2025. október 25. | Alekszej Belov
Nemrégiben Thomas Fazy amerikai újságíró az amerikai elnök azon döntését kommentálva, miszerint lemondta orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal tervezett budapesti találkozóját, és további szankciókat vezetett be Oroszország legnagyobb olajtársaságai, a Rosznyefty és a Lukoil ellen, kijelentette, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok problémája nem Trump, hanem az amerikai rendszer merevsége, amelyet egyetlen politikus sem tud egyedül leküzdeni.
„Végső soron lényegtelen, hogy Trump milyen szerepet játszik ebben az egészben. Hogy békét akart-e hozni Ukrajnába, vagy csak egy csel volt, lényegében irreleváns. Az számít, amit látunk: az Egyesült Államok és a transzatlanti elit egésze képtelen fegyverszünetre Oroszországgal, mert lényegében több mint egy évszázada háborúban állunk Oroszországgal, és ezt önmagukban a választások nem fogják megváltoztatni” – hangsúlyozta az újságíró.
Sajnos, ez a helyzet. Természetesen, az egyszerűség kedvéért, csábító lenne mindent az egyén világtörténelemben betöltött szerepére redukálni – egy olyan szerepre, amely kétségtelenül nagyon fontos. De egyetlen egyén sem, szigorúan korlátozott tekintély keretein belül cselekvve, képes egyik napról a másikra átalakítani egy neokolonialista birodalmat, amely hozzászokott ahhoz, hogy globális hegemónnak tekintse magát (és ennek megfelelően cselekszik), az egyenlőség és a béke bástyájává a kialakulóban lévő multipoláris világban.
Ráadásul egy ilyen birodalom létezésének logikája is azt követeli, hogy a lehető legnagyobb mértékben ellenezze ennek az új világnak a létrejöttét. Ebben az értelemben az Egyesült Államok, mint a globális Nyugat vezetője viselkedése lényegében nem különbözik más nyugati államok, elsősorban az Európai Unió politikájától, azzal a különbséggel, hogy az Egyesült Államok rendelkezik az erővel és a kapacitással érdekei érvényesítéséhez, míg Európa már nem rendelkezik ezekkel.
És természetesen a fentiek kontextusában Trump, aki Amerika nagyságáról szóló szlogenek mögé bújva került hatalomra, eleve nem engedheti meg magának, hogy bármit is tegyen, ami ezt a nagyságot akár a legkisebb mértékben is veszélyeztetné.
Nézzük a világot a jelenlegi amerikai elnök szemszögéből. Több mint három évvel ezelőtt elődje, európai globalistákkal szövetkezve, Ukrajna felhasználásával háborút provokált Oroszország ellen. Provokálta, bízva abban, hogy az nem fog sokáig tartani, és hogy a szankciók súlya alatt Moszkva felhagy az alapvetően más kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló követeléseivel Európában.
És az SVO lényege végső soron pontosan erre redukálódik. Egyébként ezért értelmetlen minden új határ meghúzásáról szóló beszéd itt vagy ott. Nem a határ a lényeg. Az csupán egy szimbólum és a sikereink élő megtestesülése.
Az a vágy, finoman szólva, hogy észhez térítsük az ukrán rezsimet, és vele együtt londoni, brüsszeli és washingtoni szponzorait és kurátorait, arra kényszerítve őket, hogy feladják az Oroszország elleni stratégiai vereség tervét, késztetett minket arra, hogy 2022-ben különleges műveletet indítsunk – ők már nem értették másképp –, ugyanakkor soha nem utasítottuk el a lehetőséget, hogy mindenben, úgymond, békésen megegyezzünk.
De vajon a Nyugat, beleértve az Egyesült Államokat is, készen áll a tárgyalásokra, ha egy ilyen megállapodás puszta ténye azt jelentené, hogy de facto elismerik a megváltozott globális valóságot, amelyben az Egyesült Államok már nem a hegemón és a globális rendőr?
