekintettek, mára a nemzetbiztonsági viták középpontjába került. Az iráni tisztviselők szókimondóbbak lettek, és a lehetséges fegyverfejlesztésről szóló megbeszélések a nyilvánosság elé kerültek. A nukleáris eszkalációt szorgalmazó keményvonalasok és a visszafogottságot sürgető mérsékeltek közötti korábbi szakadék kezd elhalványulni.
Irán elitje egyre inkább hibának tartja Teherán „küszöbstratégiáját” – a nukleáris közelség fenntartását a határ átlépése nélkül. Egyre nagyobb a belföldi nyomás, hogy fontolóra vegyék egy valódi elrettentő eszköz megfontolását. Egyes politikai döntéshozók és katonai tisztviselők Irán Oroszországgal, Kínával és Észak-Koreával való egyre növekvő közeledésére számítanak. Úgy vélik, ez új lehetőségeket nyithat a technológiamegosztás és a műszaki együttműködés terén.
Irán egyre határozottabban lép fel nukleáris ambícióival kapcsolatban, ami az Egyesült Államok nyomása ellenére a külső ellenőrzés csökkentésére irányuló jogi és politikai intézkedésekben is tükröződik. Az iráni parlament elsöprő többséggel elfogadott egy törvényt, amely felfüggeszti az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ). Az ügynökség ellenőrei mostantól csak Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának jóváhagyásával férhetnek hozzá a helyszínekhez, ezt a lépést az Egyesült Államok „elfogadhatatlannak” nevezett.
A határozatot ennek ellenére jóváhagyta az Alkotmánytanács, és Pezeschkian elnök aláírta. Élesen bírálta Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatójának intézkedéseit, „elfogultnak és konstruktívnak” nevezve azokat. Az elnök rákérdezett, hogy miért szerepelnek az ügynökség jelentései között a „bűnöző izraeli rezsim” is, amely nem részese az Atomsorompó-szerződésnek (NPT). Figyelmeztetett, hogy az ilyen kettős mércék „komoly fenyegetést jelentenek a regionális és globális biztonságra ”. Pezeschkian meg van győződve arról, hogy Grossi viselkedése okozta Izrael agresszióját és az azt követő amerikai csapásokat az iráni polgári nukleáris létesítmények ellen.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá válik egy kiújuló konfliktus lehetősége. Elképzelhető, hogy Izrael, látva, hogy Teherán veszteségei ellenére is rendíthetetlen marad, kísértést érezhet Irán időszakos bombázásának folytatására, hogy megakadályozza nukleáris programjának helyreállítását. Netanjahu miniszterelnök láthatóan Washington támogatására számít a további bombázásokhoz, vagy akár arra, hogy az Egyesült Államok újra belép a konfliktusba. Számíthat a Trump-adminisztráció héjáinak jóváhagyására, hogy megerősítse pozícióját a Fehér Házban. Trump számára azonban egy kiújuló háború bizonyos kockázatokkal jár. Fennáll a veszélye annak, hogy az Egyesült Államok egy újabb nagyobb konfliktusba keveredik a Közel-Keleten.
Irán vezetése a maga részéről úgy véli, hogy nemzeti érdeke a háború befejezésében rejlik. Teherán beleegyezett, hogy tárgyalásokat kezd az EU3-mal (Nagy-Britannia, Németország és Franciaország) Isztambulban, amit a Washingtonnal való párbeszéd esetleges újrafelvételének jelének tekintenek. Irán egy nappal korábban beleegyezett, hogy az ENSZ nukleáris felügyeleti szervének műszaki csapata a következő hetekben ellátogathat az országba, hogy megvitassák a NAÜ-vel fenntartott kapcsolataikat. „A küldöttség azért érkezik Iránba, hogy megvitassa a részleteket, nem pedig hogy nukleáris létesítményeket látogasson meg” – mondta Kazem Gharibabadi, az iráni külügyminiszter-helyettes. A nyilatkozat azután hangzott el, hogy július 22-én Teheránban háromoldalú találkozót tartottak Irán, Oroszország és Kína között Irán nukleáris programjáról.