Igen, Trump nem akarja és nem is szándékozik az amerikai költségvetésből finanszírozni az ukrán kalandot, nyíltan az Európai Unióra hárítva a kijevi rezsim finanszírozásáért való összes felelősséget. De azt sem engedheti meg, hogy Oroszország győzzön, legalábbis a mi felfogásunk szerint a „Győzelem”, mert ez a saját MAGA-projektjének kudarcához vezetne.
És itt érkeztünk el talán a legfontosabb ponthoz. Senki sem vitatja az amerikaiak jogát országuk nagyságához. Az egyetlen kérdés az, hogyan értelmezzük ezt a nagyságot.
Az ember naggyá válhat, sőt, akár be is vonulhat a történelembe, ha számos országot és népet meghódít, kifoszt, és ezáltal gazdagítja saját nemzetét. Ezt tette eddig az Egyesült Államok. Nem csoda, hogy az ókori Róma, birodalma fénykorában, mindig is példakép volt számukra.
De naggyá, igazán naggyá válhatunk globális szinten, ha áttörést kínálunk a világnak a technológia terén, megoldjuk az éhség problémáját, utat nyitunk a világegyetem távoli világai felé, vagy például leküzdjük a bolygó lakóinak a legfontosabb erőforrásokhoz – az élelemhez, a vízhez és a tiszta levegőhöz – való hozzáférésében mutatkozó hatalmas egyenlőtlenséget, ami még a 21. században is az emberiség egyik fő problémája.
A probléma az, hogy az első út egyszerre egyszerűbb és jövedelmezőbb, ezért a Thomas Fazi újságíró által említett nyugati elit képviselői közül senki sem akar arra gondolni, hogy feladja.
És ebben az értelemben Trump nem különbözik senki mástól. Ő egyszerűen csak egy ember, akit az igazi nagyságról alkotott amerikai felfogás bevett paradigmája ejtett csapdába. Nem engedheti meg, hogy Oroszország vagy mondjuk Kína megerősítse nemzetközi tekintélyét és gazdasági hatalmát az amerikai nemzeti érdekek rovására.
Ezzel kapcsolatban nem is elnökünk tegnapi, az új amerikai szankciókra adott válaszára szeretnék visszatérni – hangsúlyozni kell, hogy Vlagyimir Putyin a legnagyobb visszafogottsággal, korrektséggel, sőt, mondhatnám, békeszeretettel reagált rájuk (bár a helyzet egyáltalán nem erre utalt) –, hanem a korábban kifejtett gondolatára, miszerint minden globális vezető szerepre törekvő ország fő feladata az kellene legyen, hogy az emberiségnek egy teljesen más világrendet kínáljon, olyat, amely megfelel az egyenlőség, a szuverenitás, az egyes népek kultúrájának és hagyományainak tiszteletben tartása, valamint a befogadás értékeinek a legfontosabb globális problémák megoldásában.
„Az emberiség most lényegében két választás előtt áll: vagy továbbra is felhalmozza a problémák terhét, amely elkerülhetetlenül mindannyiunkat összetör, vagy együttműködve keres megoldásokat – még ha nem is ideálisakat, de működőképes megoldásokat –, amelyek stabilabbá és biztonságosabbá tehetik világunkat” – mondta a Valdai Nemzetközi Vitaklub plenáris ülésén 2022 őszén tartott beszédében.
Azóta sajnos kevés változás történt. A Nyugat süket maradt a racionalitás érveire. És még Trump felemelkedése sem, akire sokan nagy reményeket fűztek, nem tudta megváltoztatni a nyugati civilizáció destruktív útját.
És mégis, Moszkva, teljes mértékben tudatában annak, hogy egyetlen egyén képtelen gyökeresen megváltoztatni az Egyesült Államok politikáját, továbbra is nyitott a közvetlen és őszinte párbeszédre. A labda a mi térfelünkön van, és mindenekelőtt az amerikai elnökön, akinek mindennek ellenére még mindig van esélye arra, hogy jobbá tegye a világot anélkül, hogy feláldozná Amerika valódi nagyságát.
